06.18.
| Én és a környezet >>>
06.28.
| A szegedi Metanoia Artopédia a Zsámbéki Színházi Bázison >>>
06.13.
| Törékeny papírkert a K.A.S Galériában >>>
06.26.
| Székely János Napok a Gyulai Várszínházban >>>
06.11.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál >>>
06.09.
| Magyar előadások a gyulai Shakespeare Fesztivál programjában >>>
06.08.
| Könyvhét – Szerzőink dedikálnak >>>
06.07.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget >>>
06.07.
| Koncertek, társasjáték és Lemezjátszó a II. Gárdonyi Pikniken >>>
06.07.
| Közel 600 jelentkezés jött a Táblaképfestészeti Biennáléra >>>
06.01.
| COURAGE-PAREVO nemzetközi dokumentumfilm-fesztivál >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Könyvhét – Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Könyvhét – Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.02.
| UNFAKE! – 18. ARC közérzeti pályázat >>>
06.01.
| Megihlette a Metropolitan Opera a Szegedi Szabadtérit >>>
04.25.
| Elhunyt Szervátiusz Tibor szobrászművész, a nemzet művésze >>>
04.23.
| Siker útján az új szegedi papucs! >>>
04.20.
| 15 éve jelent meg először a magyar National Geographic >>>
04.18.
| Folytatódik az Aranyfeszt! >>>

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>

KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ A szegedi egyetemen több ezren végeznek évente, informatikusok, jogászok, tanárok – mondhatni, hétköznapi foglalkozást űző emberek. Ám különlegesen kreatív, intenzíven alkotó emberek is végeznek egyetemünkön: képzőművészek. A grafikusoktól, a festőkön át, a síküveggel dolgozó művészig. Az ő hétköznapjaikat sokkal nehezebb lehet elképzelni, mint egy kémikusét vagy tolmácsét, hiszen az […]

>>>

2018.05.20 - tiszatáj

Szürreálisnak tűnik a kép. Nem, valójában te magad tűnsz annak. Te magad, ahogy leülsz, letelepedsz, helyet foglalsz. Honnan jön ez a ráérősség? Hogyan tudod magadra erőltetni? Te, aki az előbb még eszelős sietséggel, leszegett busafejjel róttad az utat, kapkodó telefonálásokkal, sűrű órára nézésekkel. Valóságon túli ez a megpihenés, ez a békés ücsörgés a nyüzsgő tér egyik padján. Már-már magadat csodálod és figyeled, hogyan bírtad rá magad, hogy megállj, sőt megülj? Honnan ez a hirtelen rád szállt békesség, amely egyszer csak végre nem magára figyel, nem önző és kapkodó mozdulatokkal intézi dolgait, hanem körbenéz. Szemlélődik. Még a telefonját is zsebre rakja. Belefeledkezik a tájba, térbe. Az ott nyüzsgő sok-sok emberbe. Vannak, akik, ahogy az előbb te is, sietve ügetnek át az áruház előtt. Nem rájuk figyelsz. Ők csak egy röpke pillanatot jelentenek. Túl gyorsan haladó, a maguk számára is követhetetlen életet. Azok láthatók és szemlélhetők hosszabban, akik megállnak. Akik a tér […]

>>>
Címke: , ,
2018.03.29 - tiszatáj

Egy családi barátja szólt Bélának, hogy a falu idősek otthonában van egy topolyai, bizonyos Kati néni. Keresse már fel, ha arra jár. Jó, bólintott Béla, és már abban a pillanatban el is felejtette a nevet. Pár hét múlva megint találkoztak. „Tudod, a Kati néni… Nézz már be hozzá.” Béla felkapta a fejét. Megígérte, hogy most már feltétlenül megkeresi azt a Kati nénit. Aztán valahogy, a sok ügyes-bajos intézendő között, megint csak elfelejtődött a topolyai néni. Pedig Béla folyamatosan járt be az öregotthonba, csak éppen az a fránya névmemória, az valahogy mindig ellene volt. Harmadjára Béla már szégyellte magát. Felírta: vasárnap, Kati néni. Ettől megnyugodott. És vasárnap tényleg megtalálta az elfelejtett öregasszonyt. Bemutatkozott, elmondta, hogy ő is lakott Topolyán és átadta Vadász Ferkó üdvözletét. Kati néni szinte felegyenesedett a tolószékben. Arca lángolt az örömtől. Attól kezdve várta Béla vasárnapi érkezését, földijeként, bizalmasaként kezelte, már érkezésekor megszólította: mi hír Topolyáról? Béla persze […]

>>>
Címke: , ,
2018.02.06 - tiszatáj

A Zuluban, ott van a nagy élet… Péntekenként és szombatonként késő estétől kora hajnalig dum-dum zene tölti meg a falut. Hiába menekülsz, hiába zárod kulcsra az ajtót, utánad jön a mosdóba is. A közelben élők előbb letargikusan legyintenek, de egy kis nógatásra máris hosszasan sorolják sérelmeiket. Marci bácsi, a Zulu egyik szomszédja néhány éve boldog süketségben él, így hiába az övé a harmadik ház a hírhedt szórakozóhelytől, őt nem zavarja a hangzavar. Marci bácsit a neje képviseli, sorolja is Marcsa néni bőszen a Zulu-szomszédság örömeit, a kapu alá hugyozástól, a szemetelésen át, el egészen a kibírhatatlan zakatolásig. A Zulu legmegértőbb szomszédja a falu központi parkja, ott csak az árnyas fák bólogatnak a sötétben, nem tudni őket miként érinti ez az egész. A legfurcsább, hogy a szórakozóhely közvetlen szomszédságában egy árvaház van, benne negyven gyerekkel, plusz az ügyeletes gondozókkal. Nincs az a hangszigetelés, ami meg nem történtté tenné a kibocsájtott zajszennyezést. […]

>>>
Címke: , ,
2017.12.16 - tiszatáj

Ha választ a falu, mindenkin izgatott kampányláz lesz úrrá. Valaki ezt így fogalmazta meg: négyévente megbolondulnak, ezek az amúgy szeretetreméltó, kedves emberek. Ha választ a falu, nekem az amerikai horrorfilmek jutnak eszembe, ahol időnként felbőg a láncfűrész az óvatlan és magabiztos turista különböző testrészein. Meg a zombifilmek, ahol merev tekintetű kampányfertőzöttek elől menekül a kevés túlélő, a faluba tévedt áruszállítók és átutazók. Mert, ha választ a falu, nincs kegyelem, megszűnik a békés együttélés, az egykor higgadt úriemberek most veszett dühvel kurvaanyáznak, de nem ám az udvaron a nagy diófa árnyéka alatt, a kutya és macska megértő társaságában, hanem lehetőleg a főutcán, mert ez már önmagában is kampányüzenet, a súlyosabb és hangosabb fajtából, miszerint dögöljön meg az ellenjelölt tehene, száradjon el a szépen gondozott pázsitja, és egyáltalán. Ha választ a falu, az hírlik, hogy a boltból kitessékelik az ellenjelölt riadt tekintetű szimpatizánsait. Kellett neked másra szavazni, a szigorú boltosné keresetlen szavakkal […]

>>>
Címke: , ,
2017.11.16 - tiszatáj

A Sor az csak sor, minden cifrázás nélkül. Ha minden igaz, valójában ez is a Felső utcához tartozik, hiszen nincs a kettő között semmiféle elválasztás vagy közbevetés. A köznyelv mégis azt tartja, hogy ahol véget ér a Felső utca, ott kezdődik a Sor. A Felső utca pedig ott ér véget, ahol az utolsó magyarlakta ház áll, a Sor pedig értelemszerűen ott kezdődik, ahol az első cigányviskó düledezik. Ilyen egyszerű ez. Amikor a faluban arról beszélek, hogy megyek a Sorra, vagy hogy onnan jövök, mindenki felkapja a fejét, a legtöbben élénk fejcsóválással és ideges szemöldökrángatással jelzik nemtetszésüket, és szinte senki sem állja meg, hogy vissza ne kérdezzen: a Sorra? Oda ugyan miért? A Sor ugyanis kívül esik a civilizáción. A közgondolkodásban van először a falu, benne házakkal, utcákkal, csinosakkal és rusnyákkal, aztán ott vannak ugye a középületek, úgy mint önkormányzat, iskola, templom, miegyéb, sőt még a temető is fontos helyszín, és […]

>>>
Címke: , ,
2017.10.11 - tiszatáj

Topolyán valamiért a hírességek közé nem az értelmiségieket számítják a helyiek. Nem azt az egy-két helyben élő, a faluban letelepedett papot, tanítót vagy tisztviselőt, hanem a mindenkori gazdag embert. Aki új magyar nábobként uralja a falut, a közvéleményt, a munkavállalókat, az egyházat, és egyáltalán mindent, ami a körme alá fér. Mindenki a zsebében van, mindenkit megvehet. Topolyán persze azért akad egy-két, évtizedek óta ott élő nyugalmazott tanár és tisztviselő is. Mindegyikük más-más vidékről került oda, nyugdíjba vonulásuk után már nem volt hova és kihez visszavonulniuk, maradtak hát szolgálati helyükön. Sokat mesélnek arról, hogy aktív korukban mennyit segítettek egy-egy kérvény megírásában, ügyintézésben, és bármiben, amivel az egyszerű falusi ember önerőből nem birkózott meg. Aztán szép lassan megöregedtek, és magukra maradtak. Már nem érzik fontosnak magukat, és senki nem is érezteti velük, hogy fontosak lennének. Valami különös, magányos szigetet alkot ez a pár ember a faluban, önkéntes elzártságban élve. Ennek megfelelően nem […]

>>>
Címke: , ,
2017.09.06 - tiszatáj

Csaholyi Tódor rögtönzött röpgyűlést tartott otthonában. Mától kezdve nem köszönünk, mondta. Aki ellenünk van, az nem érdemli meg, hogy kinyissuk a szánkat. Nem érdemli meg, hogy annyit mondjunk, jó napot. Mert a szavakat drágán mérik, kedveseim. A szavaknak áruk van. Nem pocsékolhatjuk azokra, akik szembefordultak akaratunkkal, céljainkkal és mást akarnak, mint mi. Azoknak nincs jónapot. Azok hadd süssék a földre a tekintetüket, hadd lássák, hogy milyen nagy hibát követtek el, hadd rágja őket a lelkiismeret. Mert mondhatják nekünk szépen, csúnyán, mosolyogva és ijesztő tekintettel, egyre megy. Mi nem felelünk. Nekik nincs jónapot mától. Csak mész némán az utcán. Hadd bámuljanak rád, mint az a borjú, majd mi visszabámulunk, álljuk a tekintetüket. Ők fogják lesütni elsőnek. És mi diadalmasan megyünk tovább. El, a végső beteljesedésig. A nemköszönés dicsőségével. Tódor elégedetten kihúzta magát és várta családja reagálását. Persze már minden eldöntetett. Nem vitázni akart, odahaza nem is szokott, egyhangú kórusként itta minden […]

>>>
Címke: , , ,
2017.07.25 - tiszatáj

Az órádra nézel és dühös vagy magadra, a világra, az autódra, a globális felmelegedésre és mindenkire, aki tehet arról, hogy elkéstél, mert egyszerűen lehetetlen, hogy sorozatban sokadjára képtelen vagy időre megérkezni, amikor tudod, hogy pontban hétkor kezdődik és kellene előtte még jó tíz perc melegítés is, és ezen már az sem segít, hogy rátaposol a gázra, menteni a menhetőt, és persze a vasúti sorompót is ilyenkor eresztik le az orrod előtt, a félted a jogsid, kivárod hát, amíg átmegy a szerelvény, aztán beletaposol, felbőg a motor, oda sem neki, ez Opel, sosem kop el, két kézzel markolod a kormányt, jó erősen, ahogy azok a rallis fickók szokták, ilyenkor erősnek érzed magad és hatalmasnak, ebben az alattad dolgozó mechanikai szerkentyűben; végre beérsz, index jobbra, éles kanyarral teszed egyenesbe az autót, te a sebesség ura, de hiába, a késés tényén az sem segít, ha alattad dolgoznak a lóerők, mert hiába a gyorshajtás, […]

>>>
Címke: , ,
2017.06.06 - tiszatáj

Kedvetlenül ülsz az autóba az esti sötétben. Hideg van. Kint is, bent is. Benned is. Fáradt vagy, nagyon fáradt. Kifociztad magadból az életerőt, de nem minden úgy jött össze, ahogy elképzelted. Már jó ideje nem úgy megy a foci, ahogy szeretnéd. Már csak méregtelenítésre jó, testmozgásra, amiben csak nagy ritkán leled a sikerélményt. A test eredménytelensége kihozza belőled a lélek lehangoltságát. Hideg az autó, hideg az ülés, még vezetni sincs igazán kedved. Csak hazaérni. Bekapcsolod a rádiót. Sporthírek. Ha foci megy, akkor belehallgatsz. Aztán inkább felhívod Anyukát. A kapuig beszélgettek. Időnként elhallgattok. Mint bárki bármilyen más beszélgetésben, mikor egymásra emelik tekintetüket a felek és várnak a másikra. Vagy egy új témára. Vagy megerősítésre. Amikor Anyuka mással beszél és egyébként is szentimentális, gondolkodós, önmagaddal beszélgetős hangulatban vagy, akkor a rádió sem kell. Csak egy kis önelemzés. Magadat hallgatod. Arról, hogy már megint hazafelé tartasz. Kevés sikerélménnyel. Megint a sötétben, megint kedv […]

>>>
Címke: , ,
2017.05.10 - tiszatáj

András és Anna Topolyára költöztek, ki a nagyvárosból. Nehezen vették rá magukat. Kiváltképp András, aki foggal-körömmel maradni akart, utolsó pillanatig védte városi létét és kényelmét. De mindhiába, mert ahogy Anna szokta mondani: a gép most ezt dobta ki. Ezt a munkahelyet és ezt a lehetőséget. A józan érvek kétvállra fektették András reménykedő időhúzását, menni kellett, pakolni. Kint, Topolyán kávéval fogadták őket András leendő munkatársai. Körülnéztek, sütött a nap, minden szebbnek tűnt, mint egyébként. A házigazda, ahová beültek ismerkedni, egyszer csak felpattant és kiment valamit intézni. Aztán, mikor percek múltán sem igyekezett vissza, András úgy gondolta, akkor itt az idő, menjünk. Ez volt az első rossz élménye Topolyáról. Időnként mostanság is eszébe jut a jelenet, hozzágondolva a tanulságot is, miszerint akkor kellett volna végérvényesen sarkon fordulni. De nem, Anna a vendéglátók előtt győzködni kezdte Andrást, maradjanak még, hiszen olyan kedves, barátságos emberek közé kerültek. „Na persze”, gondolta András, miközben engedelmesen visszaült […]

>>>
Címke: ,
2017.04.11 - tiszatáj

András és Anna minden héten autóba ült és átment a határmenti kisvárosba. Vásároltak. Zöldséget, húst, miegymást. Postára mentek. Ruhát vettek a gyereknek. Néha még a helyi uszodába is bementek. Ilyenkor a baba volt a helyi attrakció, az úszómester oda volt a gyönyörűségtől. A pénztáros hölgy hosszú percekre otthagyta őrhelyét és tátott szájjal nézte a nyolc hónapos baba lubickolását. Hogy aztán büszkén mondhassa a vendégeknek: kérem, ide kicsi babákat is hoznak, mert itt tiszta és jó a víz és megfelelő a környezet. András és Anna minden héten félórát utazott a kisvárosba és félórát vissza. Ez volt a heti kikapcsolódás. Egy tetszés szerint kiválasztott napon és napszakban. Mehettek volna közelebb is. Meg annál közelebb is. De megtetszett nekik a kisváros csendje, nyugalma, hangulata, ahogy az emberek régi ismerősként köszöntötték egymást. Ők persze idegenként járták az utcákat, sőt még meg is bírságolták őket egy közúti kihágás miatt, de mégis hűek maradtak a heti […]

>>>
Címke: ,
2018.06.18 - tiszatáj

KÖNYVHETI INTERJÚ GÉCZI JÁNOSSAL
Június 7-én, csütörtökön került megrendezése Géczi János Sziget, este hét és hét tíz között című kötetének bemutatója a Dugonics téren. Az esemény után Németh Zsófia beszélgetett vele töredékességről, a rózsákhoz kötődő számmisztikáról, El Kazovszkij grafikáiról és hatásáról, valamint Kass János plasztik-fejeiről… – NÉMETH ZSÓFIA INTERJÚJA

>>>
2018.06.17 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS KEMÉNY ISTVÁNNAL
Június 12-én az Ünnepi Könyvhét keretében Kemény István volt a Grand Café vendége. Lúdbőr című esszé- és Nílus című verseskötete kapcsán a szerzővel Klajkó Dániel beszélgetett… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A FA ALATT
Piagőzös, melankolikus atmoszférát vitriolos, emberi gyarlóságokat feltérképező vonalvezetésre cserélt Hafsteinn Gunnar Sigurdsson. 2011-es dramedyje, az Either Way férfibúba csepegtetett őszinte életörömöt, míg legutóbbi filmje, a tavalyi A fa alatt drasztikusabb, komor hangütésű darab. Noha fekete komédiaként hivatkoznak rá, jóval több ennél… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS TÉREY JÁNOSSAL KÁLI HOLTAK CÍMŰ REGÉNYÉRŐL
Térey János az idén POSZT-zsűritagként, 180 megtekintett előadás, illetve saját drámája, a Kazamaták szegedi bemutatója után megírta Káli holtak című színházregényét, mely egyben az első nagyprózája is. A kötet szegedi bemutatóján Lengyel Zoltánnal, a Grand Café munkatársával beszélgetett a szerző… – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A VAJDASÁGI zETNA ÚJ KÖTETEINEK BEMUTATÓJA
Június 10-én, vasárnap került sor a vajdasági zEtna új köteteinek bemutatójára. Ebből az alkalomból négy szerző érkezett a Grand Café mozitermébe: Balázs Attila, Fenyvesi Ottó, Lennert Móger Tímea és Szögi Csaba. A beszélgetést Beszédes István, a zEtna magazin alapító-szerkesztője vezette… SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.14 - tiszatáj

SZILASI LÁSZLÓ ÉS SZÍV ERNŐ KÖNYVBEMUTATÓJA
Vasárnap sem volt szünet az Ünnepi Könyvhéten. Június 10-én, késő délután Szilasi László és Darvasi László beszélgetett egymással a Dugonics téren. Utóbbi saját és írói alteregója, Szív Ernő nevében. Luther kutyái és Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba, a várt kötetek… – SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.12 - tiszatáj

AKI ELZÁRJA AZ ÉJSZAKÁT –
A KOLOZSVÁRI SZÍNHÁZ VENDÉGJÁTÉKA BUDAPESTEN
Az idei évben két produkció érkezett a kincses városból Budapestre, amelyek a Tompa Gábor vezette teátrum műsorpolitikájának jelenlegi tendenciáit is jól kirajzolták. Tompa ugyanis az idei évadban mindössze egyetlen rendezést jegyzett (amely végül mégsem valósult meg), miközben a többi premier külföldről meghívott rendezők munkája… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő