01.02.
| Pannon Filharmonikusok – Exkluzív hagyomány >>>
12.18.
| Jazz Kocsma – Hartay Csaba Rajongók voltunk című prózakötetének bemutatója >>>
12.13.
| Itt az első Képmáska könyv! >>>
12.12.
| Tiszatáj Szalon – „Előkészületek és születésnap” – Tandori 80 >>>
12.12.
| A XXVIII. jászberényi ART CAMP Művészeti Szimpózium kiállítása >>>
12.10.
| Urbán Ádám fotográfus „Esély – Chance” című rendhagyó kiállítása >>>
12.10.
| Indul a MACI testvér kampány az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 70 éves évfordulóján >>>
12.10.
| Nemzetközi koreográfusokkal érkezik Szegedre a Közép-Európa Táncszínház >>>
12.10.
| A KET Szegeden – Támogatói jegy a világhírű koreográfusok estjére >>>
12.08.
| Lipták György grafikusművész kiállítása >>>
12.12.
| Elhunyt Kósa Ferenc Kossuth-díjas filmrendező >>>
12.11.
| Világok Találkozása a Bem moziban: Kornya Zsolt kapta a Hexa-díjat >>>
12.11.
| Igazi könyvritkaságot adott ki az Akadémia a Szent Koronáról >>>
12.07.
| Lackfi-est Halason >>>
12.06.
| Elsöprő többséggel állt ki az MTA Közgyűlése az elnök mellett, és kéri a kutatóhálózat pénzét a minisztertől >>>
12.04.
| Pozsonyban díjazták a Virágvölgyet >>>
12.03.
| Az operák királynője készül a Szegedi Szabadtérire >>>
11.29.
| Új fénybe állítják a magángyűjtemények a kommunista korszak kutatását >>>
11.29.
| Átadták az idei Kortárs-díjakat >>>
11.22.
| Kulka János Szegeden játszik a nyáron >>>

Cristian Fulas, Haász János, Szöllősi Mátyás prózája

Böndör Pál, kabai lóránt, Anne-Marie Kennesey, Zalán Tibor, Závada Péter versei

TANDORI 80
Áfra János, Ágh István, Babarczy Eszter, Györe Balázs, Harcos Bálint, Krasznahorkai László, Petri György Sirokai Mátyás, Szabó Gábor Szabó Marcell, Varga Dániel írásai

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

2018.06.09 - tiszatáj

Helyesbíthetek-e utólag egy könyvön? Egyáltalán: én vagyok-e az, aki saját kételyei következtében egyszeriben úgy érzi, mintha szemben ülne önmagával? Király és paraszt. Ez az önszeretet abszolút nulla foka. Eszembe jut az a régi írói tettlegesség. Egy kötet. Hátha egyik-másik lap csupán puha bélés és betűminta abban a bizonyos könyvben. S most az egész világ egy elnyújtott imával ér fel: Uram, engedd, hogy legalább a saját kapacitásom súlyát és magasságát világosan érzékeljem; engedd, hogy úgy legyen: ha legalább lényegsúroló apologétája voltam Tóth Erzsébetnek!

>>>
Címke: , , ,
2017.06.24 - tiszatáj

JUHÁSZ FERENC: A VÉGTELEN TÜKRE
Ilyen mesterség a lírikusé! Engesztelhetetlen hódítóvá kell edződnie, ha (Juhász Ferenc szavával) a létkoszos valóságot saját kezűleg akarja lefürdetni az alkotásban. Ez a követelmény determinálja az embert mint költői erőközpontot. Az elvárásnak persze megvan a maga metafizikai oka: az írás részesedés a teremtésből. Hozott anyagból kivitelezett valóságalapítás… – KELEMEN LAJOS KRITIKÁJA

>>>
Címke: , , , ,
2017.01.19 - tiszatáj

Mondják, a költészet (legtartalmasabb, legszenvedélyesebb felvillanásaiban) kegyetlenül megfosztja a világot valamennyi illúziójától. Csakhogy a költészet, jóllehet némelykor ugyan bizonyos irányokat, lelki törekvéseket sejtet, a legkevésbé sincs eleve kimondott célokhoz kötve – ha csak nem kihívóan tendenciózus (vagy önmagáért való) a mű. Egyébként kemény munkával megszerzett, titokzatos jóváhagyásokban születik meg. Mindenesetre különös entitás; az egész egy pillanat, lázadás, játék – és sokkal több… – KELEMEN LAJOS ESSZÉJE

>>>
Címke: , , ,
2016.12.20 - tiszatáj

Felhősödik s az Isten
most éppen háttal van,
mereng, mintha anyámat
látnám ujját tördelni szorgosan,
már csak ül, már csak öregszik,
örökölt gyolcsingében;
pohár vízért sem kiált már
tegnap óta Isten.
[…]

>>>
Címke: , , ,
2016.10.17 - tiszatáj

Nincs stabil időrend, nincs a korszakokra vonatkozó számításnak az a reális lefutása, amit képzelünk; nincs egyetlen napra nézve sem. A kronológia arra jó, hogy széttörje az egységet, mi pedig túl nagy jelentőséget tulajdonítunk a cserepeknek. Másfelől igaz, hogy ép e jelentőség hozza vissza az absztraktból mindazt, ami konvencionális, tehát konkrét, és némelykor még ösztönöz is ‒ mindenesetre e visszavételből fakad mindenfajta lázongás (pl. prométheuszi attitűd) vagy tetszelgés (pl. különféle retardált romantikák). Idő és időtlenség: egymás dilemmái. Ha az idő, ahogy elgyengüléseink hitetik, s olykor hajlamosak is vagyunk eszerint érezni, előrehalad is, végül önmagába zárkózik; szép fokozatosan, mint egy céltalanul körbeérő fal, mint egy erődítmény. És ebből az erődítményből megint csak egy fikció, a jövő felé nyílik kiút. Hogyan van hát, hogy az idő ellen folytatott gigantikus harc mégis hemzseg a hősöktől? Az idő jellege nem mond ellent e hősöknek; a viaskodó ember kételyekkel átitatott küzdelme végeredményben mindig az eljövendőt hirdeti. […]

>>>
Címke: , ,
2016.07.07 - tiszatáj

KALÁSZ MÁRTON INTELLEKTUÁLIS ÉLETRAJZÁHOZ
Egy szempontból Kalász Márton kétségkívül az Ady, vagy az Arany-, Illyés-félékhez hasonlít; ő is a lexika tagadhatatlan nagybirtokosainak egyike. Kivételesen gazdag szókészletű. S voltaképpen egy magától értetődő törvényt tart tiszteletben: a lírikus minden egyes kapott vagy megszerzett szava: hatalom és felelősség. Más nézőpontból: a lírai szó jelentkezés egy nagy feladatra; az embernek rá kell szánnia magát a szólásra, hogy jelezze létezését. S hogy tisztába jöjjön vele, merre terjed a mélység, szavak létráján kell lépkedni, fel és le […]

>>>
Címke: , , ,
2016.06.23 - tiszatáj

Szomorúak-e a szurikáták? Kinek, minek az exponensei? Fel lehet tenni róluk, hogy a közönyös természetben, a fizikai atrocitás előérzetétől gyötörve, önvédelmi nyugtalanságok, a körülöttük lengő kétes légköri rezonanciák miatt olyan mosolyognivalóan figyelmesek? Az a tény, hogy nincs szárnyuk, egész életükre rányomja a bélyegét? Ha valakiket, őket aztán szemenszedett hazugság lenne ernyedten ácsorgó, passzív felderítőnek nevezni? Alternáló mozgásuk a ritmusanalízis megvilágítatlan rejtélye? Egyszerűen képtelenek a bántást bántás ürügyéül tekinteni? Mindegyikük egy-egy kiáltó tükördarab a pusztában? Ők sem könnyen szabadulnak attól, ami lényükben olyan erőteljesen nyilvánvaló, mint az abszurdum? Mihez kezdenek, amikor látszólag pajkos időnélküliségüket egyszeriben kényszerű és súlyos időbeliségként érzékelik? A lihegő környezet, amely eladdig elfogadta játékszabályaikat, valaminő, ismeretlen okból kirótt bűnhődésről liheg? E leheletszerű hanghullámokban régi, feneketlen bánat, vontatottan feloldódó vétek sajog? Szomorúak-e valamikor is a szurikáták? Érdekli-e őket egyáltalán, hogy e sajátságos hangadás nem egyéb, mint keserű gyónás: a sors most vallja be, hogy létezik? Itt a punctus organicus, […]

>>>
Címke: , ,
2016.05.16 - tiszatáj

Nem szép, sőt némelykor egyenesen gyalázatos, hogy a legtöbb ember éjszaka válik felnőtté, éjszaka éli át a bűntudat természetét; és a bolygó egyik felén mindig éjszaka van. Káromlott sötétség, ami különben a szerelmesek számára nem éppen a legnagyobb sorscsapás. Csakhogy a sötétség aggodalmakat kelt; ha nem a szerelem végtelensége, a keserű tudás felé sodor; jól tudja az, aki kétségektől fáradtan, végül a saját szívén fekve alszik el. Hogy nagyobbat ne mondjunk, már e banális tapasztalat is micsoda történetek forrása. De nem lappang-e itt némi patetikusság, némi leegyszerűsítést? Lappang, nem lappang, az ember kétségkívül elválaszthatatlan az ő történeteitől. A történelem nélkül még csak-csak meglennénk, de nem élhetünk történetek híján. Nincs főbb a történetnél, a természetes szabadság közegében. Még az Ige is, mely kezdetben vala, történődik. Amellett a polimer makromolekulák hívei is nyilvánvalóan tisztában vannak vele, hogy az anyag ősidei nászát úgyszintén történet keretezi. Más kérdés (már ha kérdés egyáltalán), hogy alakra […]

>>>
Címke: , ,
2016.04.23 - tiszatáj

Minden jó vers (s a jó vers ad litteram létező kategória) a szabadság próbajátéka; s teljes szabadság, amint képes elhelyezkedni a világban, noha nem éri be a világgal. Mi, annyiféle lelkek, másért, másféle torokon és tivornyákon sóhajtozzuk a vers iránti állítólagos nemtörődömség koronként előjövő zokszavát, és megint másért, más alkalomból nyeljük a jambus gyümölcseit és a trocheus borát. Ha ez érvelés, csodálatot és arcátlanságot olvaszt egybe […]

>>>
Címke: , ,
2016.03.06 - tiszatáj

Gyerekkor-állomásaim egyikéről néha ma is őt látom legelőrébb. Jelenléte makacs. Szublimálva is eleven. Pózok, távolodva az élettől: morális növekedés. Gondolom, az öregeket, hogy erejük kárba ne vesszen, vigasztalja a végletekre való képesség. De nem efféle transzparenciákkal kellene foglalkoznom. Inkább minél pontosabban megrajzolni őt, a kontrasztos sorsú úrhölgyet, mégpedig úgy, ahogyan csillaghulláskor a csillag átzuhan a mélység hídján. A fényfonalak közül az egyik: az elegancia és az előkelőség is a bűnhődés egy sajátos formája. Erre a szálra óhajtanék fölfűzni néhány képet. Kint ül a lugas előtti padon. Nyár van, az udvaron ütközik a fű. S mint a fű, ő is elszánt. Élni akar. Miért is mondana le arról, amihez nagyon ért? Az idő meg a gravitáció elbánt vele. Sűrű ráncai mögött rendületlenül vigyázza természettől nyert kiválasztottságát, a valahai finom, gótikus dámát. Az árnyalatok tartományában, azon a bizonyos állomáson (hiába, hogy a képeket már álomszínű kékség permetezi) világos égbolt görbül fölibénk, fénye […]

>>>
Címke: , ,
2018.12.14 - tiszatáj

RADU VANCU: HAJNALI NÉGY. OTTHONOS ÉNEKEK
Többféle kísértet létezik: némelyik csak egyszer tűnik fel, hogy figyelmeztessen, fenyegessen vagy bosszút álljon; mások azonban időről időre visszatérnek. Radu Vancu démonjai az utóbbiak közül valók, hajnali négy és öt óra között érkeznek… – HLAVACSKA ANDRÁS KRITIKÁJA

>>>
2018.12.14 - tiszatáj

SZABÓ ESZTER KIÁLLÍTÁSA
Óperenciás Tenger címmel nyílt kiállítás 2018. október 19-én, a kecskeméti Hírős Agóra Ifjúsági Otthonban. A kamarakiállítás Szabó Eszter tavalyi diplomamunkáját, az azonos című képeskönyvet darabolta fel és mutatta meg az érdeklődőknek – akik mindezt köszönték szépen és el is jöttek, meg is nézték, de bizony annyian, hogy saját kényelmüket nehezítették meg a megnyitón… – FEKETE KRISTÓF KRITIKÁJA

>>>
2018.12.12 - tiszatáj

Életének 82. évében szerdán elhunyt Kósa Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, volt országgyűlési képviselő, az Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja – közölte a köztestület az MTI-vel. Kósa Ferenc a filmkészítők azon nemzedékéhez tartozott, amely a hatvanas években […]

>>>
2018.12.10 - tiszatáj

BERNARDO BERTOLUCCI (1941–2018)
2018. november 26-án hosszan tartó betegség után elhunyt Bernardo Bertolucci, Oscar-díjas olasz filmrendező. Filmes karrierjét végig kísérték a sikerek és a botrányok, miközben olyan színészekkel dolgozott együtt, mint Marlon Brando, Robert de Niro, Gérard Depardieu vagy Keanu Reeves. Filmjei még mindig nagy kasszasikert produkálnak. Olyan tematikákat találunk bennük, mint az egyén helye a társadalomban, a politika és az élet viszonya, az identitáskérdés a történelem során, az Erósz és Thanatos fogalmai… – JUHÁSZ BÁLINT ÍRÁSA

>>>
2018.12.10 - tiszatáj

INTERJÚ SZABÓ RÉKA RENDEZŐVEL
Nem szeretem a provokációt, de szeretem a kényelmetlenséget, a határok feszegetését – a nézőt mindig partnernek tekintem ebben. Nem szeretek személyeskedni, de a személyeset nagyon. Nem érdekel az olyan előadás, ami csak ma érthető, de holnap már nem. Azaz pl. szerepel benne Mészáros Lőrinc… – SIRBIK ATTILA INTERJÚJA

>>>
2018.12.10 - tiszatáj

Magyarországon minden bizonnyal A Szolgálólány meséje Margaret Atwood legismertebb műve. E díjnyertes kötet alapján indította el Elisabeth Moss főszereplésével a kanadai MGM Television azonos című televíziós drámasorozatát 2017-ben. A hírek szerint a sorozat sikerén felbuzdulva a szerző már dolgozik a regény folytatásán, azonban emellett a többi művével is érdemes megismerkedni… – SOHÁR ANIKÓ AJÁNLÓJA

>>>
2018.12.07 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ A 10. SZEGEDI KÉPREGÉNYFESZTIVÁLRÓL
November 24-én, szombaton képregényrajongókkal telt meg a Somogyi Könyvtár, köszönhetően a tizedik – immár hagyományosnak tekinthető – Szegedi Képregényfesztiválnak. Az egész napos rendezvény több eltérő programot, előadást kínált az érdeklődők számára, akik így megismerkedhettek eddig ismeretlen kiadványokkal, a hazai képregénykutatás állapotával, illetve betekintést nyerhettek az alkotók pályafutásának alakulásába is… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.12.06 - tiszatáj

A KIESELBACH GALÉRIA KIÁLLÍTÁSA
Molnos Péter és a Kieselbach Galéria munkatársai közreműködésével létrejött kiállítást nem tekinthetjük egy szimpla l’art pour l’art eseménynek. A tárlat hat szekcióra volt felosztva, miközben rövid és tömör molinóival céltudatosan vezette rá a laikus nézőt és szakmabelit a különböző termekben kiállított műveken keresztül a divatban rejlő ismertetőjegyekre. Mindegyik állomás egy külön kihívást vagy egy kibogozhatatlan rejtélyt jelentett… – JUHÁSZ BÁLINT BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.12.04 - tiszatáj

CLARA ROYER: IMRE KERTÉSZ: «L’HISTOIRE DE MES MORTS»
Fenntartásokkal kezelem György Péternek azt az elhíresült kijelentését, amely szerint Kertész Imre nem lett a mi írónk. Ki is a „mi”? Persze vannak sokan – értelmiségiek is! –, akik bedőlnek az uszításnak, és finoman szólva sem valamiféle kiművelt ízlés alapján, hanem éppen a „mi” és az „ők” megkülönböztetése szerint utasítják őt el. De általában, akik szeretik a kortárs magyar irodalom fősodrát, azok Kertészt is nagyra becsülik… – FÖRKÖLI GÁBOR KRITIKÁJA

>>>
2018.12.02 - tiszatáj

Cristian Fulas, Haász János, Szöllősi Mátyás prózája

Böndör Pál, kabai lóránt, Anne-Marie Kennesey, Zalán Tibor, Závada Péter versei

TANDORI 80
Áfra János, Ágh István, Babarczy Eszter, Györe Balázs, Harcos Bálint, Krasznahorkai László, Petri György Sirokai Mátyás, Szabó Gábor Szabó Marcell, Varga Dániel írásai

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő