A DIA tagjává választották Balla Zsófiát és posztumusz Déry Tibort

Balla Zsófia költőt és posztumusz Déry Tibor írót, költőt választotta tagjai közé a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) kedden véget ért, 19. éves közgyűlésén.

Mint a szervezet MTI-hez eljuttatott közleményében felidézik, a Digitális Irodalmi Akadémia 1998. június 2-án 39 taggal alakult meg, taglétszáma jelenleg – a posztumusz tagokkal együtt – 85.

A Petőfi Irodalmi Múzeum keretei között működő Digitális Irodalmi Akadémia a kortárs magyar irodalom digitális közzétételével foglalkozik, a szerzők összes művének közreadásával. A DIA-tagok havonta díjazásban részesülnek, amiért műveik olvashatók a DIA honlapján, amely az egyik legjelentősebb magyar nyelvű irodalmi szöveggyűjtemény.

1999-től kezdődően a taggyűlés évente egyszer ülésezik, ekkor választják meg az új tagokat.

Balla Zsófia költő, esszéíró, műfordító, újságíró 1949-ben született Kolozsváron. 1965 óta publikál verseket, esszéket, zenei és irodalmi recenziókat. A Zeneművészeti Főiskolát Kolozsváron végezte, 1972-től az ottani rádió magyar szerkesztőségének tagja. Több irodalmi lap, többek között A Hét (Bukarest) munkatársaként dolgozott, 1993 óta Magyarországon él. Munkásságát többek közt a Kolozsvári Írói Egyesület Díjával, a Magyar Napló Díjával, Déry-jutalommal, A Hét nívódíjával, a Soros Alapítvány életműdíjával, József Attila-díjjal, Magyar Irodalmi Díjjal, a Magyar Köztársaság Babérkoszorújával, Artisjus Irodalmi Nagydíjjal és Látó nívódíjjal ismerték el.

Déry Tibor író 1894-ben született Budapesten. 1917-ben az Érdekes Újság pályázatán tűnt fel Lia című regényével. 1919-ben belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába, tagja lett az írói választmánynak, a Tanácsköztársaság bukása után azonban Bécsbe emigrált, ahol a Bécsi Magyar Újság munkatársa lett. 1924-ben Párizsban telepedett le, 1926-ban Perugiában élt, majd visszaköltözött Budapestre és mások mellett Kassák Lajossal és Illyés Gyulával együtt szerkesztette a Dokumentum című folyóiratot. A nyilas uralom idején bujkálnia kellett, 1945-ben ismét a kommunista párt tagja lett, 1956-ban részt vett az ellenzéki írók tevékenységében. A Petőfi Kör júniusi sajtóvitáján pedig bírálta a rendszert, amiért kizárták a pártból, és 1957-ben letartóztatták, kilenc év börtönre ítélték, de 1960-ban amnesztiával szabadult. Élete során több külföldi akadémia választotta dísztagjává, 1947-ben Baumgarten-díjat kapott, egy évvel később pedig Kossuth-díjat. 2010-ben a Magyar
Írószövetség posztumusz örökös tagjává választotta.