06.18.
| Én és a környezet >>>
06.28.
| A szegedi Metanoia Artopédia a Zsámbéki Színházi Bázison >>>
06.13.
| Törékeny papírkert a K.A.S Galériában >>>
06.26.
| Székely János Napok a Gyulai Várszínházban >>>
06.11.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál >>>
06.09.
| Magyar előadások a gyulai Shakespeare Fesztivál programjában >>>
06.08.
| Könyvhét – Szerzőink dedikálnak >>>
06.07.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget >>>
06.07.
| Koncertek, társasjáték és Lemezjátszó a II. Gárdonyi Pikniken >>>
06.07.
| Közel 600 jelentkezés jött a Táblaképfestészeti Biennáléra >>>
06.01.
| COURAGE-PAREVO nemzetközi dokumentumfilm-fesztivál >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Könyvhét – Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Könyvhét – Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.02.
| UNFAKE! – 18. ARC közérzeti pályázat >>>
06.01.
| Megihlette a Metropolitan Opera a Szegedi Szabadtérit >>>
04.25.
| Elhunyt Szervátiusz Tibor szobrászművész, a nemzet művésze >>>
04.23.
| Siker útján az új szegedi papucs! >>>
04.20.
| 15 éve jelent meg először a magyar National Geographic >>>
04.18.
| Folytatódik az Aranyfeszt! >>>

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>

KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ A szegedi egyetemen több ezren végeznek évente, informatikusok, jogászok, tanárok – mondhatni, hétköznapi foglalkozást űző emberek. Ám különlegesen kreatív, intenzíven alkotó emberek is végeznek egyetemünkön: képzőművészek. A grafikusoktól, a festőkön át, a síküveggel dolgozó művészig. Az ő hétköznapjaikat sokkal nehezebb lehet elképzelni, mint egy kémikusét vagy tolmácsét, hiszen az […]

>>>

2018.05.03 - tiszatáj

Amikor tizenegyedikes diákjaimnak Adyt tanítom, mindig szakítok rá időt, hogy felolvassam és megvitassuk Kemény István kitűnő esszéjét: Komp-ország, a hídról. Nemcsak Ady Endrét lehet belőle jobban megérteni, hanem egy kicsit Magyarországot, és persze magunkat is. De most csak pár sort ragadok ki a dolgozatból: „Ha eltekintünk attól, hogy egy katasztrófa döntően megváltoztatja a világ és Európa közeljövőjét, akkor az én nemzedékemnek kemény kérdésekre kell válaszolnia most a huszonegyedik század elején: mit tudunk mondani az okos gyerekeinknek, hogy ne hagyják itt végleg Magyarországot? […] Van-e valami, amiért érdemes lenne itt maradnia a most felnövő nemzedékek legjobbjainak?” Aktuális sorok! És nem csupán az utóbbi kormányzati ciklusokban időszerűek, ahogyan sokan láttatni akarják. Kemény 2005-ben írta ezt az esszéjében, vagyis a kérdés sokkal régebben és mélyebben gyökeredzik a rendszerváltozást követő magyar viszonyokban. Persze kitántorgók korábban is, mindig voltak. Az előző századfordulón is tömegek keltek útra, s várták az amerikás hajókat Fiumében vagy Hamburgban. A […]

>>>
Címke: , ,
2017.09.15 - tiszatáj

AVAGY A NULLADIK HATÉKONYSÁGA Lerágott csont, be kell látni. De akkor is! A tanév kezdetekor sokan fölhorgadnak a nulladik órákon. Az újságírók azért, mert ennek a témának ilyenkor, szeptemberben van szezonja, ilyenkor lehet újracsomagolni a tavalyi jegyzeteket, glosszákat, ilyenkor lehet újabb nyilatkozatokat kérni a tavalyi riportalanyoktól: szülőktől, oktatásirányítóktól, pszichológusoktól, iskolaigazgatóktól. Mindenki fölteszi a maga lemezét, mindenki elbeszél a másik mellett; történni persze semmi nem történik, csak a hangzavar és az indulatok erősödnek. A fiam hatodikos. Tavaly is volt nulladik órája, a napokban pedig azzal szembesültünk, hogy idén is lesz. Hetente kettő. Ja, és még két szakkör. Mondhatnánk, a szakkör nem kötelező, igen ám, de a tanárok szeretnék, ha eljárna, mert eddig is sok szép helyezést szerzett az iskola nevű versenyistállónak. Feleségemmel próbáltuk megmakacsolni magunkat, hogy a szakkör nulladik órájára nem járatjuk, de azért megkérdeztük a srácot, mondja meg őszintén, jó-e neki, ha negyed nyolcra be kell mennie matekra. Azt felelte, […]

>>>
Címke: , ,
2017.08.14 - tiszatáj

AVAGY SZÍVEM IMI KÉT ÉLETE
Valamikor, már a rendszerváltás után, Kunhegyesen találkoztam Sz. Lukács Imrével. A mozi előtti sarkon támasztotta a biciklijét, s a református templomot nézte kitartóan. Délelőtt volt, főtéri forgalom, jöttek-mentek az emberek, őt pedig – nem visszavetítem, akkor éreztem úgy – iszonyatos magány vette körül. Imre, Szívem Imi nem szabadulhatott a múltjától, az emlékeitől; viaskodott velük, újra és újra felidézte a történeteit […]

>>>
Címke: , , ,
2017.07.03 - tiszatáj

Egy kedves újságíró kollégám, nyugdíjas már, számtalan kis portrét készített vidéki emberekről, s ezeket az írásait többnyire azzal kezdte, hogy megadta azok születési évszámát, méghozzá így: az illetőt ekkor és ekkor jegyezték be a matrikulába. Engem idegesített ez az állandósult szófordulat, sablon, miként a kunok előtt használt állandó jelzője is: konok kunok. Lehet, hogy jól hangzik, tetszetős, s egy idő után azok is elhiszik, hogy találó a jelző, akikről mondja, sőt lehet, hogy igazságtalan vagyok, és nem is ő találta ki ezt a számomra bugyuta alliterációt, hanem a kunok látták így magukat, akár már jóval azelőtt, mielőtt kollégám egyáltalán tollat fogott volna a kezébe. De az is elképzelhető, hogy a nem kunok minősítették ekként, rosszallóan, ezt a sajátos közjogi helyzetben lévő népcsoportot, a kunok pedig magukra vették a szót, de fordítottak a jelző mögöttes jelentésén: erényt gondoltak belé. Talán gyüttmentségem az oka, hogy a konok szóval nem tudok azonosulni, soha […]

>>>
Címke: , ,
2017.05.02 - tiszatáj

Mekkora baromság már az, hogy agyamba nézett s nevetett, dühöngött osztálytársam harmadikban, amikor Adyt vettük. Kimondta, amit sokan gondoltak. Néhányan viszont voltunk annyira sznobok, hogy őket röhögtük ki, amiért nem értik ezt az egyszerű képletet. Furcsa sorsfintor, hogy háborgó osztálytársam fejébe bele lehetett látni, legalábbis az orvosok beleláthattak, amikor néhány évvel korábban egy balul sikerült otthoni kémiai kísérlet után söröskupak nagyságú területen eltávolították homlokából a csontszilánkokat. Arra már nem emlékszem, magyartanárunk hogyan kezelte a szent költő és a szent tananyag elleni indulatos támadást, de ez végül mindegy is. Akkoriban sokan rajongtunk Adyért. Tizenhét voltam, tizennyolc? Volt egy Latinovits-kazettám, sőt három is (egyiken Ady, másikon József Attila, harmadikon Krúdy szólt), rongyosra hallgattam őket. Aztán elkallódtak valahol, de megőriztem a bevésődött emléket, hogy Latinovits mekkora nagy beleérző, s nála jobban senki nem mond Adyt. A színészkirályt néha filmen is láttam, tévében is; volt, amikor kevésbé tetszett a játéka, de mégis megkövesedett bennem: […]

>>>
Címke: , ,
2017.02.28 - tiszatáj

Kívánj ismerőseidnek boldog születésnapot! Ma reggel öt nevet dobott fel az okos Facebook, elsőként gimnáziumi osztálytársamét. Hiába, na, a Facebook sem mindentudó, ő sem figyelhet minden részletre, apróságra. Pedig tegnap épp rajta keresztül terjedt a hír, hogy az osztálytársam, Z. meghalt. Ezek szerint épp a születésnapja előtt. Ötvenöt évesen. Rákattintok a profilképére, barnás fotó, fekete-fehér lehetett, de talán Z. ráengedett valami színszűrő alkalmazást. Hosszú hajjal, elgondolkodva, állát tenyerébe támasztva néz a lencsébe. Azt mondanám, gimnazistakori képe, de a kommentekre kattintva látom, hogy kérdésre válaszolva ő maga datálja a képet egy-két évvel érettségi utánra. Végül is mindegy: ez az arc él bennem. Padtársak is voltunk. Vidám, jó kiállású, vagány srácként emlékszem rá. Sportolt. A lányok kedvence volt. Zenélt. Úgy értem, szünetekben az iskolarádióban is, a stúdióból nyomatta az akkor divatos számokat. A stúdió kis zug volt, talán a földszinten vagy az első emeleten, már nem tudom pontosan, amolyan menedék, ahol el […]

>>>
Címke: , ,
2017.01.31 - tiszatáj

Hallottad, hogy betiltották a Tiszatájat? Hátizsákosan, kezemben egy a lőcsei vár alatt vágott mogyorófabottal gyalogoltam épp hazafelé a József Attila sugárút platánjai alatt a tarjáni panelek valamelyikében lévő albérletembe, amikor egy Vásárhely felől érkező Trabant fékezett mellettem, amiből Simon Feri barátom szállt ki, hogy elújságolja nekem is a nagy hírt: betiltották a Tiszatájat. Nagy Gáspár verse miatt… Mondta, amit tudott, márpedig sok mindent tudott, jól értesült volt, és izgatott. Én pedig fáradt: tíznapos felvidéki kirándulásról tartottam hazafelé, hosszú utazás állt mögöttem, ráadásul előző éjszaka ülve bóbiskoltam csak kicsit a kassai pályaudvar patinás, de rosszarcú várótermében egy egész napos, szitáló esőben megtett gyalogtúra után. De Szegeden már sütött a nap. Nyár volt, késő délután, s mielőtt barátommal találkoztam, talán éppen arra gondoltam, mikor ostromlom meg másodjára is verseimmel a Tiszatájat. Előtte való évben már jártam a szerkesztőségben, otthagytam egy paksaméta verset, s jött is hamarosan Annus József (teljesen jogos) elutasító válasza […]

>>>
Címke: , ,
2016.10.13 - tiszatáj

RÉKASY ILDIKÓ ÉS SZATHMÁRY GYÖRGY
Nagyalakú boríték – a postáról kilépve tépem föl, könyv van benne. Tudtam, hogy érkezik, a kiadó írta ímélben, megjelent Rékasy Ildikó posztumusz verskötete, s majd küldenek belőle. Az álom logikája. Ez a címe. De mellette van egy másik, hasonló formátumú, kicsit vékonyabb kötet: A Sejtések Könyve szonettjeiből. Annak az egykori füveskerti, Szathmáry György a szerzője. Ildikó volt férje… – JENEI GYULA ÍRÁSA

>>>
Címke: , , , ,
2016.01.04 - tiszatáj

sokáig nem lesz tévénk, pedig nagyon vágyom rá. apám azonban hajthatatlan. hiába könyörgök, azt mondja, propaganda az egész, hazudnak benne, és félig igaza is lesz. de gyerekként képtelen leszek felfogni, hogy ha az utcában már szinte mindenkinek, nálunk szegényebbeknek is, nekünk miért nem lehet. amikor például a tenkes kapitánya című sorozatot adják, másnapokon az iskolában nem tudok belefolyni a harcos játékokba […]

>>>
Címke: , ,
2015.10.11 - tiszatáj

Nem tudom, hogyan választ könyvet az ember. Nyilván fontos a cím, a borító, a belelapozás. Ferdinandy György Szerecsenségem története című elbeszéléskötetéről a megjelenés évéből, ezerkilencszáznyolcvannyolcból, két emlékem van. Az egyik, hogy valamelyik könyvesboltban forgatom és megveszem; a másik, hogy a lakásunkban olvasom. A történeteivel, a rövid mondatokat halmozó mozaikos elbeszélésmódjával, szóval úgy mindenestől magába rántott a szokatlan, egzotikus írói világ […]

>>>
Címke: , , ,
2015.08.24 - tiszatáj

Két birs hever előttem az asztalon. Mint két nagyobb zölddió, akkorák. Éretlenek még. Héjukról felerészben ledörzsölődött a piheszőr, talán a hátizsákom oldalzsebében, ahová pár napja tettem őket. Az egyiket fölveszem az asztalról, megszagolom. Semmi. Nem árasztja magából azt a feledhetetlen gyerekkori illatot, amelyet annyira imádtam. Persze nem csupán az illatát szerettem a birsalmának, hanem az ízét is, noha húzós, fanyar volt, s mikor beleharaptam, összeszaladt számban a nyál, grimaszba rándult az arcom. Viszont nagyszerű fahéjas-édes kompótot lehetett belőle főzni. A kősejtekről, amelyekre néha ráharaptam, már nem tudom megmondani – mert már nem emlékszem –, hogy szét lehetett-e rágni őket, vagy egyszerűen csak beszorultak a fogak közé. Később, ha dicsérni akartam egy-egy birs- vagy körtepálinkát, azt mondtam, érezni bennük a kősejteket, noha nem is igen szeretem a pálinkát. Pedig akár főzhettünk is volna gyerekkoromban, hisz a kertünk, az udvarunk teli volt gyümölcsfával: eper, alma, szilva, birs, cseresznye, meggy. A barack és […]

>>>
Címke: , ,
2018.06.18 - tiszatáj

KÖNYVHETI INTERJÚ GÉCZI JÁNOSSAL
Június 7-én, csütörtökön került megrendezése Géczi János Sziget, este hét és hét tíz között című kötetének bemutatója a Dugonics téren. Az esemény után Németh Zsófia beszélgetett vele töredékességről, a rózsákhoz kötődő számmisztikáról, El Kazovszkij grafikáiról és hatásáról, valamint Kass János plasztik-fejeiről… – NÉMETH ZSÓFIA INTERJÚJA

>>>
2018.06.17 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS KEMÉNY ISTVÁNNAL
Június 12-én az Ünnepi Könyvhét keretében Kemény István volt a Grand Café vendége. Lúdbőr című esszé- és Nílus című verseskötete kapcsán a szerzővel Klajkó Dániel beszélgetett… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A FA ALATT
Piagőzös, melankolikus atmoszférát vitriolos, emberi gyarlóságokat feltérképező vonalvezetésre cserélt Hafsteinn Gunnar Sigurdsson. 2011-es dramedyje, az Either Way férfibúba csepegtetett őszinte életörömöt, míg legutóbbi filmje, a tavalyi A fa alatt drasztikusabb, komor hangütésű darab. Noha fekete komédiaként hivatkoznak rá, jóval több ennél… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS TÉREY JÁNOSSAL KÁLI HOLTAK CÍMŰ REGÉNYÉRŐL
Térey János az idén POSZT-zsűritagként, 180 megtekintett előadás, illetve saját drámája, a Kazamaták szegedi bemutatója után megírta Káli holtak című színházregényét, mely egyben az első nagyprózája is. A kötet szegedi bemutatóján Lengyel Zoltánnal, a Grand Café munkatársával beszélgetett a szerző… – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A VAJDASÁGI zETNA ÚJ KÖTETEINEK BEMUTATÓJA
Június 10-én, vasárnap került sor a vajdasági zEtna új köteteinek bemutatójára. Ebből az alkalomból négy szerző érkezett a Grand Café mozitermébe: Balázs Attila, Fenyvesi Ottó, Lennert Móger Tímea és Szögi Csaba. A beszélgetést Beszédes István, a zEtna magazin alapító-szerkesztője vezette… SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.14 - tiszatáj

SZILASI LÁSZLÓ ÉS SZÍV ERNŐ KÖNYVBEMUTATÓJA
Vasárnap sem volt szünet az Ünnepi Könyvhéten. Június 10-én, késő délután Szilasi László és Darvasi László beszélgetett egymással a Dugonics téren. Utóbbi saját és írói alteregója, Szív Ernő nevében. Luther kutyái és Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba, a várt kötetek… – SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.12 - tiszatáj

AKI ELZÁRJA AZ ÉJSZAKÁT –
A KOLOZSVÁRI SZÍNHÁZ VENDÉGJÁTÉKA BUDAPESTEN
Az idei évben két produkció érkezett a kincses városból Budapestre, amelyek a Tompa Gábor vezette teátrum műsorpolitikájának jelenlegi tendenciáit is jól kirajzolták. Tompa ugyanis az idei évadban mindössze egyetlen rendezést jegyzett (amely végül mégsem valósult meg), miközben a többi premier külföldről meghívott rendezők munkája… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő