02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

2021.02.03 - tiszatáj

– Janikám vedd át a kocsit, a kesztyűtartóban találod a munkalapokat! Bélát szabadságra engedtem.
A dolgok rendeződtek. A büdös ágazatot Józsi eladta jó áron. Már egy ideje külső létszámmal üzemeltette, de egy ízben foglalt mozgóvécét emeltek a platóra. A rendezvény szervezője azonnali hatállyal felmondott a cégnek. Megtette, noha a vendég tökrészegen aludt benne, észre sem vette.
Ezt az aranybányát nagyobb haszonnal adta el, mintha üzemeltette volna.
Ment miden, mint a karikacsapás.
Béla visszakapta a jogosítványát. Megint új és elegáns kocsi kellett. 
De ma Béla nem jött be.
[…]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2021.01.06 - tiszatáj

Nehezen ébredt a nappal. A felhők vastag szempillái alól sehogy sem látott ki a fiatal nap, hát így maradt. Érezte, hogy megvirradt, de semmi dolga nem volt, főleg ilyenkor. Tegnap mára is megfőzött. Lődörgött egy darabig a lakásban. Lusta volt fényt gyújtani, ismerte a járást. Meg aztán a függönyt is félrehúzta. Megszokta, hogy nem alszik sötétben. Városon még redőny mögött se nyugszik az éjszaka dörmögő világa. Hogy hová eszi ezeket a fene éjfél után is? […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2020.12.24 - tiszatáj

Éjfél, mindig misztikus fogalom volt az éjfél. Az emberek dolgoztak, ki-ki hajnalban kelt. Kivétel talán a lagzi volt, amely akár három napig tartott. Persze nem dologidőben. A farsang inkább a városokat hozta lázba, ott is csak azt, aki tehette. Tehetősnek is hívták, aki megtehetett mindent. A paraszt élete a Nap órájához igazodott, meg a jószág is megkövetelte a jussát. A jószághoz sötétben is fel kell kelni, nem vár. Így az éjfél a csillagok órája volt és a betlehemi csillagé. Mert az egyetlen szent éjfél, a kivétel, az éjféli mise, csizmaszárig, térdig érő hóban. Mert tél volt karácsonytájt, kemény tél. Már korán beköszöntött, nem volt elég a bekecs. Tél volt, mégis eljött a Gyermek. Nem fázott, nem késett, csak háborúk, járványok idején siratta a népét. „Fel nagy örömre” és “Mennyből az angyal”. A csendes éjben messzire elszállt a hívogató harang szava. Tulajdonképpen lélegzet visszafojtott éj volt, akkor is, ha a szél […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2020.10.24 - tiszatáj

Ízlésdiktatúra. Minimális szókincs, szöveg. Nézzük a próza felől. Mi az irodalom? Nyilván azt hinnéd a választékos beszéd, a helyzetet és a figurát jellemző megszólalás. Mit kapsz helyette? „Minimál-irodalmat. Ismert helyzeteket, amelyekből sehová nem vezet út. Nyoma sincs a katarzisnak. Állítólag tárgyilagos, ami szegényes. Miért olvassam, amit úgyis tudok, rábólintsak? Mit kell ezeken dicsérni? Újságcikk? Nem. „A postás harapja meg a kutyát”! Ugye ismerős? Az újságban legalább ennyi olvasható, ha nem mínuszos hír. (A politikát ne firtassuk.) Ez lenne az elvárás, a dögunalom? Aki gyorstalpalón akar íróvá válni és ehhez az ízléshez kell alkalmazkodnia – úgy kell neki. De a mentorok szegényes világa mögött sokszor diploma van. Ezt tanulták volna? Díjakat osztanak egymásnak és ösztöndíjakat. Korrupció vagy prostitúció? Ez merül fel benned, amikor a kontraszelekció alapja az, hogy „tekintélyhez” jártál fizetős tanfolyamra. Az én korosztályom – szerkesztői poszton – még elvárja az irodalmi nyelvet, az élet megemelt ábrázolását. És azt, hogy […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2020.09.03 - tiszatáj

A barátom beleolvasott és elcsodálkozott…
– Kézirat?
– Igen, novella, de lehetne regény is, annyira hihetetlen.
– Még nem volt elég a csalódás? A visszautasítás. Gyere fel a szőlőbe, a tavalyi termés…
– Előbb megírom, tiszta fejjel.
– Ugyan melyik írónak volt tiszta a feje! Absztinens lettél? Nem állok veled szóba!
– Előbb befejezem, nem hagy békén a téma.
– Miért írsz tulajdonképpen?
[…]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2020.05.18 - tiszatáj

Ha egy új lapnak, új szerkesztőnek, aki felületesen ismer, csak annyit tud rólam, hogy ez a fickó a Magyar Írószövetség tagja, beküldök három prózát vagy öt verset, nyilván azt hiszi, összes műveimet rá akarom sózni.
Erről szó sincs, tizenegy kötetem van, harmincvalahány lapban publikálok, megkapom a jelképes honoráriumot. (Ezzel bizonyítom a páromnak, hogy nemcsak játszadozom a szavakkal.) Anyám művészettörténésznek készült, végül nyelvszakos lett és passzív zenebolond. Nem szerette a szecessziót. Nála Wagnerrel, Debussyvel, Ravellel és Kodállyal véget ért a zeneirodalom […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2020.04.26 - tiszatáj

Ágyszomszédom éjszaka utazni indult. Vezényelt a kirándulóknak: felszállni! leszállni! Olykor ingerült volt felemelte a hangját. Lehet, hogy ifjúkorában idegenvezetőnek, nagy felfedezőnek készült, aki egzotikus tájakon vezeti a karavánját. De csak könyvelő lett belőle. Igaz, elvégezte az egyetemet, ledoktorált, okleveles könyvvizsgáló lett, önálló irodát nyitott vagy harminc éve. Helyzeti előnyét erősítette, hogy értette a hivatali bikkfanyelvet. És segített könyvelni. Már ahogy egy ilyen trükkös országban illik. Nem is hagyta volna abba a kliensei boldogítását, szédítette volna élete végéig az adóhivatalt. De egyszer csak ő maga kezdett szédülni […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2020.03.21 - tiszatáj

Emelgetem a lábam vagy talán inkább csoszogok. Szó szerint lábadozom. Ez tegnap volt. Járkáltam, üldögéltem a parkban. Rám sütött Isten Napja, átfújtak a böjti szelek. Telik majd egyik vasárnap a másik után, egyik húsvét a másik után. Barka nélküli virágvasárnap. Felrémlik a negyvenkét évvel ezelőtti passió.   Most, Pilátusként, egymás után háromszor mosok kezet. Akkor csak elénekeltem, hogy olyan ártatlan vagyok ANNAK AZ EMBERNEK a halálában, AZ AZ EMBER MÉG MA IS ÉLHETNE! Na, nem. Ez utóbbit egy másik helytartó mondta. Öregszem, keverem a passiókat. Inkább egy ember haljon, mint az egész nép, vagy hogy is van fordítva. Inkább az egész nép haljon? Hiszen a birodalomhoz képest, ugyebár arányaiban… Egy ember is arányaiban, tíz millió húsvér ember arányaiban mindössze?   Most harminckilenc, hatszáz, tizenötezer – nem gondolattal fertőzött – fekszik abban a majdnem sírban. Majdnem ártatlanok. Tegnap még csak néhány műemléket akart látni néhány turistacsoport, valaki tartotta előttük villámhárítóként az esernyőjét. Vagy […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2019.12.14 - tiszatáj

Felöltöztem, mégsem tudtam elindulni. Siettem valahová, talán éppen ide. De a két kölyökmormotát sehogy sem tudtam a sárga szatyorba tenni, folyton kiugráltak, nem tudtam őket megfogni. Egyszerre a kettőt, sehogy se. Pedig a feleségem nem szereti a rendetlenséget. És a mormotákat sem, pedig bájos jószágok. Szerinte álmomban rúgkapáltam, ahogy fokozódott a felső lakó fürdőszobájából érkező zaj. Lakásfelújítás. Egyre nagyobb intenzitással verték a falat, már ketten is. Nem tetszett a régi csempe. Lehet, hogy én mormotának születtem, hogy nappal alszom? A feleségemnek igaza lehet, amikor kijelenti, hogy nem szereti a mormotákat! A régi kávéfőzőben háromszor forrt fel a víz és jutott vissza a szűrőben lévő kávén keresztül a sűrű fekete, anélkül hogy a csersavas és égett ízű lett volna. Nincs olyan álmos ember, aki a halk, majd egyre erősödő fütyülő hangtól meg ne részegülne, és ne rohanna oda a kávé illatát is megérezve. Még egyszer át kell olvasnom egy kötetet és […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2019.11.12 - tiszatáj

Barátommal leülünk annak a képzeletbeli kerthelyiségnek legtávolabbi sarkába, amelyben csak madárdal hallik. Meg a szomszéd káromkodása. – Látod – mondja a barátom – amikor valakinek az anyját az aktus miatt kárhoztatják, nem csoda, hogy fogy a népesség! Kénytelen vagyok igazat adni, bár kissé elkanyarodtunk az irodalomtól. Persze sörhabos szájjal miért kellene mindig leragadnunk az irodalomnál? Már éppen az erdő és madárdal jönne a számra, amikor barátom kapcsol. – Itt van egy vers – előhúzza – már nem trendi. Kérdő tekintetemmel találkozva magyarázkodásba kezd. – A mai világban, amikor a biotermesztők rájöttek, hogy a műtrágya káros, vissza kell juttatni a talajba minél több szerves anyagot, akkor tessék! Rábök egy verssorra. – Itt az anyagcsere-végterméket a költő pejoratív értelemben használja. Mi következik ebből? Nem tiszteli! Nem halad a korral! Bennem felmerül, hogy valami mást, valami emelkedett stílust várnék el a költőtől. – Tehát a hibás szóhasználaton túlmenően a társadalmi… – Mondd, kedves […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő