Miatyánk, ki nem vagy, köszi mindenért,
megköszönök minden barmot, csalót és hülyét,
fogadd hálám minden véraláfutásért,
azért, ha A-t mondok, s mindenki más B-t ért,
hogy utam során hazugsereg várt,
a honorért, mit nem utaltak át,
minden gáncsért és rúgásért,
hamis istenért és hősért,
köszönöm az összes tévút-csábítást,
a rákot s minden reám mért csapást
[…]

MAJOROS SÁNDOR: AZ ELLENSÉG FÖLDJE
A második világháború mindmáig képes regények és elbeszélések témájául szolgálni. Érdekes irodalomtörténeti pillanat, ahogyan literatúránk éppen most fedezi fel a nagy világégés utóéletét, azokat az eseményeket, amelyeket korábban önnön ingerküszöbe alá száműzött a közgondolkodás, mivel egyértelműen cáfolták volna azokat a mítoszokat, amelyek a második világháború tragédiáját degradálták a politikai öndefiníció eszközévé… – HAKLIK NORBERT KRITIKÁJA

KŐBÁNYAI JÁNOS KERTÉSZNAPLÓJÁRÓL ÉS SAUL FIA-NAPLÓJÁRÓL
Még ha önkéntelenül is, de elkerülhetetlenül kijelöli könyvének kontextusát a magyar irodalomban az, aki írásának műfaját naplóként jelöli meg. Ráadásul – elsősorban Márai Sándornak köszönhetően, akinek sokak éppen évtizedeken át írott naplóját tekintik életműve csúcsának – igen erős ligában játszva lesz kénytelen megvillantani erősségeit az a mű, amelyet szerzője naplóként definiál. Bőven kell tehát írói bátorság (vagy meggondolatlanság) ahhoz, hogy valaki szerepeltetni merje írásának címében a „napló” szócskát […]

HAKLIK NORBERT: TOM HANKS A VIZEK FELETT
Haklik Norbertnek egy évtizednyi szünet után jelent meg új prózakötete a Scolar kiadó Live sorozatában. Olyan fiatal kortársak mellett szerepel, mint Herczeg Szonja, Ferenc Mónika vagy Czinki Ferenc. A viszonylag nagyobb szünet egy sor fontos kérdéssel szembesítheti a szerző eddigi munkásságát kísérő kritikust. Nem véletlenül soroltam fel néhány fiatal nevét. Haklik a többi névvel ellentétben jóval tapasztaltabb prózaíró. A kilencvenes évek második felében jelentkezett első kötetével… – LENKES LÁSZLÓ KRITIKÁJA

MATĚJ HOŘAVA: PÁLINKA.
PRÓZÁK A BÁNÁTBÓL
Matěj Hořava képviselte Csehországot az idei Budapesti Könyvfesztivál fiókrendezvényén, az Európai Elsőkönyvesek Fesztiválján. Haklik Norbert elolvasta és tűzifává hasogatta Hořava első könyvét.

SVETISLAV BASARA: A MERÉNYLET ANGYALA
Miért röhejes a összes többi gyűlölet a magyarokéhoz képest? Mi a közös Kossuth, Hitler, Tito, Jovan Damjanić, Sid Vicious, vagy éppen Omar Sharif alakjában? Kiderül Haklik Norbert remek kritikájából, aki a halott Ferenc Ferdinánd fejében vájkáló Basara könyvében vájkál.

DARVASI LÁSZLÓ: TALIGÁS
Legújabb regénye első pillantásra éppen azt ígéri az olvasónak, amit az Darvasi Lászlótól megszokott. Amit pedig megszoktunk tőle, az természetéből fakadóan talált utat a nagyközönség szélesebb tömegeihez, de egyúttal kritikusabb hangokat is kiprovokált. Bár a kilencvenes években némelyek afféle új prózafordulat letéteményeseként láttatták Darvasit, és a „történet rehabilitálásáról” kezdtek beszélni művei kapcsán, hamarosan olyan vélemények is napvilágot láttak, amelyek szerint „nem a posztmodern utáni, hanem előtti”… – HAKLIK NORBERT KRITIKÁJA

KŐRÖSI ZOLTÁN: AZ ÍTÉLETIDŐ
Kőrösi Zoltán munkáját olvasva nehéz elvonatkoztatni attól, hogy egy fiatalon elhunyt, nagyszerű író utolsó regényét tartjuk a kezünkben. Ez a tudat nyilván kölcsönöz még egy árnyalatnyi sötétet a műnek, ám Az ítéletidő kétségkívül a tragikus életrajzi háttér nélkül is komor olvasmány. Kínálja magát a párhuzam egy másik nagy mesélő utolsó nagyepikai művével, amely félig-meddig szintén városregény: talán a Mikszáth-életmű monumentális záró­darab­jára, A fekete városra volt még jellemző ugyanaz az „ember az embernek farkasa”-hangulat és pesszimizmus… – HAKLIK NORBERT KRITIKÁJA

DAN LUNGU: TYÚKOK A MENNYBEN
Akácos út, ha végig megyek rajtad én, Eszembe jut egy régi szép regény – kezdődik a magyar nóta, hogy aztán a refrénben már egy „szerelmi könnyes vallomást” muzsikáltasson a cigánnyal az utca legszebb lányának ablaka alatt az énekes, miközben azon búslakodik, hogy a múlt elszaladt, s őneki csak e kis dal maradt. Dan Lungu Tyúkok a mennyben című műve, amely aligha nevezhető szép regénynek, de nem is szándékozik annak lenni, egy moldvai városszél Akácos utcáján kalauzolja végig az olvasót… – HAKLIK NORBERT KRITIKÁJA