02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Juhász Zsuzsanna, Patak Márta, Robert Seethaler prózája
András André, Bíró József, Tsippy Levin Byron, Hava Pinhas Cohen, Csősz Gergő, Louise Glück, Jahoda Sándor, P. Nagy István versei
„Induljunk el Te meg én” – További csavargások Tandorival (Tandori Dezső publikálatlan versciklusa; Kurtág György új Tandori-dala; Tót Endre, Acsai Roland versei; Fried István, Ferencz Győző, Buday Bálint írása)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

2018.01.27 - tiszatáj

Ha Charles herceg írna monográfiát Bodor Ádámról vagy Kányádi Sándorról. Nem a titulusok érdekelnek itt. De aki erdélyi vagy magyarországi, az rögtön a Ceaușescu-diktatúrára gondol, meg Trianonra, Kolozsvár sanyarú sorsára a második világháborúban és az után, a megváltozott nemzetiségi mutatókra, a Kárpátokra, Máramarosszigetre, a Duna-deltára, a transzilvanizmusra, és ki tudja, még mire. Egy angol herceg viszont nem alél el, ha azt hallja, fenyvesek, vagy azt, Erdély, vagy azt, hogy a nem-tudom-milyen hágó, és nem fogja azt mondani, hogy én is jártam a Radnai-havasokban. Ne legyen Charles herceg, hanem legyen Charles Doe, egy akárki, egy ismeretlen, de még a nagyanyja se legyen magyar semmi szín alatt, vagy tényleg csak a nagyanyja, távoli emlékei legyenek csupán a magyarokról és a magyar kultúráról, hogy ne keverjen bele a monográfiába semmit, ami egyértelműnek tűnik. És ne legyen valamely elmélet zelótája sem, Derrida, Gadamer, Paul de Man, Jauss, Badiou papja, ami persze nem azt jelenti, […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2017.10.11 - tiszatáj

SEBASTIÃO SALGADO FOTÓKIÁLLÍTÁSA A MŰCSARNOKBAN
Ha nem tudod eldönteni, hogy giccs vagy nem giccs, akkor már giccs – mondta egyszer egy nagy magyar irodalomtudós egy nagy magyar regény kapcsán, és akkor, húsz évvel ezelőtt, egyetértettem vele. Aztán telt-múlt az idő, és sokkal bizonytalanabb lettem a magabiztosságaimat illetően. Most, amikor megnéztem Sebastião Salgado kiállítását a Műcsarnokban, már egészen biztos vagyok benne, hogy a giccs átalakult, a művészet beszippantotta… – DEMÉNY PÉTER ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
Címke: , , , , ,
2017.10.04 - tiszatáj

Olykor egészen lenyűgöz egy portréfilm. Bizonyára mások előtt is ismerős érzés: odakattintasz, és nem tudsz tovább klikkelni. Most is csak néztem és néztem a George Brassens-ről szóló összeállítást, hallgattam Agathe Fallet, René Fallet feleségét, aki elmesélte, hogy Brassens már annyira unta a hírnevet, annyira fárasztotta az egész felhajtás körülötte, hogy egyszer azt mondta az írónak, legközelebb búvárruhában megy az utcára, akkor nem ismeri fel senki. Mire René viszont azt válaszolta, igen ám, de abban feltűnő leszel, és akkor az lesz a baj. Archetipikus helyzet: két barát szórakozik. Elképzelem, ahogy pipáznak, valamilyen francia bort iszogatnak, és közben azon vitatkoznak, mit kellene tenni ezzel vagy azzal a dallal. Fallet írt egyszer egy kritikát Brassens egyik lemezéről, és azóta barátok voltak. Az ember nézi a filmet, és közben gondolkodik. Brassens a tengerparton a barátaival, és bejátsszák a Les copains d’abord című világszámot. Brassens azt nyilatkozza, azért nem nősült meg soha, mert ő dalokat […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2017.08.19 - tiszatáj

Évente visszajárok Barthes könyvéhez, a Világoskamrához. Nem tudom, mióta van meg, talán már tíz éve is. Szeretem a szellemességét, a mozaikosságát, a sorok közt megbúvó melankóliáját, ahogy okosan, de nem fontoskodva elmagyarázza a fénykép művészetét, pontosabban azt, hogy miért szeret bizonyos fényképeket. Én nem tudom, miért kezdtem el fényképezni. Már azt sem tudom, miért kezdtem el úgy érezni, hogy fényképezek. Barthes azt mondja, ő túlságosan türelmetlen hozzá: azonnal látni akarja a végeredményt. A polaroid, teszi hozzá, kiábrándító, kivéve, ha nagy művészek használják. Nem vagyok nagy művész, de hirtelen fontossá vált, hogy a fényképeim ne csak dokumentumok legyenek, hanem művek is valamiképpen. Lassan tanulom a telefont, a különféle módozatokat (panoráma, portré stb.), a szememet és a képernyőt azonban úgy állítom, hogy valami „szép” legyen a keretben. Óvakodom a giccstől, nem hiszem azonban, hogy egészen megúszhatom. És ha egészen nem, akkor nem. Mióta Marosvásárhelyen élek, és mióta egy képzőművésszel. A kettő majdnem […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2017.07.11 - tiszatáj

Az 1989-es felszabadulásnak az lett a következménye, hogy kialakult a háborús értelmiség. Nem szeretnék apokaliptikus trombitákat fújni, de ha meggondolom, milyen reményekkel indultunk útnak, hogy azt sem tudtuk igazán, hogy útnak indultunk, csak szálltunk, éltünk, reméltünk, hiszen 1989 előtt a legsötétebb diktatúrában éltünk. És a környék is diktatúrákban élt, ha nem is a legsötétebben. Reméltünk jobb életet, az egyenjogúság és a privatizáció csodáit, magas életszínvonalat és főleg, legalábbis én, nagyvonalúságot. Ehelyett jött a korrupció, az egyenlőtlenség (mely, tévedés ne essék, nem nagyobb katasztrófa és képmutatás a demagóg egyenlőségnél), az ostobaság, az elkeseredés, a rasszizmus és a nácizmus. Mindennek következményeként kialakult a háborús értelmiség. Eliade, Cioran, Szabó Lőrinc, Gottfried Benn, Pound, Celine – egészen káprázatos emberek mondtak égbekiáltó marhaságokat és galádságokat a második világháború előtt is. Úgy látszik, a mechanizmus mindig ugyanaz: jön egy pojáca (sok pojáca, de mindegyik országban egy, aztán egyetlen hatalmas), és karizmatikus blöffjeivel meghódítja azokat, akik szellemileg […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2017.05.23 - tiszatáj

Tegnap ismét a youtube-on kalandoztam, és megnéztem az 1998-as Moby Dick végső vadászatjelenetét. Valósággal lenyűgözött, amin mindig is gondolkodtam, de még soha nem írtam le. Mire gondolok? Arra, hogy ez a bálna mehetne, amerre akar ebben az óriási óceánban, üldözői soha nem találnák meg. És mégis ott fújtat előttük, nem merül alá, nem változtat irányt, nem rázza le őket. Bármilyen különös, azt gondolom, hogy a zsákmány(nak remélt) állat útvonalát a vadász szabja meg, s erre éppen a bálnavadászat a legjobb bizonyíték, hiszen a szárazföldön nincs hova bújni, míg a vízben nagyon is van, főleg az emberrel szemben, aki képtelen úgy üldözni a bálnát, mint egy kardszárnyú delfin. Illetve lenne hova bújni, ha az állat még tudna gondolkodni. Erre azonban még egy olyan fenevad, mint Moby Dick a maga „pokolian eltökélt vadság[ával]”, még az sem képes. Mert a vadászatban az a rettenetes és érdekes, hogy a vadász szabja meg. Nem a […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2017.02.13 - tiszatáj

„Te kilenc évig tartsd vissza művedet.” Sokáig Horác felszólításának bűvöletében éltem. Emlékszem, egyszer még előadást is tartottam a „versenylovak” és „teknőcök” közötti különbségről. Az elaborátum Selye János megfigyelésein alapult, és magamat gőgösen a teknőcökhöz soroltam: azokhoz, akik lassúak, alaposak, megfontoltak és a minőség bűvöletében éltem. Babits volt a teknőcök, Kosztolányi a versenylovak ikonja – innen is látszik, mekkora őrültség egy ilyen kategorizálás. Kilenc évig természetesen már akkor sem vártam, de próbáltam lassú lenni, hosszan pihentetni az írásaimat, büszke voltam arra, hogy a második és a harmadik verseskötetem között tíz év telt el, és lenéztem azokat, akiknél kevesebb. Weörest amolyan kedves bohócnak tartottam, aki vidáman ripacskodik, miközben mi, többiek komoly dolgokkal foglalkozunk. A Visszaforgatáson hat évig dolgoztam, ezt megjegyeztem és hirdettem is, ahol lehetett. Az elmélethez való hűségben persze a világ is segített. Indulásom idején, a kilencvenes évek elején, még alig volt internet és mobiltelefon (az első laptopomat 1996 környékén, az […]

Tovább olvasom >>>
Címke: ,
2016.12.29 - tiszatáj

NORMAN MANEA: KÖTELEZŐ BOLDOGSÁG
Norman Manea vívódó, reflexív író, s erről a főműveként számon tartott A huligán visszatér című regénye és esszéi mellett már csak az is sokat sejtetően árulkodik, hogy a Vallasek Júlia fordította, 260 oldalnyi kötetben mindössze négy rövidpróza olvasható. Az Amerikában élő román szerző itt nem a poentírozott, tömören érzékletes novella, hanem a ráérős, kitérőkkel dúsított elbeszélés mestere… – DEMÉNY PÉTER KRITiKÁJA

Tovább olvasom >>>
Címke: , , , ,
2016.12.22 - tiszatáj

„A bárka negyvennyolc méter hosszú, a házikó harminckét méter hosszú. Az indiánok úgy tervezik, hogy halkan, titokban lepottyannak a behajló facsemetéről a házikóra, ahogy a bárka elvánszorog alatta a másfél kilométer per órás sebességével, és lemészárolják a családot. A bárkának másfél percébe telik, mire elhalad az ág alatt. A harminckét méteres rönkházikónak egy percébe telik. Nahát: mit tesz a hat indián? Önök talán harminc év alatt sem találnák ki, és gondolom, még úgy is feladnák. Ezért én elmondom, hogy történt. A törzsfő, aki Cooper indiánjaihoz mérve kimagaslóan értelmes személy, gondterhelten figyelte, ahogy a sétahajó beszuszakolja magát alá, és mikor a számításai szerint, amennyire meg tudta ítélni, végre eljött a legtökéletesebb pont, elengedte az ágat, és leugrott. De elvétette a házikót! Hát, ez történt. Elvétette a házikót, és a dereglye tatjára esett. Nem volt olyan nagy esés, de őt kiütötte. Ott feküdt eszméletlenül. Ha a ház harminchárom méteres, akkor sikerült volna […]

Tovább olvasom >>>
Címke: ,
2016.11.03 - tiszatáj

DEMÉNY PÉTER: PORTRÉVÁZATOK A MAGYAR IRODALOMBÓL
A magnéziumos vaku jut a recenzens eszébe a fényképezés őskorából Demény miniportréit olvasva, amikor a főszereplő kattint, rögzít, fotográfiát készít, robog tovább. A szemtanú, aki kívül a szögön, csodálkozva ül egy ideig, szagolja a szalagosan oszló füstöt, folyamatában nyolcvankétszer figyeli meg a művelet, ennyi írót szerepeltet a kötetben… – ONAGY ZOLTÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
Címke: , , , ,
2021.03.07 - tiszatáj

Juhász Zsuzsanna, Patak Márta, Robert Seethaler prózája
András André, Bíró József, Tsippy Levin Byron, Hava Pinhas Cohen, Csősz Gergő, Louise Glück, Jahoda Sándor, P. Nagy István versei
„Induljunk el Te meg én” – További csavargások Tandorival (Tandori Dezső publikálatlan versciklusa; Kurtág György új Tandori-dala; Tót Endre, Acsai Roland versei; Fried István, Ferencz Győző, Buday Bálint írása)

Tovább olvasom >>>
2021.03.05 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: EGY MONDAT A SZABADSÁGRÓL
Markó Béla politikai pályájának lezárása után a kétezer tízes évektől kezdve fokozatosan visszatért az irodalmi életbe. A költő képes volt a megújulásra, újabb köteteiben először kötött versformákkal és bravúros szonettekkel foglalta vissza az őt megillető helyet az irodalomban, majd a 2020-ban kiadott Egy mondat a szabadságról cíművel szakított az általa ápolt költői hagyományokkal. A haikuk és szonettek után új formákat és új tematikákat hoz, éppen a szabadversek frissessége és az érdekes tematika kölcsönzik azt a mentális lüktetést a kötetnek, amely nem csak irodalomkedvelők számára lehet érdekes, hiszen a kötet egy idősödő költő-politikus számvetése is, feleselése az elmúlással… – NAGY IGNÁC KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő