Tiszatájonline | 2016. augusztus 28.

The Hidden

Richard Sala 130 oldalas graphic novelje gyerekkönyv-formátumban jelent meg (ami nem azt jelenti, hogy gyerekkönyv, sőt, ha valaha meglátnád a kisfiad-kislányod kezében, azonnal verd ki belőle), és szintén azokra jellemző, nagy képekkel dolgozik – alig akad olyan oldala, amelyen háromnál több panel kapna helyet. A szellős elrendezést ritkán tölti ki hosszabb szövegekkel, a szerző szeret vizuálisan mesélni… – RUSZNYÁK CSABA ÍRÁSA

Az első két panel mindjárt valami furcsa mumust ábrázol – aztán a főhős felébred rémálmából, és az abban látott alak rátör az ablakon keresztül. Aztán a főhős tényleg felébred a rémálmából, de sikoltozásokat hall az utcáról. Az ablakon kinézve látja, hogy háznyi magas szörnyek pusztítják a környéket és ölik halomra az embereket. Pár oldal után elhagyja a lángoló, káoszba fulladó várost, mire a vidéken fákat letarolva, lidérc-lóháton vágtat el mellette egy gigászi, csontvázfejű, démoni alak fáklyával a kezében. Aztán a főhős végre tényleg-tényleg felébred – bár később kiderül, hogy amit álmodott, az legalább részben a valóság lehetett, azokat a dolgokat legalább részben tényleg átélte. Isten hozott Richard Sala teljesen elborult elméjében! Hiszed vagy sem, az út innen csak rázósabb, durvább és abszurdabb lesz.

thehidden103

Richard Sala 130 oldalas graphic novelje gyerekkönyv-formátumban jelent meg (ami nem azt jelenti, hogy gyerekkönyv, sőt, ha valaha meglátnád a kisfiad-kislányod kezében, azonnal verd ki belőle), és szintén azokra jellemző, nagy képekkel dolgozik – alig akad olyan oldala, amelyen háromnál több panel kapna helyet. A szellős elrendezést ritkán tölti ki hosszabb szövegekkel, a szerző szeret vizuálisan mesélni, és szerencsére tud is: egyszerű vonalakból álló rajzai rendkívül nyersek és bárdolatlanok, viszont nagyszerű, kifejező színvilággal dobja fel őket, és ami még fontosabb, ebbe az elnagyolt stílusba annál hatásosabban tudja belopni a groteszket, a bizarrt vagy akár a döbbenetes kegyetlenséget. Egyszerűen nem számítasz rá.

A nyitó álomjelenetek után egy posztapokaliptikus világban vagyunk, és három karaktert követünk egy állítólagos menedék felé, ahol persze hamar kiderül, hogy nem minden az, aminek látszik – pontosabban semmi sem az. De előtte még gyönyörködhetünk egy közbevetett flashbackben, amelyben gazdagok felhőtlen mulatozása féktelen, gyilkos őrjöngésbe, majd megveszekedett kannibalizmusba torkollik. És ez még mindig csak a bemelegítés.

thehidden106

Az állítólagos menedékhelyen lehull a lepel: Sala a Frankenstein-mítosz egy (poszt)modernizált, posztapokalipszissel és szörnyhadsereggel megfűszerezett, őrült verzióját írta meg. Ennek teljes magyarázata egy kicsit hosszúra sikeredett, és ez a képeket szöveggel elnyomó infodump a képregény egyetlen része, amely valamennyire kilóg a nagy egészből. Ugyanakkor a magyarázat, a menedékhelyen elkerülhetetlenül megkezdődő hirig és a nagyzolva felskiccelt, ugyanakkor iszonyatos gore-ban fürdőző jelenetek így együtt totális horrort képeznek, olyat, ami realisztikus vizuális megjelenítéssel sokkal kevésbé lenne hatásos. Sala térdig gázol a Hammer-filmek gótikájában, a sorozatgyilkosos mozik „mészáros a túlélő lány ellen” paneljeiben és persze a hentelős szörnyhorrorok legszaftosabb megoldásaiban. A finálé totális, teljesen elszállt macabre-tánc.

A The Hidden gyors sodrású és kegyetlen, egymás után szolgálja fel az egyre bizarrabb meglepetéseket, ugyanakkor inkább szórakoztató, mint igazán nyomasztó, inkább egy műfaji játék egy klasszikussal, mintsem egy igazán fajsúlyos darab. Túlzásaiban és stilisztikai ámokfutásaiban van valami gonosz, száraz humor, ami nevetésre ugyan egyszer sem fogja sarkallni az olvasót, halk derűre viszont annál inkább. Bár tény, hogy nem árt hozzá egy bizonyos humorérzék, ami jól viseli a vérben tocsogást és a hullarakásokat.

Rusznyák Csaba

thehidden106thehidden103thehidden081thehidden013 thehidden000