KARÁCSONYI ZSOLT: A KRÍM
Most, amikor a kultúrpolitikai diskurzus vissza-visszatérő tárgya a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. ténykedése, az Orbán János Dénes nevével fémjelzett transzközép irányzat kánonbeli helyét is rendre érintik esztétikai kérdéseket firtató megszólalások. Nehéz elkerülni a szubjektivitás csapdáját pro és kontra, kérdés, hogy képesek vagyunk-e művészetelméleti és közéleti szempontokat külön kezelni, miközben az irodalomtól a morális állásfoglalásokat is elvárjuk folyton, talán joggal… – KOVÁCS KRISZTINA KRITIKÁJA

SÁNTHA JÓZSEF: A HÚGOM OPERÁJA
Sántha József eddigi pályája a kortárs magyar irodalom struktúrája ellenében ható, üdítően független modell. Az elmúlt tíz évben kész kritikusként és prózaíróként jelent meg előttünk valaki, akinek „alakulásairól” helyette elsősorban a szövegek beszélnek. A 2011-es, a Műút könyvek sorozatában megjelent kritikagyűjteményt (Talányaink összessége) a Tiszatáj könyvek közt jegyzett A télgyűlölő című novelláskötet követte 2015-ben. Az új próza, A húgom operája, a Kalligram kiadásában olvasható „önéletrajzi” kisregény vékony kötet, textúrája azonban annál sűrűbb… – KOVÁCS KRISZTINA KRITIKÁJA

FEKETE VINCE: VAK VISSZHANG
Fekete Vince legfrissebb kötete válogatott gyűjteményei közül sem az első a sorban. A válogatások, a reprezentatívnak szánt életmű jellegű kiadások, ha számuk és sűrűségük nem lép át egy ésszerű határt, mindenképpen érdekes pillanatai egy életműnek. Az újrarendezés, a csiszolás, a „szöszmötölés”, a rostálás a poéta legfontosabb önreflexív feladatai közé tartozik, arról nem is beszélve, hogy az egyébként sem hatalmas olvasótábort megmozgató lírakötetek „újrakevert verziói” a kiadás származási helyétől függően is az olvasóközönség különböző rétegeit szólaltathatják meg… – KOVÁCS KRISZTINA KRITIKÁJA

BESZÉLGETÉS ZALÁN TIBOR: REVIZORR CÍMŰ KÖTETÉRŐL
Kovács Krisztina és Zalán Tibor az író Revizorr című új drámakötetéről beszélgetett a Szegedi Könyvhét alkalmából. Magát a darabot 2007-ben már bemutatták, nyomtatott formában azonban most olvasható először. A szöveg még mindig aktuális, hisz a közép-európai történelem nagyjából (sajnos) azóta is változatlan, vagy legalábbis – finomabban fogalmazva – időtlennek tűnő. Hogy miért pont Gogol Revizorja és Orr című kisprózája képezi a mű előszövegét, annak oka tulajdonképpen egy, Zalántól megszokott, nézők felé irányuló fricska… – VÁRALJAI ANNA BESZÁMOLÓJA

MEKIS D. JÁNOS: VERS ÉS KONTEXTUS
Mekis D. János tanulmánykötete, ahogy alcíme ígéri, a modernség líraelméleti kérdéseinek főbb csomópontjait tárgyalja. A módszertani alapvetés a klasszikus modernség kon­tex­tua­lizáló teóriáinak ütköztetése. Tudható, az ezen a terepen játékba kerülő elméletek egyéb más harcterek mellett a surranó pályán a kilencvenes évek nagy magyar kritikavitájába is beúsztak, a róluk folyó diskurzus máig tematizálja a magyar irodalomtörténeti gondolkodást… – KOVÁCS KRISZTINA KRITIKÁJA

VÁRI GYÖRGY: AZ EMBERISÉG VÉGNAPJAI
Vári György harmadik kötete kritikagyűjteményei közül immár a második a sorban. A kortárs magyar irodalomtörténet-írás és kritikai diskurzus vitathatatlanul egyik legjobb ízlésű, határozott hangon megszólaló figurájáról írni egyszerre bonyolult és pofon egyszerű feladat. Mert mit is mondhatna a kritikus arról a kritikai világról, amely minden, a saját maga számára is nélkülözhetetlen kellékét tartalmazza az irodalomkritikának… – KOVÁCS KRISZTINA KRITIKÁJA

BESZÉDES ISTVÁN: MAGRITTE-SZIGET
A Magritte-sziget – Posztdramatikus versek, Beszédes István negyedik lírakötete nemcsak az alkotó költészetének korábbi tendenciáit megbízhatóan folytató válogatás. A könyv elsősorban a szerző két korábbi munkája, a Messziről Androméda (zEtna, 2007) című versgyűjtemény és a kisprózákat összesítő Napkitörés (zEtna, 2008) irányaiból kiindulva építi újabb elemekkel ezt a beazonosíthatóan jellegzetes, meteorológiai, ökológiai, geotopológiai kötődések szálaiból szőtt lírai világot… – KOVÁCS KRISZTINA KRITIKÁJA

VÉGEL LÁSZLÓ: BALKÁNI SZÉPSÉG, AVAGY SLEMIL FATTYÚJA
Bármilyen variációkat mutatott is fel az elmúlt évtizedekben Végel László életműve, a „jeans-prózától” az esszéregényig, kiindulási pontjaiban és céljaiban úgy tűnik, nem változott. A posztjugoszláv, posztmonarchikus térség megírásának vágya ezúttal is a fixpontként szolgáló Újvidék szcénáiból indul, hogy aztán szereplői a kettős monarchia fővárosait, Bécset és Budapestet belakva a korszakokon és birodalmakon könnyedén átlépő figurákként népesítsék be a regény szövegterét… – KOVÁCS KRISZTINA KRITIKÁJA

PETŐCZ ANDRÁS KÖTETBEMUTATÓJA
Új könyvheti és irodalmi helyszínt avatott június 9-én 18 órakor a Tiszatáj folyóirat és könyvkiadó, mikor új és megújult szerkesztőségében először adott helyt irodalmi rendezvénynek, jelesül a Tiszatáj régi szerzője, Petőcz András költői estjének. A szerzőt Kovács Krisztina irodalomtörténész kérdezte legújabb, az idei Könyvfesztiválra, a Tiszatáj Kiadó gondozásában napvilágot látott verskötete, A megvénhedt Isten kapcsán… – TÓTH ÁKOS BESZÁMOLÓJA

NÉMETH ZOLTÁN: KUNSTKAMERA
Németh Zoltán hatodik verseskötete költészete eddig építményének koherens eleme: a testről szóló gondolataink olyan összefoglalója, melyben a korporális tabuk semmibe vételének újabb, meggyőző és imponáló koncepciójú kísérletével találkozhatunk. Miközben a posztmodern elméleteknek (a feminista irodalomkritikának, a minoritás teorémáinak és a mindkettőt magába olvasztó posztkolonializmusnak) hála, úgy tűnik, a testről már mindent elmondott az eszmetörténet és a szépirodalom, az ideális állapot, melyben a félelem, az undor, a távolságtartás kategóriái a humán korpusszal kapcsolatban már nem működtethetők, mégsem következett be […]

A Tiszatáj Szalon március 5-i rendezvényén Tandori Dezső Galambocskám című könyvét mutattuk be a REÖK-ben […]