10.11.
| Pinceszínház – Ágens Társulat – Tragédia: Az ember >>>
09.27.
| Pinceszínház – Maggi és Lillemor >>>
09.26.
| PesText – Vigyázat, ez Bob Dylan! >>>
09.26.
| Pinceszínház – Ágens Társulat: Kurtizánképző >>>
09.22.
| Egy ragyogó tehetség a tűzhányók és gleccserek országából – Víkingur Ólafsson végre ismét a Müpában >>>
09.20.
| Roma Hősök – Európai drámák kötetbemutató >>>
09.19.
| A Pinceszínházban tartja Ady-estje ősbemutatóját Jordán Tamás >>>
09.18.
| A Szentendrei Teátrum produkcióival folytatódik a MASZK őszi kollekciója >>>
09.17.
| Nemzetközi sztárírók és a hazai kulturális élet legjava a 2021-es PesText fesztiválon >>>

09.16.
| Kardos Sándor kapja a ZSIFF idei életműdíját >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>

DANTE KÖREI
700 éve halt meg a költő

Tandori Dezső verse, Petrarca, Pier Paolo Pasolini művei

Kerber Balázs válogatása,a kortárs olasz költészetből

Vígh Éva, Máté Ágnes, Szörényi László, Kabdebó Lóránt, Nádasdy Ádám, Kocziszky Éva, Yilmaz-Mészáros Enikő, Pál József írása Dante művészetéről

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Egy kisváros lételemei
2016.06.22 - tiszatáj

 

 

 

 

 

 

Az Ünnepi Könyvhét apropóján induló friss és ropogós GYORSREAKCIÓ alrovatunk célja, hogy a megjelenése után minél gyorsabb reakciót kapjanak az olvasók a magyar könyvtermésről. Az általunk felkért kritikusok és szépírók írásaiból így reményeink szerint mozaikszerűen kirajzolódik a könyvpiac vállaltan szubjektív képe. A Tiszatáj Online természetesen a rovatban megjelent írásokra is vár reakciókat.

 

JUHÁSZ TIBOR: EZ NEM AZ A KÖRNYÉK

Juhász Tibor első kötetében minden utcasarokhoz, minden repedéshez történetek tapadnak. Mintha végig járnánk egy várost, amíg el nem jutunk a legeldugottabb kiskocsmáig. Látjuk a csendben pusztuló gyártelepet, a penész ette falat és az éjszakai utcákat. A város és az ott élő emberek története sokszor szinte észrevétlenül épül be a szövegbe, egy-egy apró utalás, metonímia vagy képzettársítás révén. A kötetkompozícióban a tematikus szempontok mellett a versek műformája is szerepet játszott. Az első három ciklus rövidebb szabadversei után egy prózaversekből álló ciklus következik, végül egy hosszabb szabadvers, a Kitartó.

Az első ciklus (A város felé) egy külvárosi lakótelepen játszódik. A versek „a gyerekekkel játszadozó nyomort” (11.), a szegénység, a betegség és az éhség pillanatképeit villantják fel előttünk. Egy-egy apró részletet ragadnak ki a látványból, ezek a látszólag jelentéktelen apróságok teszik igazán érzékletessé a leírásokat. A részletgazdag leíráshoz a hanghatások és szagok is hozzátartoznak, halljuk, ahogy „A penész suttogását kutyaugatás / és egy apja után kiabáló gyermek hangja nyomja el” (15.), érezzük, ahogy „A kitaposott utcák bűze felerősödik eső után” (10.). A hanghatások ábrázolása a Bura alatt című versnek is fontos kifejezőeszköze. (A szöveg egy korábbi változata a Bárka online-on Búra alatt címmel elérhető:) A tizennégy soros költeményt szabad formájú szonettként is olvashatjuk. Az első versszakban a kiáltás egyfajta lázadásként jelenik meg (6.): „Gyakran felordít valaki, hátha moccan / egyet a megnyomorodott csend. / A hang végigrohan a saras utcákon, / kidőlt kerítések vetnek gáncsot neki.” A lázadás azonban sikertelen marad, a kiáltás nem elég erős, hogy megbonthassa a telep nyomasztó rendjét. A második versszakban a város hangjai szólalnak meg („Még azt is hallani lehet, / ahogyan rohadnak a tetők”), a harmadik versszak képalkotása pedig egyenesen Pilinszkyt juttatja eszünkbe: „Az egész telepre, akár egy bura / ráborul a mozgásképtelenség. / Az égen üszkös rajokban állnak / a madarak.”

A csönd és zaj közti feszültség a ciklus talán legizgalmasabb szövegében, a Bezoárban is jelen van. A vers a már megszokott, részletekbe menő térábrázolással kezdődik, a képalkotás a második versszakban válik többértelművé (18.): „A falakon alaktalan / foltok, mintha cső tört volna bennük, alulról / mérget szívnak magukba, rohadni kezd / a bőrük, és ha teljesen megfertőződött / egy rész, aláhull, porlad.” Az egyes részletek metonimikusan kiterjeszthetők, hiszen nemcsak az épület állapotára, hanem áttételesen az ottani emberek és az egész lakótelep életére utalnak. Ez a kiterjeszthetőség a harmadik versszakban válik nyilvánvalóvá: „Emészthetetlennel táplálkozik a telep. / Mint az itt lakó Rapunzel-szindrómás lányok. / Vagy apáik, akik munkából hazatérve / a családtagok arcában eltörik a vízvezetékeket.” Az első két sor a cím értelmezését is segíti, a Rapunzel-szindróma ugyanis kényszeres hajevést jelent, a bezoár pedig a gyomorban maradó, megemészthetetlen anyagcsomót, amely az előbbi betegség következtében is kialakulhat. Az emberi test és az épület állapota egymáshoz válik hasonlóvá, ez már a második versszakban érzékelhető, ahol a szöveg a falakat ruházza fel emberi tulajdonságokkal. A test-épület analógia a harmadik versszak végén erősödik fel igazán („arcában eltörik a vízvezetékeket”), ahol már az emberi arc hasonul a falakhoz.  A szöveg költőiségét az a könnyedség adja, ahogy a különböző szóképek között lavíroz, a harmadik versszak metonimikus alapú hasonlatának helyére szinte észrevétlenül lép a metafora. A hely és az ott élők története kibogozhatatlanul fonódik egybe, a telep voltaképpen saját magát emészti el.

A második ciklusban (Ez nem az a környék) a személyes történetek kerülnek előtérbe, az egyes szám első személyű beszélő szerepe sokkal hangsúlyosabbá válik, az önmegszólító alakzatok is gyakoriak. A ciklus középpontjában a családi történetek állnak, az apa és anya sorsa, a nemzedékek ismétlődése (23.): „Nyúlj a pohárért, ahogy apád is tette, / és öblítsd le, ahogy az ő apja is.”  Az ismétlődő életek között bizonytalanná válik a szubjektum helyzete, az előző generációk mintájának követése már nem jelent megnyugtató megoldást. A szorongást egy szokatlanul magabiztos megszólalásmód oldja fel (27.): „Írj arról, hogy a családod / nem látszik a hitelek között. / Hogy apád bejárta egész Európát, / de a kamionosokra vonatkozó / törvények miatt nem látott mást / csak az autópályát.” A lírai szubjektum olyan beszédpozícióba helyezi magát, amelyben nem kell feladnia a saját integritását, amelyből hitelesen mondhatja el történetét. Ez a hitelességre törekvő beszédmód József Attila és Kassák költészetéhez közelíti Juhász Tibor verseit.

Az Egy kisváros lételemei ciklus öt verse már nem ennyire komor hangulatú, sokkal inkább jellemző rájuk valami elfojtott bánat, a kisváros titkolt szomorúsága. A szövegek impressziókat villantanak fel az olvasó előtt, pillanatképeket a város életéből. Például az esti TV-műsor sugárzását az Adás című versben (45.): „Egy irányba néznek az antennák / foltos-fehér tányérjai. Összegyűjtik / a házak között pattogó képeket / és hangokat, majd természetellenes / színekkel és hangzással adják vissza / a szerelmeket, a gyilkosságokat.” Mintha ez a néhány sor a szöveg működésmódját is leleplezné, hiszen a vers hasonló módon fogja be „a házak között pattogó képeket és hangokat”, mint a parabola a műholdas közvetítést – azzal a különbséggel, hogy kerüli a természetellenes színeket. „Az éjszaka először egy eldobott / napilappal mozdul, elvergődik / a parkig, ott széttárja lapjait, / ázott híreivel álmosítja a szökőkút / csobogását, szinte már mindenhonnan / hallani politikától terhes susogását” – a szél úgy rángatja a papírt az utcán, ahogy a westernfilmekben látni a guruló ördögszekeret – ez a motívum a prózaversekben is előkerül. A költemény nagyon hatásosan játszik az írás és beszéd kettősségével, az újság szinte felolvassa a saját híreit, miközben a következő versmondatban már emberi hangok szólalnak meg: „Beszédhangokat hoz a szél, / foszlányokként ejti őket padokra / és kövekre, az adások hálóján / keresztül holdfény szitál a közterekre.” A beszédhang mint fonetikai szakkifejezés különösen érdekesen hat a szövegben, mert felhívja a figyelmünket az emberi és nem emberi hangok közötti különbség elhalványulására. Az újság „politikától terhes” zizegése metaforikus síkon az emberi beszédhez hasonló jelentéssel telítődik, miközben a foszlányokban érkező beszédhang meg van fosztva a jelentésétől.

A negyedik ciklus (Városom) tizenkét prózaversből épül fel. Ezek a szövegek hangulatukban közel állnak az előző ciklushoz, itt is a látvány, a pillanatnyi benyomások, impressziók állnak a középpontban. A korábbi, rövidebb szövegekhez képest a részletgazdag leírás elemei jobban belesimulnak a versmondatokba, kevésbé világítanak ki a szövegkörnyezetből, ezért hatáskeltő erejük is kevesebb. A prózaversekben újra felbukkannak az első ciklus címadó versének (A város felé) motívumai. Ilyen például a babakocsiba szíjazott gázpalack (10. prózavers) vagy a falakra írt szöveg a 7. prózaversből (55.): „A házfalakra néztem, hátha ki tudok bogozni valamit, ami megszépítené egy iparváros peremvidékének vedlő oldalait, de csak helyesírási hibákat láttam, és olyan szavakat, amiket nem mondhattam neked.” A falra írt dalszöveg kibogozása óhatatlanul is a 30Y Bogozd ki című dalát juttatja az olvasó eszébe. A költemények jó része könnyen azonosítható helyszínen játszódik. Erre jó példa a 8. prózavers, amelyben Salgótarján egyik „haláltoronyként emlegetett” (56.) épületéről esik szó, ahol gyakran történnek öngyilkosságok. A város története és lakóinak nyelvhasználata szinte észrevétlenül szivárog be a szövegbe. A kötetet záró, hosszú szabadvers, a Kitartó hangulatában leginkább a második ciklus verseihez hasonló, elbeszélésmódja pedig nagyon közel áll Kassák szabadverseihez. A Kitartó „eldugott kiskocsma, állandó vendégekkel” (63.), akik már hosszú évek óta itt múlatják az időt. Ahogy a második ciklus egyes verseiben, itt is a közösséggel való azonosulás jelenti a fő problémát.

Juhász Tibor versei általában őszinte hangon, hiteles módon szólalnak meg, egyedül a Kitartóban érezni valami bizonytalanságot, a saját költői hang keresését. A kötetkompozíció is hatásos, ez különösen az első két ciklus közötti váltás során érezhető, amikor az addigi személytelenség után a lírai én hirtelen előtérbe lép. Az Ez nem az a környék átgondolt kompozíciójú, jól szerkesztett kötet, amelynek koherenciáját az egyes motívumok ismétlődése is erősíti. A kötet egyik fő erősségét az érzékletes, részletgazdag leírások jelentik, amelyek mindig kihasználják az apró részletek sejtető erejét. De ennél is fontosabb a versek őszinte hangja, amely a második ciklus anya-verseiben (Melegebb öl, A csörömpölés után, Példaérték) válik különösen meghatározóvá.

B. Kiss Mátyás

B1418247Juhász Tibor: Ez nem az a környék

FISZ, 2015.

1600 forint

 

 

 

 

 


Címke: , , ,
2021.09.21 - tiszatáj

RED ROCKET
Jó ideje nyilvánvaló: Sean Baker a kortárs amerikai független szcéna koronázatlan királya. Cannes-ban debütált tragikomédiája privát és nemzeti szinten boncolgatja az Egyesült Államok hátsóudvarában döglődők sehová nem tartó hétköznapjait… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

Nagy úr a véletlen, talán Isten akarata a sajátunkkal szemben. (Hogy létezik-e Isten vagy saját akarat, azt hagyjuk, egyelőre.) Nem terveztem, hogy három hét alatt háromszor is színházba menjek, ráadásul minden alkalommal magyar színdarabot nézzek, mégis így alakult… – HORVÁTH PÉTER KRITIKÁI

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

BAKONYI ISTVÁN: PETŐCZ ANDRÁS ÚJABB KORSZAKA
„Petőcz András ugyanis olyan költő, aki egyszerre hisz a nemzeti és az európai értékekben. […] Költőnk nagyon is magyar és nagyon is európai gondolkodó” – olvashatjuk Bakonyi István Petőcz András újabb korszaka című kismonográfiájában. Egyetérthetünk a szerző megállapításával, mert Petőcz András életműve nem csupán a magyar költői-prózai hagyományt, hanem az európai, sőt világirodalmi (elsősorban amerikai) szerzők újításait egyaránt kamatoztatja művészetében… – SEBŐK MELINDA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

CSEHOV SIRÁLYA BARNÁK LÁSZLÓ RENDEZÉSÉBEN A SZEGEDI KISSZÍNHÁZBAN
Barnák László szegedi Sirály-rendezése sokszínű tragikomédiaként tálalja a Csehov-darabot. A kisszínház színpadán szinte naturalista módon jelenik meg a 19. század végi orosz világ, ahol a vágyak beteljesületlenek maradnak és mindenki mást szeret… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.19 - tiszatáj

ZŰRÖS KETTYINTÉS, AVAGY PORNÓ A DILIHÁZBAN
Provokatív, egyúttal rendkívül intelligens, önmagunk és társadalmunk elé görbe tükröt illesztő remekművet alkotott a román újhullám egyik leginkább jegyzett direktora: Radu Jude előző munkája nyomvonalán haladva vágta zsebre az Arany Medvét és alkotta meg pályája eddigi talán legjobbját… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

ARANYI SÁNDOR ÉS TANÍTVÁNYAI
Ezek a melók itt most azért érdekesek, mert nem egy téma vagy szemléletmód, hanem Aranyi mentén kerültek a falra. Az ő egykori, mára szakmailag elismert tanítványai állítanak itt ki, és ezt leszámítva semmi közös, vagy semmiféle kapcsolódási pont nincs a falra kerülő munkákban… – VÁRALJAI ANNA MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZABÓ IMOLA JULIANNA: LAKÁSA VAN BENNEM
Szabó Imola Julianna kötete olyan, mint egy tüdő. Páros, lebernyeges szerv, szükséges a légzéshez, egyszerre gyakorolja a megtartást és az elengedést. Nem szól olyanról, amiről az élet ne szólna: kórházi látogatások, nagyszülők halála, terhesség, bántalmazás, válás, költözés, szülés, gyermeknevelés, betegségek, elöregedés. Mindezek egy képileg is burjánzó nyelven, a megértés vágyának orgánumán… – SZUTORISZ SZABOLCS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZALAI ALEXA RITA TÁNCMŰVÉSZ, AZ 1984 KOREOGRÁFUS-ASSZISZTENSE
Táncol, tanít, az 1984 című sikerprodukció koreográfus-asszisztenseként is dolgozik Szalai Alexa Rita táncművész, a Szegedi Nemzeti Színház tánckarának tagja, aki Győrből került a Tisza partjára… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])Demény Péter: Az élet gesztenyéi (Slágerek, sanzonok, slamasztikák)H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)