07.31.
| Szabó T. Anna és Bősze Ádám lesz a Képmás-estek vendége a festői Halász-kastélyban >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.05.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
08.01.
| Főszerepben a kortárs fotográfia az idei Garten programjában >>>
07.30.
| Szemtestvér – Filmpremier és beszélgetés a Capa Központban >>>
07.29.
| Grand Café – Harag Anita Évszakhoz képest hűvösebb c. noválláskötetének bemutatója >>>
NAPI TANDORI

07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Jobb ma egy turul, mint holnap…?
2016.10.06 - tiszatáj

BÁN ZSÓFIA TURUL ÉS DÍNÓ CÍMŰ KÖTETÉRŐL

Bán Zsófia Turul és dínója nem idegen műfajú könyv a szerzőtől. Korábban, már a Próbacsomagolásba is néhány évre visszamenőlegesen, összegyűjtött munkák, esszék, kritikák, tanulmányok kerültek, ám a válogatás korántsem véletlenszerűen történt. Nincs ez másképp a 2016-os könyvhétre megjelent Turul és dínóval sem, melynek szövegei így együtt sosem jelentek meg. Új tehát a szerkezet és teljesen új a keret, pontos és világos utat mutatva az életműben, sőt részben tematizálva is azt.

Bán Zsófia munkái rendkívül politikusak, s ő maga is gyakran hangoztatja: az identitás sem lehet más. Munkái nagyrészt holokauszttal kapcsolatos képek köré épülnek, beszédmódja a poszt-auschwitzi világban értelmezhető. Nem is létezhet más, hiszen, ahogyan arra már a Rosszkedvünk nyarában rávilágít: a holokausztot követően a gyászmunka hagyományos fogalma értelmezhetetlen, hiszen azt nem lehet feldolgozni, nem lehet „túllenni” rajta. Ezt a szemléletmódot interiorizálva tekint aktuálpolitikára és kultúrára.

Jelen szöveg keretei csak néhány izgalmas példa felvillantását teszik lehetővé, melyek azonban meglehetősen sokat mondanak Bán pontos meglátásairól. A rejtélyesnek tűnő, Turul és dínó címadó szöveg, mely a mítoszteremtést helyezi középpontba. Nietzsche-re hivatkozva a modernizmust mindenféle mítosz hiányával írja le. Ennek kiemelt szerepe van egy nemzet, s benne az egyén önmeghatározásában. A mítoszok elvesztése ugyanis új mítoszok megteremtésére sarkall: ami az amerikaiaknak a dinoszaurusz, azt sokaknak Magyarországon a turul szimbolizálja. A szocializmus évtizedeinek elhallgatása több nemzedék kollektív és kulturális emlékezetének hiányával egyenlő. Az a nemzet és benne az egyén pedig éppen ezért azokat a „kollektív” emlékeket és azt a kultúrát fogja fogyasztani, amelyet felkínálnak neki. Bán belátásai a mai magyar valóságban sokat jelentenek: sorai intő jelek, miszerint a magas kultúra elefántcsonttornyából nem lehet a fent leírtakat felismerni. Nem lehet tudatosan és reflektáltan észrevenni, ki kerül abba a helyzetbe, hogy ezt a konstruált „kollektív” emlékezetet és annak képeit „legyártsa” és „fogyasztassa”. W. J. T. Mitchellre hivatkozva idézi fel, hogy ezek a szimbólumokká vált képek nem beszélnek (sem a dínóé, sem a turulé) önmagukért, mindig valaki más beszél helyettük, s helyezi őket keretbe, teszi őket egy kulturális háló részévé. Ahogyan ugyanezt teszi Bán és szerkesztője a kötet szövegeivel, egyfajta performatív aktusként. Ahogyan a kötet különböző időkben létrejött szövegei egymás mellé kerülnek, úgy hozzák létre a kutatói és tudományos életművet meghatározó irányvonalat. Ami pedig a keretet adja: a saját tárgytól, az írásoktól való szerzői távolság. Térbeli és időbeli egyben, hiszen vállaltan a Berlinben töltött időszak adja a keretet, a kötet nyitó és záró darabja is ott keletkezik. Ez a távolság teszik lehetővé, hogy Bán a Turul és dínóban kutatásai fontos, ám egy irányba tartó elemeit beválogassa: így kerülnek egymás mellé szövegek az Apám helyettről, Forgács Péterről és Nádas Péterről, a Saul fiáról és egy Jelinek-drámáról, a 2006-os 56-os emlékműről és a közelmúlt politikai eseményeiről szinte dokumentum-színházi aktusként tekintve rájuk, a dráma szerkezeti elemeit beépítve a történésekbe. A korábban keletkezett szövegeket sok esetben később keletkezett képek egészítik ki, új megvilágításba helyezve az egykor leírtakat. Elég a 2006-ban, a forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára létrehozott emlékmű értelmezését példaképp hozni, melynek kapcsán Bán a transzparencia hiányát és az emlékmű formanyelvének beágyazatlanságát említi. Az ide kerülő képek a botrányos Szabadság téri és az Eleven emlékműről egészen új megvilágításba helyezik az egykori szöveg tanulságait.

Ugyan nem kimondottan, de a Turul és dínó szövegei némileg az értelmiség, de egészen biztosan a mindenkori elit felelősségét állatják középpontba, melyek ebben a mondatban nem szinonimái egymásnak, közös halmazuk csak részleges. A mindenkori elit szerepe ugyanis kikerülhetetlen egy-egy kép szöveges magyarázatának létrehozásában, az emblémák helyetti beszédben. Nem véletlenül említi Bán a kognitív nyelvész, George Lakoff framing-elméletét a politikai diskurzusban. Eszerint ugyanis gondolkodásunkat az érzelmek, képek, metaforák, különböző narratívák határozzák meg; így a racionális érvek helyett a politikában sokkal meggyőzőbb az emóciókat célba vevő kommunikáció. Lakoff ezzel magyarázza a konzervatív politikusok sikerét a liberális baloldallal szemben, vagy ahogyan ő fogalmaz: „A republikánusok értékekben, a demokraták stratégiákban gondolkodnak. A helyzet az, hogy az értékek többnyire győznek, még ha a stratégiák népszerűbbek is.” Ez igen erőteljes motiváció lehetett abban, hogy Bán a Mozgó Világnak két éven keresztül írt eddig ismeretlen műfajban. A demo-kritikák a 2012-es és 2013-as ellenzéki demonstrációkon szerzett tapasztalatokat, meglátásokat gyűjtik össze, melyek alapján Bán meglehetősen negatív képet fest a magyar ellenzéki politikai elit kilátásairól.

Minderre magyarázat lehet a negatív képesség hiánya, melyet a szerző John Keatstől idéz. A negatív képességről Keats öccseinek, George-nak és Tomnak címzett levelében ír 1817-ben. Szerinte a negatív képesség a nagy sikerek titka, hiszen csakis ennek birtokában lehetünk képesek megmaradni bizonyos titkok és bizonytalanságok közt. Talán ha a ma nyelvére akarjuk ezt lefordítani, akkor azt mondhatjuk, hogy a negatív képesség a nemtudás belátása és elfogadása. Sőt, annak termékeny beépítése önmagunk meghatározásába, egy üres keret kitöltése, kreatív energia. És itt jöhetne az ítélet egyfajta erkölcsi piedesztálról: nem mindegy, hogy ezt ki mire, milyen célból használja. Ezzel pedig vissza is fordultunk a felelősség kérdéséhez, a kiindulóponthoz, beleharapott a kígyó a saját farkába.

Antal Nikolett

 

1211069Magvető Kiadó

Budapest, 2016

280 oldal, 3490 Ft

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , , ,
2020.08.03 - tiszatáj

BERNÁTH DÁNIEL ÉS CSIZIK BALÁZS GEOTAXIS C. KIÁLLÍTÁSA
Bernáth Dániel és Csizik Balázs képzőművészete bizonyos tekintetben a kibernetikusan vezérelt társadalom elképzeléseire is reflektál, azzal párhuzamosan, hogy képalkotási elképzeléseik az absztrakció mentén épülnek fel. Mindemellett pedig azon is dolgoznak, hogy bizonyos képzőművészeti attitűdöket és tradíciókat újragondoljanak és egy olyan alkotói praxist alakítsanak ki, mely képes a mai kor „képiségét” sajátos módon, akár hitelesen is megjeleníteni… – IGOR SPLIT KRITIKÁJA

>>>
2020.07.28 - tiszatáj

INTERJÚ HERCZEG TAMÁSSAL
Közel 20 éve vagyok munkakapcsolatban a Szabadtéri Játékokkal. Ha meg kellene nevezni, hogy melyik a legfontosabb előadásunk, akkor most egyértelműen azt tudnám mondani, hogy az Akárki. Témáját tekintve elképesztően pontosan reagál a művészet erejével mindennapi életünkre. A vírus közepette az emberi létezésről, az elmúlásról beszél, amiből próbálunk kilábalni, és amiből időnként vissza-visszarángatnak minket a mindennapok […]

>>>
2020.07.27 - tiszatáj

ÁCS MARGIT: PÁRBAJ
„Görcsösen óvtam az önálló személyiségem fikcióját – ugyan, kinek van mindenkitől független személyisége?” Az idézet Ács Margit Párbaj című regényéből származik – ebben az eset­ben megfelelő műfaji jelölő a levélregény terminus –, s an­nak ellenére, hogy ez csak egyike a könyvben elhangzó temérdek elgondolkodtató kijelentésnek, mégis egy igen komoly dilemmát helyez a fókuszba… – JANCSOVICS KLAUDIA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.26 - tiszatáj

A K-ARTS ACÉLSZOBRÁSZATI KIÁLLÍTÁSA A REÖK-BEN
A REÖK-ben látható válogatás természetesen a térbeli korlátok miatt a monumentális, köztéri plasztikákból csak korlátozottan vonultathat fel, de a szemle így is érzékelteti, hogy az indusztriális plasztika milyen sokszínű, változatos, kreatív megoldásokra képes. Ahogyan a plasztikai ábrázolások tárgykörében is a tradicionális eszközöket, a vésőt és kalapácsot számos esetben felváltották a plazma és lézer vágók, a CNC megmunkáló eszközök, úgy bizonyos ódivatú fogalmainkat érdemes sutba vágnunk… – NÁTYI RÓBERT ÍRÁSA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

MEDVEVILÁG SZICÍLIÁBAN
Olasz–francia koprodukcióban hozta tető alá Dino Buzzati 1945-ös gyerekkönyvét Lorenzo Mattotti képregényíró és illusztrátor. A tavalyi cannes-i szemle Un Certain Regard-szekciójában bemutatkozott Medvevilág Szicíliában noha bizonyos pontokon eltér a forrásanyagtól, zömmel ahhoz hű adaptáció, mely gyermekek, fiatalok és idősek megszólításában egyaránt jeleskedik… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

AKÁRKI
A Szegedi Szabadtéri Játékokat annak idején a salzburgi fesztivál mintájára találták ki. Az ottani Dóm előtt minden évben visszatérő darab az Akárki című misztériumjáték. Ez még soha nem ment Szegeden. Idén viszont a koronavírus miatt csonka évadban ebből tartanak előadást. Bemutató pénteken, de csütörtökön már közönség előtt tartottak nyilvános főpróbát… – MÁROK TAMÁS AJÁNLÓJA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

AGRIPPINA
A jó opera nem olyan bonyolult dolog. Végy egy kitűnő karmestert, néhány nagyszerű és melléjük pár megfelelő énekest! A rendező gondolja végig pontosan miről szól a darab, és miért szól ma, hozzánk! Aztán rendeljetek alá mindent a célnak! Lehet bátran húzni, a szövegen alakítani, újrafordítani! Koncentráljatok a játékra, újrahasznosított díszlet is megteszi, a jelmezeknek fontosabb a karaktere, mint a méregdrága gazdagsága! Ja, és mindebben hinni, kell, hosszan, ámde nyitott szívvel próbálni! A nagy Händel eredeti szándéka másodlagos… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.07.22 - tiszatáj

GARACZI LÁSZLÓ: HASÍTÁS
Garaczi ötödik lemur-kötete mintha a klasszikus fejlődési regények szerkezetét imitálná – a fejezetek hét életkori csomópontot jelölnek ki, kronológiai sorrendet tartva kisgyerekkortól az emberélet útjának – századunkban (ha nem is a kelet/közép-európai társadalmakban) legalábbis remélt feléig, az elbeszélő/főszereplő körülbelül 45 éves koráig. A téma is a tradicionális, XIX. századi Bildungsroman sémába illeszthető: hogyan talál hivatására egy ifjú ember, hogy válik íróvá, milyen buktatókon keresztül lesz a fecniből – ha legépelik – mű… – MOLNÁR ZSUZSA KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő