05.31.
| Jazz Kocsma – Borda Réka Hoax című verseskötetének bemutatója >>>
05.31.
| Asztali beszélgetések… – Fabiny Tibor és Nádasdy Ádám disputája >>>
05.26.
| Trafó – Székely Rozália: Kálvária Lakópark >>>
05.22.
| VIII. THEALTER U21 plusz kisfesztivál >>>
05.19.
| Ludwig Lounge | Művészet – tudomány – hit >>>
05.15.
| Liszt Ferenc éjszakái – Baka István emlékest Szegeden >>>
05.14.
| Trafó – Tóth Kinga intermediális költészeti estje >>>
05.10.
| PIM – Generációs újratervezések >>>
05.04.
| Göblyös Róbert festőművész kiállítása >>>
05.03.
| Szaffi − újra a mozikban! >>>
04.29.
| Megállj Majális! – családi és ifjúsági nap Szegeden >>>
04.27.
| Az Erőd falán is táncolunk – kulturális és zenei programok a Tartóshullám Mediawave Együttléten >>>
04.25.
| Elhunyt Szervátiusz Tibor szobrászművész, a nemzet művésze >>>
04.23.
| Siker útján az új szegedi papucs! >>>
04.20.
| 15 éve jelent meg először a magyar National Geographic >>>
04.18.
| Folytatódik az Aranyfeszt! >>>
04.17.
| Televíziós alkotók ötleteit várják a Hypewriter júniusi pitchfórumára >>>
04.17.
| Kiemelkedő nézettséggel zárt a DESZKA Fesztivál >>>
04.13.
| Úrhatnám polgárral készülnek a REÖK Szabadtérire >>>
04.11.
| Visszaemlékezés és naplógyűjtő kezdeményezést indít útjára a szegedi múzeum >>>
03.22.
| Balajthy Ágnes Bodor Béla-díjas >>>
03.12.
| Budapesten is várják a REÖK Tartuffe-előadását >>>
03.12.
| A tatárjárás pusztításának drámai részletei a Határtalan Régészetben >>>
03.06.
| Világsztárok és 360 fokos VR élmény a Müpa 2018/2019-es évadában >>>

FINNORSZÁG 100 – Sanna Karlström, Miki Liukkonen, Jani Nieminen versei; Jari Järvelä, Riku Korhonen, Heli Laaksonen, Mooses Mentula prózája; Interjú Rosa Liksommal

Vörös István, Fehér Renátó, Bék Timur,versei

Nyerges Gábor Ádám prózája

Lengyel András, Soltész Márton, Kabdebó Lóránt tanulmánya

>>>

Az SZTE Egyetemi Tavasz programsorozata 2018. április 11. és május 18. között várja az érdeklődőket. Az öt hét alatt ötven helyszínen közel háromszáz program közül válogathat a közönség. A mindenki számára nyitott rendezvénysorozaton kulturális és sportesemények, kari napok, egyetemi színházi találkozó, gitárfesztivál, tematikus séták, tudománynépszerűsítő programok és konferenciák várják az […]

>>>

2017.06.24 - tiszatáj

JUHÁSZ FERENC: A VÉGTELEN TÜKRE
Ilyen mesterség a lírikusé! Engesztelhetetlen hódítóvá kell edződnie, ha (Juhász Ferenc szavával) a létkoszos valóságot saját kezűleg akarja lefürdetni az alkotásban. Ez a követelmény determinálja az embert mint költői erőközpontot. Az elvárásnak persze megvan a maga metafizikai oka: az írás részesedés a teremtésből. Hozott anyagból kivitelezett valóságalapítás… – KELEMEN LAJOS KRITIKÁJA

>>>
Címke: , , , ,
2017.01.19 - tiszatáj

Mondják, a költészet (legtartalmasabb, legszenvedélyesebb felvillanásaiban) kegyetlenül megfosztja a világot valamennyi illúziójától. Csakhogy a költészet, jóllehet némelykor ugyan bizonyos irányokat, lelki törekvéseket sejtet, a legkevésbé sincs eleve kimondott célokhoz kötve – ha csak nem kihívóan tendenciózus (vagy önmagáért való) a mű. Egyébként kemény munkával megszerzett, titokzatos jóváhagyásokban születik meg. Mindenesetre különös entitás; az egész egy pillanat, lázadás, játék – és sokkal több… – KELEMEN LAJOS ESSZÉJE

>>>
Címke: , , ,
2016.12.20 - tiszatáj

Felhősödik s az Isten
most éppen háttal van,
mereng, mintha anyámat
látnám ujját tördelni szorgosan,
már csak ül, már csak öregszik,
örökölt gyolcsingében;
pohár vízért sem kiált már
tegnap óta Isten.
[…]

>>>
Címke: , , ,
2016.10.17 - tiszatáj

Nincs stabil időrend, nincs a korszakokra vonatkozó számításnak az a reális lefutása, amit képzelünk; nincs egyetlen napra nézve sem. A kronológia arra jó, hogy széttörje az egységet, mi pedig túl nagy jelentőséget tulajdonítunk a cserepeknek. Másfelől igaz, hogy ép e jelentőség hozza vissza az absztraktból mindazt, ami konvencionális, tehát konkrét, és némelykor még ösztönöz is ‒ mindenesetre e visszavételből fakad mindenfajta lázongás (pl. prométheuszi attitűd) vagy tetszelgés (pl. különféle retardált romantikák). Idő és időtlenség: egymás dilemmái. Ha az idő, ahogy elgyengüléseink hitetik, s olykor hajlamosak is vagyunk eszerint érezni, előrehalad is, végül önmagába zárkózik; szép fokozatosan, mint egy céltalanul körbeérő fal, mint egy erődítmény. És ebből az erődítményből megint csak egy fikció, a jövő felé nyílik kiút. Hogyan van hát, hogy az idő ellen folytatott gigantikus harc mégis hemzseg a hősöktől? Az idő jellege nem mond ellent e hősöknek; a viaskodó ember kételyekkel átitatott küzdelme végeredményben mindig az eljövendőt hirdeti. […]

>>>
Címke: , ,
2016.07.07 - tiszatáj

KALÁSZ MÁRTON INTELLEKTUÁLIS ÉLETRAJZÁHOZ
Egy szempontból Kalász Márton kétségkívül az Ady, vagy az Arany-, Illyés-félékhez hasonlít; ő is a lexika tagadhatatlan nagybirtokosainak egyike. Kivételesen gazdag szókészletű. S voltaképpen egy magától értetődő törvényt tart tiszteletben: a lírikus minden egyes kapott vagy megszerzett szava: hatalom és felelősség. Más nézőpontból: a lírai szó jelentkezés egy nagy feladatra; az embernek rá kell szánnia magát a szólásra, hogy jelezze létezését. S hogy tisztába jöjjön vele, merre terjed a mélység, szavak létráján kell lépkedni, fel és le […]

>>>
Címke: , , ,
2016.06.23 - tiszatáj

Szomorúak-e a szurikáták? Kinek, minek az exponensei? Fel lehet tenni róluk, hogy a közönyös természetben, a fizikai atrocitás előérzetétől gyötörve, önvédelmi nyugtalanságok, a körülöttük lengő kétes légköri rezonanciák miatt olyan mosolyognivalóan figyelmesek? Az a tény, hogy nincs szárnyuk, egész életükre rányomja a bélyegét? Ha valakiket, őket aztán szemenszedett hazugság lenne ernyedten ácsorgó, passzív felderítőnek nevezni? Alternáló mozgásuk a ritmusanalízis megvilágítatlan rejtélye? Egyszerűen képtelenek a bántást bántás ürügyéül tekinteni? Mindegyikük egy-egy kiáltó tükördarab a pusztában? Ők sem könnyen szabadulnak attól, ami lényükben olyan erőteljesen nyilvánvaló, mint az abszurdum? Mihez kezdenek, amikor látszólag pajkos időnélküliségüket egyszeriben kényszerű és súlyos időbeliségként érzékelik? A lihegő környezet, amely eladdig elfogadta játékszabályaikat, valaminő, ismeretlen okból kirótt bűnhődésről liheg? E leheletszerű hanghullámokban régi, feneketlen bánat, vontatottan feloldódó vétek sajog? Szomorúak-e valamikor is a szurikáták? Érdekli-e őket egyáltalán, hogy e sajátságos hangadás nem egyéb, mint keserű gyónás: a sors most vallja be, hogy létezik? Itt a punctus organicus, […]

>>>
Címke: , ,
2016.05.16 - tiszatáj

Nem szép, sőt némelykor egyenesen gyalázatos, hogy a legtöbb ember éjszaka válik felnőtté, éjszaka éli át a bűntudat természetét; és a bolygó egyik felén mindig éjszaka van. Káromlott sötétség, ami különben a szerelmesek számára nem éppen a legnagyobb sorscsapás. Csakhogy a sötétség aggodalmakat kelt; ha nem a szerelem végtelensége, a keserű tudás felé sodor; jól tudja az, aki kétségektől fáradtan, végül a saját szívén fekve alszik el. Hogy nagyobbat ne mondjunk, már e banális tapasztalat is micsoda történetek forrása. De nem lappang-e itt némi patetikusság, némi leegyszerűsítést? Lappang, nem lappang, az ember kétségkívül elválaszthatatlan az ő történeteitől. A történelem nélkül még csak-csak meglennénk, de nem élhetünk történetek híján. Nincs főbb a történetnél, a természetes szabadság közegében. Még az Ige is, mely kezdetben vala, történődik. Amellett a polimer makromolekulák hívei is nyilvánvalóan tisztában vannak vele, hogy az anyag ősidei nászát úgyszintén történet keretezi. Más kérdés (már ha kérdés egyáltalán), hogy alakra […]

>>>
Címke: , ,
2016.04.23 - tiszatáj

Minden jó vers (s a jó vers ad litteram létező kategória) a szabadság próbajátéka; s teljes szabadság, amint képes elhelyezkedni a világban, noha nem éri be a világgal. Mi, annyiféle lelkek, másért, másféle torokon és tivornyákon sóhajtozzuk a vers iránti állítólagos nemtörődömség koronként előjövő zokszavát, és megint másért, más alkalomból nyeljük a jambus gyümölcseit és a trocheus borát. Ha ez érvelés, csodálatot és arcátlanságot olvaszt egybe […]

>>>
Címke: , ,
2016.03.06 - tiszatáj

Gyerekkor-állomásaim egyikéről néha ma is őt látom legelőrébb. Jelenléte makacs. Szublimálva is eleven. Pózok, távolodva az élettől: morális növekedés. Gondolom, az öregeket, hogy erejük kárba ne vesszen, vigasztalja a végletekre való képesség. De nem efféle transzparenciákkal kellene foglalkoznom. Inkább minél pontosabban megrajzolni őt, a kontrasztos sorsú úrhölgyet, mégpedig úgy, ahogyan csillaghulláskor a csillag átzuhan a mélység hídján. A fényfonalak közül az egyik: az elegancia és az előkelőség is a bűnhődés egy sajátos formája. Erre a szálra óhajtanék fölfűzni néhány képet. Kint ül a lugas előtti padon. Nyár van, az udvaron ütközik a fű. S mint a fű, ő is elszánt. Élni akar. Miért is mondana le arról, amihez nagyon ért? Az idő meg a gravitáció elbánt vele. Sűrű ráncai mögött rendületlenül vigyázza természettől nyert kiválasztottságát, a valahai finom, gótikus dámát. Az árnyalatok tartományában, azon a bizonyos állomáson (hiába, hogy a képeket már álomszínű kékség permetezi) világos égbolt görbül fölibénk, fénye […]

>>>
Címke: , ,
2016.02.06 - tiszatáj

Svetislav Basara a modern kor egyik legnagyobb szabaduló-művésze; csupa eredetiség, s rengeteg történelmi visszaérzés is. Prózájában is szabadalmazott költő. A föld szíve hatásában, írástechnikájában, gördülékenységében, műfajvegyülékéből is kitetsző szerkesztettségében annyira kiszámított, hogy semmit sem bíz a véletlenre. Nagyon is megfontolt kavalkád […]

>>>
Címke: , , , ,
2016.01.30 - tiszatáj

Egy erős, viruló állapotot, a békés, eltökélt munkálkodást is szétzüllesztheti a tudat: hiába, hogy sokáig, kitartóan képes vagyok túllátni az irodalom komponált tudomásain; nem értem: etikának, vallásnak, kultúrának, más efféle lelki perfekcióknak miért kellene visszaváltozniuk kővé, hogy sziklaszilárdak legyenek. Nem részletezem – a pillanatnyiság erejével veri vissza lassan minden érték, főleg a morál örökérvényűségét az, hogy a megfoghatatlan óriásra, a nyakló nélküli ideiglenességre fogad a jelen. Ez egy ilyen század, ilyen idő; ideiglenességekbe kapaszkodva fog hozzá nap nap után önmaga teljes kifosztásához. Noha abban a hiszemben él, hogy szinte mindent tud, és (milyen érdekes!) szinte semmit sem képes megoldani. Csakis magamnak szóló irány: megyek haza. Egy ideje, szerencsére, sikkasztom a világesemények figyelését: kegyelmet kaptam egy feladat révén, tapsol a szívem: Camus műveiben úszom. Ebben a hírben az az érdekes, hogy Camus energizmus. Mint Prométheusz a tüzet, mindegyre visszalopja a morált az embernek. De ha irodalmi félisten volna is, mint ahogy […]

>>>
Címke: , ,
2015.07.24 - tiszatáj

BABITS ÉS KORTÁRSAI
Soha ígéretesebb könyvcímet: Babits és kortársai. És az, hogy ő meg a kortársai: semmikor előttük ennyi alig fölérhető lélek, hangszínben, okosságban, teljesítményben, és a sereglet java széles műfaji spektrumon, a kivételesek saját életük kompozícióját is felelősséggel és etikával téve teljessé. Semmikor ennyi összefüggő és mégis külön hajlamú, külön birtokú egyéniség – ennyi egészen máig sem elsajátított lecke […]

>>>
Címke: , , ,
2018.05.20 - tiszatáj

INTERJÚ MARTON ÁKOSSAL
próbálok egy olyan koncepciót kialakítani, amiben az elmúlt évek képeit, több korszak alkotásait, idősíkjait állítom ki. Lesz egy steril fal, egy nagyon színes, és egy, ahol nagy emberi alakok ábrázolásai sorakoznak – három teljesen külön álló világ. Erre építettem most a TIK-ben is: szembeállítani egymással a különböző alkotásokat. Ha nem lenne kint a nevem a képek alatt, azt gondolná az ember, hogy a képeket több ember festette… –

>>>
2018.05.19 - tiszatáj

SPOOR
Mágikus realizmus ötvöződik égetően valós problémákkal, helyesebben Agnieszka Holland tavalyi mozija erre tenne kísérletet. Olga Tokarczuk regényének adaptációjában ökothriller-felhangok jelennek meg, ráadásul a direktornő és társrendezőnője, Kasia Adamik ezt bátran kiterjesztik a moralitás, a teremtettség és a társadalmi felelősség témáira, így a Spoor látszólag összetett bűndrámaként próbál érvényesülni… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.05.18 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG ÉS KÖLÜS LAJOS
Az arckép vagy portré az embernek akár szobrászati, akár festészeti, akár fényképészeti műben előállított képmása. Ismérve, hogy szándékosan egy élő vagy már nem élő személy arcmásának készül. Arcmás, más arc. Sztárfotográfia (egyben reklám és divatfotó) az 1960-, 1970-es években, Amerikában jelent meg először. A legjelentősebb sztárfotográfusok Diane Arbus, Richard Avedon, Annie Leibovitz. Amit a hétköznapi ember nem láthat, de látnia kell. Extrém kitárulkozás, az intimitás megőrzése, a kukkolás izgalma…

>>>
2018.05.18 - tiszatáj

A. FEHÉR VERA KIÁLLÍTÁSA
Átélt látleletek. Szövődmények, szinte hangtalan, neszező tépelődések, tépődött eszmék, vázlatos esszék, evődő esemény-töredékek, varratok, átélt eredmények…
Ember-tájak, ember-lények, elmélet-terek belső térképei, érték-határ töltődések, elvarrrrrrrrrrrrrrrrt, túlélt, átgondolt, tovább absztrahált emlék (át)vetülések… Szövet-pixeleken túli, hívásokon, elhíváson, hivatáson, várakozás- és vágyakozás-átéléseken inneni, fixíreken, meta-textúrákon onnani, lírikus, konkrét elv(v)etülések, vegyes technikákkal oldott, érzelmi szférákba (el)engedett fabulák, meglengetett, játékos intrikák feloldásait indukáló „szabad kötődések”…

>>>
2018.05.17 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MARTINKOVICS MÁTÉVAL AZ IZLAND–MAGYARORSZÁGRÓL
Ritka, hogy egy előadásban ennyire nyíltan beszélnek a politikáról. Érezni is lehet a megszeppenést, amikor először elhangzik, hogy Fidesz, vagy Orbán Viktor. Érdekes, hogy Szerbiába, például ez a fajta direktebb politizálásnak van hagyománya, itt inkább maximum áthallásos előadások készülnek. Ezzel együtt, azt érzem, mi nem foglalunk állást politikailag, inkább a kivándorlás okait és egy új kultúrába való beilleszkedést boncolgatjuk…

>>>
2018.05.10 - tiszatáj

KARÁCSONYI ZSOLT: A KRÍM
Most, amikor a kultúrpolitikai diskurzus vissza-visszatérő tárgya a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. ténykedése, az Orbán János Dénes nevével fémjelzett transzközép irányzat kánonbeli helyét is rendre érintik esztétikai kérdéseket firtató megszólalások. Nehéz elkerülni a szubjektivitás csapdáját pro és kontra, kérdés, hogy képesek vagyunk-e művészetelméleti és közéleti szempontokat külön kezelni, miközben az irodalomtól a morális állásfoglalásokat is elvárjuk folyton, talán joggal… – KOVÁCS KRISZTINA KRITIKÁJA

>>>
2018.05.09 - tiszatáj

TÉLI FIVÉREK
Ijesztő kettősségeket árulhatna el a maszkulinitásról, ehelyett a korábban csak rövidfilmeken dolgozó Hlynur Palmason debütmozija leragad a felszín karcolgatásánál. A Téli fivérek valahol a kortárs európai szerzői művek fekete lyukában veszett el. Pazarul mutató, ám ürességét minimalizmusnak tettető, a nézőt beszippantani képtelen dráma… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.05.08 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS EIFERT JÁNOS FOTÓMŰVÉSSZEL
Ha esztétikai szempontból nézzük, a szépséget nem csak a 18 éves szépségkirálynő hordozza. A kertész körme alatt feketéllő föld is lehet szép. Nem az ápolatlanságot juttatja a néző eszébe, hanem azt, hogy ez a kéz dolgozik, teremt, alkot. A kép ereje, nem a szépelgő stílusban megfogalmazott előadásmódban van. Nem szépelegni kell, hanem valamit bizonyos megvilágításban kiemelve láttatni… – PACSIKA EMÍLIA INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő