10.04.
| Sötétség a Napfény Városában – Beszélgetés Veres Attilával >>>
10.02.
| Trafó – Motus (IT): MDLSX >>>
10.02.
| Asztali beszélgetések… – Meseterápia >>>
09.30.
| MASZK – Trojka Színházi Társulás–Csiky Gergely Állami Magyar Színház: O. márkiné >>>
09.28.
| MASZK – Grecsó Krisztián–Bíró Bence: Megyek utánad >>>
09.28.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Fehér Ferenc: IMÁGÓ >>>
09.23.
| MASZK – Simkó Beatrix–Grecsó Zoltán: #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ >>>
09.21.
| Összművészeti meglepetés a magyar dráma napján >>>
09.21.
| Trafó – Heiner Müller: Kvartett >>>
09.20.
| Válogatás a Mihályfi-gyűjteményből >>>
09.18.
| MNG – Velencei látképek az Intesa Sanpaolo műgyűjteményéből >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>

Csehy Zoltán, Karacs Andrea, Posta Marianna, Szabó Dárió, Tőzsér Árpád, Turi Tímea versei

Bán Zoltán András, Erdei L. Tamás, Kontra Ferenc prózája

Anne Carson, Fried István, Thomas Schestag, Szabó Csaba tanulmánya

A Velencei Építészeti Biennáléról

Diákmelléklet: Lőrincz Csongor Esterházy Péter korai prózájáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

2018.06.09 - tiszatáj

Helyesbíthetek-e utólag egy könyvön? Egyáltalán: én vagyok-e az, aki saját kételyei következtében egyszeriben úgy érzi, mintha szemben ülne önmagával? Király és paraszt. Ez az önszeretet abszolút nulla foka. Eszembe jut az a régi írói tettlegesség. Egy kötet. Hátha egyik-másik lap csupán puha bélés és betűminta abban a bizonyos könyvben. S most az egész világ egy elnyújtott imával ér fel: Uram, engedd, hogy legalább a saját kapacitásom súlyát és magasságát világosan érzékeljem; engedd, hogy úgy legyen: ha legalább lényegsúroló apologétája voltam Tóth Erzsébetnek!

>>>
Címke: , , ,
2017.06.24 - tiszatáj

JUHÁSZ FERENC: A VÉGTELEN TÜKRE
Ilyen mesterség a lírikusé! Engesztelhetetlen hódítóvá kell edződnie, ha (Juhász Ferenc szavával) a létkoszos valóságot saját kezűleg akarja lefürdetni az alkotásban. Ez a követelmény determinálja az embert mint költői erőközpontot. Az elvárásnak persze megvan a maga metafizikai oka: az írás részesedés a teremtésből. Hozott anyagból kivitelezett valóságalapítás… – KELEMEN LAJOS KRITIKÁJA

>>>
Címke: , , , ,
2017.01.19 - tiszatáj

Mondják, a költészet (legtartalmasabb, legszenvedélyesebb felvillanásaiban) kegyetlenül megfosztja a világot valamennyi illúziójától. Csakhogy a költészet, jóllehet némelykor ugyan bizonyos irányokat, lelki törekvéseket sejtet, a legkevésbé sincs eleve kimondott célokhoz kötve – ha csak nem kihívóan tendenciózus (vagy önmagáért való) a mű. Egyébként kemény munkával megszerzett, titokzatos jóváhagyásokban születik meg. Mindenesetre különös entitás; az egész egy pillanat, lázadás, játék – és sokkal több… – KELEMEN LAJOS ESSZÉJE

>>>
Címke: , , ,
2016.12.20 - tiszatáj

Felhősödik s az Isten
most éppen háttal van,
mereng, mintha anyámat
látnám ujját tördelni szorgosan,
már csak ül, már csak öregszik,
örökölt gyolcsingében;
pohár vízért sem kiált már
tegnap óta Isten.
[…]

>>>
Címke: , , ,
2016.10.17 - tiszatáj

Nincs stabil időrend, nincs a korszakokra vonatkozó számításnak az a reális lefutása, amit képzelünk; nincs egyetlen napra nézve sem. A kronológia arra jó, hogy széttörje az egységet, mi pedig túl nagy jelentőséget tulajdonítunk a cserepeknek. Másfelől igaz, hogy ép e jelentőség hozza vissza az absztraktból mindazt, ami konvencionális, tehát konkrét, és némelykor még ösztönöz is ‒ mindenesetre e visszavételből fakad mindenfajta lázongás (pl. prométheuszi attitűd) vagy tetszelgés (pl. különféle retardált romantikák). Idő és időtlenség: egymás dilemmái. Ha az idő, ahogy elgyengüléseink hitetik, s olykor hajlamosak is vagyunk eszerint érezni, előrehalad is, végül önmagába zárkózik; szép fokozatosan, mint egy céltalanul körbeérő fal, mint egy erődítmény. És ebből az erődítményből megint csak egy fikció, a jövő felé nyílik kiút. Hogyan van hát, hogy az idő ellen folytatott gigantikus harc mégis hemzseg a hősöktől? Az idő jellege nem mond ellent e hősöknek; a viaskodó ember kételyekkel átitatott küzdelme végeredményben mindig az eljövendőt hirdeti. […]

>>>
Címke: , ,
2016.07.07 - tiszatáj

KALÁSZ MÁRTON INTELLEKTUÁLIS ÉLETRAJZÁHOZ
Egy szempontból Kalász Márton kétségkívül az Ady, vagy az Arany-, Illyés-félékhez hasonlít; ő is a lexika tagadhatatlan nagybirtokosainak egyike. Kivételesen gazdag szókészletű. S voltaképpen egy magától értetődő törvényt tart tiszteletben: a lírikus minden egyes kapott vagy megszerzett szava: hatalom és felelősség. Más nézőpontból: a lírai szó jelentkezés egy nagy feladatra; az embernek rá kell szánnia magát a szólásra, hogy jelezze létezését. S hogy tisztába jöjjön vele, merre terjed a mélység, szavak létráján kell lépkedni, fel és le […]

>>>
Címke: , , ,
2016.06.23 - tiszatáj

Szomorúak-e a szurikáták? Kinek, minek az exponensei? Fel lehet tenni róluk, hogy a közönyös természetben, a fizikai atrocitás előérzetétől gyötörve, önvédelmi nyugtalanságok, a körülöttük lengő kétes légköri rezonanciák miatt olyan mosolyognivalóan figyelmesek? Az a tény, hogy nincs szárnyuk, egész életükre rányomja a bélyegét? Ha valakiket, őket aztán szemenszedett hazugság lenne ernyedten ácsorgó, passzív felderítőnek nevezni? Alternáló mozgásuk a ritmusanalízis megvilágítatlan rejtélye? Egyszerűen képtelenek a bántást bántás ürügyéül tekinteni? Mindegyikük egy-egy kiáltó tükördarab a pusztában? Ők sem könnyen szabadulnak attól, ami lényükben olyan erőteljesen nyilvánvaló, mint az abszurdum? Mihez kezdenek, amikor látszólag pajkos időnélküliségüket egyszeriben kényszerű és súlyos időbeliségként érzékelik? A lihegő környezet, amely eladdig elfogadta játékszabályaikat, valaminő, ismeretlen okból kirótt bűnhődésről liheg? E leheletszerű hanghullámokban régi, feneketlen bánat, vontatottan feloldódó vétek sajog? Szomorúak-e valamikor is a szurikáták? Érdekli-e őket egyáltalán, hogy e sajátságos hangadás nem egyéb, mint keserű gyónás: a sors most vallja be, hogy létezik? Itt a punctus organicus, […]

>>>
Címke: , ,
2016.05.16 - tiszatáj

Nem szép, sőt némelykor egyenesen gyalázatos, hogy a legtöbb ember éjszaka válik felnőtté, éjszaka éli át a bűntudat természetét; és a bolygó egyik felén mindig éjszaka van. Káromlott sötétség, ami különben a szerelmesek számára nem éppen a legnagyobb sorscsapás. Csakhogy a sötétség aggodalmakat kelt; ha nem a szerelem végtelensége, a keserű tudás felé sodor; jól tudja az, aki kétségektől fáradtan, végül a saját szívén fekve alszik el. Hogy nagyobbat ne mondjunk, már e banális tapasztalat is micsoda történetek forrása. De nem lappang-e itt némi patetikusság, némi leegyszerűsítést? Lappang, nem lappang, az ember kétségkívül elválaszthatatlan az ő történeteitől. A történelem nélkül még csak-csak meglennénk, de nem élhetünk történetek híján. Nincs főbb a történetnél, a természetes szabadság közegében. Még az Ige is, mely kezdetben vala, történődik. Amellett a polimer makromolekulák hívei is nyilvánvalóan tisztában vannak vele, hogy az anyag ősidei nászát úgyszintén történet keretezi. Más kérdés (már ha kérdés egyáltalán), hogy alakra […]

>>>
Címke: , ,
2016.04.23 - tiszatáj

Minden jó vers (s a jó vers ad litteram létező kategória) a szabadság próbajátéka; s teljes szabadság, amint képes elhelyezkedni a világban, noha nem éri be a világgal. Mi, annyiféle lelkek, másért, másféle torokon és tivornyákon sóhajtozzuk a vers iránti állítólagos nemtörődömség koronként előjövő zokszavát, és megint másért, más alkalomból nyeljük a jambus gyümölcseit és a trocheus borát. Ha ez érvelés, csodálatot és arcátlanságot olvaszt egybe […]

>>>
Címke: , ,
2016.03.06 - tiszatáj

Gyerekkor-állomásaim egyikéről néha ma is őt látom legelőrébb. Jelenléte makacs. Szublimálva is eleven. Pózok, távolodva az élettől: morális növekedés. Gondolom, az öregeket, hogy erejük kárba ne vesszen, vigasztalja a végletekre való képesség. De nem efféle transzparenciákkal kellene foglalkoznom. Inkább minél pontosabban megrajzolni őt, a kontrasztos sorsú úrhölgyet, mégpedig úgy, ahogyan csillaghulláskor a csillag átzuhan a mélység hídján. A fényfonalak közül az egyik: az elegancia és az előkelőség is a bűnhődés egy sajátos formája. Erre a szálra óhajtanék fölfűzni néhány képet. Kint ül a lugas előtti padon. Nyár van, az udvaron ütközik a fű. S mint a fű, ő is elszánt. Élni akar. Miért is mondana le arról, amihez nagyon ért? Az idő meg a gravitáció elbánt vele. Sűrű ráncai mögött rendületlenül vigyázza természettől nyert kiválasztottságát, a valahai finom, gótikus dámát. Az árnyalatok tartományában, azon a bizonyos állomáson (hiába, hogy a képeket már álomszínű kékség permetezi) világos égbolt görbül fölibénk, fénye […]

>>>
Címke: , ,
2016.02.06 - tiszatáj

Svetislav Basara a modern kor egyik legnagyobb szabaduló-művésze; csupa eredetiség, s rengeteg történelmi visszaérzés is. Prózájában is szabadalmazott költő. A föld szíve hatásában, írástechnikájában, gördülékenységében, műfajvegyülékéből is kitetsző szerkesztettségében annyira kiszámított, hogy semmit sem bíz a véletlenre. Nagyon is megfontolt kavalkád […]

>>>
Címke: , , , ,
2018.09.25 - tiszatáj

BÉKÉSCSABA MŰVÉSZETÉNEK PROGRESSZÍV IRÁNYAI ÉS EREDMÉNYEI
Tér-idő átfedések, különbözőségek a szakrálisnak komolyan mondható térben, a kiállítóhelyként, impozáns és letisztult galériaként működő, felújított szolnoki zsinagógában.
Átjárások…
Ablakok nyílnak kifelé-befelé, távoli fények felé vagy éppen komor, kilátástalan-belátástalan falakra vetnek szorongó árny-rétegeket…
Átjárások, átlátások…
Műalkotások különböző stílusok és korok között… Változatosak, sokfélék…

>>>
2018.09.25 - tiszatáj

KRUSOVSZKY DÉNES KÖNYVBEMUTATÓJA
Szeptember 20-án Krusovszky Dénes volt a Grand Café vendége. A szerzővel Akik már nem leszünk sosem című első regényéről Orcsik Roland beszélgetett. – SZUTORISZ SZABOLCS BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.09.20 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Előbb-utóbb megtörténik velünk. Hogy összedől a világ. Vagy úgy tűnik, hogy össze fog dőlni. Nem dől össze. Az idő fontos tényező. Sok múlik egy másodpercen is. A kvantumfizikában. Előtte még nem létezett valami, és egy másodperccel utóbb már igen. Mintha azt mondanánk, hogy a baj előtt egy perccel még nem volt semmi baj. Wurmtól virtuális műveket látunk. Mint amikor félkészen veszünk át egy lakást, és nekünk kell azt befejezni. Nincs megállás […]

>>>
2018.09.19 - tiszatáj

FELUGOSSY LÁSZLÓ: NEM∏SKÓTA SZERELMES VAGYOK A LAPTOPOMBA
Felugossy László Nem∏skóta szerelmes vagyok a laptopomba című kötete 2014-ben látott napvilágot a MissionnArt Galéria gondozásában. A kötetben a szerző megjelölése alapján versek, szövegek, buborékok találhatók. Már a fedőlapon a Felugossyt ábrázoló fénykép is jelzi, hogy ebben a kötetben nem hagyományos költészettel fog találkozni az olvasó…. – BÉKÉS IZABELLA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

BENCZÚR EMESE KIÁLLÍTÁSA A MODEM-BEN
Játék, (ön)irónia, szembesítés, az igazság keresése vagy mindezek egyszerre? A Munkácsy-díjas képzőművész reprezentatív kiállítása az értelmezés, látszat és valóság kérdését helyezi a középpontba… – GALAMBOS ÁDÁM ÍRÁSA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

90 ÉVES DEBRECZENI TIBOR
Mi a titka az összetartó erőnek? Az, ami kellene, hogy nemzeti minimum legyen, „nagyban” is. A haza szeretete, a magyar nyelv és irodalom tisztelete, a közösségi értékek fontosnak tartása. Sajátos vonása a csapatnak a „Játszó ember” megjelölés. D. T. – így nevezi önmagát a Kör alapítója és vezetője, a drámapedagógia hazai megalapítója, hiszen valóban ő a Magyar Drámapedagógiai Társaság létrehozója – az aktív szerepjátszást alapvető fontosságúnak tartja. Homo ludens… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

>>>
2018.09.17 - tiszatáj

Egy kis morgolódással kezdeném: úgy látszik, hogy a központozásmentes nyelvhasználat megjelent magyar filmcímben – értem én, hogy idézet egy kommentből, de akkor sem szerencsés ilyen látványos helyen kerékbetörni a magyar nyelvet… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.15 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ANDREI ROSETTIVEL
Szeptember 22-ig még megtekinthető a NOIMA15 nevű művészeti csoport tárlata a Román Kulturális Intézet kiállító termeiben. A csoport összes tagja főiskolát végzett képzőművész, szinte mindegyikük egy eltérő nyelvezetet beszél: a plen-air látásmódot használják, viszont számukra a nyitott tér vizsgálata nemcsak a színekre, hanem a színspektrumokra, a régi mesterek munkáinak, technikáinak vizsgálatára, az alapvető jellegzetességeik felhasználására is kiterjed… – JUHÁSZ BÁLINT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő