05.20.
| Közös, szolidaritáson alapuló kampány indult >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
05.22.
| Táncold körbe Magyarországot online! >>>
06.18.
| Világszerte elérhető lesz a Müpa Wagner-fesztiválja >>>
05.14.
| Ezen a héten a Hóhérokat adja a Miskolci Nemzeti Színház! >>>
05.15.
| Új MADOKE-akció >>>
05.08.
| Vírushelyzet vs. szerzői jog >>>
06.12.
| A Quasimodo költőverseny fesztivállá növi ki magát. >>>
05.11.
| 25 éves a Söndörgő >>>
05.07.
| Online közvetítik a Prágai Tavasz fesztivált >>>
05.04.
| OSZK – Trianon 100 – Történelmünk tragikus sorsú művészeti alkotásai >>>
NAPI TANDORI

05.26.
| Ezek a könyvek esélyesek az idei Merítés-díjra >>>
05.26.
| Wa(l)king the city – Pályázati kiírás >>>
05.22.
| Online tárlaton láthatók a szegedi Táblaképfestészeti Biennálé alkotásai >>>
05.21.
| Könyvtárak az álhírek ellen a koronavírus-járvány idején is >>>
05.18.
| Elindult a Cinego >>>
05.13.
| Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázatot hirdet az idei PesText >>>
05.12.
| Nádasy Erika kapta idén a Déryné díjat! >>>
05.05.
| Elstartolt az 1749.hu >>>
05.04.
| Értéket ment és munkahelyeket teremt a Népi Építészeti Program >>>
04.28.
| Zene otthonmaradáshoz – Lounge remix album a Kerekes Bandtől >>>
04.24.
| Dalközpontú urbánus album Subicz Gábortól és zenekarától >>>

Aczél Géza, Samuel Martin Eno Belinga, Gömöri György, Julesz János, Rékai Anett, Vajsenbek Péter versei

Bene Zoltán, Kovács Katalin, Nyerges Gábor Ádám prózája

Bartha-Kovács Katalin, Éles Árpád, Nagy Fruzsina tanulmánya

Bakonyi István, Baráth Tibor, Kabdebó Lóránt, Lukács Barbara, Sántha József, Széchenyi Ágnes kritikája

>>>

Hegedűművész, énekesnő, zeneszerző Szirtes Edina Mókus, aki a komolyzenét tartja anyanyelvének, miközben improvizálva keveri a különböző stílusokat és műfajokat. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán diplomázó alkotótól azt is megkérdeztük, mit csinál, amikor nem a zenél? – ÚJSZÁSZI ILONA INTERJÚJA

>>>

2014.11.20 - tiszatáj

Cigarettafüst és némi alkohol egy bárban. Időnként esett az eső – ez volt az én minimalista noir hangulatom Nápolyban, amit az egyedüllét tett teljessé. Ez a város még télen sem ideális helyszíne a zsánernek, hiába a bűnözés. A mediterrán hangulat valahogyan hiteltelenné teszi az egészet. Mindenkivel beszéltem már az otthoniak közül, akivel tudtam. Mégis hiányérzetem volt. Időnként jól esik az egyedüllét, máskor viszont elviselhetetlen. Váratlanul tört rám és különös módokon csapódott le bennem. / A feleségem hiánya volt a legfájóbb, annak ellenére, hogy minden nap Skype-on keresztül beszéltünk és láthattuk egymást. Hogy láttam és hallottam, csak nyilvánvalóvá tette a köztünk lévő távolságot, a fizikai közelség lehetetlenségét, az együtt cselekvés gondolatának teljes abszurditását. Hiányzott a származási családom és a barátaim is. Velük is rendszeresen tartottam a kapcsolatot valamilyen módon. Ám azt, hogy valóban elszigetelt vagyok, nem az ő hiányukon keresztül tapasztaltam meg. / Van egy barátom, nevezzük Csőkepistinek. Nem ő a […]

>>>
Címke: , ,
2014.11.10 - tiszatáj

Lanczkor Gábor nem csak prózaíró, de költő és zenész is. Ezek a tények a szövegen is rajta hagyják a bélyegüket. A már említett gyakori zenei hivatkozások mellett a Folyamisten maga is muzikális, a történetvezetésben felfedezhető egyfajta ritmika, mely örvényszerűen, egyre gyorsuló ütemben viszi az olvasót a zenei, filmes, irodalmi utalások és az ezek köré, illetve ezek segítségével felépülő folyószimbólumok mélyére […]

>>>
Címke: , , , , , ,
2014.09.24 - tiszatáj

Képzeljünk el egy kupac kockacukrot. Ha ebből a kupacból elveszek egyet, az még kupac marad? Nyilvánvalóan, igen, hiszen egyetlen elem elmozdítása még nem teszi a kupacot nem-kupaccá. Vegyünk el még egyet és még mindig kupac marad. Ártalmatlan kis dolognak tűnik, de a folytatás végül ahhoz a konklúzióhoz vezet, hogy akár egyetlen kockacukor is kupacot alkot. Nézzünk egy másik esetet. Egy színskálát szemlélünk egy olyan szemüvegen keresztül, amelyen csupán egy-egy vékony rés van a szemüveg egy-egy lencséjén. A spektrumot elég közelről szemléljük ahhoz, hogy a réseken keresztül látott színek egyformának tűnnek. Ezután úgy nézzük végig a skálát balról jobbra haladva, hogy az eddig jobb oldali résben látható szín éppen a bal oldali réshez kerüljön, a jobb oldaliba pedig a következő árnyalat. Mi fog történni? A sor elején nem tudjuk megállapítani a különbséget a két – mondjuk – piros árnyalat között, hiszen szemünknek észrevehetetlen az eltérés. Minden új pozíció felvételével annyira kicsi […]

>>>
Címke: , ,
2014.08.25 - tiszatáj

Gyerekkoromban nagyon szerettem a tűzijátékot. Gondolom azért, mert hangos és fényes. Minden augusztus 19-én megnéztem a szüleimmel, később pedig a barátaimmal. Nem tévedés: 19-én. Törökszentmiklóson – ahol gyermekéveimet töltöttem – a mai napig az a szokás, hogy egy nappal hamarabb kezdődnek az Államalapítás Ünnepére rendezett programok, és a tűzijátékot is 19-én, este kilenckor láthatjuk. Az ok egyszerű: a városnak így van saját tűzijátéka, amit megtekinthetnek a lakosok, másnap pedig elmehetnek a megyeszékhely Szolnokra vagy Budapestre és láthatják az ottani programot is. A tűzijáték mellett 20. a névnapi köszöntéseim napja is, mióta az eszemet tudom. Persze valójában decemberben tartom. Nem a király, hanem az első mártír után neveztek el – szoktam mondani az augusztusi köszöntések alkalmával. Jellemző – kapom a választ általában barátaimtól. Decemberben – a valódi névnapomon – negyed annyian köszöntenek, mint augusztusban. Ma már nem szeretem a tűzijátékot. Gondolom azért, mert hangos és fényes. Nem rühellem, de nem is […]

>>>
Címke: , ,
2014.08.11 - tiszatáj

GYENGE ZOLTÁN: KÉP ÉS MÍTOSZ – A MITOLÓGIA ESZTÉTIKÁJA
A megfordult világ című Pszeudo Kierkegaard kézirat „közreadása” után Gyenge Zoltán ezúttal is egy rendhagyónak tekinthető vállalkozással állt elő. A Kép és mítosz – a mitológia esztétikája első pillantásra egy hagyományos monografikus kötetnek tűnik, amely a címben említett két fogalom nem nyilvánvaló, ám annál alapvetőbb kapcsolatának feltárását célozza meg […]

>>>
Címke: , , , ,
2014.08.10 - tiszatáj

Rátaláltam egy oldalra az interneten. Regisztráció után kérésre a rendszer egy vadidegen levelezési címét meg adja nekünk, mi pedig postai úton képeslapot küldhetünk neki. Cserébe valaki más nekünk küld a Föld valamelyik pontjáról képeslapot. Pofonegyszerű és érdekes ötlet, nem is részletezem tovább. Az oldalon sokan regisztrálnak olyanok, akik gyűjtik a képeslapokat, a borítékokat vagy épp a bélyegeket. Furcsa állat az ember, legtöbb példánya meg van áldva (vagy átkozva) valamilyen gyűjtőszenvedéllyel. Valaki szalvétákat gyűjt, bizonyos arab olajsejkek gyermekei pedig autókat. Egyesek maketteket, mások babákat. És van olyan, aki vonatokat fényképez. Egyetemista korunkban viszonylagos rendszerességgel szerepjátékoztunk egy társasággal Szegeden. Akkoriban még hetente, kéthetente hazajártunk a szülői házba. Jellemzően vonattal. Az játékülések előtt minden alkalommal megbeszéltük, hogy mi történt velünk a legutóbbi találkozás óta. Egy alkalommal valamelyikünk elmesélte, hogy pénteken hazafelé tartva, a vasútállomáson valami különös dologra lett figyelmes. Egy huszonéves figura az egyik mozdonyt fényképezi különböző szögekből. Öltözéke alapján civil, nem a […]

>>>
Címke: , ,
2014.06.29 - tiszatáj

Nem értek a focihoz (lásd az előzőekben). Csupán a nagytornákat figyelem: az EB-t és a VB-t. Ilyenkor annyi meccset látok, ami két évre biztosítja a dózisomat. Ha viszont a magyar szakértő a két félidő közötti szünetben mondhat olyasmit, hogy ő más taktikát választott volna Vicente del Bosque (a spanyol szövetségi kapitány) vagy éppen Luiz Felipe Scolari (a brazil szövetségi kapitány) helyében – amit egyébként készséggel elhiszek – akkor miért ne írhatnám le én is a benyomásaimat? Ezek a tornák persze nem csak a fociról szólnak. A belvárosban sétálok a délutáni meccs előtt. Minden söröző, minden terasz megtelt vendégekkel. A tévéképernyők, kivetítők elrendezési elve a lehető legökonomikusabb: ne lehessen olyan helyre ülni, ahonnan nem látni a mérkőzést. Brazíliában tüntettek a világbajnokság elvállalt megszervezése ellen, mondván, hogy óriási pénzeket emésztenek fel az építkezések és bár az ország idegenforgalmának tagadhatatlanul jót tesz az esemény, a stadionokat fenn is kell tartani, hosszú távon pedig […]

>>>
Címke: , ,
2014.06.01 - tiszatáj

Szeretem az e-könyv olvasóm. Mióta használom, átalakultak az olvasási szokásaim. Valamivel többet olvasok, ami annak köszönhető, hogy bárhová könnyebb magammal vinni egy néhány dekás, keskeny eszközt, mint egy vaskos, keményfedeles kötetet. Nem kell tartanom tőle, hogy szamárfüles lesz és a szememet sem veszi jobban igénybe, mint egy „valódi” könyv. Az elmúlt hónapokban Nápolyban nem is volt túl sok lehetőségem arra, hogy ne ezen az eszközön olvassak. Hozzászoktam. Aztán megszerettem a praktikusságát. Jegyzetelni, margináliákat készíteni és a könyvekben keresni is egyszerű. Miután hazajöttem, újra papír könyv került a kezembe. Csak ekkor tűnt fel, hogy valójában mennyire hiányzott a lapok egyértelmű fizikalitása és minden, ami ezzel jár. Az olvasott szövegtől független, olyan mellékes jellemzők, mint egy vastag könyv becsukásának tompa zaja, a felütött kötet illata vagy a papír tapintása. Ezek a tartalom szempontjából mind lényegtelen, elhagyható tényezők, amelyeknek már a megemlítése is szentimentálisnak tűnik. Ugyanakkor nagyon is részei az olvasmányélménynek. Az enyémnek […]

>>>
Címke: , ,
2014.04.01 - tiszatáj

Amikor tehetem, sétálni megyek. Ilyenkor figyelem, ahogyan történik a város. Fut a Nápoly nevű folyamat. Időnként meglep, hogy a káosz hogyan tartható fenn ilyen sokáig. Alapvetően persze minden az entrópiára törekszik, mégis úgy tűnik olykor, hogy a rendezettség megteremtése egyszerűbb, mint a káoszban élni. Minden jel szerint ezzel az elképzelésemmel kisebbségben vagyok itt. Sétálok a keskeny utakon és újra rácsodálkozom, hogyan osztották fel Nápolyban a teret. Mindkét oldalon hat-hétemeletes mediterrán épületek, középen macskaköves utca, ami gyakran olyan keskeny, hogy csak robogóval lehet rajta közlekedni. Ezekbe az utcákba órákig nem süt be a nap. A tömeg óriási, mindenki ütközéshatáron közlekedik. Az első napokban szinte sokkolt az emberi testek ennyire közeli és folyamatos jelenléte. Az éttermek, bárok, kávézók, fogadóirodák belső terei is hasonlóak: mind szűk és zsúfolt. Ez a megszokott, nem zavar senkit, csupán az idelátogatókat. A dómtól nem messze az egyik kis utcában sétálva különös dolog szúr szemet. Két templom, egymással […]

>>>
Címke: , ,
2014.02.13 - tiszatáj

„Calcio, calcio!” Az elmúlt hónapokban talán ezt a felkiáltást, ezt a szót hallottam itt a legtöbbször. Közhely, hogy Olaszországban a foci vallás. Identitásképző szerepe van annak, hogy melyik csapat a kedvenc. Egy személyről alkotott általános képnek az is a része, hogy melyik egyesületnek szurkol. Nápolyban, ha a csapat játszik, nem kell nézned a meccset ahhoz, hogy tudd, mikor szereztek gólt a kékek. Az elmaradhatatlan tűzijáték miatt. A focimeccs fontos közösségi esemény, így egyáltalán nem mindegy, hogy kik a kedvenceid. Számomra, akit soha nem érdekelt és kötött le igazán a foci – legalábbis az nem, hogy nézzem – ez nem volt kezdettől fogva nyilvánvaló. Ezért átéltem néhány különös helyzetet, mire világossá vált számomra néhány szabály a fociról folytatott beszélgetésekkel kapcsolatban. Amikor új emberekkel ismerkedtem meg, eleinte minden jól ment. Beszéltünk munkáról, családról, arról hogyan érzem magam Nápolyban, milyen ételeket szeretek és azok miben mások, mint az itteniek. Effélék. Aztán jött a […]

>>>
Címke: ,
2013.12.13 - tiszatáj

Dante szobrát elhagyva (baljával jelzi, hogy el lehet menni a pokolba, arra) folytattam az utam az utcai forgatagban. Séta közben bukkant fel a lány neve az emlékezetemben: Annalisa Durante. A lapokból ismerem a nevét, még régebbről. Sok évvel ez előtt történt az eset, de mélyen megmaradt bennem és időről-időre eszembe jutott. Az ügyeimből hazaérve utánanézek a történteknek. A tizennégy éves lány a Camorra áldozata lett 2004-ben, saját otthona előtt az utcán. A Forcellában lakott, egy negyedben Nápoly történelmi központjában. Egy barátjával és az unokatestvérével beszélgetett, amikor két férfi egy robogóról tüzet nyitott egy harmadikra. Salvatore Giuliano volt a lövöldözés célpontja, az egyik nagyhatalmú Camorra klán tagja, ami annak idején a területet irányította. A támadói elől menekülve a férfi, élő pajzsként használva, maga elé rántotta a lányt, akit a fején ért a lövés. A történtek sokkolták Nápolyt, egy helyi pap nem csak a Camorrát, de az államot is felelőssé tette a […]

>>>
Címke: ,
2020.05.28 - tiszatáj

J. M. W. TURNER THOMSON’S AEOLIAN HARP (THOMSON ÆOLHÁRFÁJA)
„William Turner minden idők egyik leghíresebb és legeredetibb művésze; festészetével kapcsolatban a szakirodalom többsége szuperlatívuszokban fogalmaz. A művészettörténetben a „fény őrültjeként” emlegetik, „aki valóságos katalógusát adta a fenségesnek”, és aki „a végsőkig kifinomult ábrázolásaival ajándékozott meg minket”. Turner munkássága és hagyatéka azonban nemcsak képzőművészeti, de lírai alkotásokat is tartalmaz – amint erre elenyészően kevesen, de az utolsó ötven év kutatásai közül többen is felhívták a figyelmet […]

>>>
2020.05.27 - tiszatáj

RÉVÉSZ EMESE: SIMI ÉS A RENDETLEN BETŰK
Révész Emese nevével eddig leggyakrabban művészettörténeti kontextusban találkozhattunk, a gyermekkönyvek kapcsán is leginkább művészettörténeti, illusztrációs kérdésekkel összefüggésben. Most megjelent könyvével a gyermek- és ifjúsági irodalom platformján jelentkezett, az elemzői oldalról az alkotói oldalra térve át. Könyvének főhőse Simi, az óvodából iskolába kerülő kisfiú, akinek iskolakezdő éve jelentősen különbözik osztálytársaitól… – KATONA ANDREA KRITIKÁJA

>>>
2020.05.26 - tiszatáj

BÖDECS LÁSZLÓ: AZ ÁRVÍZ HELYE
Bödecs László második kötete is a hiány esztétikájára épít, ahogy számos műalkotás a XX. század elejétől egészen napjainkig. A hiányérzet, a töredezettség, szétesettség, az értékvesztettség tapasztalatából táplálkozó művek a világot, a dolgokat in absentia ábrázolják. A hiány azonban olyan jel nélküli jelölet, olyan üres hely, lyuk, hézag, repedés, űr stb., amely mindig a valamivel – az artikulálhatóval, jelenlévővel – szembeállítható. A semmi is a valamivel, mindennel szemben megképződő nemlét… – VISY BEATRIX KRITIKÁJA

>>>
2020.05.25 - tiszatáj

AZ ELSŐ ÁRULÓ

Radikális baloldaliként indult, Pasolini barátjaként tartották számon az idén 81 éves Marco Bellocchiót, jóllehet tavalyi maffiadrámája végképp nem bír semmilyen újító, pláne felforgató szándékkal: Az első áruló olykor csúnya kilengésekkel, de összességében biztos kézzel felépített biopic, amelynek esélye sincs, sőt, talán soha nem is akart a legnagyobbak közé emelkedni… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOZÓKY FELÍCIA AKA I AM SOYUZZAL
Az I Am Soyuzt hallgatva úgy érzed magad, mintha belekerültél volna egy álomba, ahol minden megtörténhet. Bozóky Felícia különböző emberi érzelmekkel apellál és közelebb hozza, érthetőbbé teszi őket számunkra. A jelenleg is orvosként praktizáló, sürgősségi osztályon dolgozó singer-songwriter mesél nekünk… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

Hegedűművész, énekesnő, zeneszerző Szirtes Edina Mókus, aki a komolyzenét tartja anyanyelvének, miközben improvizálva keveri a különböző stílusokat és műfajokat. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán diplomázó alkotótól azt is megkérdeztük, mit csinál, amikor nem a zenél? – ÚJSZÁSZI ILONA INTERJÚJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

GERGELY ÁGNES: A SZOMJÚSÁG ÁRA. KÉT REGÉNY
Gergely Ágnes lírája, tárcái, memoárja és regényei szorosan összetartoznak, írásainak mélyrétegeiben beforratlan, újra meg újra feltépett sebek sejlenek fel. Regényei szereplőinek az életét egyéni és kollektív traumák, a személyiséget eltörölni próbáló hatalmi rendszerek alakítják. „Mi is megtapasztaltuk a már elfelejtett szavak – mint éhség, szomjúság és hazátlanság – elemi jelentését” – írja Pilinszky János. Gergely Ágnes azt tárja elénk, mi lett ennek a gyötrelmesen megtapasztalt, majd elfelejteni próbált elemi szomjúságnak az ára… – POLGÁR ANIKÓ KRITIKÁJA

>>>
2020.05.16 - tiszatáj

CAPONE
5 év karrierpokol után új filmmel jelentkezett Az erő krónikájával hirtelen felkapottá, majd gyorsan kegyvesztetté vált Josh Trank. Szerzői kommentárokkal dúsított anti-gengsztermozijában végig ott lüktet fiaskójának összes zöngéje: drogmámoros, alkoholgőzben pácolt, kreatív nézeteltérésekkel, végül idegösszeomlással dúsított rendezőpályáját a szesztilalom legismertebb gengszterének hattyúdalával állítja párhuzamba… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő