04.16.
| REÖK – Nincs megállás a Rendőrséggel >>>
04.08.
| Jön a Rekamié Fesztivál >>>
03.28.
| Asztali beszélgetések… – Fabiny Tamás és Röhrig Géza disputája >>>
03.26.
| Karinthy Szalon – A szocialista szürrealizmus titokzatos bája >>>
03.21.
| Próza Nostra Irodalmi Estek – Sandman >>>
03.20.
| SöNDöRGő – Új album és turné >>>
03.19.
| OSZK – A Rákosi-korszak szórakoztatóipara és a szocialista revűk >>>
03.18.
| MMA – Válogatás a magyar animációs film történetéből >>>
03.18.
| A kortárs és klasszikus irodalom ikonjai a Müpában >>>
03.18.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Átváltozás >>>
03.16.
| Teljes az év operájának szereposztása >>>
03.14.
| Legéndy Jácint: Földalatti Oltár >>>
02.22.
| Zsótér Sándor is játszik az újszegedi Moliére-komédiában >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>
02.12.
| Takács Zsuzsa az Artisjus Irodalmi Nagydíjasa >>>
02.05.
| Újabb országos toplistára került fel a REÖK >>>
02.01.
| Szegedi Szabadtéri – Sztárok a Titanicon >>>
01.31.
| Marno János Tiszatáj-díjas >>>

Becsy András, Géczi János, Grecsó Krisztián, Jász Attila, Legéndy Jácint, Marno János versei
Jódal Kálmán, Kukorelly Endre, Szathmári István prózája

Marno János köszöntése
Bartók Imre, Háy János, Kerber Balázs, Nemes Z. Márió, Radics Viktória, Tandori Dezső, Uri Asaf írásai

Radics Viktória levélbeszélgetése Marno Jánossal

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

2018.06.09 - tiszatáj

Helyesbíthetek-e utólag egy könyvön? Egyáltalán: én vagyok-e az, aki saját kételyei következtében egyszeriben úgy érzi, mintha szemben ülne önmagával? Király és paraszt. Ez az önszeretet abszolút nulla foka. Eszembe jut az a régi írói tettlegesség. Egy kötet. Hátha egyik-másik lap csupán puha bélés és betűminta abban a bizonyos könyvben. S most az egész világ egy elnyújtott imával ér fel: Uram, engedd, hogy legalább a saját kapacitásom súlyát és magasságát világosan érzékeljem; engedd, hogy úgy legyen: ha legalább lényegsúroló apologétája voltam Tóth Erzsébetnek!

>>>
Címke: , , ,
2017.06.24 - tiszatáj

JUHÁSZ FERENC: A VÉGTELEN TÜKRE
Ilyen mesterség a lírikusé! Engesztelhetetlen hódítóvá kell edződnie, ha (Juhász Ferenc szavával) a létkoszos valóságot saját kezűleg akarja lefürdetni az alkotásban. Ez a követelmény determinálja az embert mint költői erőközpontot. Az elvárásnak persze megvan a maga metafizikai oka: az írás részesedés a teremtésből. Hozott anyagból kivitelezett valóságalapítás… – KELEMEN LAJOS KRITIKÁJA

>>>
Címke: , , , ,
2017.01.19 - tiszatáj

Mondják, a költészet (legtartalmasabb, legszenvedélyesebb felvillanásaiban) kegyetlenül megfosztja a világot valamennyi illúziójától. Csakhogy a költészet, jóllehet némelykor ugyan bizonyos irányokat, lelki törekvéseket sejtet, a legkevésbé sincs eleve kimondott célokhoz kötve – ha csak nem kihívóan tendenciózus (vagy önmagáért való) a mű. Egyébként kemény munkával megszerzett, titokzatos jóváhagyásokban születik meg. Mindenesetre különös entitás; az egész egy pillanat, lázadás, játék – és sokkal több… – KELEMEN LAJOS ESSZÉJE

>>>
Címke: , , ,
2016.12.20 - tiszatáj

Felhősödik s az Isten
most éppen háttal van,
mereng, mintha anyámat
látnám ujját tördelni szorgosan,
már csak ül, már csak öregszik,
örökölt gyolcsingében;
pohár vízért sem kiált már
tegnap óta Isten.
[…]

>>>
Címke: , , ,
2016.10.17 - tiszatáj

Nincs stabil időrend, nincs a korszakokra vonatkozó számításnak az a reális lefutása, amit képzelünk; nincs egyetlen napra nézve sem. A kronológia arra jó, hogy széttörje az egységet, mi pedig túl nagy jelentőséget tulajdonítunk a cserepeknek. Másfelől igaz, hogy ép e jelentőség hozza vissza az absztraktból mindazt, ami konvencionális, tehát konkrét, és némelykor még ösztönöz is ‒ mindenesetre e visszavételből fakad mindenfajta lázongás (pl. prométheuszi attitűd) vagy tetszelgés (pl. különféle retardált romantikák). Idő és időtlenség: egymás dilemmái. Ha az idő, ahogy elgyengüléseink hitetik, s olykor hajlamosak is vagyunk eszerint érezni, előrehalad is, végül önmagába zárkózik; szép fokozatosan, mint egy céltalanul körbeérő fal, mint egy erődítmény. És ebből az erődítményből megint csak egy fikció, a jövő felé nyílik kiút. Hogyan van hát, hogy az idő ellen folytatott gigantikus harc mégis hemzseg a hősöktől? Az idő jellege nem mond ellent e hősöknek; a viaskodó ember kételyekkel átitatott küzdelme végeredményben mindig az eljövendőt hirdeti. […]

>>>
Címke: , ,
2016.07.07 - tiszatáj

KALÁSZ MÁRTON INTELLEKTUÁLIS ÉLETRAJZÁHOZ
Egy szempontból Kalász Márton kétségkívül az Ady, vagy az Arany-, Illyés-félékhez hasonlít; ő is a lexika tagadhatatlan nagybirtokosainak egyike. Kivételesen gazdag szókészletű. S voltaképpen egy magától értetődő törvényt tart tiszteletben: a lírikus minden egyes kapott vagy megszerzett szava: hatalom és felelősség. Más nézőpontból: a lírai szó jelentkezés egy nagy feladatra; az embernek rá kell szánnia magát a szólásra, hogy jelezze létezését. S hogy tisztába jöjjön vele, merre terjed a mélység, szavak létráján kell lépkedni, fel és le […]

>>>
Címke: , , ,
2016.06.23 - tiszatáj

Szomorúak-e a szurikáták? Kinek, minek az exponensei? Fel lehet tenni róluk, hogy a közönyös természetben, a fizikai atrocitás előérzetétől gyötörve, önvédelmi nyugtalanságok, a körülöttük lengő kétes légköri rezonanciák miatt olyan mosolyognivalóan figyelmesek? Az a tény, hogy nincs szárnyuk, egész életükre rányomja a bélyegét? Ha valakiket, őket aztán szemenszedett hazugság lenne ernyedten ácsorgó, passzív felderítőnek nevezni? Alternáló mozgásuk a ritmusanalízis megvilágítatlan rejtélye? Egyszerűen képtelenek a bántást bántás ürügyéül tekinteni? Mindegyikük egy-egy kiáltó tükördarab a pusztában? Ők sem könnyen szabadulnak attól, ami lényükben olyan erőteljesen nyilvánvaló, mint az abszurdum? Mihez kezdenek, amikor látszólag pajkos időnélküliségüket egyszeriben kényszerű és súlyos időbeliségként érzékelik? A lihegő környezet, amely eladdig elfogadta játékszabályaikat, valaminő, ismeretlen okból kirótt bűnhődésről liheg? E leheletszerű hanghullámokban régi, feneketlen bánat, vontatottan feloldódó vétek sajog? Szomorúak-e valamikor is a szurikáták? Érdekli-e őket egyáltalán, hogy e sajátságos hangadás nem egyéb, mint keserű gyónás: a sors most vallja be, hogy létezik? Itt a punctus organicus, […]

>>>
Címke: , ,
2016.05.16 - tiszatáj

Nem szép, sőt némelykor egyenesen gyalázatos, hogy a legtöbb ember éjszaka válik felnőtté, éjszaka éli át a bűntudat természetét; és a bolygó egyik felén mindig éjszaka van. Káromlott sötétség, ami különben a szerelmesek számára nem éppen a legnagyobb sorscsapás. Csakhogy a sötétség aggodalmakat kelt; ha nem a szerelem végtelensége, a keserű tudás felé sodor; jól tudja az, aki kétségektől fáradtan, végül a saját szívén fekve alszik el. Hogy nagyobbat ne mondjunk, már e banális tapasztalat is micsoda történetek forrása. De nem lappang-e itt némi patetikusság, némi leegyszerűsítést? Lappang, nem lappang, az ember kétségkívül elválaszthatatlan az ő történeteitől. A történelem nélkül még csak-csak meglennénk, de nem élhetünk történetek híján. Nincs főbb a történetnél, a természetes szabadság közegében. Még az Ige is, mely kezdetben vala, történődik. Amellett a polimer makromolekulák hívei is nyilvánvalóan tisztában vannak vele, hogy az anyag ősidei nászát úgyszintén történet keretezi. Más kérdés (már ha kérdés egyáltalán), hogy alakra […]

>>>
Címke: , ,
2016.04.23 - tiszatáj

Minden jó vers (s a jó vers ad litteram létező kategória) a szabadság próbajátéka; s teljes szabadság, amint képes elhelyezkedni a világban, noha nem éri be a világgal. Mi, annyiféle lelkek, másért, másféle torokon és tivornyákon sóhajtozzuk a vers iránti állítólagos nemtörődömség koronként előjövő zokszavát, és megint másért, más alkalomból nyeljük a jambus gyümölcseit és a trocheus borát. Ha ez érvelés, csodálatot és arcátlanságot olvaszt egybe […]

>>>
Címke: , ,
2016.03.06 - tiszatáj

Gyerekkor-állomásaim egyikéről néha ma is őt látom legelőrébb. Jelenléte makacs. Szublimálva is eleven. Pózok, távolodva az élettől: morális növekedés. Gondolom, az öregeket, hogy erejük kárba ne vesszen, vigasztalja a végletekre való képesség. De nem efféle transzparenciákkal kellene foglalkoznom. Inkább minél pontosabban megrajzolni őt, a kontrasztos sorsú úrhölgyet, mégpedig úgy, ahogyan csillaghulláskor a csillag átzuhan a mélység hídján. A fényfonalak közül az egyik: az elegancia és az előkelőség is a bűnhődés egy sajátos formája. Erre a szálra óhajtanék fölfűzni néhány képet. Kint ül a lugas előtti padon. Nyár van, az udvaron ütközik a fű. S mint a fű, ő is elszánt. Élni akar. Miért is mondana le arról, amihez nagyon ért? Az idő meg a gravitáció elbánt vele. Sűrű ráncai mögött rendületlenül vigyázza természettől nyert kiválasztottságát, a valahai finom, gótikus dámát. Az árnyalatok tartományában, azon a bizonyos állomáson (hiába, hogy a képeket már álomszínű kékség permetezi) világos égbolt görbül fölibénk, fénye […]

>>>
Címke: , ,
2019.03.19 - tiszatáj

HUMAN ANIMALS
(Drégely Imre, Haid Attila, Herendi Péter és Molnár Zoltán kiállítása)
Természetünket, kultúránkat végigkísérik az állatokkal kapcsolatos mítoszaink, félelmeink és egymásra utaltságunk alakítják tudatunkat.
Ahogyan a kultúrtörténet során mindvégig jelen van az állatvilág motívuma, úgy tárgyiasult, szimbolikus vagy dekoratív mintákban megjelenik a képző-és iparművészetben és a kezdetektől fogva a filmművészetben és a fotográfiában is […]

>>>
2019.03.19 - tiszatáj

HATÁRON TÚLI ELŐADÁSOK
A SZEGEDI SZÍNHÁZBAN
Rendkívül örömteli, hogy a Barnák László igazgatta intézmény egy teljesen új arculatú regionális színházi fesztivált indít, amelynek a szegedi színház április 8. és április 13. között fog otthont adni. Öt előadás érkezik Szegedre, köztük talán a legerősebb produkció, az Újvidéki Színház Danilo Kiš-adaptációja, a Borisz Davidovics síremléke is látható lesz Alekszandar Popovszki rendezésében… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.03.18 - tiszatáj

THE MAN WHO KILLED DON QUIXOTE
Valószínűleg egyetlen fejlesztési pokolban (development hell) hánykolódó projekt köré sem szövődött akkora mítosz, mint amilyet Terry Gilliam 1989 óta tervezett Don Quijote-adaptációja generált. Neves színészek tömkelegét kapcsolták a reménybeli alkotáshoz, egyén kontra társadalom, illetve az őrület témáinak villantása révén, de leginkább az embertelen huzavona és a direktor neve miatt óhatatlanul is egy felülbírálhatatlan remekművet vizionált önmaga előtt a mozi létrejöttéig tehetetlenül centit nyeső publikum… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.03.18 - tiszatáj

JURONICS TAMÁS: CREDO – SZEGEDI KORTÁRS BALETT (ÉRTELMEZÉSI KÍSÉRLET)
Nagyívű és hatalmas táncdrámával – na azt nem mondhatnám azért, hogy meglepett bennünket az 50 éves Juronics Tamás. Aki ismeri, követte pályafutását, az éppen ilyen formátumú alkotást sejtett tőle a jelentős jubileumra… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.03.18 - tiszatáj

Ferikém! Most állítottam össze az anyagot. Néhány képet küldök. A kis fekete illusztrációkból tíz lesz. A nagy fekete tekercs pasztell tíz méteres kilencelfér belőle. Általában a két részesek mint ezek közöütt a kék növényes két 150×100-as vászonra készült. Két litoráfia is lesz. Ölellek: Árpád ps. elnézést, hogy ilyen kurtán írok, de lezuhant a fehérvérsejt számom és nagyongyönge vagyok. Á.

>>>
2019.03.13 - tiszatáj

SZAJKI PÉTER FILMJE
A Most van most című filmet a közönség talán azért helyezi el nehezen, mert nyilvánvalóan vígjátékról van szó, de az amúgy is sokszínű műfaj kevéssé tiszta megvalósulását képviseli – mulatságos jelenetek sorából rakódik össze, de rengeteg benne az őrült komédiákból ismerős megoldás, miközben az egész tulajdonképpen folyamatos lelkizésre alapszik… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.03.11 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS NESZLÁR SÁNDORRAL
Neszlár Sándor Egy ács nevelt fiának lenni című kötete izgalmas kísérleti próza: a szerző minden lefutott kilométerhez ír egy mondatot. Ezekből a mondatokból áll össze a regény, amelyet a futó hol koncentrált, hol szabadon áramló gondolatai és képzettársításai töltenek meg élettel. Mondatai is különlegesek: szinte mind személytelen, elfedni próbálja elbeszélőjét. A futóírás kísérlete meglepő eredménnyel zárul. A személytelen megfogalmazás végletesen személyessé teszi a szöveget… – SIRBIK ATTILA INTERJÚJA

>>>
2019.03.11 - tiszatáj

KÁRPÁTI GYÖRGY MÓR FILMJE
Az úgynevezett történelmi filmekről régóta zajlik a vita nálunk – most itt van egy, nagyon szépen az ünnepre időzítve: közvetlenül március 15-e előtt mutatták be Kárpáti György Mór Guerilláját… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.03.10 - tiszatáj

GALLAI JUDIT ÁGNES KIÁLLÍTÁSA
Görög és hindu mitológiai mintázatokat kisajátítva szabadul ki a lekötöttségekből Gallai Judit Ágnes testképe Káli nyelve című kiállításában, hogy női identitásának keresése közben saját mítoszt keltsen életre… – SZABÓ ANNAMÁRIA KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő