12.10.
| Nemzetközi koreográfusokkal érkezik Szegedre a Közép-Európa Táncszínház >>>
12.02.
| Magashegyi Underground szimfonikus koncert új műsorral >>>
11.29.
| Sass Sylvia a „Krinò” vendége >>>
11.24.
| „mérem a téli éjszakát” – József Attila gondolatvilága versben és értekező prózában (Konferencia) >>>
11.23.
| Rising Stars: ismét a fiatal tehetségeké a Müpa >>>
11.23.
| A gyerekirodalom nagykorúsítása >>>
11.23.
| Katona József Színház – Életrajz-változatok Takács Zsuzsára >>>
11.22.
| Megálló – Petrács Gábor Réteg, rétegződés című kiállításának megnyitója >>>
11.22.
| Ferenczi Gyuri és Lóci egy-egy kultikus lemezről szakért >>>
11.20.
| Mindig más… – Jenei Gyula verseskötetének bemutatója >>>
11.14.
| Más közösségek nyitottságára tanít a belvárosi galéria >>>
11.06.
| 11 óra álmodozás Ravel és Debussy zenéjének bűvöletében >>>
11.06.
| SZNSZ – Hernádi Judit és Kern András Szegeden >>>
10.30.
| Kábé23 – a Kerekes Band első majdnem két és fél évtizede már előrendelhető! >>>
09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

Összekuszálódott képek találkozása
2016.06.25 - tiszatáj

ESZENYI NÁDAS-RENDEZÉSÉNEK KÉRDÉSEI

Nádas Péter drámáinak színrevitele rendkívül komoly kihívás. A szerző színpadi életműve meglehetősen távolról kapcsolódik a magyar drámahagyományhoz, bizonyos szempontból pedig idegen zárványt képez. A magyar drámatörténet alkotói közül kevés olyan kísérletező szerzőt említhetünk, aki magának a drámai műnemnek a szétfeszítését is dramaturgiájának középpontjába állította. Felesleges bonyolult színházelméleti fejtegetésekbe belefogni ahhoz, hogy megállapítsuk: egy színházi társulatnak alapkérdések tisztázását kell elvégeznie egy Nádas-darab próbafolyamatának megkezdése előtt. Nádas drámái ugyanis olyan intenzitást várnak el az alkotóktól, amelyhez a mai színházi struktúrában aligha adottak a feltételek. Gondolva az elmélyült próbafolyamathoz szükséges időre vagy a társulat elszántságára, a szellemi kalandozásokhoz elengedhetetlen nyitottságra. Nádas-drámát színpadra vinni olyan vállalkozás, amelyhez nem elegendőek a bekészített klisék, vagy pontosabban szólva: nem engedhető meg a biztos rutinra hagyatkozás kényelme. Költői kérdés, hogy a társulati léten alapuló magyar kőszínházi struktúra alkalmas-e jelenleg egy Nádas-darab színrevitelére, hiszen a temérdek feladat, a repertoár-rendszer akadályozza az elmélyülést, a szerep felkészüléséhez szükséges elemző koncentráció kibontakozását. Mindezzel leginkább arra szeretnék utalni, hogy Nádas darabjai radikálisan igénylik a komolyabb műhelymunkát, amelyet az alternatív szcéna a nehézségek ellenére is eredményesebben képes megteremteni. A lapról a színpadra történő színrevitel folyamata, amelyet Pavis „nehéz születésnek” nevezett, itt még erőteljesebb jelentést nyer: esetünkben a Találkozás című dráma megrendezésének fogyatékosságai lakmuszpapírként jeleznek koncepcionális problémákat egy társulat, vagy akár egy színház működéséről.

Eszenyi Enikő rendezői koncepciója jóllehet számos izgalmas megoldást kínál, ám egyelőre a puszta technikai megoldások nem garantálják egy többrétegű előadás megvalósulását. Eszenyi olyan dramaturgiát választott, amely a megkettőzésre épít: a színészi jelenlét teatralitása kiegészül, hiszen befurakodik a filmes technika, létrehozva a színpadon egy többdimenziós mediális struktúrát. A medialitásnak ez a játéka pedig nem idegen Nádas dramaturgiájától, hiszen a közvetítettség, a továbbhagyományozódás, a múlt átörökíthetőségének játékba hozása a Találkozás alaprétegének nevezhető. A terek és a képek duplikálásának megoldása pedig érdekes lehetőséget biztosít a Találkozás aktuális színpadra állításának dilemmáihoz, hiszen a történelmi kontextus az 1985-ös ősbemutatóhoz képest erőteljesen átalakuláson ment keresztül. A Rákosi-rendszert megidéző történet színreviteléhez már egy megváltozott nyilvánosság, generációs változások, az emlékezet kereteinek sajátos módosulásainak figyelembevétele szükséges. Eszenyi rendezése a ki- és belépés, az itt és az ott térbeli játékára építi az előadás jelhasználatát. Ez a koncepció tudatosítja, hogy a múlt sohasem adott entitás, az emlékek felidézése, a traumák nyelvi megfogalmazhatósága, azaz a Mária által mesélésnek nevezett folyamat megkezdése az egyik legnagyobb kihívás a történet során. A múlt nem őrződik, nem tárolódik el magától, hanem erőfeszítő munkával tehető jelenvalóvá. Ez a Ricœurtől származó megállapítás produktívan összevethető Eszenyi rendezői elképzelésével, hiszen a múlt jelenvalóvá tételéhez Máriának ki kell lépni a most-ból és át kell lépnie a díszlet mögötti térbe: a múlt birodalmába. A (határ)átlépés rituális aktusként (van Gennep) itt érzékletesen játszódik egybe a szövegbeli dramaturgiával, hiszen a múlt távolról, egy másik térből, a kép médiuma által képes csak feltárulni. A filmes apparátus annak belátását fokozza, hogy a jelen és a múlt között tátongó szakadék sokkal mélyebb, mint ’85-ben volt: a nyolcvanas években az ötvenes évek a kvázi-közelmúlt világa volt, a korlátozott nyilvánosság ellenére az „ötvenes évek-filmek” pedig műfajjelölő fogalomként vonult be a filmtörténetbe. Ez a diskurzus pedig a magánszférára korlátozott kommunikatív emlékezet ébrentartását biztosította (Bacsó Péter Te rongyos élet! című filmjének 1983-as bemutatása jelzi, hogy a téma élénken jelen volt az akkori, korlátozott nyilvánosságban).

A filmes technika beemelése kapcsán tehát a közvetítettségben lelhetjük fel azt a mozzanatot, amely allegorikusan a múlt megtapasztalhatóságának törvényszerűségeire döbbenti rá a befogadót. Eszenyi kiválóan érzett rá arra az etikai mintákat sem nélkülöző problémára, hogy az ötvenes éveket közvetlenül átélt szemtanúk közül egyre kevesebben élnek már, ennek következtében reflektálni kell arra, hogy múltunk traumatikus eseményeiről egyre inkább az utóemlékezet (Hirsch) segítségével vagyunk képesek tudást szerezni. A múlt továbbadásának etikai parancsa így ma is generációs láncolatot képez, viszont annak mediális eszközei erőteljes változáson estek át. Mária és a Fiatalember közötti találkozás a hagyományátadás eseményévé teljesedik ki a műben, hiszen a Fiatalember egy teljes generációt képvisel, át kell adni részére a múltat, hogy rendelkezzen a jövőkép ígéretével. A színházi előadásba applikált mozgókép tehát önmagában egy izgalmas mediális játékot hoz létre elméleti szinten. Egyedül az a kérdés, hogy a filmes szólam képes-e integrálódni a drámai textusba. A képek az említett jeleneteken kívül, szinte az előadás egészében agresszív módon áradnak a befogadóra, ennek következtében gátolják a színészi jelenlét intenzív megképződését. Szembeötlő, hogy a kép és Nádas drámájának telített, sűrű nyelve nehezen kerül párbeszédbe egymással, dominanciájuk mintha kiszorítaná a két beszédmódot.

Börcsök Enikő Máriája mindezek miatt sem képes otthonosan mozogni a színpadi térben, gesztusai és mozgása olykor rendkívül durvák, mozdulatai hirtelen változnak, teste pedig mellőzi azt a tudatosságot, amelyet a mű következetesen igényel. A Találkozásban ugyanis az emlékeztetés és a hagyományátadás a testek emlékezeteként valósulhatna meg. A habituális emlékezet (Paul Connerton) fogalmát segítségül hívva, a múlt öntudatlan gesztusok és beidegződések mélyen tárolt, testbe írt jelentésein keresztül tárul fel. Mária teste beszél, egy reprezentatív család képviselőjeként a múlt tudása a test tudása is egyben. Börcsök játékából éppen a hitelesség hiányzik, a szerepből adódó grófi múlt testen keresztüli megszólaltatása, a tudatos mozgás és gesztuskészlet beépítése. A rendezés a testek jelentésének kidolgozásával teljesen adós maradt. Király Dániel Fiatalembere szintén képtelen kontrollálnia testét: roppant feladata az lenne, hogy testének megformálatlanságát és ürességét tudatosan vigye színre. Ennek kifejezése azonban igen problematikus marad: a Fiatalember reflektálatlanul gyors színpadi mozgása, hirtelen helyváltoztatása relativizálja a színpadi tér felosztásának jelentésességét. Nehezen értelmezhető, hogy az előadásban miért kapott komoly teret a harsányság, miközben a dráma a csend, a lassú mozgás, a megkomponált, mélyről jövő beszéd dramaturgiájára épül. Nem kerüli el a harsányságot a Fiatalember egykori szerelmével folyt közjátéka sem. A szóban forgó jelenet pedig meglehetősen elhamarkodottan kezeli a színpadi meztelenség problémáját, hiszen a meztelen test expanzív, tolakodó képeken keresztül jelenik meg a színpadi térben, rendkívüli erővel szétzúzva a drámai párbeszédek esztétikumát. Paradox, hogy eközben a mozgóképeknek pedig alig jut szilárd jelentésgeneráló hely, hiszen a kiejtett szöveget követően meglehetősen didaktikus, hogy a kivetítőn megismétlődik a korábban verbálisan már kifejezett cselekvéssor.

Nádas drámájában a mesélés lassú kibontakozásához a nyugalom és csend megkomponálása alapvető szemiotikai eszköz. Mária lassan képes traumáihoz nyelvet találni, szavakba önteni kínzásának stációit. Eszenyi rendezésében ezek a jelenetek bizonytalanul létesítenek kapcsolatot az ötvenes évek reprezentációjának gazdag hagyományával. A magyar filmművészet egy rendkívül markáns ábrázolásmódot alakított ki az ötvenes évekről, így rendkívül kockázatos reflexió nélkül figyelmen kívül hagyni ezt a kánont. Érthető, hogy a börtönjelenetek során hallható háttérzajok, a zárkában csöpögő csap a nyomasztó atmoszféra megteremtését hivatottak biztosítani, ám hatásvadászatuk inkább volt komikus és klisészerű.

Annak ellenére az előadás végének egyes jelenetei képesek voltak olyan komplex megoldások felmutatására, amelyek részben bizonyították a más típusú rendezői koncepció lehetőségét. Bár súlyos közhely, de a kevesebb meglehet, hogy több lett volna Nádas drámájának Pesti Színházbeli színrevitele esetében. Noha a koncepció a videós technikán nyugodott, beszédes, hogy Börcsök Enikő akkor tudta csak kivételes színészi tudását felvillantani, amikor az adott jelenet nem tartalmazott vetítést. Összegezve: hogy az előadás ismételten a Nádas-drámák előadhatóságával kapcsolatos szkepszist igazolta-e, igencsak kérdéses. A színház bátorsága talán az lehetne, ha innovatív módon meg tudná cáfolni ezt a régre visszanyúló megállapítást.

Fritz Gergely

 

Nádas Péter–Vidovszky László: Találkozás, rendező: Eszenyi Enikő; Pesti Színház, bemutató: 2015. október 23.

 

a988fcb1f1e2f5b717dcec34777705de f2ab0bd3df6cd2da17dcec34777705de b61e567da5fbf5a617dcec34777705de 28fce453c0ce576e17dcec34777705de 7418f85698a2675b17dcec34777705de d54fdf70fec375bf17dcec34777705de

Fotó: Vígszínház/Dömölky Dániel


Címke: , , , , , , ,
2018.11.20 - tiszatáj

BACON, FREUD ÉS A LONDONI ISKOLA FESTÉSZETE
Még a Frida Kahlo-kiállítás is látogatható, a Magyar Nemzeti Galéria máris tálcán kínálja legújabb tárlatán az egyetemes képzőművészet – talán nem túlzás állítani – egyik legfontosabb korszakát, a Londoni iskola fénykorát. A Magyarországon először látható időszaki kiállítás elsősorban Lucian Freud, Francis Bacon, Leon Kossoff és Frank Auerbach munkásságára fókuszál, de láthatók az iskola utódainak, a figurális festészet tehetséges kortárs alkotóinak munkái is…. – TÓTH EMESE ÍRÁSA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PASS ANDREÁVAL
Sötét folyosón ülünk a Jurányiban, Andreának nem is olyan régen olvasópróbája volt, összekuporodunk a plakátok borította kanapén. Halkan, meghitt suttogással beszélgetünk az Eltűnő ingerekről, arról is, hogyan írunk drámát, várt és váratlan kihívásokról, és a borzasztó űrről… – DRUBINA ORSOLYA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MAGYARNÉ ANTAL NIKOLETTEL
A Magyarné Antal Nikolett tollából született Répa, retek, mogyoró című könyv az óvodások szorongásait hivatott oldani a logopédiai foglalkozásokkal kapcsolatban, feladatokkal és kedves illusztrációval segítve a mindennapos gyakorlást és fejlődést. A szakemberrel új könyve kapcsán beszélgettünk, ami az idén jelent meg a Manó Könyvek gondozásában… – MAKKAI-KOVÁCS KRISZTINA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

A SZENT ÉS A FARKAS
Hiába jutalmazták az idei Cannes-i Filmfesztiválon a Legjobb forgatókönyvnek járó díjjal, a Csodákat dirigáló Alice Rohrwacher filmje mind hagyományos narratívával bíró dramedy-ként, mind szabálytalanságokra és főképp érzéki benyomásokra összpontosító szerzői műként is felsül. Dekoncentrált darab csírájában remek ötletekkel, ám annál slendriánabb kivitelezéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

SECONDHAND (SZOVJETŰDÖK) AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZBAN
Újfent a múltfeldolgozás kedvelt színházi missziója jegyében indította az évadot az Örkény Színház. Bagossy László rendező és a köré gyűjtött, Kovács D. Dánielből, illetőleg a Színművészeti Egyetem hallgatóiból összeálló alkotócsapat Szvetlana Alekszejevics Nobel-díjjal jutalmazott könyvei alapján készítették el a Madách téri teátrum évadnyitó bemutatóját. A Secondhand – szovjetűdök című előadás az oroszországi posztszovjet létezés esszenciáját igyekszik színpadra vinni… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

A VIRÁG JUDIT GALÉRIA KIÁLLÍTÁSA
1904 és 1914 között az 1870-es és 1880-as években született képzőművész generáció a birodalmi Bécs és az elegáns München helyett inkább a kozmopolita Párizst választotta zarándokhelyéül. E nemzedék tagjai elsőként ismerkedtek meg a fauve-ok és a kubizmus fejleményeivel, használták fel művészetükben a francia főváros által nyújtott modern képzőművészeti újításokat. A mostani nonprofit tárlat nem a Magyar Vadak című 2006-os nagyszabású kiállítást akarja lemásolni, hanem a Nagybányai Művésztelep modernista generációjának első nagy sikereit szeretné bemutatni… – JUHÁSZ BÁLINT ÍRÁSA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

MOZART OPERÁJA A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN
Minél pezsgőbb, szellemesebb, érdekesebb előadás a Figaro házassága Szentendrén, annál nehezebb lesz beilleszteni a Szegedi (Pécsi, Miskolci stb.) Nemzeti Színházba. Minél jobban illik a produkció egy kicsi szabadtéri színpadra nyáron, annál nehezebb lesz alkalmazni egy nagy zárt színpadra ősszel-télen. Elsőre jó ötletnek tűnik, hogy ugyanazt a produkciót vigyük be kőszínházakba, takarítsuk meg a díszletek és a jelmezek költségét, no meg a próbák egy részét. Valójában művészi értelemben komoly vérveszteséget okoz… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

SZERGEJ LOZNYICA FILMJE
A Donyeci történetek egy nagyszerű ukrán rendező friss témát érintő, zavarbaejtő filmje. Szergej Loznyica a 90-es évek közepén kezdte a filmes pályafutását. A dátum talán azért tűnik most beszédesnek, mert sokat elárul Loznyica elkötelezettségéről: ekkor a harmincas évei közepén jár, több foglalkozást kipróbál, és sok országban nagyon alaposan körülnéz. Ifjúkori eszmélkedése egyébként olyan területeken folyik, amelyek azóta önálló országokká váltak: a mai Belorussziában született, Ukrajnában és Oroszországban járt iskolában… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

MIKLOSOVITS LÁSZLÓ KÉPZŐMŰVÉSZ SZEGEDI KIÁLLÍTÁSA
Miklosovits a Tiszatáj Galéria falain egyedi műveket, főként tusrajzokat sorakoztatott föl. Ezek között találunk aprólékos mívességgel megdolgozott alkotásokat, nagyvonalúan, úgymond csuklóból feldobott vonalkölteményeket és lavírozott színes tus-festményeket is. Több grafikát gobelinszerű textúrával jelenített meg az alkotó, a finom vonalszövedékek szinte textil hatásúak. De érdekes, hogy a raszteres tónusokkal, térbeli illúziókat is sikerült kelteni s szoborszerű alakzatokat „faragni”… – PACSIKA EMÍLIA ÍRÁSA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő