A hajók indulása,és amit a kanális
az olajos vizben ebből szabadon enged.
A tükörkép rovására: lehessen úgy,
mint a sötét meder alján elhúzódó kéz és láb.
Enged a futásnak odalent, amíg máshol
meredten nézik, ha ez a szigorúság a szemnek,
és abban a csonkítás ritmusa a szabály, hogyan
volna itt bármi, érteni való. […]

Lerángatták a vörös csillagot
az üveggyár tetejéről.
Ötvenhat. Apám nézte,
ette a fagyit, belelógott az
orra egy filozófiába.

Puncs. Mérges vanília.
A szomszéd Pista épp a
sarkát köti hátra […]

A Dédi öreg édesség. Baba.
Az égben játszanak vele,
ott nem számít a kor,
nem kell semmit kidobnia,
annyi téglát rak az ágyba,
amennyit akar. A Baba.
Házat épít. A takarók alatt.
Meg kocsit, s nem baj,
ha nem lesz ki mind
a négy kereke. Elgurul-
hat úgyis, mint sírról a név,
de nem kell szöknie. […]

Rettentő hőség van,
és délben értünk pont ide.
Kút persze nincs sehol.
Kifogtam ráadásul
a legszószátyárabb idegenvezetőt.
Ha nem hagyja abba, Zeuszra mondom, megölöm!
Püladész jól tette, hogy mégse jött velem.
[…]

Elromlott a nőmérő, a személyzet
tanácstalanul táncol, kezükben csoki.
A legjobb családban is előfordul, hogy
a mérték halott, de hát mi lesz a holnapi
búcsúval? Szerencsére a férfimérő még
működképes, így elő is húzzák a barna
szobából, és sorjáznak az alanyok. Először
kismamaruhába öltöztetik őket, aztán valami
vérbe. […]

Állsz a teraszon, meztelenül,
a meleg szellőben remegnek alattad a fák.
Elvakít a kilátás.
A napok homokszemek:
a szemedbe fújja a szél.
Visszacsillan a napfény
az idő üvegfalán.
Homok hullik a körmöd alól,
a hajdból pereg,
homok csikorog a fogaid között.
[…]

Én és négy másik, akiknek egymás
kilétéről legföljebb sejtéseik lehetnek
és egyedül abban lehetnek
mind a négyen biztosak,
hogy kettőnkön kívül vannak
még hárman.
[…]

A lélek egy sötét kabinban reszket.
Szóval táncolni kéne, vagy ha azt nem
is, a vaskorlátnak támasztott fejjel
kivárni, hátha visszatér. Mert ilyen

egyszerű az egész. Kézbe veszek egy
madarat, aztán addig szorítom, míg
egészen puha nem lesz. A bizalom-
ról ennél többet hirtelen nem tudok
[…]

eljutni a tilostól a kellig
(két fehér súly, ha egymásra mered),
dísztelen, szigorú útvonal,
többszöri retúr, félelemtől a vágyig
(két sötét árny oppozícióban),

oda és vissza, vissza és oda,
végül csak oda, rezzenetlen,
jegy egy útra, akadálytalan
(tévedések összegződnek rekurzívan),
ott a csoda, maga az út […]

Reggelenként kiültem a móló végére, a szigetek még tisztán látszottak olyankor, Krk és Cres partvonalai még tisztán, a magas kémény is Fiume mellett, a strandon csak néhány elszánt könnyűbúvár, a sziklák között úszkáltak hajnal óta, néztem a vizet, a reggeli tengert, és magamban énekeltem, motyogtam mindenfélét, ami éppen az eszembe jutott, amit a víz látványa hívott elő […]