Kustos Júlia versei
a ház, amiben felnőttem, a szívem alakját vette fel. vagy éppen fordítva; összehasonultunk. bőrömön, mint hámló cserepek, sok szamárfüles, gyerekszoba-kék fénykép. az egyiken kamaszként állok, a jövőbeli énem arcába nevetve. vállaimba egy hitetlen, de annál élőbb feszület dermedt, és csak…