11.06.
| Vér, homok és populizmus – a 15. VERZIÓ Diákfilmes programja >>>
10.26.
| Hagyomány, asszimiláció és trauma a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár portréin >>>
10.26.
| Október végén elárasztják az országot a rajzfilmek >>>
10.25.
| Asztali beszélgetések… – Befejezetlen múlt >>>
10.18.
| MASZK – Perzsia Szegedre jön – Hajnóczy-nap >>>
10.16.
| Latin-amerikai filmek, ételek, borok és latin bulik a Déli-Doku dokumentumfilm-fesztiválon >>>
10.14.
| MASZK – Ziggurat Project: Acsai Roland: Esumi és Asao >>>
10.12.
| 100 éve született Leonard Bernstein >>>
10.11.
| Kass Galéria – Írásvédett című kiállítás >>>
10.11.
| ZUG színház és művészeti tetthely – HLP feat. Roskó Gábor: A csillagok szíve >>>
10.10.
| Rejtő Jenő orrvérzésig – Fülig Jimmy ajánlásával vagy épp annak ellenére >>>
10.08.
| MASZK – PanoDráma: Pali >>>

09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>

A maximalista, Hazai Attila emlékére
(Írások, beszélgetések Hazai Attila művészetéről)

Hazai Attila, Juhász Róbert, Kormányos Ákos, Mohai V. Lajos, Nagy Hajnal Csilla, John Peck, Petőcz András, Robert Pinsky, Tóth Erzsébet versei

Bene Zoltán, Murányi Sándor Olivér, Patak Márta, Sántha József prózája

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

2018.10.16 - tiszatáj

Kiskatona vagyok, és ólomból vagyok. Az ólom, csak mondom, legalább egyidős a világegyetemmel. Egyél ólmot, benned marad. Nem ürül. Az ólom marad, mint az isten, annak a nincsenje, a hiánya. Hanem egy nő, egy asszony, nem, nem, nem, egy szegény, szomorú fiatal lány öléről szeretnék nektek beszélni, aki nekem magyar kedvesem volt. Dédelgetett. Ölelt. Rám lehelt, a fénybe tartott, mondta, suttogta, kiskatona. Katonám! Témám tehát a női méh. Ez így, ha erős is, de elég korrekt. Én katona vagyok, a női méh pedig csatatér, melynek hímes mezejét időről időre háború, fosztogatás dúlja. Tatár az idő. Ez a lány olyan lélek volt, hogy, nahát, ki volt hegyezve a lelke. Ólmot lehet hegyezni? Különben pedig mint egy rügy, olyan volt az arca. Karcsú. Vékony pofácska, kis, törni való test, és kipirult, amikor bort ivott. Fölcseperedett a vidéki, gyilkosan unalmas semmiben, marhabőgésben, kutyaugatásban, és mindig kivirágzott onnan, mint egy dacos bóbita. Férfiak, kiabálta […]

>>>
Címke: , , ,
2018.10.12 - tiszatáj

TAKÁTS SÁNDOR
Munkásságára apám hívta fel a figyelmemet, még egyetemista koromban: „Felhívom figyelmedet Takáts Sándor történelmi műveire. Csak miniatűröket tudott írni, nagyobb koncepciókra képtelen volt, ám a miniatűrjei remekek, s mozaikszerűen adják a 16-17-18. századot. Elsősorban »A szegény magyarok« és a »Magyar múlt tarlójáról« című műveit ajánlom. Csupa remekek.” – FÉJA ENDRE ÍRÁSA

>>>
Címke: , , ,
2018.10.07 - tiszatáj

HÉTKÖZNAPI CSODÁK Családunk Aradon élt. Édesanyám is ott született. Nagyapámék 5-en voltak testvérek, két lánytestvére vele élt, és nagyapámnak is 7 gyereke volt. Mint mondta: az én vagyonom: a családom… Nyakas református volt az öreg. Katolikus lányt vett feleségül, de reverzálist nem adott. Így a fiúk reformátusok, a lányok katolikusok lettek. S nagyanyánk, az akkori szabályoknak megfelelően, nem járulhatott a szentségekhez… Hét gyereket azonban szegénységben, tisztességben felneveltek – hiszen nagyapának ott kellett hagynia az állását, mert Trianon után nem esküdött fel az új hatalomra… Sőt: egy ideig egy pót-gyereket is felvállaltak, akinek az édesanyját a 19-es forradalom miatt letartóztatták, börtönbe került, majd kicserélték a foglyokkal, s a Szovjetunióba került. Csak évek múlva tudta a Vöröskereszten keresztül az édesanyja kivitetni magához. A gyerek az én anyámmal egy ágyban aludt, lábtól-fejtől, hisz több fekhely nem volt… A zsidó egyházközség adott valami szerény támogatást az eltartásához. (Édesapja zsidó házitanító volt egy grófi családnál, […]

>>>
Címke: , ,
2018.09.25 - tiszatáj

BÉKÉSCSABA MŰVÉSZETÉNEK PROGRESSZÍV IRÁNYAI ÉS EREDMÉNYEI
Tér-idő átfedések, különbözőségek a szakrálisnak komolyan mondható térben, a kiállítóhelyként, impozáns és letisztult galériaként működő, felújított szolnoki zsinagógában.
Átjárások…
Ablakok nyílnak kifelé-befelé, távoli fények felé vagy éppen komor, kilátástalan-belátástalan falakra vetnek szorongó árny-rétegeket…
Átjárások, átlátások…
Műalkotások különböző stílusok és korok között… Változatosak, sokfélék…

>>>
Címke: , , , , , ,
2018.09.18 - tiszatáj

90 ÉVES DEBRECZENI TIBOR
Mi a titka az összetartó erőnek? Az, ami kellene, hogy nemzeti minimum legyen, „nagyban” is. A haza szeretete, a magyar nyelv és irodalom tisztelete, a közösségi értékek fontosnak tartása. Sajátos vonása a csapatnak a „Játszó ember” megjelölés. D. T. – így nevezi önmagát a Kör alapítója és vezetője, a drámapedagógia hazai megalapítója, hiszen valóban ő a Magyar Drámapedagógiai Társaság létrehozója – az aktív szerepjátszást alapvető fontosságúnak tartja. Homo ludens… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

>>>
Címke: , , , ,
2018.09.12 - tiszatáj

AVAGY HOL LAKIK A NYÁR? Egy régi ősz emléke: írótábor, kilencvenkilenc, Berekfürdő. Ahogy a mostani kora szeptemberben a vasútállomásról a központ felé gyalogolok, úgy érzem, mintha megtorpant volna a nyár, s még bámészkodna kicsit a falunapra készülő településen. Nézelődöm én is, s megtorpanok, mert mintha Körmendi Lajos testes alakját látnám szakállasan, farmeringben, baseballsapkában, amint egy helybéli biciklissel beszélget. De a tudat felülírja a látványt: Körmendi tizenéve meghalt. Az utolsó általa szervezett táborba nem tudtam elmenni. Néhány nappal korábban viszont telefonon beszéltünk. Akkor mondta, kiújult a betegsége, de ne említsem senkinek, mert nem akarja, hogy ez a tény ránehezedjen az összejövetelre. Csak a búcsúesten árulta el íróbarátainak. De mi is ez az írótábor, amelyet idén huszadjára rendeztek meg az egykor Karcaghoz tartozó, s a rendszerváltás után önállósuló fürdőhelyen? Körmendi Lajos szerette szervezni maga körül az életet: a művészetit, az irodalmit is. Az írótábor ötlene végtelenül egyszerű: az önkormányzat az általa működtetett […]

>>>
Címke: , , ,
2018.09.02 - tiszatáj

Az iskolakezdés kapcsán kellene valami aktuálisat írni. Például egy szomorú szeptemberi történetet, aminek mondjuk gyerekek a szereplői és általános tanulságokat hordoz. Igazából nem szomorú, hanem inkább megható sztori lenne jó. Kérdezem is a fiamat, nincs-e olyan osztálytársa, akiről ilyen történetet tud, de azt mondja, ne haragudjak, ilyenje nincs. De üssem be a Google keresőbe, hogy „szeptember szomorú történetek”, és biztos találok valamit. Vagy például szeptember elsején tört ki a második világháború, és az elég szomorú. Igen, csak én valami mait, hétköznapit és irodalmibbat akarok írni. De azért megköszönöm az ötleteket. Mesélem mindezt idősebb kolléganőmnek a könyvtárban, aki a tankönyveket rendezgeti, szortírozza. Állok tanácstalanul egy padnak dőlve, ő meg a padsorok között szaladgál le-föl egy teleírt A4-es lappal, és egyeztet, egyeztet valamit. Nem tudom eldönteni, hogy lelkes-e, vagy ideges. Hogy nevet-e ezen, vagy idegesítem. Mondja, hogy neki számtalan ilyen története van, én is számtalan ilyet tudok, mert olyan iskolában tanítunk, ahol […]

>>>
Címke: , ,
2018.08.20 - tiszatáj

Hogy fogalmaztam éppen valamit. Nem is tudom, mit, nyilván fontosat. Elfelejtettem. Viszont én csakis fontos dolgokról írok, ó, hát minek a lényegtelenről. Semmi értelme szólongatni a semmit, a ködöt, a sötét seholt. A fontos dolgon az embert értem, természetesen. A nőt. A férfit. Gyermek! Istent is értem alatta, annak hiányát, a túlzásait. Persze még a lélek is. Fontos. A szív, hát hogyne. Szerelem, lalala. Sokat írtam az égről, a földről, a hazáról. Vagy arról, hogy meg fogok halni, mi erről a véleményem. Kifejtettem részletesen, dideregve. Mi a véleményem mások haláláról. Tehát valami ilyesmiről írhattam, amikor meghallottam. Egyetlen pici hang volt. Olyan semmiség, hogy szinte nem is volt, egy aligtörténés semmise hangi jelenése, egy nesz. Az az igazság, ismertem már ezt a neszt. Megtanultam, mint a fontos dolgokat, ahogy megtanultam a nőről, hogy nem tanulható, istenről meg hogy bárhol és bármikor kereshető, hogy nem érdemes gazdagnak lenni, és hogy a hazám […]

>>>
Címke: , , ,
2018.08.04 - tiszatáj

ERDÉLY-FÍLING Hol vagytok régi szép idők? Amikor még a bozgorozás is, mint a csillag ment az égen. Mert tudtuk, hogy másik felett is van egy vöröscsillagos hatalom, és ez ott és akkor, nekünk, akikbe belekötöttek, némi biztonságérzetet adott. Férfias játékok voltak azok. Nem hatódtunk meg attól, ha valaki odaállt elénk az iskolaudvaron és teli szájjal fújta a bozgort. Hosszú volt az út hazáig, merthogy akkoriban még gyalog jártuk azt az alig tíz perces utat. Nem voltak autóval elénk érkező szülők, sem iskolabuszok. Az óvodába is gyalog mentünk és egyedül. Megszoktuk, hogy vagyunk mi, akikre a románok időnként rákiáltják, hogy bozgor. Hamar megtanultuk a jelentését is. Nem siránkoztunk, nem panaszkodtunk odahaza, ellenben nagy csatákat vívtunk egymással az iskolaudvaron. Szakadtak az egyenruhák, hempergőztünk, birkóztunk a fűben. Aztán jöttek a rendcsináló tanárok és nagy kiabálás közepette, de szigorú igazságossággal balra, meg jobbra is kiosztottak egy-egy pofont, és mindenki ment a dolgára. Kivéve persze, […]

>>>
Címke: , ,
2018.07.20 - tiszatáj

Arról álmodoztam, hogy egyszer, valamikor feljuthatok a csúcsra. A szobám ablakából éppen rá lehetett látni. Kisgyerekkorom óta nézem, bámulom. Együtt nőttünk fel, végülis. Számomra van ő, s hogy másoknak is van, az csöppet sem érdekel. Ha éjjel felébredek, még mielőtt felkapcsolnám az éjjeli lámpát, először kinézek az ablakon. Ha erősen süt a Hold, a hegy ezüstpalástban tündököl. Fenséges, legyőzhetetlen királyom. Egy csöppet sem kell félnem, hiszen nálánál nagyobb urat elképzelni sem tudok, így nem is létezhet. Még a szomszéd Sanyi bácsinál is nagyobb és erősebb, pedig ő akkorát tud kiáltani, ha nem húznak a lovai, hogy még az ablak is beleremeg. Őtőle féltem, hogy egyszer bejön hozzánk és majd rácsap a nagy tenyerével a konyhaasztalra. Az meg beszakad, le a pincébe, még onnan is lejjebb, egészen a föld gyomrába, bele a tüzes pokolba. De a hegytől nem félek. Inkább mondogatom néha neki, hogy jöhetne kicsit közelebb is, mert megcirógatnám a […]

>>>
Címke: , ,
2018.07.09 - tiszatáj

A szokások, kulturális kódok, gyakran megmerevednek; fölösleges, nehezen értelmezhető, de sérthetetlen szabályokká válnak. Diplomaosztóra utazom, s az autósrádióban éppen a visegrádi várjátékokról beszélnek. A korhűség védjegyéről. Hát nem is tudom! Jártam már hagyományőrző rendezvényeken, Damjanichék szolnoki csatájának újrajátszására többször elvittem a gyerekeimet, amikor még kicsik voltak – változó színterekre, a Malomzugba, a Tiszaligetbe, de a főtérre is, mert sokáig kereste végleges helyszínét a rendezvény. Jöttek lengyel, osztrák, német, talán még francia hagyományőrzők is a hazaiakon kívül, fiatalok és öregek, s beöltöztek mindenféle egyenruhákba, csattogtatták kardjaikat, lovas- és szuronyrohamot vezényeltek maguknak, elsütötték dobhártyarepesztő ágyúikat… S mindig a magyarok győztek! Nem mondom, hogy olykor nem feledkeztem bele az élménybe, de valójában sosem értettem ezt a fajta múltidézést. Egyébként a zsigeri lényeg mindig megőrződik, a díszlet változik csak, a körítés. Nézem a foci-világbajnokságot, meg a stadionok közönségét, az utcai kivetítőkét. Az egyik képernyőóriásnál én is megállok a fiammal. Szurkolunk, bámuljuk a modern gladiátorokat. […]

>>>
Címke: , ,
2018.07.02 - tiszatáj

SÁRKÖZI GYÖRGY VÁLLALÁSA
Méltó tagja volt a 20. század első felében jelentkező, Ady Endrét követő költő-nemzedéknek. De több is ennél: olyan ember, aki – Illyés Gyula szavaival – „mindig a bajban lévők sorsát vállalta”. Vállalta a népi írók összefogását, egyengetve a közöttük lévő olykor eltérő álláspontokat. Megalkotta a korabeli népsorsot bemutatni szándékozó „Magyarország felfedezése” könyvsorozat tervét, részt vett a Márciusi Front programjának, 12 pontjának megfogalmazásában, s ezért 1938 áprilisában bíróság elé állították… – FÉJA ENDRE ÍRÁSA

>>>
Címke: , , ,
2018.10.18 - tiszatáj

BORDA RÉKA: HOAX – FERENCZ MÓNIKA: HÁTAM MÖGÖTT DÉL
Két, húszas éveiben járó költő verseskötetét adta ki a tavaly a Scolar Kiadó: Borda Rékától, a Hoax-ot míg Ferencz Mónikától, a Hátam mögött dél címűt – és ez nem hoax, akarom mondani nem álhír. Mint ahogy az sem, hogy mindkettőjüknek ez az első kötete. Olvasva őket aztán, őszintén meglephet minket, hogy máris milyen – kifejlett – lírikusi izomzattal bírnak. Nyilvánvalóan nem kezdők… – JAHODA SÁNDOR KRITIKÁJA

>>>
2018.10.18 - tiszatáj

INTERJÚ BENKŐ IMOLA ORSOLYÁVAL
A ZUG művészeti tetthely nevéből adódóan egy kicsi, mégis nyitott színház. Az Őszi Kulturális Fesztivál ideje alatt Benkő Imola Orsolyával, a Homo Ludens Project művészeti vezetőjével beszélgettünk előadástervekről, a befogadás lehetőségeiről és az alkotóközösség színházi nevelésben betöltött szerepéről. – NÉMETH ZSÓFIA INTERJÚJA

>>>
2018.10.18 - tiszatáj

TRANZIT
Múlt és jelen vetülnek egymásra Christian Petzold új filmjében. Az Anna Seghers 1944-es regényén alapuló dráma a II. világháborúban, még pontosabban a nácik által megszállt Franciaországban játszódik, ám a rendező mindezt paradox módon napjainkra vetíti ki, reflektálva a társadalmi-politikai problémák változatlanságára, az idegengyűlölet és a menekültválság napjainkban ugyancsak égető kérdéseire… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.10.17 - tiszatáj

SZILASI LÁSZLÓ KÖNYVBEMUTATÓJA
Kell valaki, aki kérdez, és más, aki felel, de hogy mégse legyen iskolai hangulata, cseréld meg a szerepeket: egy hallgató, Klajkó Dániel kérdez, egy tanár, Szilasi László pedig felel, szigorúan elutasítva a tanár úri megszólítást. Miről beszélgessenek? Az „élet nyersanyagáról”. A testről, és ami benne van – vagy olykor nincs: Luther kutyáiról. – FÖLDESI CSENGE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.10.17 - tiszatáj

AZ ISMERETLEN KERTÉSZ IMRE – FOTÓKIÁLLÍTÁS
Abban a szerencsés, ám mégsem könnyű helyzetben vagyok, hogy ismerhettem Kertész Imrét: az embert és az írót, akivel a barátságom és munkakapcsolatom is több szállal kötődik Szegedhez. E történet 24 évvel ezelőtt vette kezdetét, mikor Erdélyi Ágnesnek köszönhetően egy évig én szervezhettem a Móra Kollégium irodalmi estjeit. Egy ilyen alkalomra érkezett meg 1994. október 28-án az író – emlékszem, ő az egész este folyamán tegezett, én pedig magáztam (35 év volt a korkülönbség közöttünk), ami számomra teljesen természetes volt […]

>>>
2018.10.15 - tiszatáj

VERES ATTILA KÖNYVBEMUTATÓJA
Három éves kihagyás után visszatért a Próza Nostra Irodalmi Estek című programsorozat Szegedre. Október 4-én a Próza Nostra kritikusai, Benkő Marianna és Pozsár Anett beszélgettek Veres Attila horror szerzővel Odakint sötétebb című regényéről, illetve az idei könyvhétre megjelent novellagyűjteményéről, az Éjféli iskolákról. – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.10.15 - tiszatáj

TENOR3 A MÜPÁBAN
Ma nehéz volna pontosan kiválasztani a világ három legnagyobb tenorját, jómagam legalábbis Kaufmann után elakadnék. Ám háromtenor típusú koncerteket rendezni nagyon is értelmes vállalkozás. Gondolom jövedelmező is, ám engem jobban érdekel a dolog művészi oldala. Bár egy hangfajról van szó, azért nagyon sok alfaj létezik ezen belül is. A Müpa legújabb vállalkozása, amely megkülönböztetésül a tenor a köbön címet kapta, három eltérő típust vonultatott föl… – MÁROK TAMÁS ÍRÁSA

>>>
2018.10.15 - tiszatáj

JANÁKY MARIANNA:
NOVELLÁK REGÉNYE
Irodalommal foglalkozó emberek olykor hosszasan elvitatkoznak azon, létezik-e női irodalom? S ha igen, mi is az pontosan, mitől az, ami? Nő ír nőkről? Férfi nőkről? Nő férfiakról? A szerzőtől női vagy a témától az? Mi a kulcs? Nemrégiben egy folyóirat tematikus blokkja kapcsán a női tematika kifejezést ahányan vagyunk szerkesztők, annyiféleképpen értelmeztük. Janáky Marianna azonban megkönnyíti a választ erre a kérdésre: nőként ír nőkről nőiesen… – BENE ZOLTÁN KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő