10.04.
| Sötétség a Napfény Városában – Beszélgetés Veres Attilával >>>
10.02.
| Trafó – Motus (IT): MDLSX >>>
10.02.
| Asztali beszélgetések… – Meseterápia >>>
09.30.
| MASZK – Trojka Színházi Társulás–Csiky Gergely Állami Magyar Színház: O. márkiné >>>
09.28.
| MASZK – Grecsó Krisztián–Bíró Bence: Megyek utánad >>>
09.28.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Fehér Ferenc: IMÁGÓ >>>
09.23.
| MASZK – Simkó Beatrix–Grecsó Zoltán: #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ >>>
09.21.
| Összművészeti meglepetés a magyar dráma napján >>>
09.21.
| Trafó – Heiner Müller: Kvartett >>>
09.20.
| Válogatás a Mihályfi-gyűjteményből >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>

Csehy Zoltán, Karacs Andrea, Posta Marianna, Szabó Dárió, Tőzsér Árpád, Turi Tímea versei

Bán Zoltán András, Erdei L. Tamás, Kontra Ferenc prózája

Anne Carson, Fried István, Thomas Schestag, Szabó Csaba tanulmánya

A Velencei Építészeti Biennáléról

Diákmelléklet: Lőrincz Csongor Esterházy Péter korai prózájáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Virágos kert vala…
2016.09.01 - tiszatáj

THALER TAMÁS KIÁLLÍTÁSA ELÉ (EDF GALÉRIA SZEGED, 2016. SZEPTEMBER 2.)

A múló pillanat és az örökkévalóval szemező századévek. Az idő két dimenziója fut össze, hatol át egymáson, sűrűsödik képi lírává Thaler Tamás mesteri kompozícióin. A fotóművész évtizedek óta rója állhatatosan a Kárpát-medence ismert és rejtőzködő tájait, hogy lencsevégre kapja épített örökségünk évszázadok nyugalmával strázsáló, az időfölöttire tekintő csudadolgait: elnéptelenedett kápolnákat, juhszélre szorult gótikus templomocskákat, egykorvolt fényüket nemes büszkeséggel homlokukon hordó reneszánsz udvarházakat. Stációszobrokat, búcsúsnépük vesztette kegyhelyeket, fakón vérezgető Isten Bárányait csálé falfülkék, vertfalú sekrestyeszegletek mészillatú monstranciájában. Éltető hit, makacs rögszeretet és jámbor csöndesség lengi be őket: örökebbek az embernél, aki emelte, faragta és festegette őket, de épp amiatt, mert zálogként, híven és rendíthetetlen őrzik a régesrég elporladt művészkezek alkotó-alakító hatalmát, nemzetet-kultúrát teremtő lendületét. Nyugodalmasak mindeközben. Hogy is ne volnának higgadtak? Hisz kackiás dúcaikban évszázadok krúgatnak, szelemenjükről a történelem lógázza lábát, ereszaljuk legendákat hárfáz. Zsindelyeik alatt mályvaillattá mállott vidéki báróleányok ábrándjai pihegnek, kürtőik titkos hadizsákmányok rejtekhelyéről pusmognak. Egy-egy gerendavégre, oszlopfőre a világmindenség biggyeszti pazar ornamenseit. Miközben határok vándorolnak fel és alá; nemzedékek omlanak el a bárányfelhők alakjátszó, karneváli processziója alatt. Ott, fönn, a végtelen játszi tágassága. Emitt, idelenn a lelket-marasztaló hűség tanúságtevői a történelem széljárta mezsgyéin. Az ember, a múló-múlhatatlan e kettő között valahol, önmagát keresőben.

Ilyenek volnának csakugyan? Vagy csak a nosztalgiás kincskeresés vonja őket patinába? Hisz a fotográfus – mint ismeretes – a pillanat megbűvöltje. Ritka eset, ha a múlhatatlan villan föl a percnyi fényburka mögött. Az ilyen pillanatokra nem lehet csak úgy lesbenállni. Ahol zsúptetős házkontyok így összekucorodnak, akárha misére mendegélőben, kart karba öltve, ott csakugyan lélek lakja a falakat-tetőket. Léleklátót várva. Thaler Tamás objektívja a legnemesebb értelemben személyes, alanyi: minden egyes felvétele a köveket egyben tartó lelki kötelékek, a falfelületeken elpihenő meghittségek, a rusztikus bájjal megmunkált, szúette-rozsdanyaggatta részletek bizalmas fölfedezője, tapintatos megmutatója. S ahogy megtorpan a nap delelőben a csíkszentimrei kápolna fölött, s hogy a gidófalvi erődtemplom tövén tulipánt, a kászonjakabfalvi kidőlt fakereszt eresztékében szamártövis sarjad, az az érzésünk, minden, ami volt és ami eljövendő, erre az együttállásra készült évszázadok óta, hogy bizonyossággal hirdesse immár jövendő nemzedékeknek: szent ez a hely. Thaler Tamás képei szentséges tájikonok fényből és falakból, ívekből és lélekből. Egy sohasem létezett virágoskert százszorszép hírmondói, egy lelkünkben élő Kárpát-medence ékességei. Türelmesen állongnak, állhatatosan posztolnak az idő és az öröklét keresztútján, széparányú tömbjük, nyúlánk tornyocskájuk, szeszélyes cserépfőkötőjük a derűs égre tekint, a végtelen kékségével szemez. Lábuk előtt porszemnyi vándor araszolóban az ember. Nem mi, de ők néznek bennünket, latolnak meg az öröklét mázsáján, és mondják ítéletünket: ocsú vagy tiszta búza-e, amit markunkba szorítunk. Többek ők kortanúknál: a korok fölötti létértelem, a sors forgandóságát konokon álló bizonyosság test szerint való tanúi – a történelem szakramentumai, sebeikben is szentek, mert jelenlétük Föltámadást hirdet a világnak.

Marton Árpád

 

31 dsc09278 29 DSC02809s 25 dsc09329 11 626 01 PICT8700


Címke: , , ,
2018.09.20 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Előbb-utóbb megtörténik velünk. Hogy összedől a világ. Vagy úgy tűnik, hogy össze fog dőlni. Nem dől össze. Az idő fontos tényező. Sok múlik egy másodpercen is. A kvantumfizikában. Előtte még nem létezett valami, és egy másodperccel utóbb már igen. Mintha azt mondanánk, hogy a baj előtt egy perccel még nem volt semmi baj. Wurmtól virtuális műveket látunk. Mint amikor félkészen veszünk át egy lakást, és nekünk kell azt befejezni. Nincs megállás […]

>>>
2018.09.19 - tiszatáj

FELUGOSSY LÁSZLÓ: NEM∏SKÓTA SZERELMES VAGYOK A LAPTOPOMBA
Felugossy László Nem∏skóta szerelmes vagyok a laptopomba című kötete 2014-ben látott napvilágot a MissionnArt Galéria gondozásában. A kötetben a szerző megjelölése alapján versek, szövegek, buborékok találhatók. Már a fedőlapon a Felugossyt ábrázoló fénykép is jelzi, hogy ebben a kötetben nem hagyományos költészettel fog találkozni az olvasó…. – BÉKÉS IZABELLA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

BENCZÚR EMESE KIÁLLÍTÁSA A MODEM-BEN
Játék, (ön)irónia, szembesítés, az igazság keresése vagy mindezek egyszerre? A Munkácsy-díjas képzőművész reprezentatív kiállítása az értelmezés, látszat és valóság kérdését helyezi a középpontba… – GALAMBOS ÁDÁM ÍRÁSA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

90 ÉVES DEBRECZENI TIBOR
Mi a titka az összetartó erőnek? Az, ami kellene, hogy nemzeti minimum legyen, „nagyban” is. A haza szeretete, a magyar nyelv és irodalom tisztelete, a közösségi értékek fontosnak tartása. Sajátos vonása a csapatnak a „Játszó ember” megjelölés. D. T. – így nevezi önmagát a Kör alapítója és vezetője, a drámapedagógia hazai megalapítója, hiszen valóban ő a Magyar Drámapedagógiai Társaság létrehozója – az aktív szerepjátszást alapvető fontosságúnak tartja. Homo ludens… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

>>>
2018.09.17 - tiszatáj

Egy kis morgolódással kezdeném: úgy látszik, hogy a központozásmentes nyelvhasználat megjelent magyar filmcímben – értem én, hogy idézet egy kommentből, de akkor sem szerencsés ilyen látványos helyen kerékbetörni a magyar nyelvet… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.15 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ANDREI ROSETTIVEL
Szeptember 22-ig még megtekinthető a NOIMA15 nevű művészeti csoport tárlata a Román Kulturális Intézet kiállító termeiben. A csoport összes tagja főiskolát végzett képzőművész, szinte mindegyikük egy eltérő nyelvezetet beszél: a plen-air látásmódot használják, viszont számukra a nyitott tér vizsgálata nemcsak a színekre, hanem a színspektrumokra, a régi mesterek munkáinak, technikáinak vizsgálatára, az alapvető jellegzetességeik felhasználására is kiterjed… – JUHÁSZ BÁLINT INTERJÚJA

>>>
2018.09.12 - tiszatáj

KENYERES BÁLINT FILMJE
A Tegnap Kenyeres Bálint egészen különleges nagyjátékfilmes bemutatkozása: tíz évvel az utolsó kisjátékfilmje után készült el. Ráadásul a rendkívüli elsőfilmes vállalkozásról van szó, hiszen a Tegnap soknemzetiségű produkció, amelynek stábjában csupán néhány magyar van (például a nagyszerű Fillenz Ádám), legalább két világsztár (Vlad Ivanov és Joanna ter Steege) szerepel, a helyszínek kivétel nélkül Magyarországon kívüliek… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.12 - tiszatáj

KULCSÁR-SZABÓ ZOLTÁN: SZINONÍMIÁK. KÖZELEDÉSEK HEIDEGGERHEZ
Érdemes kicsit elidőzni a címnél és az alcímnél. Szinonímiák. Ugyanaz és más, azonosság és különbség. Közelség, szomszédság, rokonság, mégis távolság és idegenség. A görögben közös név, egymás melletti, együttes, összetartozó megnevezései valaminek, nagyjából ugyanannak ‒ de tudjuk, hiszen írás, s legkivált talán fordítás során rendre mélabúsan vagy kétségbeesetten tapasztaljuk, hogy mégis egészen másnak… – SIMON ATTILA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.10 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A CSAKNEKEDKISLÁNY ZENEKARRAL
Tavaly répával záporozták meg a közönséget, idén őket fenyegette eső, ráadásul ajándék lovaskocsis-akusztikus koncerttel kenyerezték le a Malomfesztivált csak azért, hogy felléphessenek. Ők a Csaknekedkislány zenekar. – FÖLDESI CSENGE INTERJÚJA

>>>
2018.09.07 - tiszatáj

SUMMER 1993
Önéletrajzi ihletésű munka az eddig rövidfilmeken dolgozó, 1986-os születésű Carla Simón nagyjátékfilmes debütje. Film-memoárnak hívja a tavalyi, Goya-díjakkal és a Berlinalén a legjobb elsőfilmesnek járó zsűridíjjal honorált Summer 1993-t. Erőteljes szubjektivitáson nyugvó műve nemcsak már-már transzcendens húrokat pengető karakterdráma, de remekül illeszkedik a spanyol filmtörténetet olykor nagyban reformáló gyerektrauma-mozik sorába is… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő