07.15.
| Capa Központ – MIAU! >>>
07.16.
| Kossuth Kiadó – A karanténnapok hordaléka… >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
07.24.
| Már próbál a Dóm téri „Akárki” Zsótér Sándorral és Hegedűs D. Gézával >>>
07.17.
| Vissza a moziba! címmel rendez országos fesztivált a Cirko Film >>>
07.11.
| Western-klasszikusok mozivásznon Ennio Morricone emlékére >>>
NAPI TANDORI

07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>
06.09.
| Mégis lesz Szabadtéri Játékok a Dóm téren >>>
06.05.
| Életre kel az árvíz előtti szegedi belváros >>>
06.05.
| A FISZ új kötetei >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

2016.12.30 - tiszatáj

FRAGMENTUMOK A NAPLÓJEGYZETEIMBŐL (1991–2014) (Hová tűntek?) Szokásos séta a Duna parton. Egyetlen ismerőssel sem találkozom. Hová tűntek a régi barátok? Remete életet folytatnak? Magányosságba menekültek miközben azon tűnődnek, hogy mit hagytak maguk után? Csődtömeget? Romokat? Vérpettyes, befejezetlen rendszerváltást? Persze meglehet, hogy a látóképességem gyengült. Újvidék az elmúlt két évtizedben annyira megváltozott, hogy az ismerős is idegennek tűnik. (2013) (Huszonöt év után) Két hete küldtem el a budapesti kiadónak a Neoplanta avagy az Ígéret Földje című regényem végleges változatát. Ma érkezett meg a korrektúra. A könyv júniusban lát napvilágot. Folytatom azt, amit még a hatvanas években elkezdtem, az Egy makró emlékirataival, majd az Áttüntetésekkel. A nyolcvanas évek végén az újvidéki Stavban írt esszéimben – Peremvidéki élet – kirajzolódtak azok a motívumok, amelyek most, vagy ötévnyi szívós munka után regényformát öltöttek. (2013) (Veszélyes város) Döbbenten olvasom a hírt: Tavaly Újvidék volt az ország legveszélyesebb városa. Az állítás nem impressziókon alapul, hanem az […]

>>>
Címke: , ,
2016.11.07 - tiszatáj

FRAGMENTUMOK A NAPLÓJEGYZETEIMBŐL (1991–2014) (Újvidéki sebek) Végre elérkezett a nap, amikor a város születésnapját, és saját születésnapomat ünnepelve végigsétálok a Duna utcában, amelyet az első térképek tanúsága szerint Auf den Brückennek neveztek, aztán Donaugassenak, De volt Péterváradi utca, meg Jaša Tomića és dr. Bárdossy László utca, is). Tavaly Svájcban ünnepeltem, az idén viszont újra magányosan sétálhattam a Duna utcában. A Zmaj utcában (volt már Hauptgasse, Kossuth Lajos utca, Mussolini utca, Kralja Petra I. utca, Tito Marsall utca, s végül Zmaj utca lett belőle) délután kettőkor sütött a nap, de a járókelők dideregve rohantak végig rajta. A Duna utca árnyékba borult, s alig láttam néhány járókelőt. Szibériai hideghullám köszöntött be, a meteorológusok nagy havazást jósolnak. De ma délután csak a Duna utcán hideg kossava sepert végig. A séta közben megpillantom Vojislav Bekvalacot, a kisvállalkozót, aki a kilencvenes évek elején szponzorálta a Peremvidéki élet c. könyvem (Život na rubu, 1992) megjelenését. Akkoriban Újvidék nem volt téma, […]

>>>
Címke: , ,
2016.09.20 - tiszatáj

VÉGEL LÁSZLÓ: NÉGYSZEMKÖZT MÁRAIVAL
Nem önálló műnek készült, mégis az lett belőle. Így egy karcsú könyv erejéig – és ez sem kevés – betekintést kaphatunk abba, hogy a kortárs magyar irodalom egyik nagy, sajnos kevésbé ismert alakja, Végel László miként vélekedik Márai Sándorról. A szerző szándékait illetően orientálóbb nem is lehetne új kötetének címe… BOD PÉTER KRITIKÁJA

>>>
Címke: , , , ,
2016.09.19 - tiszatáj

FRAGMENTUMOK A NAPLÓJEGYZETEIMBŐL (1991–2014) (Egy Goethe-idézetről – ma) A tüntetők elvonultak Újvidék városközpontjából. A Duna utca közepén ácsorogva fontolgatom, hogy vajon hova vet bennünket ez a viharos idő. Félek, hogy mind közelebb az idő, amikor nem merjük kimondani, hová jutottunk. Nem tudom, szabad-e még Goethet idézni? „A patriotizmus teszi tönkre az emberiség történelmét”. Hol húzható meg a határ a honpolgári, a republikánus erények gyakorlása és a nemzeti kizárólagosság között? (2008) (Plebejus kozmopolitizmus) A bécsi Canetti éteremben Annemarie Türk asszonnyal egyeztetjük az őszi vendégszereplés időpontját. Beszélgetés közben felmerül, hogy miért ne folytatnám az Alkímiát Bécsben? Húsz év után? – kérdem döbbenten. Igaz már régóta tervezgetem, ugyanis a Hungaricumban elindított sorozatban szeretném megírni a folytatást, az előzményekkel együtt, viszont még mindig a szenttamási Zöld utcánál tartok. Én ugyanis a faluvégen tanultam meg szeretni a nagyvilágot. Esténként a házak előtti kispadokon meg sámlikon ücsörögve, az utcabeliek arról ábrándoztak, hogy egyszer eljutnak Kanadába vagy Amerikába. Sokuknak az Új kontinens […]

>>>
Címke: , ,
2016.09.19 - tiszatáj

VÉGEL LÁSZLÓ: BALKÁNI SZÉPSÉG, AVAGY SLEMIL FATTYÚJA
Bármilyen variációkat mutatott is fel az elmúlt évtizedekben Végel László életműve, a „jeans-prózától” az esszéregényig, kiindulási pontjaiban és céljaiban úgy tűnik, nem változott. A posztjugoszláv, posztmonarchikus térség megírásának vágya ezúttal is a fixpontként szolgáló Újvidék szcénáiból indul, hogy aztán szereplői a kettős monarchia fővárosait, Bécset és Budapestet belakva a korszakokon és birodalmakon könnyedén átlépő figurákként népesítsék be a regény szövegterét… – KOVÁCS KRISZTINA KRITIKÁJA

>>>
Címke: , , , ,
2016.09.18 - tiszatáj

VÉGEL LÁSZLÓVAL ORCSIK ROLAND BESZÉLGET
Úgy gondolom, mi egy megkettőződött világban élünk. Vagy ha jobban meggondolom, akkor egyszerre több egymással ellentétes vagy összeegyeztethetetlen világban vergődünk. Egész életünk megsokszorozódott, énünk veszendőben van. Egészen pontosan fel van darabolva. Ezt domborítja ki az is, hogy ha az ember két nyelvben él, akkor a megsokszorozódott világ is tovább sokszorozódik. Ha azt mondom, hogy pohár, akkor az is eszembe jut, hogy čaša […]

>>>
Címke: , , ,
2016.07.19 - tiszatáj

FRAGMENTUMOK A NAPLÓJEGYZETEIMBŐL (1991–2014) (Dornstädterben – az utolsó osztrák császárral) Délelőtt egy nagyot sétálok Újvidék központjában. A katolikus Portán autóbuszjegyet vásárolok. Lopva bepillantok a néhai Dornstädter cukrászdába. Titóval beszélgetek a Dornstädterben, ezzel kezdődik a pszeudomemoárom. Hol vannak azok az értelmiségiek, akik személyét dicsőítették? De nem lépek be, nem tűröm azt a bűzt. Délután Titóról szóló verseket olvasok. Böngészem az alkalmi folyóiratszámokat, az antológiákat. Vannak jobb és rosszabb költemények, mint ahogy vannak jobb és rosszabb udvari költők. Tito volt az utolsó osztrák császár, többek között azért is, mert akadtak kiváló udvari poétái. (2003) (Népi-újvidéki) Sokadmagammal kiléptem a Magyar Írószövetségből. Igazából már régen nem volt semmi kapcsolatom vele, csak a belépés napjaiban. Akkortájt Milošević uralkodott Szerbiában, ezért az elsők között léptem be, mert valamiféle hitvallást, dacosságot jelentett. Utólag olvasom a kilépők listáját: köztük van Nádas Péter, Esterházy Péter, Radnóti Sándor és sokan mások. A pesti sajtóban néhányan rosszhiszeműen, az urbánus-népi viták felmelegítéséről cikkeznek. Az efféle ellentétben azonban sehogy sem […]

>>>
Címke: , , ,
2016.05.08 - tiszatáj

FRAGMENTUMOK A NAPLÓJEGYZETEIMBŐL (1991–2014) (Hajszálgyökerek a semmibe) Nem hivatalosan tudomásomra hozzák, hogy pár nap múlva eltávolítanak a munkahelyemről. Először ideiglenesen, majd ha a törvényes feltétel megteremtődnek, akkor véglegesen. De ha nem tájékoztatnának, akkor is érzem: megváltozott körülöttem a légkör. Az egyébként is ritkuló telefonhívások megszűnnek. Akikben maradt némi rokonszenv, sajnálkozva tekintenek rám. Azt olvasom ki a tekintetükből, hogy miért kellett mindezt bevárnom. “Legjobban tennéd, ha áttelepülnél Magyarországra, ezek után nem érhet semmiféle vád. Az egyetlen író vagy, akit beleegyezése nélkül távolítottak el. Az a lista, amelyre felírták a neved, valójában feketelista. Közölték az újságok. Mozgó célpont leszel. Miből élsz meg? Akik eddig eltávoztak, okkal vagy ok nélkül, saját elhatározásukból hagyták el környezetüket, munkahelyüket, te kényszerből teszed.” Pár nap múlva valóban kezembe nyomják a végzést, alig nagyobb, mint a tenyerem. Másnap felmennék a szerkesztőségben maradt könyveimért, jegyzeteimért, de a főbejárat előtt hallom, a portások detektorral ellenőrzik a feketelistásokat, akik be akarnak lépni […]

>>>
Címke: , , ,
2016.03.13 - tiszatáj

FRAGMENTUMOK A NAPLÓJEGYZETEIMBŐL (1991–2014) (Újvidéki csendélet) Ballagok a sugárúton. Mentőautók száguldoznak mellettem. De Újvidék mégis fényben fürdik. Csak az, aki jól ismeri a sugárút mindennapi életét, csak az veszi észre, hogy éjszaka a tömbházak ablakain le vannak eresztve a redőnyök, mintha senki sem tartózkodna a lakásokban. Még a tévé-ekrán kékes fénye sem világít a szobákban, éjszakára, amikor szinte találomra szedik össze a tartalékosokat, elrejtőznek a polgárok. Holnap szárazelemet vásárolok, hogy a szoba sarkában elolvassak néhány oldalt, s feljegyezzek néhány mondatot. Ideje lesz megválogatni olvasmányaimat, s el­merülni néhány könyvben, amelyeknek nincs hangos tábora. Ha elsötétülnek az ablakok, ha kihal a város, ha kevés fény mellett kell olvasni egy könyvet, akkor visszataszítók a divatosan pallérozott irodalmi szalonok.(1991) (Közép-Európa és a Balkán határán) Naponta autóbusszal utazok a bácskai oldalról Sze­rémségbe. Ösztönösen a Dunára pillantok. Hol Palánka, hol pedig Pétervárad felé vetem szorongó tekintetem. Újabban holttesteket vet a partra a folyam. Ma reggel csillogó […]

>>>
Címke: , , ,
2015.05.07 - tiszatáj

KIS MORFONDÍR – VÉGEL LÁSZLÓ REGÉNYE KAPCSÁN
A szegedi Tömörkény István Ipari Szakközépiskolába az ország legkülönbözőbb tájairól érkeztek a növendékek, hogy kéziszedőnek, kőfaragónak, keramikusnak tanuljanak. Az együtt lehúzott négy év alatt nem tudtuk egymásról, ki milyen családi háttérrel bír, melyik felekezethez tartozik, szülei gazdagok-e avagy szegények. Nem is érdekelt minket. Az igen, hogy melyikünk rajzol jobban, ki miben tehetséges. Mindannyian KISZ-tagok voltunk − és „lázadók”. A fiúk igyekeztek a lehető leghosszabbra növeszteni a hajukat, a lányok pedig a lehető legrövidebbre vágták az iskolaköpenyük alját […]

>>>
Címke: , , , ,
2020.07.13 - tiszatáj

GUILLAUME MÉTAYER TÜRELEMÜVEG CÍMŰ KÖTETÉRŐL
Guillaume Métayer-t hazájában irodalomtörténészként, Fried­rich Nietzsche fordítójaként, a magyar irodalom (például József Attila és magyar kortárs szerzők) francia tolmácsolójaként is ismer(het)ik, és nem mellesleg költőként is, aki nemrégiben a Magvetőnek köszönhetően a magyar olvasóknak is bemutatkozott az Időmérték címet viselő sorozatban. Debütálás tehát ez a vékonyka, kabátzsebbe illő kötet… – ÉLES ÁRPÁD KRITIKÁJA

>>>
2020.07.12 - tiszatáj

A HALHATATLAN GÁRDA
Csúcsra járatta üzletpolitikáját a Marvel Moziverzum: a Végtelen háború és a Végjáték téren-időn átívelő, ősgonoszt földbe tipró és sajnálatosan gügye humorú szuperhős-megalomániái nemcsak rekordbevételt gyűjtöttek össze, hanem az egykor csillogó páncélzatú Bosszúállók hitelét is lerombolták. Tavaly még a hírét is alig lehetett hallani, a Netflix viszont nemcsak az év eddigi talán legnagyobb sleeper hitjével örvendeztet, de hathatós szintézist is nyújt a megafilm-panelekbe fáradtaknak… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.11 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
A könyv az Emlékezés a kortárs irodalomban alcímet viseli, ebből, a fülszövegből, valamint a tartalomjegyzék felületes áttekintéséből már világosan kirajzolódik, milyen témát járnak körbe az egyes írások. Ahogyan Angyalosi Gergely is írja az Erdődy Edit-díjas szerzőnek szánt laudációjában: „Szabó Gábor tanulmányai ugyanis nem egyszerűen különféle szerzők egyes műveiről szóló, egymástól elkülönülő esszék, hanem végigvonul rajtuk […] egy jól körülírható problematika”… – DECZKI SAROLTA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.10 - tiszatáj

INTERJÚ AZ AZNAP PROJEKT TAGJAIVAL
A dunakanyari AZNAP Projekt a transzzene, valamint a jazz fuzionálásának igazán különleges hangzásvilágával bűvöli el hallgatóit. Ennek a formációnak idén jelent meg az első nagylemeze Számtalan címmel. A zenekar három tagjával beszélgettünk, Stanislaw Lazarussal (doromb, mc), Németh Balázs Kristóffal (dob) és Őri Kiss Botonddal (zongora)… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.07.09 - tiszatáj

FAMILY ROMANCE, LLC
Dokumentumfilmként talán jobban üzemelne a sztori. Kaspar Astrup Schröder 2012-es, itthon a 10. VERZIO Fesztiválon bemutatott, Családkölcsönző című etűdje egy famíliatagok bérbeadásával foglalkozó japán férfit követ nyomon: szakmájában hibátlanul teljesít, népes otthonában viszont a magány öngyilkosságba taszító gondolata foglalkoztatja… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

BÁN ZSÓFIA: VAGÁNYBAGOLY ÉS A HARMADIK Á
Bán Zsófia mesekönyve kellemes időtöltést nyújthat felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, hiszen kimagasló nyelvi leleményével olyan örökérvényű igazságokat fogalmaz meg kilencvenhat oldalban, amelyek minden korosztály számára megszívlelendők. Az érzékenyítő célzattal íródott kötet az „avagy mindenki lehet más” alcímet viseli, utalva ezzel a történet mondanivalójára… – VOJNICS-ROGICS RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

(1928–2020)
Talán olyannyira mitikus ködbe burkolózott Morricone személye, hogy nem is hinnénk, karrierje valójában iskolapéldája a szamárlétra végigjárásának. Rádiójátékokhoz szerzett zenét, az első években megkötötte a kezét az amerikai slágerritmusukhoz való kötelező idomulás. Később váltott, improvizációs-avantgárd dallamokat komponált az Il Gruppo kísérleti műhelyében, a klasszikus témákat jazz-zel, funkkal fuzionálva… – SZABÓ G. ÁDÁM NEKROLÓGJA

>>>
2020.07.06 - tiszatáj

SZEMÉLYES KÖNYVAJÁNLÓ
Nagyon is jól emlékszem, és időről-időre újra emlékeznem is kell arra a kényszerű megtorpanásra, amikor Báthori Csabát a piarista orosztanárunk visszaparancsolta a helyére. Második utáni nyáron Csaba lefordította Gogol Revizorját, mert nem volt megelégedve az ismert fordítással. Kezében a kockás füzettel a katedra felé indult, hogy tanárának átadja egész nyarának, minden erejének és tudásának summázatát, az újrafordított Revizort… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ALÁNLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő