06.18.
| Én és a környezet >>>
06.28.
| A szegedi Metanoia Artopédia a Zsámbéki Színházi Bázison >>>
06.13.
| Törékeny papírkert a K.A.S Galériában >>>
06.26.
| Székely János Napok a Gyulai Várszínházban >>>
06.11.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál >>>
06.09.
| Magyar előadások a gyulai Shakespeare Fesztivál programjában >>>
06.08.
| Könyvhét – Szerzőink dedikálnak >>>
06.07.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget >>>
06.07.
| Koncertek, társasjáték és Lemezjátszó a II. Gárdonyi Pikniken >>>
06.07.
| Közel 600 jelentkezés jött a Táblaképfestészeti Biennáléra >>>
06.01.
| COURAGE-PAREVO nemzetközi dokumentumfilm-fesztivál >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Könyvhét – Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Könyvhét – Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.02.
| UNFAKE! – 18. ARC közérzeti pályázat >>>
06.01.
| Megihlette a Metropolitan Opera a Szegedi Szabadtérit >>>
04.25.
| Elhunyt Szervátiusz Tibor szobrászművész, a nemzet művésze >>>
04.23.
| Siker útján az új szegedi papucs! >>>
04.20.
| 15 éve jelent meg először a magyar National Geographic >>>
04.18.
| Folytatódik az Aranyfeszt! >>>

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ A szegedi egyetemen több ezren végeznek évente, informatikusok, jogászok, tanárok – mondhatni, hétköznapi foglalkozást űző emberek. Ám különlegesen kreatív, intenzíven alkotó emberek is végeznek egyetemünkön: képzőművészek. A grafikusoktól, a festőkön át, a síküveggel dolgozó művészig. Az ő hétköznapjaikat sokkal nehezebb lehet elképzelni, mint egy kémikusét vagy tolmácsét, hiszen az […]

>>>

2018.03.23 - tiszatáj

(RÉSZLET AZ ÁRAMSZÜNET CÍMŰ KÉSZÜLŐ REGÉNYBŐL)
Hosszan tépelődtem, vajon Tibivel tartsak-e. Ám végül odáig sem jutottam, hogy megvitassam Kírával a lehetőséget. Amint arra gondoltam, újra vándorolnom kell, rögvest olyan hevesen tört rám a halálfélelem, kis híján összeroppantott. – De nem, mégsem így volt. Nem jól fogalmazok. Nem halálfélelem volt ez, sokkal inkább az elkerülhetetlen halál tudata. Az a kíméletlen bizonyosság, hogy meghalok és a kezem nem mozdul többé, amikor mozdítanám, mert már az sem lesz, aki (vagy ami) mozgásra szeretné bírni. Görcsös elszántsággal ragaszkodtam a lelkemhez, olykor azonban belém mart az ördög, s mérge a kételyt keverte a vérembe…

>>>
Címke: , ,
2017.03.27 - tiszatáj

A nyestek motozása az agyára ment. Amint lehunyta a szemét, máris csak az aprócska lábak zaját hallotta. Tudta, hogy éppen a villanyvezetékeket rágják el. Mindig azokat. Hol a belső szobában, hol a konyhában, hol a vécében kellett sötétben matatnia, mert ezek a kis dögök rágtak, rágtak és rágtak. Bármit, amit csak értek, amit a szájukba tudtak venni, azt legott harapták, csócsálták. És még az áram sem vágta őket agyon. Ha maga elé képzelte azt az aranyos kis pofikájukat, csak még jobban fölbőszült. Fölült az ágyban, az éjjeli szekrényen addig tapogatózott, míg rá nem akadt a pakli cigire és a gyufára, rágyújtott […]

>>>
Címke: , ,
2017.02.16 - tiszatáj

SÁNDOR ZOLTÁN: J. K.
Kezdjük azzal (és még ki sem nyitottunk semmit!), hogy mi a csudára utalhat a J. K. mint cím? Josef K.-ra vajon? Vagy Jézus Krisztusra? Utóbbi például megmagyarázná a szaggatott vonallal fölvázolt glóriát… És miért a fölosztás, a fölső háromnegyed papírhatású textúrája, ám eget idéző kék színe és az alsó egynegyed ugyancsak papírra hajazó mintázata és a sívó homokét idéző színe? És miért, hogy a kopasz fej mind a két fertályhoz tartozik, a kopasz fejet nem szeli át a szaggatott vonal? Miféle világok közt képez hidat, átmenetet a tar koponya birtokosa? – BENE ZOLTÁN KRITIKÁJA

>>>
Címke: , , , ,
2016.11.13 - tiszatáj

Mikes Kelemen jelképes újratemetésére igyekeztünk Zágonba. Négyen ültünk a kis zöld VW Polóban, rekkenő augusztusi hőségben. Az egyik kanyar után egy csorda kellős közepén találtuk magunkat. Nem ritkaság ez arrafelé, nem is lepődtünk meg különösebben. Szemeztünk a jámbor tehenekkel, midőn be-betekintettek a szélvédőn. Még fényképeztük is őket, akárha nyugati turisták lennénk… – BENE ZOLTÁN ÍRÁSA

>>>
Címke: , , ,
2016.06.29 - tiszatáj

1986. június 2-án este a könnyeimmel küzdöttem. Tizenhárom éves voltam, s képtelen elviselni azt a megaláztatást. Dajka öngólja után, öt nullánál káromkodva kirohantam a tévé elől, be a szobámba, ültem a sötétben. Alejnyikov, Belanov, ezek a nevek örökre az emlékezetembe vésődtek. Az egész generációm emlékezetébe beleégett az a hat-nulla. Sokáig nem tudtam szabadulni attól a keserű szájíztől sem, amit a kudarc utáni szánalmas találgatások okoztak […]

>>>
Címke: , ,
2016.01.01 - tiszatáj

Lénárd arra ébred, hogy a nő a fején ül. Próbál szabadulni, keményen küzd, a teste tekereg, akár egy kíméletlen marok csapdájába esett sikló, a karjai kalimpálnak, lábával rugdalózik. Ettől fölfordul a gyomra, érzi, ahogy a hányás elindul fölfelé a nyelőcsövén, betör a szájüregébe, kitölti a cserepesre száradt odút, végül kibuggyan. Rókázás közben a nő már nem ül az arcán, a sarokban áll, rá mutogat vékony, hosszú, valószerűtlenül hosszú ujjával és önfeledten kacag […]

>>>
Címke: , ,
2015.12.06 - tiszatáj

Rendhagyó irodalmi találkozásnak lehettek szem- és fültanúi a Három hang, közös nyelv címmel rendezett est látogatói a szegedi Millenniumi Kávéház hangulatos klubhelyiségében. A Lengyel Írók Egyesülete és a Magyar Írószövetség Csongrád megyei Írócsoportja három lengyel írónő bemutatkozását tette lehetővé a családias létszámban összegyűlt közönség számára […]

>>>
Címke: , , , , , , , ,
2015.05.18 - tiszatáj

Vass Tibinek Gyerekkoromban évente kétszer, háromszor, olykor többször is átszálltam Miskolcon. Már nem olyan értelemben, hogy átrepültem volna a város fölött – nem, én egyik vonatról szálltam a másikra a Tiszai pályaudvaron, mivel onnan indult az ózdi vicinális, ami megállt Dubicsányban, a nagymamámnál.  Egészen pontosan nem a nagymamámnál, persze, mert még vagy egy jó negyed órát gyalogolni kellett a állomástól a kicsike házig. Azaz nem is volt az annyira kicsike, csak mikor sok év múlva, felnőtt fejjel viszontláttam, tűnt annak. De mindez nem is tartozik ide, mert igazából arról van szó, hogy abban az időben, amikor én miskolci átszálló voltam, szégyenszemre nem tudtam, hogy Miskolcon él a kis Bibin, akiből egyszer majd Nagy Bibin lesz és jól összebarátkozunk. Akkoriban leginkább a vasúti herkentyűkre koncentráltam, egészen pontosan a herkentyűkirályra, aki féllábú és repülni is csak mankóval bír, meg aztán, az igazat megvallva, arra is erősen figyeltem, egyenesen ijesztő mennyiségű energiát pazaroltam […]

>>>
Címke: , ,
2014.10.21 - tiszatáj

A Szent Dömötörről elnevezett székesegyház előtt sártengerré duzzasztotta a port az őszi eső. Tavasszal még színes lobogók csattogtak és gondosan köszörült lándzsahegyeken csillant meg a napsugár, nyalka legények táncoltatták paripáikat, kunok szenderegtek mokány lovaikon, s álmukban meg-megpödörték a bajszukat, a ferences atyák kedvtelve imádkoztak a sokaságba vegyülve, s közben azon töprengtek, milyen füveket csomagoljanak a hadnak, ki ne felejtsenek egyetlen hasznos fajtát se. Az egész városban, de különösen a Palánkban hemzsegtek a katonák, akár kidobott kenyérhéjon a hangyák. A temesvári ispán hadi népe, a nándorfehérvári főkapitány emberei és az erdélyi vajda kísérete parádézott az utcákon föl s alá, hogy káprázott belé a polgárok szeme. A leányok arca folyvást pirosodott, ahogy lopva figyelték a délceg fegyvereseket. Egyik-másik dalia időnként leugrott a lováról, s szégyentelenül a bokrok meg a fák, sőt, olyik a házfalak tövébe vizelt, nemigen törődve szerszáma takargatásával – az erényes szegediek alig győzték a fehérnépet szobák mélyére zavarni, s […]

>>>
Címke: , ,
2014.03.15 - tiszatáj

Ritka szar, amikor az ember arra ébred, hogy nem ébred már semmire, suttogta Pósa a lány fülébe. A farka ugyan még áll reggelente, de már nincs benne köszönet. Negyven elmúltam, egy ideje az ötödik évtizedet taposom, legalább a kétharmadát lemorzsoltam már a kiszabott, kibaszott időmnek, ha nem többet, susogott tovább, innen már minden bizonnyal egyre csak szottyadok, szöttyedek, görnyedek. Egykettőre zsugorodni kezd majd mindenem: tüdőm, szívem, agyam, vesém, lépem […]

>>>
Címke: , ,
2014.03.07 - tiszatáj

BENE ZOLTÁN: FARKASCSERESZNYE
A huszonegyedik század olvasója az új évezred elején szívesen és bátran szembesül a múlttal. Ám most nem a kalandregény népszerűsítéséről van szó; inkább felidéződik a régi mondás: Historia est magistra vitae. Ez alatt azonban ezúttal nem a tanítómesterség értendő, hanem az a felismerés, hogy a jövő embere a múltra támaszkodva lesz a jelen hatékony cselekvőjévé […]

>>>
Címke: , , , ,
2018.06.20 - tiszatáj

            Kányádi Sándor (1929–2018) Ha majd ha majd minden fal teli lesz könyvvel képpel ki öreg-székben ki pedig hasmánt heverőn olvasgattok önfeledten én szeretteim akkor csöndesen kilopódzom és elindulok a kertünk vége felé mire fölmerülnétek […]

>>>
2018.06.18 - tiszatáj

KÖNYVHETI INTERJÚ GÉCZI JÁNOSSAL
Június 7-én, csütörtökön került megrendezése Géczi János Sziget, este hét és hét tíz között című kötetének bemutatója a Dugonics téren. Az esemény után Németh Zsófia beszélgetett vele töredékességről, a rózsákhoz kötődő számmisztikáról, El Kazovszkij grafikáiról és hatásáról, valamint Kass János plasztik-fejeiről… – NÉMETH ZSÓFIA INTERJÚJA

>>>
2018.06.17 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS KEMÉNY ISTVÁNNAL
Június 12-én az Ünnepi Könyvhét keretében Kemény István volt a Grand Café vendége. Lúdbőr című esszé- és Nílus című verseskötete kapcsán a szerzővel Klajkó Dániel beszélgetett… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A FA ALATT
Piagőzös, melankolikus atmoszférát vitriolos, emberi gyarlóságokat feltérképező vonalvezetésre cserélt Hafsteinn Gunnar Sigurdsson. 2011-es dramedyje, az Either Way férfibúba csepegtetett őszinte életörömöt, míg legutóbbi filmje, a tavalyi A fa alatt drasztikusabb, komor hangütésű darab. Noha fekete komédiaként hivatkoznak rá, jóval több ennél… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS TÉREY JÁNOSSAL KÁLI HOLTAK CÍMŰ REGÉNYÉRŐL
Térey János az idén POSZT-zsűritagként, 180 megtekintett előadás, illetve saját drámája, a Kazamaták szegedi bemutatója után megírta Káli holtak című színházregényét, mely egyben az első nagyprózája is. A kötet szegedi bemutatóján Lengyel Zoltánnal, a Grand Café munkatársával beszélgetett a szerző… – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A VAJDASÁGI zETNA ÚJ KÖTETEINEK BEMUTATÓJA
Június 10-én, vasárnap került sor a vajdasági zEtna új köteteinek bemutatójára. Ebből az alkalomból négy szerző érkezett a Grand Café mozitermébe: Balázs Attila, Fenyvesi Ottó, Lennert Móger Tímea és Szögi Csaba. A beszélgetést Beszédes István, a zEtna magazin alapító-szerkesztője vezette… SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.14 - tiszatáj

SZILASI LÁSZLÓ ÉS SZÍV ERNŐ KÖNYVBEMUTATÓJA
Vasárnap sem volt szünet az Ünnepi Könyvhéten. Június 10-én, késő délután Szilasi László és Darvasi László beszélgetett egymással a Dugonics téren. Utóbbi saját és írói alteregója, Szív Ernő nevében. Luther kutyái és Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba, a várt kötetek… – SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.12 - tiszatáj

AKI ELZÁRJA AZ ÉJSZAKÁT –
A KOLOZSVÁRI SZÍNHÁZ VENDÉGJÁTÉKA BUDAPESTEN
Az idei évben két produkció érkezett a kincses városból Budapestre, amelyek a Tompa Gábor vezette teátrum műsorpolitikájának jelenlegi tendenciáit is jól kirajzolták. Tompa ugyanis az idei évadban mindössze egyetlen rendezést jegyzett (amely végül mégsem valósult meg), miközben a többi premier külföldről meghívott rendezők munkája… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő