INTERJÚ PETŐCZ ANDRÁSSAL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL 
Petőcz András Babérkoszorú-díjas költő beszél irodalmi tehetséggondozásról, a Kodolányi János Egyetemen általa vezetett kreatív írás tanfolyamon végzett munkáról, annak tapasztalatairól… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

A férfi nem tudta magáról, hogy rossz a szaga. Hogy büdös. Jószerivel már nem tudott semmit sem magáról. Csak azt tudta, hogy nincs hol aludnia. És hogy fázik. Meg, hogy éhes. Csak ennyit tudott. Azt a budai társasházat már régen kinézte magának. Ott, a Vár alatt, közel a Halászbástyához. Valamikor lakott is arra. Mielőtt úgy alakult minden, ahogy éppen alakult. Hogy az utcára került. Igen, valamikor, amikor még volt állása, fizetése, vagyis volt mindene, ami egy negyvenéves férfinak lehet, és ami kell is, hogy legyen. Igen, akkoriban bérelt ott, abban az elegáns kerületben egy kicsi kis lakást. Olcsó kis szuterén lakást bérelt, de mégis ott, abban az elegáns kerületben […]

Lator Lászlónak, 2020. november 19.

Jó volna megint a kertkapuban,
s leülni a cserépkályha elé,
beszélgetni csak épp dologtalan,
végül távozni úgy este hat felé.

Jó volna megint izgulni nagyon,
hogy amit mondok, szerinted helyes,
könyvek, karosszék, beszéd-alkalom,
a magamfajta ilyesmit keres.
[…]

PETŐCZ ANDRÁS:
A MACSKA VISSZATÉR
A szerző fokozatosan építi fel a mondanivalót, a metamorfózis konkrét és általános értelemben is főszerepet kap a kötetben. Kezdetben a macska feketesége egyrészt a fizikai küllemet jelzi, ugyanakkor kontrasztot képez a tisztaság jelenségével, a tisztálkodás gesztusával is. Mintha a macska állandóan arra törekedne, hogy megszabaduljon feketeségétől, tisztátalanságától, valamiféle általános értelemben vett mocskosságtól… – HÖRCHER ESZTER KRITIKÁJA

mikor micimackó sétálni megy
–   gyakorta megesik   /   sétálgat
kicsit   /   csak úgy l‘art pour l’ art   –
a boldog emberek kedvesen mosolyognak

persze ez nem mindig olyan egyértelmű
ugyanis előfordul   /   …   a nem éppen
boldog emberek bazsalyognak   …   ra  /  re
s a megelégedettségtől majd‘ kicsattanó
[…]

minden egyszerre üzeni, hogy megint, megint, igen, minden, megint egyszerre, minden, minden jó lesz, szól a trombita, a billentyűs rákever, igen, minden, minden újra, gyere, újra, futok valahol, gyerekként megint, futok, futok az úton, velem van minden, az apám, az anyám, újra, igen, rohanás az egész, és te is itt vagy, szól a zongora, kever a dobos, te is itt vagy, rohan minden, és mégis minden mozdulatlan, nem is tudom
[…]

Egy napon elindulunk. Mindannyian,
noha a távozásnak vannak variációi,
néhányan szárnyra kapunk, míg mások
fűcsomókra, gyomokra zuhannak,
arcukkal sárba tapadtan.

Azok, akik felemelkedni vágyakoznak,
s a csillagokat szeretnék megölelni, hasznos,
ha tudják, hogy a magasba nézni épp
bálványimádás nélkül célszerű.
[…]
PETŐCZ ANDRÁS FORDÍTÁSAI

az utcában, amerre jársz,
valamiféle hűvösség fogad,
nem mondja senki,
hogy éppen rád várakozott,
vannak, akik elfordítják a fejüket,
zavartan elhallgatnak,
ha észreveszik,
hogy feléjük közeledsz
[…]

PETŐCZ ANDRÁS: ANCIKA
Először akkor hallottam erről a kisregényről, amikor 2018 februárjában Székesfehérváron, a Vörösmarty Társaság termében, a magyar próza hetében Petőcz András részleteket olvasott fel készülő művéből. Akkor első hallásra megcsodálhattuk a gördülékeny elbeszélő hangot, a számos szellemességgel és humorral átitatott kispróza erényeit. Persze mindehhez járult az író kiváló előadó képessége is… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

HÁROM KOLLÁZS
PETŐCZ ANDRÁSNAK, VERSEIBŐL
táncol az önfeledt madelaine sütemény
a macska nem tudja megmondani
jelen van-e a fejekben
a kézfejekben a remegés
elmegy és visszatér
visszamegy és eltér
elszalad a macska és az idő
de 60 év
vajon hány tánc
hány koszorú
hány macska
[…]

Le kell vágni a körmét. Ezt a fia is mondta. Bejött a fia. Ide a kórházba. És szóvá tette. Hogy nincs levágva a körme. A kezén meg a lábán. Ilyen a fia, mindig is ilyen volt. Ha valami nem tetszik neki, azt szóvá teszi. Már kisgyerek korában is mindig megmondta őszintén, ha valami nem tetszett neki. És most is. És ez jó. Így legalább majd valaki végre levágja a körmét. A kezéről, meg a lábáról. A felesége nem ilyen. Nem olyan, mint a fia. Ezért is szereti a fiát. Jobban, mint a feleségét. Korábban sok vitája volt a fiával. Kiabált is vele sokat. Ideges volt tőle. Különösen, amikor kamasz volt a fia. És lázadozott. Mára már megbánta, hogy akkoriban kiabált vele. És ezt a fia is tudja. Most már nem veszekszik. Persze, nem is tud veszekedni. Csak fekszik, magatehetetlenül. Amióta agyvérzése volt. Az orvos is megmondta. Hogy agyvérzést kapott. És […]