06.18.
| Én és a környezet >>>
06.28.
| A szegedi Metanoia Artopédia a Zsámbéki Színházi Bázison >>>
06.13.
| Törékeny papírkert a K.A.S Galériában >>>
06.26.
| Székely János Napok a Gyulai Várszínházban >>>
06.11.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál >>>
06.09.
| Magyar előadások a gyulai Shakespeare Fesztivál programjában >>>
06.08.
| Könyvhét – Szerzőink dedikálnak >>>
06.07.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget >>>
06.07.
| Koncertek, társasjáték és Lemezjátszó a II. Gárdonyi Pikniken >>>
06.07.
| Közel 600 jelentkezés jött a Táblaképfestészeti Biennáléra >>>
06.01.
| COURAGE-PAREVO nemzetközi dokumentumfilm-fesztivál >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Könyvhét – Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Könyvhét – Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.02.
| UNFAKE! – 18. ARC közérzeti pályázat >>>
06.01.
| Megihlette a Metropolitan Opera a Szegedi Szabadtérit >>>
04.25.
| Elhunyt Szervátiusz Tibor szobrászművész, a nemzet művésze >>>
04.23.
| Siker útján az új szegedi papucs! >>>
04.20.
| 15 éve jelent meg először a magyar National Geographic >>>
04.18.
| Folytatódik az Aranyfeszt! >>>

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ A szegedi egyetemen több ezren végeznek évente, informatikusok, jogászok, tanárok – mondhatni, hétköznapi foglalkozást űző emberek. Ám különlegesen kreatív, intenzíven alkotó emberek is végeznek egyetemünkön: képzőművészek. A grafikusoktól, a festőkön át, a síküveggel dolgozó művészig. Az ő hétköznapjaikat sokkal nehezebb lehet elképzelni, mint egy kémikusét vagy tolmácsét, hiszen az […]

>>>

2017.12.12 - tiszatáj

TŐZSÉR ÁRPÁD: IMÁGÓK
Tőzsér Árpád nem éri be kevéssel. Tudja, vallja, hogy a költészetnek a lényegről kell beszélnie. Nincs ez másképp az Imágók c. új verseskötetében sem. Anélkül, hogy a költészet mindenhatóságába vetett naiv hitet táplálná az olvasójában, nem fél visszatérni olyan alapkérdésekhez, amelyeket a bölcselet és az esztétika látszólag már réges-rég kimerített. Kötetének gondolatvilága olyan klasszikus filozófiai, ismeretelméleti struktúrák köré épül, mint amilyen az elvont (általános) és konkrét (egyedi) közötti megkülönböztetés… – FÖRKÖLI GÁBOR KRITIKÁJA

>>>
Címke: , , , ,
2017.08.24 - tiszatáj

1969-ben (vagy ’70-ben?), egy szlovák íróküldöttség tagjaként s a József Attila Tudományegyetem vendégeként Szegeden jártam. (A küldöttség tagja volt még Ctibor Štítnicky, Az em­ber tragédiája kitűnő szlovák fordítója és Mikuláš Kováč költő.) Ilia Mihály tanár úr fogadott bennünket (akkor kezdődött a személyes ismeretségünk), aki akkor tudtommal még nem volt a Tiszatáj főszerkesztője, de az egyetem mellett a Tiszatájban is dolgozhatott, mert másnap már a lap szerkesztőségébe vezényelt bennünket, s megismerkedtünk a lap munkatársaival […]

>>>
Címke: , , , ,
2016.12.30 - tiszatáj

TŐZSÉR ÁRPÁDDAL MIZSER ATTILA BESZÉLGET
A nyolcvanéves költőnek a húszéves-maga verseit olvasni majdnem ugyanaz, mintha idegen költő verseit olvasná: szellemi kaland, felfedezés. S jaj neki, ha nem az, ha az egykori szövegeket mostani tulajdonának érzi, mert akkor pillanatonként kísértést érez a beavatkozásra, a régi egyszeri tapasztalatokat mai tapasztalatokká akarja alakítani. Nem tagadom, a legkorábbi verseimet olvasva én is sokszor éreztem ilyen kísértést, s néhányszor nem is tudtam ellenállni a kísértésnek […]

>>>
Címke: , , ,
2016.11.19 - tiszatáj

TŐZSÉR ÁRPÁD: EINSTEIN A TEREMTÉST OLVASSA
A Szent Antal disznaja, az Érzékek csőcseléke és A kifordított ember után a sajátos tőzséri napló („Naplók naplója”) negyedik darabja is – már a címében is – provokatívan izgalmas: Einstein a teremtést olvassa. Ez utóbb a 2005–2007 közti évek részben pontos eseményrögzítése (napló), részben annak utólag íróilag reflektált kibővítése (esszé-memoár). A kérdés, hogy ha most, 2015-ben, évtizeddel ezelőtti naplóinak reflektált szövegváltozatát adta ki Tőzsér Árpád, akkor mikori írói énjét rögzíti a napló valójában, függőben maradt… – PÉCSI GYÖRGYI KRITIKÁJA

>>>
Címke: , , ,
2016.11.19 - tiszatáj

A bölcs Püthagorasz menekülés közben
(sarkában a lóbab lihegő híveivel)
egy babföldhöz ér – megtorpan.
– Inkább a halál, mintsem hogy
hitemmel szembe fussak – gondolja.
– Fél ezer éve, a trójai háborúban már
futottam így egyszer. Az akhájok hőse,
az örökké fiúszerelemre éhes
Akhilleusz elől menekültem, aki
Troilosznak, Priamosz király csinos
fiának nézett. […]

>>>
Címke: , ,
2016.11.09 - tiszatáj

TŐZSÉR ÁRPÁD: IMÁGÓK
Nyolcvanéves költőink nem kényeztetnek el minket túl nagy számban új versesköteteikkel. Tőzsér Árpád kötete már ezért is kuriózumnak tekinthető. Az Imágókban önironikusan csak százévesen láttatja magát poeta doctusként, ám valójában már réges-rég az. Az irodalmi, filozófiai, mitológiai… utalások költészetének olyan alapvető jellegzetességei, amelyek közegszinten léteznek, ebben a miliőben teremtődnek meg a versei… – DOMNIKA EDE HARALD KRITIKÁJA

>>>
Címke: , , , ,
2016.04.27 - tiszatáj

Múzeumok éjjele, belépés a múltba grátis,
a sok poros pergamen – felettes énünk – oktat.
Tacitus: Túléltük Tiberiust s Caligulát is,

s Nerót is, de közben egész életünk eltelt. –
„Túlélünk” mi is! A múzeum félmúlt-osztálya
velünk, rossz felünkkel, bűntárgyainkkal eltelt.
[…]

>>>
Címke: , , ,
2015.08.03 - tiszatáj

(NAPLÓJEGYZETEK 2005 ÉS 2006-BÓL) Január 22. Kórház, az onkológiai osztály folyosója. Körülöttem bekötött fejű, kopasz betegek, csont-bőr kemoterápiások. Én is ilyen leszek? Mellpunkcióra várok: a jobb mellem harmadik hónapja meg van duzzadva (úgy is mondhatnám: helyes kis emlőm nőtt), de érintésre fáj. Itt csupa nő van. Én is nő vagyok talán? S csak most tudom meg, 71 éves koromban? Botrány. A térdemen Ungvári Tamás Poétika c., máig hasznos műfajelmélete-története. 1967-ben jelent meg, s azóta hűségesen kísér. Ódivatú kicsit, de éppen ezért a máig ásítozó egykori műveltségi hézagaim pótlására nagyszerűen alkalmas. Időnként fel-felpillantok belőle, vigasztalanul nézem a szemközti falat. Lazarillo de Tormes – olvasom – úgy szabadul meg vak, de kegyetlen gazdájától, hogy nekiugratja a falnak. Én a legszívesebben magam ugranék neki, tehetetlenségemben, az átellenes fal plakátjának. (A mellrák tüneteit sorolja.) Egyszerre jön egyre közelebb hozzám a halál s tör rám valami kínzó bűntudat. A családom (szüleim, testvéreim) úgy távoztak, hogy egyiknek […]

>>>
Címke: , ,
2015.06.14 - tiszatáj

(NAPLÓJEGYZETEK 2005 ÉS 2006-BÓL) Január 17. 6, 46. Rajka. Jegyezgetek a vonaton, múlatom az időt. Hosszú út áll előttem: mégiscsak elmegyek Balassagyarmatra. – Rajkát Amade László szavaival köszöntöm: Rackhendorff, Rajka, Hol az sok tejű dajka. Azért megyen arra a sajka, Hogy megzsírosuljon az ajka. Meresztgetem a szemem a hajnali félhomályban: hol porladhat a „sok tejű dajka”, akinek bájain a hajdani rokokó poéta „ajka zsírosult”? A falu szélén, a helynévtáblán magyarul is, németül is ki van írva a község neve: Rajka, Rackhendorff. Mintha az Amade-versből másolták volna oda. 14, 10. Balassagyarmat. Esik a hó. A talpig feketében utazó, kedves-szép arcú Maczkó Mária művésznővel, népdalénekessel együtt kászálódunk le a vonatról. Ő is az ünnepségre igyekszik. A hófüggönyön átsejlő vasútépület akár Podolin is lehetne. Kísértetek, havas hegyek, rejtélyes szépasszony – minden együtt van Krúdyhoz. Keresem, hol a behavazott vörös postakocsi, de csak egy fekete mikrobuszt látok, ránk vár. Beszállunk: irány a Blues-szálló, mondja a sofőr. 15, 00. A […]

>>>
Címke: , ,
2015.04.27 - tiszatáj

(NAPLÓJEGYZETEK 2005 ÉS 2006-BÓL) 2. Egy kis privát farsangot szeretnék mostan Január 6. Vízkereszt van. Vagy amit akartok! Mit akarok én? Nevetni végre, nagy, felszabadító hahotával. Legalább néhány napra, néhány órára, néhány percre elfelejteni a kényszerképzeteimet, O. sógor tüdőrákját, látomásaimat betegségeimről (mint az isteni princípium gonosz részének mesterkedéséről), földöntúli „ellenséges agyakról“ s evilági álságokról, az ország, az uralkodás zsebtolvajairól, politikai perpatvarokról. Sebastian szeretnék lenni a Vízkeresztből, aki megvív a gügye vagy nagyon is rafinált lovagokkal, mindenkivel, alaposan helybenhagyja a bolond világot. A nyolcvanas-kilencvenes években, a Mittel-korszakomban mintha már sikerült volna nevetésre húzni a számat, aztán most megint beborulni látszik fölöttem az ég. De mondhatnék nyugodtan „fölöttünk“-et is: emberiségként is elfelejtünk nevetni. Miért vajon? Hogyhogy az olyan alapvetően tragikus világlátású drámaíróknak, mint Shakespeare és Molière sikerült kinevetni a korát, s nekünk nem sikerül? Mikor is nevetett magyar író utoljára úgy istenigazában? Örkény óta nem tudok hamisítatlan, bölcs és egzisztenciális nevetésről. Csak hígeszű, cinikus vagy […]

>>>
Címke: , ,
2014.12.31 - tiszatáj

(NAPLÓJEGYZETEK 2005 ÉS 2006-BÓL) 1. Szent Pál mint Lenin (2.) December 29. Közeledik csendesen, eseménytelenül az új, a 2006-os esztendő. Tegnap bent voltam a Kalligramban, hoztam egy csomó könyvet, köztük Kibédi Varga Áron rendkívül érdekesnek ígérkező naplóját, címe: Két év, három ország, 2003–2004. (Na, a címe az lehetne vala­mivel érdekesebb!) Egy szerény világfi élete. Nincs még egy könyv, amelyben ma Magyar­ország és a nagyvilág, s főként a magyar és a világkultúra ennyire együtt lélegezne! Ki­bédi Varga Áron egyszerre van jelen három országban, Magyarországon, Hollandiában és Franciaországban (az országok szellemiségében, irodalmi és kulturális rendezvényeiken, intézményeikben, kávéházaikban, utcáikon), naplóját hatalmas, megbízható és mindig működő műveltséganyag, kitűnő megfigyelőképesség jellemzi, ő maga nagy természetességgel, a legkisebb gátlás, megilletődöttség nélkül szól hozzá világtörténelmi eseményekhez, történésekhez és történetekhez, jelentős személyiségek, írók, politikusok kijelentéseihez, egyszóval a világirodalomhoz és világtörténelemhez. – S nem egyszer vitára indít. Egy példa: Szent Pál úgy, ahogy mi nemigen ismerjük: a kereszténység ideológusaként és frontembereként. Ki­bédi […]

>>>
Címke: , ,
2018.06.18 - tiszatáj

KÖNYVHETI INTERJÚ GÉCZI JÁNOSSAL
Június 7-én, csütörtökön került megrendezése Géczi János Sziget, este hét és hét tíz között című kötetének bemutatója a Dugonics téren. Az esemény után Németh Zsófia beszélgetett vele töredékességről, a rózsákhoz kötődő számmisztikáról, El Kazovszkij grafikáiról és hatásáról, valamint Kass János plasztik-fejeiről… – NÉMETH ZSÓFIA INTERJÚJA

>>>
2018.06.17 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS KEMÉNY ISTVÁNNAL
Június 12-én az Ünnepi Könyvhét keretében Kemény István volt a Grand Café vendége. Lúdbőr című esszé- és Nílus című verseskötete kapcsán a szerzővel Klajkó Dániel beszélgetett… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A FA ALATT
Piagőzös, melankolikus atmoszférát vitriolos, emberi gyarlóságokat feltérképező vonalvezetésre cserélt Hafsteinn Gunnar Sigurdsson. 2011-es dramedyje, az Either Way férfibúba csepegtetett őszinte életörömöt, míg legutóbbi filmje, a tavalyi A fa alatt drasztikusabb, komor hangütésű darab. Noha fekete komédiaként hivatkoznak rá, jóval több ennél… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS TÉREY JÁNOSSAL KÁLI HOLTAK CÍMŰ REGÉNYÉRŐL
Térey János az idén POSZT-zsűritagként, 180 megtekintett előadás, illetve saját drámája, a Kazamaták szegedi bemutatója után megírta Káli holtak című színházregényét, mely egyben az első nagyprózája is. A kötet szegedi bemutatóján Lengyel Zoltánnal, a Grand Café munkatársával beszélgetett a szerző… – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A VAJDASÁGI zETNA ÚJ KÖTETEINEK BEMUTATÓJA
Június 10-én, vasárnap került sor a vajdasági zEtna új köteteinek bemutatójára. Ebből az alkalomból négy szerző érkezett a Grand Café mozitermébe: Balázs Attila, Fenyvesi Ottó, Lennert Móger Tímea és Szögi Csaba. A beszélgetést Beszédes István, a zEtna magazin alapító-szerkesztője vezette… SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.14 - tiszatáj

SZILASI LÁSZLÓ ÉS SZÍV ERNŐ KÖNYVBEMUTATÓJA
Vasárnap sem volt szünet az Ünnepi Könyvhéten. Június 10-én, késő délután Szilasi László és Darvasi László beszélgetett egymással a Dugonics téren. Utóbbi saját és írói alteregója, Szív Ernő nevében. Luther kutyái és Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba, a várt kötetek… – SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.12 - tiszatáj

AKI ELZÁRJA AZ ÉJSZAKÁT –
A KOLOZSVÁRI SZÍNHÁZ VENDÉGJÁTÉKA BUDAPESTEN
Az idei évben két produkció érkezett a kincses városból Budapestre, amelyek a Tompa Gábor vezette teátrum műsorpolitikájának jelenlegi tendenciáit is jól kirajzolták. Tompa ugyanis az idei évadban mindössze egyetlen rendezést jegyzett (amely végül mégsem valósult meg), miközben a többi premier külföldről meghívott rendezők munkája… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő