MAJOROS SÁNDOR: AZ ELLENSÉG FÖLDJE
A második világháború mindmáig képes regények és elbeszélések témájául szolgálni. Érdekes irodalomtörténeti pillanat, ahogyan literatúránk éppen most fedezi fel a nagy világégés utóéletét, azokat az eseményeket, amelyeket korábban önnön ingerküszöbe alá száműzött a közgondolkodás, mivel egyértelműen cáfolták volna azokat a mítoszokat, amelyek a második világháború tragédiáját degradálták a politikai öndefiníció eszközévé… – HAKLIK NORBERT KRITIKÁJA

KŐBÁNYAI JÁNOS KERTÉSZNAPLÓJÁRÓL ÉS SAUL FIA-NAPLÓJÁRÓL
Még ha önkéntelenül is, de elkerülhetetlenül kijelöli könyvének kontextusát a magyar irodalomban az, aki írásának műfaját naplóként jelöli meg. Ráadásul – elsősorban Márai Sándornak köszönhetően, akinek sokak éppen évtizedeken át írott naplóját tekintik életműve csúcsának – igen erős ligában játszva lesz kénytelen megvillantani erősségeit az a mű, amelyet szerzője naplóként definiál. Bőven kell tehát írói bátorság (vagy meggondolatlanság) ahhoz, hogy valaki szerepeltetni merje írásának címében a „napló” szócskát […]

HAKLIK NORBERT: TOM HANKS A VIZEK FELETT
Haklik Norbertnek egy évtizednyi szünet után jelent meg új prózakötete a Scolar kiadó Live sorozatában. Olyan fiatal kortársak mellett szerepel, mint Herczeg Szonja, Ferenc Mónika vagy Czinki Ferenc. A viszonylag nagyobb szünet egy sor fontos kérdéssel szembesítheti a szerző eddigi munkásságát kísérő kritikust. Nem véletlenül soroltam fel néhány fiatal nevét. Haklik a többi névvel ellentétben jóval tapasztaltabb prózaíró. A kilencvenes évek második felében jelentkezett első kötetével… – LENKES LÁSZLÓ KRITIKÁJA

MATĚJ HOŘAVA: PÁLINKA.
PRÓZÁK A BÁNÁTBÓL
Matěj Hořava képviselte Csehországot az idei Budapesti Könyvfesztivál fiókrendezvényén, az Európai Elsőkönyvesek Fesztiválján. Haklik Norbert elolvasta és tűzifává hasogatta Hořava első könyvét.

SVETISLAV BASARA: A MERÉNYLET ANGYALA
Miért röhejes a összes többi gyűlölet a magyarokéhoz képest? Mi a közös Kossuth, Hitler, Tito, Jovan Damjanić, Sid Vicious, vagy éppen Omar Sharif alakjában? Kiderül Haklik Norbert remek kritikájából, aki a halott Ferenc Ferdinánd fejében vájkáló Basara könyvében vájkál.

DARVASI LÁSZLÓ: TALIGÁS
Legújabb regénye első pillantásra éppen azt ígéri az olvasónak, amit az Darvasi Lászlótól megszokott. Amit pedig megszoktunk tőle, az természetéből fakadóan talált utat a nagyközönség szélesebb tömegeihez, de egyúttal kritikusabb hangokat is kiprovokált. Bár a kilencvenes években némelyek afféle új prózafordulat letéteményeseként láttatták Darvasit, és a „történet rehabilitálásáról” kezdtek beszélni művei kapcsán, hamarosan olyan vélemények is napvilágot láttak, amelyek szerint „nem a posztmodern utáni, hanem előtti”… – HAKLIK NORBERT KRITIKÁJA

KŐRÖSI ZOLTÁN: AZ ÍTÉLETIDŐ
Kőrösi Zoltán munkáját olvasva nehéz elvonatkoztatni attól, hogy egy fiatalon elhunyt, nagyszerű író utolsó regényét tartjuk a kezünkben. Ez a tudat nyilván kölcsönöz még egy árnyalatnyi sötétet a műnek, ám Az ítéletidő kétségkívül a tragikus életrajzi háttér nélkül is komor olvasmány. Kínálja magát a párhuzam egy másik nagy mesélő utolsó nagyepikai művével, amely félig-meddig szintén városregény: talán a Mikszáth-életmű monumentális záró­darab­jára, A fekete városra volt még jellemző ugyanaz az „ember az embernek farkasa”-hangulat és pesszimizmus… – HAKLIK NORBERT KRITIKÁJA

DAN LUNGU: TYÚKOK A MENNYBEN
Akácos út, ha végig megyek rajtad én, Eszembe jut egy régi szép regény – kezdődik a magyar nóta, hogy aztán a refrénben már egy „szerelmi könnyes vallomást” muzsikáltasson a cigánnyal az utca legszebb lányának ablaka alatt az énekes, miközben azon búslakodik, hogy a múlt elszaladt, s őneki csak e kis dal maradt. Dan Lungu Tyúkok a mennyben című műve, amely aligha nevezhető szép regénynek, de nem is szándékozik annak lenni, egy moldvai városszél Akácos utcáján kalauzolja végig az olvasót… – HAKLIK NORBERT KRITIKÁJA

VÉKONY KRISZTIÁN: SORS-ALGORITMUS
Engedtessék meg, hogy ezúttal személyesre hangoljam a felütést, ugyanis ünnepi alkalmakkor így illik. Vékony Krisztián Sors-algoritmus című bemutatkozó regényéről már hónapok óta akartam írni, rögtön azután, hogy a fénysebességhez közelítő gyorsasággal végigolvastam a könyvet. Végül úgy döntöttem, félreteszem a kötetet néhány hónapig, aztán újra előveszem, hogy megbizonyodjak afelől, objektív értékítéletemet nem homályosította-e el a lelkesedés. Az újraolvasás tanulsága az, hogy nem homályosította el… – HAKLIK NORBERT KRITIKÁJA

TEMESI FERENC MIÉRT NEM LETTEM…? CÍMŰ PRÓZAKÖTETÉRŐL
A Miért nem lettem…?, még ha címe ezt sugallja is, nem önéletrajzi írásokat gyűjt csokorba. Ezek a kisprózák ugyanis a mások életét állítják középpontjukba. Néhol egy-egy foglalkozás természetrajzát kísérlik meg felvázolni, legyen szó a könyvtárosi, a rendőri, az edzői, vagy éppenséggel a csempészi „hivatásról” is akár. Máskor pedig egy-egy ismert, vagy éppen a köztudatban kevésbé jelen levő, de arra érdemes személyiség jellemrajzát próbálják néhány oldalba sűríteni ezek az írások… – HAKLIK NORBERT KRITIKÁJA

KOZMIKUS KACSA
Ha valami úgy néz ki, mint egy kacsa, úgy úszik, mint egy kacsa, és úgy hápog, mint egy kacsa, akkor az valószínűleg kacsa – szól a vulgárbölcseség. Szerencsére azonban élet és irodalom többnyire bonyolultabb az instant okoskodásoknál. Ám az irodalom esetében olykor az is megesik, hogy egynémely mű csak próbálja a kacsatesztre kalibrálttól bonyolultabbként feltüntetni magát. Mi van például, ha valami úgy néz ki, mint egy verseskötet, a hozzáállása a közönséghez olyan, mint a Vidám vasárnap adásaié, a szókészlete pedig mintha a Csillagászati és meteorológiai lexikonból volna összeollózva? […]