09.30.
| Grand Café – Ráolvasás 03 – Orcsik Roland: Legalja >>>
09.28.
| Törzsasztal Műhely – I. Támogatói Bazár és kötetbemutató a Jazz Kocsmában >>>
09.17.
| Jazz Kocsma – Berta Ádám A kígyó feje című regényének bemutatója >>>
09.17.
| Grand Café – 2008–2018: Válság és hegemónia Magyarországon >>>
09.14.
| Grand Café – Ráolvasás 02 – Nemes Z. Márió: Barokk Femina >>>
09.11.
| Deák17 – Egy ecsetvonásnyi Észtország és a Grimm testvérek meséi >>>
09.10.
| Molnár T. Eszter új regényének és kollázsainak bemutatója a Grand Caféban >>>
09.09.
| Duda Éva Társulat – „Újra lendületben! ” >>>
09.08.
| Nobel-díjas író monodrámáját mutatják be a Trafóban >>>
NAPI TANDORI

09.07.
| Kossuth Rádió – Nagyok Nátyi Róberttel >>>
09.09.
| A Ludwig Múzeum pályázati felhívása >>>
08.14.
| Ír kortárs költészeti műfordító műhely >>>
08.10.
| Meghalt Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró >>>
07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>

DISZKÓGLÓRIA – Keresztül-kasul David Bowie életművén

Deczki Sarolta, Fenyvesi Ottó, Horváth Csaba, Lanczkor Gábor, Lengyel Zoltán, Lenkes László, Marton László Távolodó, Marx Laura, Nagy Márta Júlia, Péterfy Bori, Poós Zoltán, Delimir Rešicki, Sopotnik Zoltán, Hannah Sullivan, Szabó Eszter Ágnes, Uhl Gabriella írásai

Havasréti József Najmányi Lászlóról

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. […]

>>>

2020.05.06 - tiszatáj

Errefelé nem rettegtek a folyótól soha. Abban az évben sem, pedig szokatlan időben, június elején kezdett dagad­ni mocskos esőket sodorva a hegyekből, később már boglyát, rőzsekazlat, csőszkunyhót ringatva. Akkor már magasra púpozta a hátát, s maga alá szedte a kint fe­lejtett ekét, rozzant szekeret, lekötözött ölfát, ártéri dom­bot, akár kotlós a csirkéit. Fújt, morgott, harapdálta a gátat. Az izgalom, amellyel eddig az ember nézte, nem könnyű bizsergés volt már, hanem fojtogató remegés, mellkast szorító félelem. […]

>>>
Címke: , ,
2017.09.13 - tiszatáj

Milyen otromba vagyok mikor így
kitanult hasonlatok nélkül
beszélek s pont a szeretetről.

Nem találtam fel a puskaport.
Nem lövöldöztem verebekre a tetőn.
Nem én fedeztem fel
hogy robban az atom.

Ma már tudom.
A szeretet leszűkíti a választás körét.
[…]

>>>
Címke: , , , , , ,
2017.06.22 - tiszatáj

A díjat március 31-én vette át. A kö­vetkező naptól érvényes főszerkesztői kinevezése. A két eseményt együtt ün­nepeltük a szerkesztőségben. Ö szóda­vizet ivott, s bolondkodásaink közben jegyzetelt egy golyóstollbetéttel. Kis­vártatva előállt a júliusi szám tervé­vel. Józansága bosszantott bennünket. Hanem elégtételt kaptunk hamarosan, amint a Sajtóházból távozván elé állt Benkő Pista bácsi (most fél műszakos portás itt, valamikor Móra Ferenc kül­dönce és szedője a Szegedi Naplónál), s akkurátus kéznyújtással ekként kö­szöntötte Mihályt: – Gratulálok a ki­tüntetéshez, tanár úr! Nagy dicsőség ez Tápénak! – ANNUS JÓZSEF LAUDÁCIÓJA

>>>
Címke: , , , , ,
2017.04.05 - tiszatáj

Segédszerkesztőként kaptam én a sorstól egy külön ajándékot: följárhattam – a hatvanas évek végétől, pedig akkor még az Írószövetségnek se voltam tagja – a vá­laszt­mányi ülésekre. Igen, mert a szerkesztőket tanácsko­zási (engem: hallgatási) joggal meghívták, s minthogy fő­nö­keim mind csupán másodállásban működtek a redak­ció­ban, rendszerint én utaztam az ülésekre. Aki ma mo­so­lyog azon, hogy én e kényszerű kötelességet ajándéknak tekin­tettem, nem tudja, vagy nem emlékszik, mennyire mások voltak azok az összejövetelek…

>>>
Címke: , , ,
2016.10.09 - tiszatáj

Huszonöt évesen lett egyetemi tanár Szegeden, közel negyven évig vezette a német tanszéket. Amikor 1945-ben itteni működését ifjúi lendülettel megkezdte, bárki hallga­tónak vélhette, amint ruganyos léptekkel végigsietett a szé­les folyosón. Annak is nézte az a harcsabajszú hadiérettségis (frontot és fogságot járt) kolléga, aki vizsgára várakozva be­lébotlott:
– A proftól jössz?
– Mondhatni… – bólintott Halász Előd […]

>>>
Címke: , , ,
2016.02.24 - tiszatáj

Hogyan lett jótollú újságíróból Mocsár Gábor kitűnő író? (Mert az lett, ha manapság – más elfeledett nagyokkal együtt – kevesen olvassák is.) Ennek folyamatát, jelentős íróvá érését már mi, szegedi irodalmárok figyelhettük köze­lebbről, miután a hatvanas évek közepén „idemenekült” imádott Debrecenjéből. (Oda csak – ahogyan ő mondta – meghalni ment haza végül.) Életének legtermékenyebb ne­gyed századát Szegeden töltötte […]

>>>
Címke: , , ,
2015.10.07 - tiszatáj

„Itt van a Lúdas Matyi esete, elvtársak…” – kezdte Biszku. – „Kaptunk olyan telefont, még levelet is kipróbált harcosoktól, megbecsült elvtársaktól, hogy ezt már igazán nem tűrhetjük. Kádár elvtárs karikatúrája az új­ságban! Kiirtottuk a sajtóból az ellenséget, és most vissza­lopakodik a hátsó lépcsőn? Viccelni sokmindennel lehet, de Kádár elvtárssal nem! Hát hova jutunk? Ki ezzel a rajzoló­val azonnal, de repüljön vele a Tabi is!” […]

>>>
Címke: , , , ,
2015.09.08 - tiszatáj

„Polak wengri, dva bratanki…”, ez a híres mondat ütötte meg a fülemet az almádi strandon valamikor a hatvanas évek elején. Köpcös, szemüveges kis ember mondta szívbéli mosollyal kísérve, amint sorban álltunk a bódé-büfé előtt. Felénk emelte a poharát, majd követett is bennünket a leterített pokrócokig. Feleségemet nagy kéz­csókkal üdvözölte, engem mindjárt átnyalábolt, s terelt ben­nünket a maguk kis birodalma felé, ahol egy nálánál magasabb, csinos szőke hölgy és két eleven leányka ren­dezkedett a gumimatracok, sportszatyrok, napernyők fes­tői tarkaságában […]

>>>
Címke: , ,
2015.05.18 - tiszatáj

Szóval paptestvérünk éppen bezárta a parókia kapuját, elengedte a kutyát, amikor kint két rövidet dudált egy autó. Kilesett, hát egy fehér Zsigulit lát, abból kászálódik ki egy ember. Köszönget vagy három nyelven, de a plébános nevét is mondja némi idegen akcentussal, majd hozzáteszi, hogy lengyel pap, és – ezt már megértette a kollégánk, mert ezút­tal németül mondta – szeretne beljebb kerülni […]

>>>
Címke: , , , ,
2020.09.23 - tiszatáj

FELKÉSZÜLÉS MEGHATÁROZATLAN IDEIG TARTÓ EGYÜTTLÉTRE 
Leheletfinom, csaknem éteri dimenziókban járó romantikus történetet készített Horvát Lili. A szociodrámai felhangokkal élő Szerdai gyerek után az idei Venice Days-szekcióban landolt Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre zömmel parányi rezdülésekre, definiálhatatlan érzésekre összpontosító, olykor az európai modernizmus vagy posztmodern éra leleményeiből kölcsönző, alig észrevehető hibákkal rendelkező mestermű… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

INTERJÚ MOLNÁR T. ESZTERREL
Pár héttel ezelőtt, a Grand Caféban mutatták be Szegeden Molnár T. Eszter Teréz, vagy a test emlékezete című regényét. Három elbeszélő, három Teréz, akik mind három nyelven próbálnak kitörni a hallgatásból és beilleszkedni egy-egy új közegbe. Egy összefont regény, amely szótár is egyben. Kézikönyv a kitörölhetetlen múlt és az üldözött jelen összeegyeztetéséhez… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2020.09.21 - tiszatáj

Szokatlanul keresztezett, részben helyszíni, részben online kötetbemutatóval zárta a nyarat a Törzsasztal Műhely a Jazz Kocsmában. A szlovákiai Peredről online bejelentkező Mucha Dorkát Bencsik Krisztina kérdezte a közönség előtt Puncs című kötetéről, a felolvasás hangulatát pedig Török Dénes alapozta meg zenéjével. A hibrid, inter- és multimediális bemutató után a szerzőt a Puncsról, új ifjúsági és jelenleg készülő regényéről kérdeztük… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2020.09.20 - tiszatáj

Baka István (Szekszárd, 1948. július 25 – Szeged, 1995. szeptember 20.) költő, műfordító.

>>>
2020.09.18 - tiszatáj

RADU ȚUCULESCU: SZTÁLIN, ÁSÓVAL ELŐRE!
A Sztálin, ásóval előre! cselekménye két szálon fut. Az első főszereplője egy falun élő fiú, Adrian, aki az öt- és tizennégy éves kora között megélt élményeiről számol be. Ezek közül az első Sztálin halálhíréhez kötődik, az utolsó pedig a Ceauşescu hatalomra kerülése előtti évekhez. A naiv gyermeki nézőpont már a bevezető történetekben sem érvényesül maradéktalanul, a beszámolókat időről időre olyan utalások szakítják meg, amelyek az elbeszélteknek retrospektív jelleget kölcsönöznek… – HLAVACSKA ANDRÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.09.17 - tiszatáj

RELIC (2020)
Bűntudat és személyes élmények szülték Natalie Erika James nagyjátékfilmes debütjét: japán származású, tradicionális ázsiai házban élő nagymamájának demenciája sarkallta alkotásra, miután hosszú ideig kapcsolatba sem lépett a rokonával és 2013-as találkozásuk idején az idős hölgy már fel sem ismerte őt. A Sundance-en, később VOD-on bemutatott Relic-ben a fájdalom és a tehetetlenség összes árnyalata kíméletlenül ott bujkál, ránk törve akkor is, amikor legkevésbé szeretnénk… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.14 - tiszatáj

BOJÁR IVÁN ANDRÁS BESZÉLGETÉSE TÉREY JÁNOSSAL
Most is azt gondolom, hogy ameddig nekem így nem lesz Trianonhoz közöm, addig nem tudom azt a bizonyos Trianon-színművet megírni, még akkor sem, hogyha Vidnyánszky Attila telefonálna személyesen, és milliókat kínálna föl ‒ erre persze nem fog sor kerülni. Szóval ez az én válaszom arra, hogy a kísérletező művészszínház foglalkozik-e nemzeti sorsproblémákkal. Szerintem igen, ki-ki a maga módján. Valamiért mégis szeretik odaírni, hogy ez akkor most konkrétan ez. Lehet, hogy tényleg az, és ez nekik valószínűleg hasznavehetetlen, ha egy konzervatív játszóhelyre gondolsz. Adja Isten, hogy ne így legyen…

>>>
2020.09.13 - tiszatáj

RÁCZ LAJOS BESZÉLGETÉSE KONRÁD GYÖRGGYEL 
Érdekes kérdés, hogy kit számítunk zsidónak. Hallottam erről egy anekdotát Izraelben, amely szerint mondták Ben-Gúriónnak, aki megalapította Izrael államot, és az első miniszterelnöke is volt, hogy sokan jönnek a Szovjetunióból olyan zsidók, akikről nem lehet tudni, hogy valójában azok-e. Erre azt válaszolta, ha valaki olyan hülye, hogy zsidónak mondja magát, akkor zsidó…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő