07.31.
| Szabó T. Anna és Bősze Ádám lesz a Képmás-estek vendége a festői Halász-kastélyban >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.05.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
08.01.
| Főszerepben a kortárs fotográfia az idei Garten programjában >>>
07.30.
| Szemtestvér – Filmpremier és beszélgetés a Capa Központban >>>
07.29.
| Grand Café – Harag Anita Évszakhoz képest hűvösebb c. noválláskötetének bemutatója >>>
NAPI TANDORI

07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

2016.10.11 - tiszatáj

 

Andrej Hočevar (1980) a LUD Literatura szerkesztőbizottságának tagja, a Prišleki c. sorozat szer­kesztője. Öt verseskötetet adott ki. Az elsőt, a Vračanjat (2002 – Visszatérések) a legjobb első kötet díjára nevezték. Ezt követte a Ribe in obzornice (2005 – Halak és láthatárok), a Pesmi o koscih in po­dob­­nostih (2007 – Versek részecskékről és hasonlókról) és a Privajanje na svetlobi (2009 – Hoz­zá­szokni a fényhez). Utolsó kötete 2011-ben látott napvilágot Leto brez idej (Év ötletek nélkül) címmel. Kritikát és esszét is ír (elsősorban költészetről), az utóbbi években zenekritikával is fog­lalkozik (legszívesebben dzsesszel). Időnként fordít is, elsősorban angol költeményeket, és kísérő szövegeket ír hozzájuk.

 

Lista

 

Szeretem a nőket. Az egyikőjük

egyébként a feleségem. A nők mindenféle

előnyeivel és hátrányaival rendelkezik, mindkettőért ugyanúgy csodálom.

Próbáljuk megérteni egymást, és ez nehéz.

Időnként, amikor nem szorulok a sötétség

szeleteibe, amikor nem azt kérdezgetem magamtól, fogok-e

még valaha egyáltalán valamit írni, szeretkezünk.

Mivel házasok vagyunk, úgy szeretkezünk, ahogy elképzelésünk szerint,

más, szintén házas emberek teszik.

Lehetőleg kötetlenül, és bevezető

ügyetlenkedés nélkül. Ebben, ahogy minden másban sem,

nincs mintánk. Nincs példaképünk. Nincsenek szüleink.

Ennek örülünk. Elégedettek vagyunk azzal, hogy nem tudjuk,

hogyan szeretkeztek a szüleink. Ebben mindannyian,

akiknek vannak szülei, eléggé hasonlók vagyunk. Egyébként

azért igencsak különbözünk. Mondjuk egyes férfiak

megnehezítik más férfiak, vagy más nők életét,

egyes nők megnehezítik más férfiak,

más nők életét, vagy amúgy is összevissza bonyolítgatnak.

Sajnos időnként ez rám is igaz. És ez nagyon bánt.

Végtelenül bánt. Felhívom az illetőket, és

elnézést kérek a tegnapiért. Bocsánat,

szétszórt voltam, szívem a torkomban, vihar a gyomromban.

Összeszorított öklömben éles kutyafogak. Por

csiklandoz a tüdőmben. Nem akarok olyan férfi lenni,

aki megnehezíti a felesége életét. Azt hiszem, nem tévedek,

ha azt mondom, ezt ő sem akarja.

Persze mindez még nem jelenti azt, hogy bizonyos

férfiakat nem szeretek. A bátyám volt például

az egyik. Segített,

amikor egy bizonyos nővel nehézségeim adódtak.

Szó nélkül meghallgatott. Szó nélkül

hallgatott meg akkor is, amikor haldoklott.

És nem tudtam neki segíteni. Nem tudom,

tudtam-e neki egyáltalán bármikor is

bármiben is segíteni, ahogyan ő nekem

például a költözködésben.

Amikor mozdulatlanul feküdt az ágyban

a kórházban, szomorúan magyaráztam, hogyan

halad az új biciklim összeszerelése.

Szó nélkül meghallgatott, pedig azt hiszem,

nem fogta fel, miről beszélek.

Témát váltottam. Emlékszel

arra a részre ebből meg abból a sorozatból?

A bátyám fásultan bólint. A főhősnek álmában

lepereg az egész élete, ő maga mintha valaki

más volna. A kedvenc része!

Kettőnk közül melyikünk álmodja most az életét,

mintha valaki más volna?

Nem tudom, miért éljük néhányan

úgy az életünket, mintha valaki másé

volna. Ezért nem állítom össze magamnak

a kedvenc számok, személyek, filmek vagy könyvek listáját.

Nem tudom, melyik a kedvenc

sorozatom. És nem tudom, egyesek miért

mindig olyan baszottul feszültek, hogy aztán

én is befeszülök, és kezdem megnehezíteni a feleségem életét,

és egyébként is minden tök béna és kilátástalan

és valahogy teljesen szokványos. Elégedett vagyok,

mert tudom legalább azt, melyik volt a bátyám kedvenc része

ebből meg abból a sorozatból.

Amit kiválasztunk, elveszti értékét. És ha

hinnék is a kedvencekben, valószínűleg nem tudnék

választani úgy, ahogy akkor, azon a nyáron,

pont mielőtt visszatértünk volna a völgybe, először,

egyszer és mindenkorra, sikerült kiválasztani

az én egyetlen, türelmes feleségemet.

 

 

Hozzászokni a fényhez

 

Mindenben november van, a megkeményedett

bőrhöz hűvös levegő tapad,

 

mint kíváncsi ujjak.

Minden este kisebb vereség, a vers,

 

amely soha nem születik meg.

A testem franciául kezdett el

 

beszélni. Elég rosszul értem,

egyáltalán nem tudok vele lépést tartani, és nem tudom,

 

merre tartanak a szavaim,

ezért a verset inkább újra kezdeném;

 

megragadnám, és azt tenném vele,

amit a testeddel teszek –

 

de hát a vers a férfi előtt nem fekszik

mindig olyan meztelenül és telten, mint a nő.

 

Fáradtság nélkül alszom,

mint árnyék a fa alatt,

 

alattam gyökerek fonódnak össze,

és az ágon elfeledett alma

 

csüng. Kitartása

sárga és értelmetlen.

 

Itt nincs semmiféle szerelem – a versben

a nőt a legnehezebb felcserélni.

 

 

A folyó ráteszi tenyerét

 

Este a folyóba hullanak a fények,

és átengedik magukat a lassú sodrásnak,

 

amely lustán cipeli őket a fáradtság felé.

A parton ülünk, mozdulatlanul,

 

körülöttünk alkohol szédeleg, és

a beszélgetések majdnem észrevétlenül

 

mosnak el bennünket. Miközben mindenki valamit

a folyóra akar tenni, és hiányzó

 

részével a sodrás részévé válni,

az éjszaka csendjében rácsodálkozunk a pontosságra

 

és a nem csökkenő érdeklődésre,

amivel föntről figyel minket

 

valami csillagtalan nagy üresség,

kettévág minket, és összeragaszt újból.

 

Érzem, hogy mind ez a nagy súly

egyáltalán nem érint meg – és ezt a legnehezebb

 

minden közül elviselni.

 

 

Kitartás

 

Mikor egyenletes léptekkel

a szomjas fényben tovább lépdelek,

mozdulataim hangok

árnyék nélkül.

 

Itt egyedül

vagyok,

és mégis elengedem magam,

ahogy a téglák engedik el

a régi falakat.

 

Nem színlelem,

hogy valamit keresek.

 

Semmit sem gondolok

a világról.

 

Ami mögöttem van,

és ami előttem van,

még csak születik.

 

Az apróságok, amik elválasztják

a madár siklását a sziklától

a cipőm alatt

vagy a rejtőző virágtól

a fűcsomóban,

nem fontosak.

 

Gondolataimat

a biztos lépés őrzi meg

a felszínen.

 

 

Küldetés

 

Hatalmas, átlátszó golyó,

görög át a napon,

és megrontja a levegőt.

 

Tehenek jártak egykor errefelé;

leszaggatták a tér egy részét,

hogy máshová vigyék;

 

most az üres helyre

madarak költöztek, akik zsibongva

foltozzák a teret.

 

A melegség botorkál,

és még utoljára levegőt vesz,

mielőtt elmerül.

Amit kiválasztottak,

a fenyők csúcsain izzik,

minden más marad

 

szó nélkül

áll

a sorba.

Bakonyi Gergely fordítása

 

(Megjelent a Tiszatáj 2016/1. számában)


Címke: , , , , ,
2020.08.03 - tiszatáj

BERNÁTH DÁNIEL ÉS CSIZIK BALÁZS GEOTAXIS C. KIÁLLÍTÁSA
Bernáth Dániel és Csizik Balázs képzőművészete bizonyos tekintetben a kibernetikusan vezérelt társadalom elképzeléseire is reflektál, azzal párhuzamosan, hogy képalkotási elképzeléseik az absztrakció mentén épülnek fel. Mindemellett pedig azon is dolgoznak, hogy bizonyos képzőművészeti attitűdöket és tradíciókat újragondoljanak és egy olyan alkotói praxist alakítsanak ki, mely képes a mai kor „képiségét” sajátos módon, akár hitelesen is megjeleníteni… – IGOR SPLIT KRITIKÁJA

>>>
2020.07.28 - tiszatáj

INTERJÚ HERCZEG TAMÁSSAL
Közel 20 éve vagyok munkakapcsolatban a Szabadtéri Játékokkal. Ha meg kellene nevezni, hogy melyik a legfontosabb előadásunk, akkor most egyértelműen azt tudnám mondani, hogy az Akárki. Témáját tekintve elképesztően pontosan reagál a művészet erejével mindennapi életünkre. A vírus közepette az emberi létezésről, az elmúlásról beszél, amiből próbálunk kilábalni, és amiből időnként vissza-visszarángatnak minket a mindennapok […]

>>>
2020.07.27 - tiszatáj

ÁCS MARGIT: PÁRBAJ
„Görcsösen óvtam az önálló személyiségem fikcióját – ugyan, kinek van mindenkitől független személyisége?” Az idézet Ács Margit Párbaj című regényéből származik – ebben az eset­ben megfelelő műfaji jelölő a levélregény terminus –, s an­nak ellenére, hogy ez csak egyike a könyvben elhangzó temérdek elgondolkodtató kijelentésnek, mégis egy igen komoly dilemmát helyez a fókuszba… – JANCSOVICS KLAUDIA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.26 - tiszatáj

A K-ARTS ACÉLSZOBRÁSZATI KIÁLLÍTÁSA A REÖK-BEN
A REÖK-ben látható válogatás természetesen a térbeli korlátok miatt a monumentális, köztéri plasztikákból csak korlátozottan vonultathat fel, de a szemle így is érzékelteti, hogy az indusztriális plasztika milyen sokszínű, változatos, kreatív megoldásokra képes. Ahogyan a plasztikai ábrázolások tárgykörében is a tradicionális eszközöket, a vésőt és kalapácsot számos esetben felváltották a plazma és lézer vágók, a CNC megmunkáló eszközök, úgy bizonyos ódivatú fogalmainkat érdemes sutba vágnunk… – NÁTYI RÓBERT ÍRÁSA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

MEDVEVILÁG SZICÍLIÁBAN
Olasz–francia koprodukcióban hozta tető alá Dino Buzzati 1945-ös gyerekkönyvét Lorenzo Mattotti képregényíró és illusztrátor. A tavalyi cannes-i szemle Un Certain Regard-szekciójában bemutatkozott Medvevilág Szicíliában noha bizonyos pontokon eltér a forrásanyagtól, zömmel ahhoz hű adaptáció, mely gyermekek, fiatalok és idősek megszólításában egyaránt jeleskedik… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

AKÁRKI
A Szegedi Szabadtéri Játékokat annak idején a salzburgi fesztivál mintájára találták ki. Az ottani Dóm előtt minden évben visszatérő darab az Akárki című misztériumjáték. Ez még soha nem ment Szegeden. Idén viszont a koronavírus miatt csonka évadban ebből tartanak előadást. Bemutató pénteken, de csütörtökön már közönség előtt tartottak nyilvános főpróbát… – MÁROK TAMÁS AJÁNLÓJA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

AGRIPPINA
A jó opera nem olyan bonyolult dolog. Végy egy kitűnő karmestert, néhány nagyszerű és melléjük pár megfelelő énekest! A rendező gondolja végig pontosan miről szól a darab, és miért szól ma, hozzánk! Aztán rendeljetek alá mindent a célnak! Lehet bátran húzni, a szövegen alakítani, újrafordítani! Koncentráljatok a játékra, újrahasznosított díszlet is megteszi, a jelmezeknek fontosabb a karaktere, mint a méregdrága gazdagsága! Ja, és mindebben hinni, kell, hosszan, ámde nyitott szívvel próbálni! A nagy Händel eredeti szándéka másodlagos… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.07.22 - tiszatáj

GARACZI LÁSZLÓ: HASÍTÁS
Garaczi ötödik lemur-kötete mintha a klasszikus fejlődési regények szerkezetét imitálná – a fejezetek hét életkori csomópontot jelölnek ki, kronológiai sorrendet tartva kisgyerekkortól az emberélet útjának – századunkban (ha nem is a kelet/közép-európai társadalmakban) legalábbis remélt feléig, az elbeszélő/főszereplő körülbelül 45 éves koráig. A téma is a tradicionális, XIX. századi Bildungsroman sémába illeszthető: hogyan talál hivatására egy ifjú ember, hogy válik íróvá, milyen buktatókon keresztül lesz a fecniből – ha legépelik – mű… – MOLNÁR ZSUZSA KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő