Pásztor Béla versei
Úgy aludtam át ezer évet, Mintha est óta aludnék, Csontjaim mégis merev fémek, Pilláim alatt foszfor ég. Egyetlen holdtalan, nagy éjjel Választ csak életemtől el, Tele vagyok még lámpafénnyel S a múlt meleg emlékivel. S oly furcsa itt e zöldszín…