PETŐCZ ANDRÁS:
A MACSKA VISSZATÉR
A szerző fokozatosan építi fel a mondanivalót, a metamorfózis konkrét és általános értelemben is főszerepet kap a kötetben. Kezdetben a macska feketesége egyrészt a fizikai küllemet jelzi, ugyanakkor kontrasztot képez a tisztaság jelenségével, a tisztálkodás gesztusával is. Mintha a macska állandóan arra törekedne, hogy megszabaduljon feketeségétől, tisztátalanságától, valamiféle általános értelemben vett mocskosságtól… – HÖRCHER ESZTER KRITIKÁJA

mikor micimackó sétálni megy
–   gyakorta megesik   /   sétálgat
kicsit   /   csak úgy l‘art pour l’ art   –
a boldog emberek kedvesen mosolyognak

persze ez nem mindig olyan egyértelmű
ugyanis előfordul   /   …   a nem éppen
boldog emberek bazsalyognak   …   ra  /  re
s a megelégedettségtől majd‘ kicsattanó
[…]

minden egyszerre üzeni, hogy megint, megint, igen, minden, megint egyszerre, minden, minden jó lesz, szól a trombita, a billentyűs rákever, igen, minden, minden újra, gyere, újra, futok valahol, gyerekként megint, futok, futok az úton, velem van minden, az apám, az anyám, újra, igen, rohanás az egész, és te is itt vagy, szól a zongora, kever a dobos, te is itt vagy, rohan minden, és mégis minden mozdulatlan, nem is tudom
[…]

Egy napon elindulunk. Mindannyian,
noha a távozásnak vannak variációi,
néhányan szárnyra kapunk, míg mások
fűcsomókra, gyomokra zuhannak,
arcukkal sárba tapadtan.

Azok, akik felemelkedni vágyakoznak,
s a csillagokat szeretnék megölelni, hasznos,
ha tudják, hogy a magasba nézni épp
bálványimádás nélkül célszerű.
[…]
PETŐCZ ANDRÁS FORDÍTÁSAI

az utcában, amerre jársz,
valamiféle hűvösség fogad,
nem mondja senki,
hogy éppen rád várakozott,
vannak, akik elfordítják a fejüket,
zavartan elhallgatnak,
ha észreveszik,
hogy feléjük közeledsz
[…]

PETŐCZ ANDRÁS: ANCIKA
Először akkor hallottam erről a kisregényről, amikor 2018 februárjában Székesfehérváron, a Vörösmarty Társaság termében, a magyar próza hetében Petőcz András részleteket olvasott fel készülő művéből. Akkor első hallásra megcsodálhattuk a gördülékeny elbeszélő hangot, a számos szellemességgel és humorral átitatott kispróza erényeit. Persze mindehhez járult az író kiváló előadó képessége is… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

HÁROM KOLLÁZS
PETŐCZ ANDRÁSNAK, VERSEIBŐL
táncol az önfeledt madelaine sütemény
a macska nem tudja megmondani
jelen van-e a fejekben
a kézfejekben a remegés
elmegy és visszatér
visszamegy és eltér
elszalad a macska és az idő
de 60 év
vajon hány tánc
hány koszorú
hány macska
[…]

Le kell vágni a körmét. Ezt a fia is mondta. Bejött a fia. Ide a kórházba. És szóvá tette. Hogy nincs levágva a körme. A kezén meg a lábán. Ilyen a fia, mindig is ilyen volt. Ha valami nem tetszik neki, azt szóvá teszi. Már kisgyerek korában is mindig megmondta őszintén, ha valami nem tetszett neki. És most is. És ez jó. Így legalább majd valaki végre levágja a körmét. A kezéről, meg a lábáról. A felesége nem ilyen. Nem olyan, mint a fia. Ezért is szereti a fiát. Jobban, mint a feleségét. Korábban sok vitája volt a fiával. Kiabált is vele sokat. Ideges volt tőle. Különösen, amikor kamasz volt a fia. És lázadozott. Mára már megbánta, hogy akkoriban kiabált vele. És ezt a fia is tudja. Most már nem veszekszik. Persze, nem is tud veszekedni. Csak fekszik, magatehetetlenül. Amióta agyvérzése volt. Az orvos is megmondta. Hogy agyvérzést kapott. És […]

Hogy honnan is jött az a macska, nem tudta megmondani. Ott volt, és kész. Amikor meglátta, zavarba jött. Aztán meg azt gondolta, hogy akkor talán nem lesz magányos. Hogy most aztán van egy társa. Már három éve él teljesen egyedül. Van, hogy napokig nem lát embert. Ha bemegy a faluba, vásárolni, akkor sem szól hozzá nagyon emberfia, meg miért is szólna. Megveszi a boltban azt, amire szüksége van, aztán megy isten hírével. Olykor-olykor kivesz egy kis pénzt az automatából. Ennyi. Három éve lakik abban az elhagyatott házban. Messze a falu szélétől. Korábban a városban lakott, egy társasház negyedik emeletén, de onnan el kellett jönnie. Ha marad, talán még vér is folyik. Jobb volt onnan eljönni. Egy távoli ismerőse javasolta, hogy költözzön abba a házba. Tudták róla, hogy nehezen kezelhető. Hogy vállalhatatlan. Ezt a szót, hogy vállalhatatlan, a volt felesége mondta. Egyszer, amikor még beszéltek egymással. Amikor még szóba álltak egymással. […]