10.11.
| Pinceszínház – Ágens Társulat – Tragédia: Az ember >>>
09.27.
| Pinceszínház – Maggi és Lillemor >>>
09.26.
| PesText – Vigyázat, ez Bob Dylan! >>>
09.26.
| Pinceszínház – Ágens Társulat: Kurtizánképző >>>
09.22.
| Egy ragyogó tehetség a tűzhányók és gleccserek országából – Víkingur Ólafsson végre ismét a Müpában >>>
09.20.
| Roma Hősök – Európai drámák kötetbemutató >>>
09.19.
| A Pinceszínházban tartja Ady-estje ősbemutatóját Jordán Tamás >>>
09.18.
| A Szentendrei Teátrum produkcióival folytatódik a MASZK őszi kollekciója >>>
09.17.
| Nemzetközi sztárírók és a hazai kulturális élet legjava a 2021-es PesText fesztiválon >>>

09.16.
| Kardos Sándor kapja a ZSIFF idei életműdíját >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>

DANTE KÖREI
700 éve halt meg a költő

Tandori Dezső verse, Petrarca, Pier Paolo Pasolini művei

Kerber Balázs válogatása,a kortárs olasz költészetből

Vígh Éva, Máté Ágnes, Szörényi László, Kabdebó Lóránt, Nádasdy Ádám, Kocziszky Éva, Yilmaz-Mészáros Enikő, Pál József írása Dante művészetéről

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

A bábszínházban nincsen negyedik fal
2016.08.15 - tiszatáj

A Thealter egyik jellegzetessége, hogy nagy szabadsággal viszonyul a különféle színpadi műfajokhoz, a fesztiválon a próza mellett kezdettől fogva jelen van a zene, a mozgás, s pár éve belépett az újcirkusz is. Bábelőadást szinte minden évben láthattunk, olyan koncentráltan és programszerűen azonban, mint az idén, most először. A felnőtteknek szóló bábelőadások sikerének okairól és összetevőiről beszélgettünk Balog József művészeti vezetővel.

– Három egymást követő napon öt bábelőadást láthattunk a Thealteren. Az előadások nem véletlenszerűen kerültek egymás mellé, hanem a végzős bábrendezőket támogató Ugródeszka projekt keretében. Tavaly vágtatok bele egyfajta vérfrissítő programba a fiatal K2 Színház szerepeltetésével, az idei bábos minifesztivál tekinthető a tendencia folytatásának?

A Manna Kulturális Egyesület ötlete volt, hogy a végzős bábrendezők vizsgarendezései ne csak egyszer legyenek láthatók egy szűk szakmai körben, hanem kerüljenek civil közönség elé, még pedig együtt. Mi nagyon örültünk ennek a lehetőségnek, mert így megismerkedhettünk fiatal szerzőkkel és rendezőkkel, ráadásul ezekben a produkciókban viszontláttuk régi színészbarátainkat, Nyakó Julit, Nagypál Gábort, Spilák Lajost. A Budapest Bábszínházon kívül a vidéki bábszínházaknak – amelyeknek az óvodások és kisiskolások igényeinek a kiszolgálása a fő feladatuk – csak nagyon ritkán marad energiája felnőtt bábelőadásokat létrehozni, ezért is jött kapóra a lehetőség.

 

P2300694-1600 P2300800-1600 P2300787-1600 P2300780-1600 P2300749-1600 P2300742-1600 P2300728-1600 P2300698-1600

Gyásztánc (Fotó: Révész Róbert)

 

– Öt előadásból három felnőtteknek szólt. Szerinted hogy érezte magát a bábszínházban az alternatív színházra „szakosodott” közönség? .

A helyszín predesztinál, és eldönti a néző viselkedését. Tudatosan ugyan felnőtt előadásra megy be, de hamar levetkezi a felnőttségét.  Az azonnali reakciók a felnőttben élő gyerek reakciói. Ez egy nagyon bonyolult folyamat, mert a báb eleve absztrakció, aminek a világát el kell fogadnod. Az elfogadásnak nem ugyanaz a folyamata, mint az élő szereplős színházban, mert ott sokkal több a kulturális hozott anyagod, az előzetes tudásod, az elvárásod és a viszonyítási alapod, ami összehasonlításra ingerel. Egy bábelőadásban biztos, hogy mindig meglepetés ér, talán a stilizáltsága miatt, a képzelőerő intenzívebb használata miatt. Erre ráéreztek a nézők is, jó volt megtapasztalni, hogy mennyire élvezték az előadásokat, s hogy mennyire reagensek voltak.

– Mit tud a báb, amit az élő színész nem?

A bábosok azt mondják, hogy ezek a lények élőlények. Eleve azok, már akkor, amikor kifaragják, sőt, már akkor élőlényekként bánnak velük, amikor tervezik.  Ez lehet ijesztő is, én sokszor elképzelem a bábszínházat, amikor nincs benne senki, és a bábok ott hevernek a raktárban próbára várva. Mellesleg, ezt a különös világot ismerhetjük a Toy Story-ból is, hiszen Hollywood abszolút élőlényként kezeli az animált lényeket, olyan tulajdonságokkal ruházza fel őket, amit élő szereplők nem tudnának eljátszatni, mert az emberi játék bizonyos értelemben korlátos. Ugyanis az emberi játékban nem tudunk elvonatkoztatni a kulturális sablonoktól, a báboknak azonban nincsenek sablonjai.

Az is nagyon fontos, hogy a bábjáték közel van a nézőhöz, a színészeknek nem kell kiabálni, előre jönni és kifelé beszélni, mert itt finoman lehet játszani. És ugyanilyen fontos az azonnalisága, itt ugyanis nagyon gyorsan történnek a dolgok, egy új díszletelem beállítása, vagy a fényváltás azonnal új világot hoz, hiszen a szcenika maga is dramaturgiai erővel bír. Amikor a közönség az élő színházban egy távoli színpaddal ül szemben, előadás közben van ideje kételkedni, és ezért nem biztos, hogy enged az elemi reakcióinak. Mert ott mindig van egy negyedik fal, s te érzed, hogy ki van találva, hogyan lehet ezen átjönni. De a bábszínházban nincsen negyedik fal.

 

P2290821-1600 P2290841-1600 P2290859-1600 P2290900-1600 P2290927-1600 P2290959-1600

Rosalie elmegy meghalni (Fotó: Révész Róbert)

 

– Mindhárom felnőtt előadást végignevettük, pedig kettőnek a címe – A Rosalie elmegy meghalni és a Gyásztánc – sötét drámát sejtetett, közben pedig ropogósan mai volt a szöveg, tele ismerős kiszólással és szlenggel, s folyamatosan reflektált a gyors élettempónkra.

Ez az új nemzedék megtalálta azt a szöveg- és beszédformát, ami nem gügyögés, nem nyafogás, hanem abszolút kortárs módon a mi élő nyelvünk, és a nyelvhasználattal is arra reagál, ami körülöttünk van. Ezen kívül – főleg Gimesi Dóra darabjaiban – a szöveg eklatáns módon használja a közös kulturális masszánkat, nevezetesen, ráismerős versidézeteket helyez el a textusban. A Macskaherceg kilencedik élete című darab szövege is így épült fel, amikor például a Macska udvarol a Tavasztündérnek, és a gyors dialógusban ide-oda dobják a labdát egymásnak, közismert versidézeteket sorolnak Radnótitól József Attiláig. És nem szövegroncsokként, vagy töredékekként, hanem szervesen belesimulva a szövegbe. Mindenekelőtt pedig az írók jelesül alkalmazzák a mesedramaturgiát és a mesemitológiát. A mesedramaturgiának van egy olyan csodálatos tulajdonsága, hogy nem kételkedhetsz abban, ami éppen megtörténik. Azért sem kételkedsz benne (erről beszéltünk korábban), mert az a gyerek van megszólítva benned, aki nem kételkedik.

– Amikor bábszínházat nézünk, akkor mit, illetve kit látunk szerinted, a bábot, vagy a bábot mozgató színészt?

Magunkat. Feltűnő volt az előadásokban, hogy mennyire kevés a báb, és mennyire sok az ember. Például volt olyan előadás, ami csak fényekkel és árnyékokkal dolgozott, de ezt is emberek hozták létre. A Rosalie elmegy meghalni című előadásnak pedig az egyik csúcspontja volt számomra, amikor Nagypál Gábor felakasztotta Rosalie-t a fogasra. Én egy pillanatig sem éreztem azt, hogy ez a báb nem élőlény. Épp az benne az érdekes, hogy két kiváló színész, Nagypál Gábor és Spilák Lajos mellett akik úgy működnek a darabban, mint egy bohócpáros, az egyik feladja, a másik leveszi a poénokat , az a lény volt a legerősebb, akit zsinórokon mozgatnak, és tényleg fából van, meg textíliából. És nem csak azért, mert róla szól ez a remek darab, hanem, mert a két energia összeadódik. A közönség nagyon élvezte ezt az összeoldódást és összeadódást, hiszen az élő emberes színházhoz képest ez egy dupla energia, aminek dupla jelentése van.

 

P2310192-1600 P2310171-1600 P2310157-1600 P2310148-1600 P2310121-1600 P2310106-1600

Macskaherceg (Fotó: Révész Róbert)

 

– A honlapotok már előre tudósított arról, hogy baleset miatt a Macskaherceg-et felolvasószínházként fogjuk látni. Merésznek tűnt bábszínházat forma nélkül közönség elé engedni, mégis végigszórakoztuk az egészet. Mi lehetett a titka?

Szerintem az volt bennük a zseniális, hogy nem játszottak rá arra, hogy ez eredetileg bábszínház. Mindnyájan egy asztalnál ültek civilben, és ott volt a szövegkönyv a kezükben, mégis színházi előadás született.  Nem akartak rekonstruálni, hanem kitalálták, hogyan tudnak eszközök nélkül, csupán hangváltásokkal és gesztusokkal hatni. Lehet, hogy pont azért lett ilyen erős ez az előadás, mert a leglényegét mutatta meg annak, hogyan lehet egy történetet színpadon átadni. Ennek sokféle módja van, ezen a fesztiválon többször kiderült, hogy a történet átadásának a módja, de még a színészi játék is zárójelbe kerülhet, ha az elbeszélés erős.

– A vidéki bábszínházakban, mint említetted, érthető okok miatt kevés a felnőtt előadás, de a fesztivál is bizonyította, hogy van rá igény. Szerintem ti sokat tudnátok az ügyért tenni, tervezitek-e?

Most az a dolgunk, hogy komolyan vegyük, amit tapasztaltunk. Ha lesz energiánk és elképzelésünk, rajta leszünk, hiszen rajtunk kívül senki nem fogja azt mondani, hogy legyen. Szerintem havi három felnőtt bábelőadást elbírna Szeged, de addig is, amíg ez kikristályosodik, a Mannával összefogva folytatjuk a sorozatot, s remélhetőn az őszi-téli hónapokban újabb előadásokat tudunk idehozni.

Ibos Éva


Címke: , , , , , , ,
2021.09.21 - tiszatáj

RED ROCKET
Jó ideje nyilvánvaló: Sean Baker a kortárs amerikai független szcéna koronázatlan királya. Cannes-ban debütált tragikomédiája privát és nemzeti szinten boncolgatja az Egyesült Államok hátsóudvarában döglődők sehová nem tartó hétköznapjait… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

Nagy úr a véletlen, talán Isten akarata a sajátunkkal szemben. (Hogy létezik-e Isten vagy saját akarat, azt hagyjuk, egyelőre.) Nem terveztem, hogy három hét alatt háromszor is színházba menjek, ráadásul minden alkalommal magyar színdarabot nézzek, mégis így alakult… – HORVÁTH PÉTER KRITIKÁI

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

BAKONYI ISTVÁN: PETŐCZ ANDRÁS ÚJABB KORSZAKA
„Petőcz András ugyanis olyan költő, aki egyszerre hisz a nemzeti és az európai értékekben. […] Költőnk nagyon is magyar és nagyon is európai gondolkodó” – olvashatjuk Bakonyi István Petőcz András újabb korszaka című kismonográfiájában. Egyetérthetünk a szerző megállapításával, mert Petőcz András életműve nem csupán a magyar költői-prózai hagyományt, hanem az európai, sőt világirodalmi (elsősorban amerikai) szerzők újításait egyaránt kamatoztatja művészetében… – SEBŐK MELINDA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

CSEHOV SIRÁLYA BARNÁK LÁSZLÓ RENDEZÉSÉBEN A SZEGEDI KISSZÍNHÁZBAN
Barnák László szegedi Sirály-rendezése sokszínű tragikomédiaként tálalja a Csehov-darabot. A kisszínház színpadán szinte naturalista módon jelenik meg a 19. század végi orosz világ, ahol a vágyak beteljesületlenek maradnak és mindenki mást szeret… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.19 - tiszatáj

ZŰRÖS KETTYINTÉS, AVAGY PORNÓ A DILIHÁZBAN
Provokatív, egyúttal rendkívül intelligens, önmagunk és társadalmunk elé görbe tükröt illesztő remekművet alkotott a román újhullám egyik leginkább jegyzett direktora: Radu Jude előző munkája nyomvonalán haladva vágta zsebre az Arany Medvét és alkotta meg pályája eddigi talán legjobbját… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

ARANYI SÁNDOR ÉS TANÍTVÁNYAI
Ezek a melók itt most azért érdekesek, mert nem egy téma vagy szemléletmód, hanem Aranyi mentén kerültek a falra. Az ő egykori, mára szakmailag elismert tanítványai állítanak itt ki, és ezt leszámítva semmi közös, vagy semmiféle kapcsolódási pont nincs a falra kerülő munkákban… – VÁRALJAI ANNA MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZABÓ IMOLA JULIANNA: LAKÁSA VAN BENNEM
Szabó Imola Julianna kötete olyan, mint egy tüdő. Páros, lebernyeges szerv, szükséges a légzéshez, egyszerre gyakorolja a megtartást és az elengedést. Nem szól olyanról, amiről az élet ne szólna: kórházi látogatások, nagyszülők halála, terhesség, bántalmazás, válás, költözés, szülés, gyermeknevelés, betegségek, elöregedés. Mindezek egy képileg is burjánzó nyelven, a megértés vágyának orgánumán… – SZUTORISZ SZABOLCS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZALAI ALEXA RITA TÁNCMŰVÉSZ, AZ 1984 KOREOGRÁFUS-ASSZISZTENSE
Táncol, tanít, az 1984 című sikerprodukció koreográfus-asszisztenseként is dolgozik Szalai Alexa Rita táncművész, a Szegedi Nemzeti Színház tánckarának tagja, aki Győrből került a Tisza partjára… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])Demény Péter: Az élet gesztenyéi (Slágerek, sanzonok, slamasztikák)H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)