ültem egy padon a kaméliák
akarom mondani karmeliták temploma előtt
és kifejezhetetlen amit kifejeznék
a Duna-part gesztenyefáit kivágták
de nekem csak az innen- és a túlvilág van
annyi mindent nem tudok itt sem elmondani
nem is tudom megmondani mire vágyom
hagyjanak békén
és hagyják békén a Duna-part gesztenyefáit
hagyják hogy a postára bemenjek
papírt vegyek stb
[…]

egy megtisztított tárgy találása
már nem lehet róla beszélni ugyanúgy
mint a találás (tálalás) előtt
vagy mint a megtisztítás előtt
a tárgy a tárgy előtt
a megtisztítás a megtisztítás előtt
elég megismételni csak
a szélben rohanó fű hullámtaraját
a hegyoldalban
de hát nem ott találták a tárgyat
(hát téged mi szél nem hozott?)
[…]

Én mintegy
Megvagyok, írva. Mint
egy. Minek írjak?
Még csak azt se mondhatom.
Mélység-e, ha valaminek
nincs mélye? – Már
csak élek, t. i. most (bef.?)

már csak az jön,
hogy meghalok. Ha nem
is rögtön jön, de rögtön ez
jön. – Már nem tudok
senkiről semmit, mert nem
találok ki többé senkit, már csak.

nyitó és záró végtelen
sose találkoztunk személyesen
se a mennyezeten se a padlón
de a telefonban hallottam a madarakat
elkezdtünk levélben szonettet írni
aztán valahogy abbamaradt

ő mutatott be a Magyar Ifjúságban
első kötetemről írt a Könyvvilágban
csináltam montázst kollázst a verseiből
könyvcímeiből
[…]

TANDORI DEZSŐ RAJZAINAK KIÁLLÍTÁSA, KÖNYVE ELÉ
A hat milliárdot, nem kevesebbet, célozza meg a költő, hogy szembesítse magyar és világirodalmi portyázásai általa kiválasztott szereplőivel; a poéta, aki a szereposztás sosem kényelmes, sosem hálás, sosem teljes-tökéletes mértékben igazolható – önmagára kiszabott – feladatát vállalta, rajzzal, névadással. Mondhatnók, az életmű tanulmányozójaként, Tandori Dezső alaposan előkészítette e könyvét, azonos jelentőségűnek, jelentéshordozónak feltételezve rajzot és még oly kurta szöveget, (tanulmány)fejeket és beszédes, korántsem beszédüléses címadást; emlékezzünk: egykor jaj-kiállításra híván a híveket, a „honlap után” érdeklődők szélesnek remélt táborát […]

TANDORI DEZSŐ
A betlehemi istállóból egy kis jószág kinéz, a Táj két figurával, valamint A gyalog lépésének jelölhetetlensége osztatlan mezőn valóban rendhagyó versek, amennyiben egyáltalán versekről beszélhetünk itt, hiszen, ahogy azt az értelmezéstörténetüket összefoglaló Bedecs László megjegyzi, a körülöttük kialakuló polémia néhány résztvevője kérdésessé teszi a vers voltukat. Bár a versek körül bonyolódó diskurzus számos értelmezési kísérlete „jelversként” aposztrofálja a műveket, azokat mégis egy narratív séma mentén, a sakkjátszmák célelvűségét hasznosítva próbálja dekódolni, a bennük található „rejtett” üzenetet feltárni […]

Minden hasonlat: … (kb Goethe).
Heaney – verslétezése nekem ma hasonlat; egykor, hogy az EURÓPA KÖNYVKIADÓ egyik pompás költészeti felfedezés-sorozatába (akár pl. Michael Krügert) válogathattam önszántamból egy kötetnyit az akkor még nem Nobel-díjas ír költőtől. Sokat jártam aztán, ahogy már lehetett, ír földre, de a poétával nem találkoztam; a táj, a települések stb. sora idézte őt. (Ld. pl. a nyírfa-motívum itt.) A mai fordítócsapatot – Mesterházi Mónika, Imreh András, Gerevich András etc. – lelkesen becsülöm. (Többször is beválogatták munkáimat Heaney-publikációikba.)
[…]

Ma 79 éves Tandori Dezső, Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, műfordító. Szeretettel köszöntjük szerzőnket Fried István Nat Roid-regényekről szóló kötetével, mely hamarosan megjelenik a Tiszatáj Könyvek sorozatban!

BESZÁMOLÓ A KÖTET KÖNYVHETI BEMUTATÓJÁRÓL
A Tiszatáj gondozásában megjelent gyűjteményt szerkesztője, Tóth Ákos, az SZTE bölcsészkarának oktatója mutatta be. Beszélgetőtársai Bacsa Gábor és Gyulai Zoltán, az összehasonlító irodalomtudomány tanszék – Tandori munkásságával foglalkozó – fiatal kutatói voltak. A tanulmányok szerzője, a tőle már megszokott módon nem vett részt a beszélgetésen. Fizikai mivoltában nem. Az esemény a 88. Ünnepi Könyvhét keretében zajlott le 2017-ben, június hónap 10-én a késődélutáni órákban… – FEKETE KRISTÓF BESZÁMOLÓJA

Tanulmányok, esszék Tiszatáj Könyvek Szeged, 2017 216 oldal, 2850 Ft ISBN 978-615-5618-12-3   Kafkánál valaki ámul, hogyan lenne hihető, hogy akár legjobb állapotunkban, ifjúi erőnkben eljussunk a szomszéd faluba; egy élet hossza kevés rá. Salinger banánhala a víz alatt az üregben telefalja magát banánnal, nem fér ki onnan többé, és ott pusztul.        Tandori Dezső   Tandori Dezső esszéírói pályája, mely sosem volt egyéb irodalmi tevékenységei egyszerű kísérőjelensége, korszakosnak bizonyuló költészeti és prózaírói teljesítményével párhuzamosan bontakozott ki. 1977-ben megjelent A zsalu sarokvasa című kötete darabjaitól Tandori esszéi mást sem tesznek, mint betekintést nyújtanak írói műhelyébe, a keletkező mű kulisszái közé, s ezzel versben-regényben rögzült világát, az óvott-védett individualitás terét bővítik. Az európai modernség nagy nemzedékét példázó Kafka, Kraus, Musil vagy Bernhard életműve éppúgy megjelenik és mély megértésre talál ebben az esszéisztikában, mint ahogyan a magyar befogadásban mindig kisebb hajlandósággal követett angolszász és amerikai „regényvonal” vagy a francia regénytörténet egy kallódó, […]

TANDORI DEZSŐRŐL,
78. SZÜLETÉSNAPJÁN
Ha Ady Endre – teljes joggal – jelenthette ki életének egy bizonyos szakaszában, hogy a magyarságnak talán még sosem volt olyan „exponens valakije”, mint ő, s vezethette le e kiválasztottság tényéből pályája megannyi megpróbáltatását, akkor Tandori Dezső is joggal közölhetné életművének bármely pontján, hogy az írásnak, az írott szónak még sosem volt talán ilyen „exponens valakije” nálunk, mint ő… – TÓTH ÁKOS ÍRÁSA