Szeged történetei világtörténetek

KÖNYVHETI CSEVEGÉS DARVASI LÁSZLÓVAL

Az idei könyvhétre jelent meg Darvasi László új regénye. A Taligás a szegedi boszorkányperek történetét dolgozza föl. A szerző ebben a városban járt főiskolára, a rendszerváltás idején négy évig a Délmagyarországnál volt újságíró. 1993 óta a fővárosban él. Költőként indult, ám az utóbbi években inkább novellista és regényíró. Több színdarabját is bemutatták már. A szegedi könyvbemutatóra Grecsó Krisztiánnal érkezett, akinek új kötete összeállításában szerkesztőként működött közre. Ám Darvasi nemcsak régi barátai és olvasói miatt tér vissza minduntalan Szegedre, hanem témaválasztásaival is.

– Szegedi boszorkányok és a boszorkányperek – ez elég kézenfekvő, sokat ígérő regénytéma.

– Minden forrást nagyon alaposan végigolvastam az eseményekről. Ez egy jól földolgozott történet, bár szerintem egy kicsit elsikkad a szörnyűsége. Ez egy borzasztó koncepciós per volt, ocsmány cselekedetek sorozata! De még az áldott emlékű Bálint Sándor se kezeli a helyén. Valahogy nincsen benne a köztudatban, hogy ez milyen szörnyű dolog volt. A legnehezebb volt egy megfelelő elbeszélőt találni, akinek a tekintetéből láttathatom az eseményeket. Tudtam, hogy meg fogom írni ezt a történetet, de sokáig nem tudtam, ki lesz a mesélő. Akinek a szemén keresztül látjuk majd a történteteket. Végül egy taligával vándorló embert választottam, aki a kocsijában könyveket, kéziratokat, verseket, mindenféle nyomatokat szállít. A történet a 18. század elején játszódik, a nyomatok a 16–17. században keletkeztek. Ez a Taligás nevű ember Bécsből Pozsonyon és Budán keresztül érkezik Szegedre és belekerül ebbe a fezsültségekkel terhes, szárazságtól szomjazó, mindenféle társadalmi bajjal küszködő városba, és egyszer csak szemtanúja lesz a boszorkánypereknek. Szóval amikor ezt a figurát megtaláltam, onnan már egyszerű volt a dolgom.

– Miért olyan fontos ez a tekintet? Miért épp egy ilyen figurát alkottál erre a célra?

– Ez egy személyes döntés volt. Olyan személyt találtam, akihez én a legközelebb állok. Minden regénynek van egy tekintete, minden regény beszél valahonnan. És nagyon sokszor ezt a pozíciót a legnehezebb megtalálni. Závada Pál új regényében, az Egy piaci napban például egy 1946-ban történő zsidó pogromot egy asszony beszél el. Az író belehelyezkedik egy asszonynak az alakjába. Én is nagyon sokáig gondolkodtam, hogy ki mesélje el ezt a szörnyűséget, ami Szegeden történt 1928-ban? Gondolkodtam azon, hogy az Ördög mondja el ezt a történetet, fölmerült bennem is, hogy egy nővel meséltetem el, de ez mindegyik egészen más lett volna. És akkor eszembe jutott ez a figura, aki egy kicsit költő, a szavak letéteményese, a szavak hordozója, szócipelő ember, aki jön-megy Közép-Kelet-Európában, és mindenféle feladatokat teljesít, könyveket hordoz, szavalással keres némi pénzt. Mivel nekem is lényegében ez a szakmám, az életem, így sokkal személyesebben tudtam elmondani azt, amit gondolok.

– Mi az, ami ebben a történetben leginkább izgatott Téged?

– Ez egy olyan történet, amelyben egyszerre van egy nagy utazás, road movie, van gyilkosság is, nem csak a perek kapcsán, hanem azokon kívül is. Van benne thriller, mágikus realizmusnak mondott cselekményépítés. Elég pontos leírása az akkori Szegednek és magának a boszorkánypernek. Persze ez nem történeti tanulmány, hanem fikció, regény.

– A Taligás lényegesen rövidebb, mint az előző regényeid. Ez szerzői döntés volt, kiadói kérés vagy így adta ki a történet?

– Így adta ki a történet magát. Nem akartam nagyon nagy regényt írni. Lehet, hogy rövidebbnek tűnik, de én azt éreztem, hogy töményebb lett, mint például a Virágzabálók, amely szintén Szegeden játszódik, a XIX. században, az árvíz előtt.

– Miért mentél te el Szegedről, ha mindig erről írsz regényt? Vagy éppen azért lehet erről írni, mert már elmentél?

– Lehet, hogy az eltávolodás is kellett. Én nagyon könnyen váltam pestivé. Nem volt átmenet, nem voltak identitásproblémáim, mint ahogyan például sokan küszködnek a vidéki és a fővárosi létnek az összeegyeztethetetlenségével. Például Háy Jancsi, aki szintén Szegedről indult el, vagy épp Grecsó Krisztián akivel most együtt jöttünk erre a könyvheti programra. Szegednek a történetei voltaképpen világtörténetek. Én nem hiszem, hogy van még egy ilyen város Magyarországon ahol ennyire rá lehetne kapcsolódni a városi történetek természetével a világban zajló történetekre. Nézzük ezt a Taligást is 1728-ban! Jönnek a migránsok. Nyugatról a német telepesek költöznek be, déltől pedig a szerb telepesek. Koncepciós per van, hatalmi viszályok vannak. Nagyon nagyon hasonlít ez a kor például ahhoz, ami ma történik Magyarországon vagy Európában.

Márok Tamás

_{Darvasi László: Taligás}