08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
06.18.
| Világszerte elérhető lesz a Müpa Wagner-fesztiválja >>>
06.12.
| A Quasimodo költőverseny fesztivállá növi ki magát. >>>
05.31.
| Rendhagyó gyermeknap a Müpával >>>
05.22.
| Táncold körbe Magyarországot online! >>>
05.20.
| Közös, szolidaritáson alapuló kampány indult >>>
05.15.
| Új MADOKE-akció >>>
05.14.
| Ezen a héten a Hóhérokat adja a Miskolci Nemzeti Színház! >>>
05.11.
| 25 éves a Söndörgő >>>
05.08.
| Vírushelyzet vs. szerzői jog >>>
05.07.
| Online közvetítik a Prágai Tavasz fesztivált >>>
NAPI TANDORI

05.29.
| Jövőbe tekint a Szegedi Szabadtéri Játékok >>>
05.28.
| Indiában debütál Goztola Kristina új filmje >>>
05.28.
| Elhunyt Dr. Diószegi István történész >>>
05.26.
| Ezek a könyvek esélyesek az idei Merítés-díjra >>>
05.26.
| Wa(l)king the city – Pályázati kiírás >>>
05.22.
| Online tárlaton láthatók a szegedi Táblaképfestészeti Biennálé alkotásai >>>
05.21.
| Könyvtárak az álhírek ellen a koronavírus-járvány idején is >>>
05.18.
| Elindult a Cinego >>>
05.13.
| Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázatot hirdet az idei PesText >>>
05.12.
| Nádasy Erika kapta idén a Déryné díjat! >>>
05.05.
| Elstartolt az 1749.hu >>>

Aczél Géza, Samuel Martin Eno Belinga, Gömöri György, Julesz János, Rékai Anett, Vajsenbek Péter versei

Bene Zoltán, Kovács Katalin, Nyerges Gábor Ádám prózája

Bartha-Kovács Katalin, Éles Árpád, Nagy Fruzsina tanulmánya

Bakonyi István, Baráth Tibor, Kabdebó Lóránt, Lukács Barbara, Sántha József, Széchenyi Ágnes kritikája

>>>

Hegedűművész, énekesnő, zeneszerző Szirtes Edina Mókus, aki a komolyzenét tartja anyanyelvének, miközben improvizálva keveri a különböző stílusokat és műfajokat. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán diplomázó alkotótól azt is megkérdeztük, mit csinál, amikor nem a zenél? – ÚJSZÁSZI ILONA INTERJÚJA

>>>

A bábszínházban nincsen negyedik fal
2016.08.15 - tiszatáj

A Thealter egyik jellegzetessége, hogy nagy szabadsággal viszonyul a különféle színpadi műfajokhoz, a fesztiválon a próza mellett kezdettől fogva jelen van a zene, a mozgás, s pár éve belépett az újcirkusz is. Bábelőadást szinte minden évben láthattunk, olyan koncentráltan és programszerűen azonban, mint az idén, most először. A felnőtteknek szóló bábelőadások sikerének okairól és összetevőiről beszélgettünk Balog József művészeti vezetővel.

– Három egymást követő napon öt bábelőadást láthattunk a Thealteren. Az előadások nem véletlenszerűen kerültek egymás mellé, hanem a végzős bábrendezőket támogató Ugródeszka projekt keretében. Tavaly vágtatok bele egyfajta vérfrissítő programba a fiatal K2 Színház szerepeltetésével, az idei bábos minifesztivál tekinthető a tendencia folytatásának?

A Manna Kulturális Egyesület ötlete volt, hogy a végzős bábrendezők vizsgarendezései ne csak egyszer legyenek láthatók egy szűk szakmai körben, hanem kerüljenek civil közönség elé, még pedig együtt. Mi nagyon örültünk ennek a lehetőségnek, mert így megismerkedhettünk fiatal szerzőkkel és rendezőkkel, ráadásul ezekben a produkciókban viszontláttuk régi színészbarátainkat, Nyakó Julit, Nagypál Gábort, Spilák Lajost. A Budapest Bábszínházon kívül a vidéki bábszínházaknak – amelyeknek az óvodások és kisiskolások igényeinek a kiszolgálása a fő feladatuk – csak nagyon ritkán marad energiája felnőtt bábelőadásokat létrehozni, ezért is jött kapóra a lehetőség.

 

P2300694-1600 P2300800-1600 P2300787-1600 P2300780-1600 P2300749-1600 P2300742-1600 P2300728-1600 P2300698-1600

Gyásztánc (Fotó: Révész Róbert)

 

– Öt előadásból három felnőtteknek szólt. Szerinted hogy érezte magát a bábszínházban az alternatív színházra „szakosodott” közönség? .

A helyszín predesztinál, és eldönti a néző viselkedését. Tudatosan ugyan felnőtt előadásra megy be, de hamar levetkezi a felnőttségét.  Az azonnali reakciók a felnőttben élő gyerek reakciói. Ez egy nagyon bonyolult folyamat, mert a báb eleve absztrakció, aminek a világát el kell fogadnod. Az elfogadásnak nem ugyanaz a folyamata, mint az élő szereplős színházban, mert ott sokkal több a kulturális hozott anyagod, az előzetes tudásod, az elvárásod és a viszonyítási alapod, ami összehasonlításra ingerel. Egy bábelőadásban biztos, hogy mindig meglepetés ér, talán a stilizáltsága miatt, a képzelőerő intenzívebb használata miatt. Erre ráéreztek a nézők is, jó volt megtapasztalni, hogy mennyire élvezték az előadásokat, s hogy mennyire reagensek voltak.

– Mit tud a báb, amit az élő színész nem?

A bábosok azt mondják, hogy ezek a lények élőlények. Eleve azok, már akkor, amikor kifaragják, sőt, már akkor élőlényekként bánnak velük, amikor tervezik.  Ez lehet ijesztő is, én sokszor elképzelem a bábszínházat, amikor nincs benne senki, és a bábok ott hevernek a raktárban próbára várva. Mellesleg, ezt a különös világot ismerhetjük a Toy Story-ból is, hiszen Hollywood abszolút élőlényként kezeli az animált lényeket, olyan tulajdonságokkal ruházza fel őket, amit élő szereplők nem tudnának eljátszatni, mert az emberi játék bizonyos értelemben korlátos. Ugyanis az emberi játékban nem tudunk elvonatkoztatni a kulturális sablonoktól, a báboknak azonban nincsenek sablonjai.

Az is nagyon fontos, hogy a bábjáték közel van a nézőhöz, a színészeknek nem kell kiabálni, előre jönni és kifelé beszélni, mert itt finoman lehet játszani. És ugyanilyen fontos az azonnalisága, itt ugyanis nagyon gyorsan történnek a dolgok, egy új díszletelem beállítása, vagy a fényváltás azonnal új világot hoz, hiszen a szcenika maga is dramaturgiai erővel bír. Amikor a közönség az élő színházban egy távoli színpaddal ül szemben, előadás közben van ideje kételkedni, és ezért nem biztos, hogy enged az elemi reakcióinak. Mert ott mindig van egy negyedik fal, s te érzed, hogy ki van találva, hogyan lehet ezen átjönni. De a bábszínházban nincsen negyedik fal.

 

P2290821-1600 P2290841-1600 P2290859-1600 P2290900-1600 P2290927-1600 P2290959-1600

Rosalie elmegy meghalni (Fotó: Révész Róbert)

 

– Mindhárom felnőtt előadást végignevettük, pedig kettőnek a címe – A Rosalie elmegy meghalni és a Gyásztánc – sötét drámát sejtetett, közben pedig ropogósan mai volt a szöveg, tele ismerős kiszólással és szlenggel, s folyamatosan reflektált a gyors élettempónkra.

Ez az új nemzedék megtalálta azt a szöveg- és beszédformát, ami nem gügyögés, nem nyafogás, hanem abszolút kortárs módon a mi élő nyelvünk, és a nyelvhasználattal is arra reagál, ami körülöttünk van. Ezen kívül – főleg Gimesi Dóra darabjaiban – a szöveg eklatáns módon használja a közös kulturális masszánkat, nevezetesen, ráismerős versidézeteket helyez el a textusban. A Macskaherceg kilencedik élete című darab szövege is így épült fel, amikor például a Macska udvarol a Tavasztündérnek, és a gyors dialógusban ide-oda dobják a labdát egymásnak, közismert versidézeteket sorolnak Radnótitól József Attiláig. És nem szövegroncsokként, vagy töredékekként, hanem szervesen belesimulva a szövegbe. Mindenekelőtt pedig az írók jelesül alkalmazzák a mesedramaturgiát és a mesemitológiát. A mesedramaturgiának van egy olyan csodálatos tulajdonsága, hogy nem kételkedhetsz abban, ami éppen megtörténik. Azért sem kételkedsz benne (erről beszéltünk korábban), mert az a gyerek van megszólítva benned, aki nem kételkedik.

– Amikor bábszínházat nézünk, akkor mit, illetve kit látunk szerinted, a bábot, vagy a bábot mozgató színészt?

Magunkat. Feltűnő volt az előadásokban, hogy mennyire kevés a báb, és mennyire sok az ember. Például volt olyan előadás, ami csak fényekkel és árnyékokkal dolgozott, de ezt is emberek hozták létre. A Rosalie elmegy meghalni című előadásnak pedig az egyik csúcspontja volt számomra, amikor Nagypál Gábor felakasztotta Rosalie-t a fogasra. Én egy pillanatig sem éreztem azt, hogy ez a báb nem élőlény. Épp az benne az érdekes, hogy két kiváló színész, Nagypál Gábor és Spilák Lajos mellett akik úgy működnek a darabban, mint egy bohócpáros, az egyik feladja, a másik leveszi a poénokat , az a lény volt a legerősebb, akit zsinórokon mozgatnak, és tényleg fából van, meg textíliából. És nem csak azért, mert róla szól ez a remek darab, hanem, mert a két energia összeadódik. A közönség nagyon élvezte ezt az összeoldódást és összeadódást, hiszen az élő emberes színházhoz képest ez egy dupla energia, aminek dupla jelentése van.

 

P2310192-1600 P2310171-1600 P2310157-1600 P2310148-1600 P2310121-1600 P2310106-1600

Macskaherceg (Fotó: Révész Róbert)

 

– A honlapotok már előre tudósított arról, hogy baleset miatt a Macskaherceg-et felolvasószínházként fogjuk látni. Merésznek tűnt bábszínházat forma nélkül közönség elé engedni, mégis végigszórakoztuk az egészet. Mi lehetett a titka?

Szerintem az volt bennük a zseniális, hogy nem játszottak rá arra, hogy ez eredetileg bábszínház. Mindnyájan egy asztalnál ültek civilben, és ott volt a szövegkönyv a kezükben, mégis színházi előadás született.  Nem akartak rekonstruálni, hanem kitalálták, hogyan tudnak eszközök nélkül, csupán hangváltásokkal és gesztusokkal hatni. Lehet, hogy pont azért lett ilyen erős ez az előadás, mert a leglényegét mutatta meg annak, hogyan lehet egy történetet színpadon átadni. Ennek sokféle módja van, ezen a fesztiválon többször kiderült, hogy a történet átadásának a módja, de még a színészi játék is zárójelbe kerülhet, ha az elbeszélés erős.

– A vidéki bábszínházakban, mint említetted, érthető okok miatt kevés a felnőtt előadás, de a fesztivál is bizonyította, hogy van rá igény. Szerintem ti sokat tudnátok az ügyért tenni, tervezitek-e?

Most az a dolgunk, hogy komolyan vegyük, amit tapasztaltunk. Ha lesz energiánk és elképzelésünk, rajta leszünk, hiszen rajtunk kívül senki nem fogja azt mondani, hogy legyen. Szerintem havi három felnőtt bábelőadást elbírna Szeged, de addig is, amíg ez kikristályosodik, a Mannával összefogva folytatjuk a sorozatot, s remélhetőn az őszi-téli hónapokban újabb előadásokat tudunk idehozni.

Ibos Éva


Címke: , , , , , , ,
2020.05.31 - tiszatáj

IRODALOM ÉS FESTÉSZET PAUL KLEE SCHRIFTBILDER CÍMŰ KORSZAKÁBAN
„[Az] Énekek éneke zavarba ejtően más arcát mutatja az alkotónak, hiszen tárgya nem illeszkedik be a Klee-természet fantasztikus idilljébe, a növényvilág, a házak és az emberalakok népes kozmoszába, abba a jól felismerhető figurativitásba, tárgyválasztásba, amiből Klee saját művészkarakterét, saját szobrát tudatosan faragta ki az utókornak. Tehát első ránézésre semmilyen összefüggést nem ismerhetünk fel, ami valamilyen megfejtésre, ikonológiai értelmezésre szorul […]

>>>
2020.05.29 - tiszatáj

AZ IFJÚ AHMED
Szűk, néha klausztrofób terei, valamint a karakterek mozdulatait nyomon követő kézikamerás beállítások miatt a Dardenne fivérek új műve egyrészt realista, szociodrámai igénnyel lép fel, másrészt a pályaképükön végigvonuló legfontosabb témákat, a hétköznapi emberek ábrázolását és a bennük feltárulkozó humánumot sem hagyja parlagon heverni… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.05.29 - tiszatáj

LOUISE MOILLON: CSERESZNYÉSTÁL, SZILVÁK ÉS SÁRGADINNYE
Hosszú volt az út, amely a Saint-Germain-des-Prés-i apátság felé vezetett. A kocsis lassan bandukolt a hajnali ködben, lába elszokott a gyaloglástól. Megbokrosodott lovát a városkapunál hagyta, a fogadósné gondjaira bízta, míg vissza nem ér. Jól ismerte a Szajna bal partján magasodó kőtemplomot és környékét, az ott élő művészembereket és kereskedőket, akik egymás között sajátos nyelven beszéltek, flamand torokhangokat vegyítettek a francia szavak közé […]

>>>
2020.05.28 - tiszatáj

J. M. W. TURNER THOMSON’S AEOLIAN HARP (THOMSON ÆOLHÁRFÁJA)
„William Turner minden idők egyik leghíresebb és legeredetibb művésze; festészetével kapcsolatban a szakirodalom többsége szuperlatívuszokban fogalmaz. A művészettörténetben a „fény őrültjeként” emlegetik, „aki valóságos katalógusát adta a fenségesnek”, és aki „a végsőkig kifinomult ábrázolásaival ajándékozott meg minket”. Turner munkássága és hagyatéka azonban nemcsak képzőművészeti, de lírai alkotásokat is tartalmaz – amint erre elenyészően kevesen, de az utolsó ötven év kutatásai közül többen is felhívták a figyelmet […]

>>>
2020.05.27 - tiszatáj

RÉVÉSZ EMESE: SIMI ÉS A RENDETLEN BETŰK
Révész Emese nevével eddig leggyakrabban művészettörténeti kontextusban találkozhattunk, a gyermekkönyvek kapcsán is leginkább művészettörténeti, illusztrációs kérdésekkel összefüggésben. Most megjelent könyvével a gyermek- és ifjúsági irodalom platformján jelentkezett, az elemzői oldalról az alkotói oldalra térve át. Könyvének főhőse Simi, az óvodából iskolába kerülő kisfiú, akinek iskolakezdő éve jelentősen különbözik osztálytársaitól… – KATONA ANDREA KRITIKÁJA

>>>
2020.05.26 - tiszatáj

BÖDECS LÁSZLÓ: AZ ÁRVÍZ HELYE
Bödecs László második kötete is a hiány esztétikájára épít, ahogy számos műalkotás a XX. század elejétől egészen napjainkig. A hiányérzet, a töredezettség, szétesettség, az értékvesztettség tapasztalatából táplálkozó művek a világot, a dolgokat in absentia ábrázolják. A hiány azonban olyan jel nélküli jelölet, olyan üres hely, lyuk, hézag, repedés, űr stb., amely mindig a valamivel – az artikulálhatóval, jelenlévővel – szembeállítható. A semmi is a valamivel, mindennel szemben megképződő nemlét… – VISY BEATRIX KRITIKÁJA

>>>
2020.05.25 - tiszatáj

AZ ELSŐ ÁRULÓ

Radikális baloldaliként indult, Pasolini barátjaként tartották számon az idén 81 éves Marco Bellocchiót, jóllehet tavalyi maffiadrámája végképp nem bír semmilyen újító, pláne felforgató szándékkal: Az első áruló olykor csúnya kilengésekkel, de összességében biztos kézzel felépített biopic, amelynek esélye sincs, sőt, talán soha nem is akart a legnagyobbak közé emelkedni… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOZÓKY FELÍCIA AKA I AM SOYUZZAL
Az I Am Soyuzt hallgatva úgy érzed magad, mintha belekerültél volna egy álomba, ahol minden megtörténhet. Bozóky Felícia különböző emberi érzelmekkel apellál és közelebb hozza, érthetőbbé teszi őket számunkra. A jelenleg is orvosként praktizáló, sürgősségi osztályon dolgozó singer-songwriter mesél nekünk… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő