Tiszatájonline | 2016. június 27.

A Függetlenség Napja – Feltámadás

Ritkán fordul elő, hogy egy sikerfilmnek húsz évet kell várni az első folytatására. A Függetlenség Napja rendezője, Roland Emmerich ráadásul arról is híres, hogy noha futószalagon gyártotta a kasszasikereket, sosem készített sequelt – eddig… – CSIGER ÁDÁM ÍRÁSA

Ritkán fordul elő, hogy egy sikerfilmnek húsz évet kell várni az első folytatására. A Függetlenség Napja rendezője, Roland Emmerich ráadásul arról is híres, hogy noha futószalagon gyártotta a kasszasikereket, sosem készített sequelt – eddig.

A mozis folytatások elsősorban az „addig üsd a vasat, amíg meleg” stratégiára épülnek, így aztán ritka az évtizedekkel később készített sequel. És ritkán hoznak sikert: se a Tőzsdecápák – A pénz nem alszik, se a Dumb és Dumber kettyó nem ért fel eredetijéhez, bár előbbinek legalább valami aktualitást hozott a legutóbbi gazdasági világválság. Az új A Függetlenség Napja mozinak nincs különösebb apropója, ezt viszont az alkotók igyekeztek kompenzálni (bár nem eléggé).

A Függetlenség Napja – Feltámadás fő erőssége, hogy alternatív univerzumban játszódik, amiben a világot gyökeresen megváltoztatta a film ideje szerint is húsz éve történt földönkívüli támadás. Emmerich és írói megdolgoztatták a fantáziájukat: az emberiség felhasználta a lezuhant ufó űrhajók fejlettebb technológiáját és beépítették saját repülőgépeikbe, űrhajóikba, katonai bázisaikba és fegyvereikbe, valamint létrehoztak egy védőgyűrűt is a Föld körül, újabb idegen támadásra számítva.

Az elmúlt évtizedek hollywoodi akciófilmjeiben épületek, bázisok, városok és bolygók pusztulhattak el úgy, hogy csak a paródiák alkotóinak jutott eszébe, hogy az ilyesmi a valóságban tragikus emberáldozatokkal járna: a Shop Stopban hallható egy híres eszmefuttatás arról, hogy az épülő Halálcsillag felrobbantásakor ártatlan munkások halhattak meg a Star Wars univerzumában, az Austin Powers-filmek pedig a Bond-féle szuperkémek által futószalagon legyilkolt pribékek halálának következményeivel viccelődnek.

id4-gallery5-gallery-image

A Függetlenség Napja – Feltámadás fiatal, új főhősei közül többen is a húsz évvel ezelőtti idegen invázióban árvultak el. Emmerich és írói jóvoltából izgalmasan alakult az 1996-os sikerfilm protagonistáinak sorsa is: Bill Pullman elnöke kishíján beleőrült a félelmébe, hogy az idegenek még visszatérnek, Jeff Goldblum tudósa pedig a Föld védelmének fő igazgatójává avanzsált (vallásos zsidó apjának komikus karaktere pedig mit sem változott).

Csak Will Smith karaktere nem tért vissza az első film túlélői közül, ami alighanem azzal magyarázható, hogy a szupersztár karrierje sokkal sikeresebben alakult, mint Goldblumé és Pullmané, így alighanem túl borsos honoráriumot kért volna és allűrjeivel megnehezítette volna a forgatást, de az alkotók ügyesen kompenzálják a hiányát, mivel az egyik új karakter a fia.

Emmerich és írói tehát eljátszottak a gondolattal, hol tarthatnak húsz évvel később az 1996-os elsőfilm karakterei, azonban ez a fogás a tévésorozatok világában is főleg arra jó, hogy tartalom híján dramaturgiát biztosítson. A Függetlenség Napja – Feltámadás expozíciója izgalmas, mivel az alkotók elmélyítik, továbbgondolják, a Földre és a főhősök életére is kiterjesztik az első rész sci-fi műfajú univerzumát, de ezzel ki is fogyott a kreativitásuk, befejezettnek tekintették az érdemi munkát, mivel az érdekes felütésből is ugyanazt a kiszámítható és klisés narratívát hozták ki, amit 1996-ban.

id4-gallery3-gallery-image

Ráadásul amit az első részben még elhitt a néző – például hogy az emberiség az esélytelenek nyugalmával szerencsésen visszaveri egy sokkal fejlettebb idegen civilizáció hódító háborúját – azt másodjára már nehéz bevenni. Hogy legyen min izgulni a közönségnek, az emberfaj fegyverei és védelme gyorsan csődöt mondanak, az ufók pedig legyőzhetetlennek tűnő túlerővel érkeznek, de végül persze megint előkerül egy rés a pajzsukon.

Noha e film fantáziavilága szépen ki van dolgozva, a szabályai nincsenek kellőképpen lefektetve: az idegenek védőpajzsai nagyjából akkor működnek jól és akkor mondanak csődöt, amikor Emmerich és az írók munkát spórolhatnak meg általa. Egyszóval nagy jóindulat kell, hogy beleéljük magunkat a cselekménybe és izguljunk a főhősökért, amin se az nem segít, hogy nagyjából ugyanaz történik, mint az első részben, se az, hogy habkönnyű közönségfilmet látunk bő ironikus humorral.

Emmerich ráadásul ötlettelenül igyekszik überelni az első rész attrakcióit, rátenni egy lapáttal azokra: az idegenek most akkora űrhajóval érkeznek, ami az egész Atlanti-óceánra tud csak leparkolni. „A méret a lényeg” – hirdette a Godzilla szlogenje, és a direktornak azóta sincs új krédója. A német rendező számos katasztrófafilmjében rombolt már le emblematikus nagyvárosokat (Holnapután, 2012), most pedig csak annyi újat talált ki, hogy immár metropoliszokat dobál egymásra (az idegen űrhajó saját gravitációja városokat emel a levegőbe és ejt vissza máshová), ami akár a sequelek és remake-ek gépies effekt-halmozásának metaforája is lehetne.

id4-gallery1-gallery-image

Ez a film tehát folytatásként kezdődik, de ön-remake módjára ér véget. Apropója valójában annyi, hogy Emmerich most azok kedvéért rendez CGI pusztításorgiát, akik még túl kicsik voltak, amikor sikerfilmjei, köztük A Függetlenség Napja peregtek a mozik nagy vásznain. Pedig a magánéletben politikailag is aktív direktortól reális elvárás volt ennél többre számítani, mivel életművét megvizsgálva feltűnhet, hogy látványfilmjeinek felszínességét hollywoodi viszonylatban szokatlanul merész, progresszív mondanivalóval kompenzálja.

A teljesség igénye nélkül: katasztrófafilmjeihez mindig környezetvédő üzenetet társít, és ahogy annak idején A Függetlenség Napjában egy afro-amerikai és egy zsidó főhős mentették meg a világot, a folytatásban nőnemű az elnök, két figura pedig melegpárt alkot – annál kevésbé bátor húzás viszont, hogy pont két szórakozott tudós komikus karakteréről van szó.

Csiger Ádám

FFUvXD5A függetlenség napja – Feltámadás
Independence Day: Resurgence
színes, magyarul beszélő, amerikai sci-fi akciófilm, 121 perc, 2016
rendező: Roland Emmerich
forgatókönyvíró: Roland Emmerich, Dean Devlinm James A. Woods ,Nicolas Wright
operatőr: Markus Förderer
zene: Harald Kloser, Thomas Wanker
producer: Dean Devlin, Roland Emmerich, Harald Kloser
vágó: Adam Wolfe
szereplők: Jeff Goldblum, Liam Hemsworth, Joey King, Vivica A. Fox
Bemutató dátuma: 2016. június 23. (Forgalmazó: InterCom)