Fejezetek Ocskay László Doky alkotásaihoz

AZ AGY FORMÁZÁSA* – HATÁR GYŐZŐ EMLÉKÉNEK IS

„Mint amorf szobor-csoportok, meta-szerkezetek, fiktív lombikok, vagy gondolat-átalakító gyár-romok örökké kíváncsi boncmestere: áttetsző talárban, szakavatottan áll az orvos – és a nézőkkel elnézően (kissé – kissé? – szórakozottan): saját-készítésű, nikkelezetten csillogó, majd opálosan tompuló (ismeretlen) műszert, artistic-mechanistic simogat…” – írtam, illetve gondoltam hasonlóakat egykoron, egy borgesi eszmefuttatás kapcsán Ocskay László (Doky), alias Ulumaj-professzor látomásos szerkezeteit elemezve: s mindezt (akkoron) egy önkéntes-vizionárius agy finom-mechanikája szimultán kivetülések által le is exponálta… –

Az exponálás, a szimultán boncolgatás, a kivetülés folytatódik!

(A bőr alatti fénytől áttetszik, serceg egy koponya,
melyben ott dereng, és már-már fölsejlik az egyed  agya*…
Feslett-foszlott, kérgeire bomlott bőr-lebernyeg,
kőzet-ráncos „Mag”, ökölnyi mag, réteges cafat…) –

Ó, vastag csontréteggel átölelt agy-gerincvelői folyadékban lebegő gondolatok,
ó, hártyák mögötti vérkeringések, neurotoxinok: rejtőzködő, de aktív idegmérgek! –
Ó, ovális talamusz: agykérgi, érzék-ingerületi szerv-szelet, ó, nyúlt-velő
(medulla oblongata) te szívdobogtató-lélegeztető! – –

Cerebrális parézis és belbecs-csakra kinézis: mászott és furakodott be egy (ezennel levédett) kifejezés az egyik elme-rekeszbe, mint szú a kérges járatokba, vagy mint írószer az írói vénába, mielőtt egy újabb eszmélet-vesztés bekövetkezett… = A mozgás sebessége függ a stimulus erősségétől… Orthokinézis. „Példa”: a szellem-bogár mozgása függ a hőmérséklettől. Amikor nő a páratartalom, akkor a bogár (a szellem) mozgása lassul, majd egy határnál (a Határnál) mozdulatlan marad… – –

A vázlat (mint homályos gőztengerbe merülő, áttetsző váza): egy ismeretlen szoba éj-rétegeiben lebeg, tompán koppan, majd karcosan köhint, mert valaki éppen tapogatja…
– E szoba egy óriási, levágott fej, amely bal arcára zuhanva „fekszik”:

a lakást szinte teljesen betöltve. A konyha felöl, a dermedt ércsomók, beszáradt, vérmaradványos húsfoszlányok díszítette nyaki ajtó-táto(n)gáson át léphetünk a szoba-fejbe, a fej-szobába, ahol hasított, lógó, lengő bőrcafat-függönyöket félre-hajtva haladhatunk… A heverő az agy helyén található (számítógéppel, könyvespolcokkal összenőve). Az agy tehát ágy. (Képlékenyen étheri, nyugtalanító rémálom-duzzasztó elmélet-halmaz.) A sarokban, a fallal egybe-épülő homlok és beszakadt orr alatt,

a félre-nyitott szájon át jár(ul)hatunk be a mellékhelyiségekbe… A bársony-huzattal bevont néhány fog pedig sajátos puffként funkcionál. A profil-fekvésű fej-szobában: az arcüregben egy rozoga csontlétra támaszkodik, azon juthatunk föl az átszakadt füljáratba, ahol (a „plafon” alatt) „fél-spirális” zug, egy fészek-szerű rejtekhely fogad…

A belső szemek, mint gumi-állagú, nagy relaxációs labdák: némiképpen nyugalmat árasztanak. A két gömb között zenesugárzó csatorna húzódik, ahonnan gondolat által párolog a különféle hanganyag. Az agy (az ágy) most progresszívan táguló preparált zongora (is). – Jelenleg Stockhausen Oktophonie-részletei szűrődnek át hártyás hangfalakból, s különféle opusokkal keveredve alkotnak sajátos egyveleget: főleg fúga-részletek, oratórium-töredékek, vagy pl. A. Schnittke Piano Quintet-elemei határozzák meg a jelenlegi kipárolgást… – –

Ocskay László képalkotásaiban az áttetszően konstruktív elemeket az expresszív lelkület transzformálja s az egymást egyrészt feloldó, máshol pedig támogató motívumok: önjáró szerkezetekként élnek tovább. – Ekképpen hagyva nyomokat „kibernetikus” terekben, tér-képzetekben: szubjektív idő-préseket idézve meg, a szerves és szervetlen működéseinek bizonyos kereteit is absztrahálva, feszegetve: a „dinamikus rendszerek” vizsgálatának jegyében…

„Idézőjelekben” időzik a „mindenütt jelenlevés”, az „omniprezenciából” fakadó szédülés… Egzaltált elméletek, speciális attribútumok, kritikai analízisek: át-írás, formázás, át-látás, megérkezés… További (belső-távlati) építkezés…

Doky legújabb munkái között kalligrafikus „kódok”, rejtjelek is rezegnek, ám e rezignációk egyáltalán nem rokoníthatóak pl. Mirónak és társainak játékosan rajzos, vagy kalligráf jelképekkel teli szürrealizmusával, de a kínai ideogrammákhoz, az ősi, konkrét, kötött – és egyben költői írásjelekhez sem társíthatóak… Mindinkább individualista „influenciáknak” nevezném őket. (Miképpen több alkotását is, a rengeteg közül kiemelve.)

A „jelen” (megoldásokat nélkülöző) romjai mögött potenciális jelenségek élnek. Szövevényesen, archetípusokkal teli, „valóság” előtti dimenziókból sarjadva: áttételesen, lankadatlanul és módszeresen… Az ősi labirintusból, a mitológiai utalásoktól sem teljesen mentes agytekervények útvesztőiből: a művész elsősorban nem megmenekülni akar, mindinkább felderíteni szeretné azt, újra-alkotni – és tovább-gondolni…

Nagy Zopán

_{* Cerebrum – Corpus callosum: az agy két féltekéje közötti csatornában lévő, azokat összekötő masszív fehérállomány, ami több mint 200 millió axon-nyúlvánnyal rendelkező idegnyaláb, mely nyaláboknak egy része – elméleti tükröződések által – a néző szembogarába mászik, részecskéibe hatol, retinájába hág…}