CEREDI NEMZETKÖZI KORTÁRS MŰVÉSZTELEP
Van egy kis utca Cereden, aminek nincs neve. Mintha nem is létezne, pedig a község fő utcájából, a Kossuth Lajos utcából kanyarodik ki. A nincs neve utca sarkán áll a Ceredi Nemzetközi Kortárs Művésztelep tájháza, amit tavaly vásároltak meg, teljesen lerobbant állapotban, de már a tavaly annyira rendbe tették, hogy abban az évben ott is sor kerülhetett kiállításra. Még sok a tennivaló az épületen… – ABAFÁY-DEÁK CSILLAG ÉS KÖLÜS LAJOS BESZÁMOLÓJA

KÉT MŰVÉSZ, EGY VILÁG
Interjúinak sorában négy magyar festő – Mednyánszky László, Tóth Menyhért, Román György és Farkas István – szinte megkerülhetetlen jelentőségűnek tűnik számára. A Kazovszkij által legtöbbet említett festőnek e sorból talán Farkas István tekinthető. Róla többször is azt nyilatkozta, hogy durvaságával, tragikumával és világlátásával áll hozzá a legközelebb, illetve kiemelte még a Farkas festésmódjában rejlő, számára mindenképp inspiráló és szimpatikus türelmetlenséget is […]

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG ÉS KÖLÜS LAJOS
Nem kacsa a hír, hogy Sam Havadtoynek (Havadtőy Sámuelnek) egyszerre három helyszínen látható kiállítása Magyarországon. Nem is akármilyen helyszíneken. Az első, 2018. július 13-án nyílt meg a Ludwig Múzeumban, Huszárlépésben – Sam Havadtoy New Yorkban címmel, Fel se ocsúdtunk a Ludwig több termében kiállított anyag látványától, máris megnyílt Szentendrén, június 14-én, a Ferenczy Múzeumban A szerelem emlékezete – The Memory of Love című kiállítás és még ez sem volt elég. Makláry Kálmán se hagyta magát […]

FRIDA KAHLO A NEMZETI GALÉRIÁBAN
A tárlat bizonyos szempontból kronologikus, tematikájában inkább Kahlo fontosabb életeseményeit veszi alapul, úgy mint gyermekkori betegsége, a sorsát gyökeresen megváltoztató buszbaleset, első gyermeke elvesztése, vagy Diego Rivera festőművésszel való viharos kapcsolata. A kiállítás tartalmaz ritka darabokat… – TÓTH EMESE BESZÁMOLÓJA

VISSZATÉRŐ MOTÍVUMOK VASZILIJ KANDINSZKIJ ÉS EL KAZOVSZKIJ MŰVÉSZETÉBEN
Kandinszkij és El Kazovszkij életművének párhuzamait keresve számos analógiát találunk. Mindketten orosz anyanyelvűek voltak, és művészetük egy része a költészet műfajában született. Alapvető inspirációs forrás mindkettőjük számára az orosz- és a világirodalom, illetve a zene. A képi és a vizuális kifejezésmód, illetve a zene meghatározó szerepe a festészet klasszikus médiumának számító táblakép mellett mindkettőjüknél összművészeti alkotásokban, színpadi előadásokban is kifejezésre jutott […]

VÁLOGATÁS AZ ANTAL–LUSZTIG-GYŰJTEMÉNYBŐL
A XX. század magyar képzőművészetének olyan alkotói munkáit láthatjuk, akik hagyományőrzők és hagyománytagadók is egyben. Új világot, új egészet és új perspektívát konstruálnak, mintha nem is a látás lenne a festészet alapja, hanem a belső világ, maga az érzés és gondolat. Felfedezők, a valóság, a látás és a képi valóság, vonal és tér, formák és szerkezet új összefüggéseit keresik. Nem esik szó ugyan Freudról, de az álom, a csend, a várakozás, a hit valamiben egyfajta űrt tölt ki, köti őket a múlthoz, életükhöz, a gyökerekhez, a hagyományokhoz… – ABAFÁY-DEÁK CSILLAG ÉS KÖLÜS LAJOS ÍRÁSAI

A TÚLÉLŐ ÁRNYÉKA. AZ EL KAZOVSZKIJ-ÉLET/MŰ KÖTETRŐL
A magyar művészettörténet-írás egy fontos kísérlete volt a Magyar Nemzeti Galériában 2015 telén megrendezett El Ka­zovszkij-kiállítás, amely egy, a magyar közegtől eltérő formát, a kiállítást mint kanonizációs folyamatot, vagy pontosabban módszert próbálta meg bevezetni, s a félmúlt, illetve a kortársi tendenciák értelmezési keretévé tenni. Látomásossága, attraktivitása túllendítette botlásain azáltal, hogy a kiállítás nem végleges ítéletmondásra, hanem gondolatjátékra, kísérletezésre teremtett reprezentációs forma… – UHL GABRIELLA KRITIKÁJA

SCHIELE ART CENTRUM
Alexander Manolescu (1883–1923?), alias „Sanyi Manó”, amint maga-magát oly gyakran nevezte, becézte ő, aki egy szinte ismeretlen, de meglehetősen színes egyéniség volt. A román-magyar-zsidó származású díszletfestő, költő, színész: kémiai- és fotográfiai kísérletekkel is foglalkozott. Egon és Alexander e varázslatos, mesebéli kisvárosban, Český Krumlovban ismerkedtek össze, itt kötöttek rövid, de mondhatni, hogy nem hétköznapi barátságot… – NAGY ZOPÁN ÍRÁSA

AZ ARTCAPITAL KIÁLLÍTÁSSOROZATRÓL
Újra az összművészet ünnepe Szentendrén. Az ArtCapital kiállítássorozat hívószava 2016-ban az idő volt, majd tavaly az idő témából a térbe léptünk, vándoroltunk, az otthon és otthontalanság hívószavát feldolgozva. Nincs nyugtunk idén sem, az Édenkert nyomában indulunk, vándorolunk, keressük, talán meg is találjuk, hogy aztán újra elveszítsük. Keressük a saját kertünket, égen és földön, vízen és szárazföldön, keressük helyünket a természetben, az összhangot önmagunkkal, a kerttel, a világgal… – ABAFÁY-DEÁK CSILLAG ÉS KÖLÜS LAJOS ÍRÁSAI

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA