A tavasz nem tudott a járványról, így Madridban éppen olyan kellemes idő volt március 24-én, mint minden évben ezelőtt. A nyomozó a verandán ült, gondolatai messze jártak.
– Elnézést, hölgyem! Azt mondták, én jövök – támaszkodott meg a széken egy úr. […]

EGY KARANTÉNNYOS NOVELLA, IGAZ TÖRTÉNET ALAPJÁN
Április tizennegyedike, kedd van. Öt hete vagyok itthon a karanténban. Furcsa érzés, mikor valaki négy éve saját életvitellel és gondolkozásmóddal rendelkezik, erre egy sárga eszik egy denevérpörköltet, és viszlát szabadság, viszlát saját élet…. haza kényszerülök. Az ágyon ülök törökülésben, és dolgozom a homeofficeban […]

Valakitől azt hallottam, hogy a napok nagyon lassan telnek, míg a hetek és a hónapok nagyon gyorsan. De minden nap ugyanolyan. Ha ez igaz, akkor nincs értelme külön napokra tagolnom a velem történteket. Felkelek, fürdős szeánsz, cigi és kávé a teraszon, majd megérkezem az egyetemre és órák hosszat gubbasztok a törött székemben. Lényegében egy viszonylag kicsi, téglalap alakú vaslapon ülök. A szünetekben beszélgetek a barátaimmal. Délutántól békén hagynak a tanárok, jönnek a belátásod szerint haladós beadandók […]

OLGA TOKARCZUK PRÓZÁJÁRÓL
Tokarczuk több vele készült interjúban is hangsúlyozza, hogy a világ összes létezője, növények, állatok, tárgyak egyetlen térben mozognak. E közös térnek van alakja, és a fizikai törvények számtalan formát hoznak létre benne. Ezek a formák részben egymásra vannak utalva, részben egymáshoz hasonlítanak. Nem véletlen szerinte az sem, hogy az ember keringési rendszere a vízgyűjtő rendszerekre hasonlít, a növények leveleinek szerkezete hasonló az emberi kommunikációs rendszerekéhez, a galaxisok mozgása pedig megidézi a folyóvíz mosogatóbeli örvénylését […]

OLGA TOKARCZUK PRÓZÁJÁRÓL
Olga Tokarczuk közelmúltban Nobel-díjjal honorált prózájának fontos szövegei részben magyarul is elérhetőek voltak, ám a legfontosabb irodalmi kitüntetés a hírek szerint jót fog tenni itthoni befogadásának. A közelmúlt sikert aratott, nemzetközi elismeréseket kapott prózái közül a Bieguni (Begunok) és a monumentális Księgi Jakubowe (Jakub könyvei) nemsokára magyarul is olvasható lesz […]

OLGA TOKARCZUK ÉS PETER HANDKE VILÁGAI A GRAND CAFÉBAN
A szegedi Grand Café 2019. november 12-én irodalmi beszélgetéssel köszöntötte a friss Nobel-díjasokat, Olga Tokarczukot és Peter Handkét. A beszélgetést Erdélyi Ágnes, a Kép-Szín-Ház Művészmozi Alapítvány vezetője moderálta. A két, magyarul csak részben olvasható életművet a szerzők szakértő rajongói, Bombitz Attila és Keserű Gizella mutatták be a közönségnek… – KOVÁCS KRISZTINA BESZÁMOLÓJA

KARÁCSONYI ZSOLT: A KRÍM
Most, amikor a kultúrpolitikai diskurzus vissza-visszatérő tárgya a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. ténykedése, az Orbán János Dénes nevével fémjelzett transzközép irányzat kánonbeli helyét is rendre érintik esztétikai kérdéseket firtató megszólalások. Nehéz elkerülni a szubjektivitás csapdáját pro és kontra, kérdés, hogy képesek vagyunk-e művészetelméleti és közéleti szempontokat külön kezelni, miközben az irodalomtól a morális állásfoglalásokat is elvárjuk folyton, talán joggal… – KOVÁCS KRISZTINA KRITIKÁJA

SÁNTHA JÓZSEF: A HÚGOM OPERÁJA
Sántha József eddigi pályája a kortárs magyar irodalom struktúrája ellenében ható, üdítően független modell. Az elmúlt tíz évben kész kritikusként és prózaíróként jelent meg előttünk valaki, akinek „alakulásairól” helyette elsősorban a szövegek beszélnek. A 2011-es, a Műút könyvek sorozatában megjelent kritikagyűjteményt (Talányaink összessége) a Tiszatáj könyvek közt jegyzett A télgyűlölő című novelláskötet követte 2015-ben. Az új próza, A húgom operája, a Kalligram kiadásában olvasható „önéletrajzi” kisregény vékony kötet, textúrája azonban annál sűrűbb… – KOVÁCS KRISZTINA KRITIKÁJA

FEKETE VINCE: VAK VISSZHANG
Fekete Vince legfrissebb kötete válogatott gyűjteményei közül sem az első a sorban. A válogatások, a reprezentatívnak szánt életmű jellegű kiadások, ha számuk és sűrűségük nem lép át egy ésszerű határt, mindenképpen érdekes pillanatai egy életműnek. Az újrarendezés, a csiszolás, a „szöszmötölés”, a rostálás a poéta legfontosabb önreflexív feladatai közé tartozik, arról nem is beszélve, hogy az egyébként sem hatalmas olvasótábort megmozgató lírakötetek „újrakevert verziói” a kiadás származási helyétől függően is az olvasóközönség különböző rétegeit szólaltathatják meg… – KOVÁCS KRISZTINA KRITIKÁJA

BESZÉLGETÉS ZALÁN TIBOR: REVIZORR CÍMŰ KÖTETÉRŐL
Kovács Krisztina és Zalán Tibor az író Revizorr című új drámakötetéről beszélgetett a Szegedi Könyvhét alkalmából. Magát a darabot 2007-ben már bemutatták, nyomtatott formában azonban most olvasható először. A szöveg még mindig aktuális, hisz a közép-európai történelem nagyjából (sajnos) azóta is változatlan, vagy legalábbis – finomabban fogalmazva – időtlennek tűnő. Hogy miért pont Gogol Revizorja és Orr című kisprózája képezi a mű előszövegét, annak oka tulajdonképpen egy, Zalántól megszokott, nézők felé irányuló fricska… – VÁRALJAI ANNA BESZÁMOLÓJA

MEKIS D. JÁNOS: VERS ÉS KONTEXTUS
Mekis D. János tanulmánykötete, ahogy alcíme ígéri, a modernség líraelméleti kérdéseinek főbb csomópontjait tárgyalja. A módszertani alapvetés a klasszikus modernség kon­tex­tua­lizáló teóriáinak ütköztetése. Tudható, az ezen a terepen játékba kerülő elméletek egyéb más harcterek mellett a surranó pályán a kilencvenes évek nagy magyar kritikavitájába is beúsztak, a róluk folyó diskurzus máig tematizálja a magyar irodalomtörténeti gondolkodást… – KOVÁCS KRISZTINA KRITIKÁJA