10.04.
| Sötétség a Napfény Városában – Beszélgetés Veres Attilával >>>
10.02.
| Trafó – Motus (IT): MDLSX >>>
10.02.
| Asztali beszélgetések… – Meseterápia >>>
09.30.
| MASZK – Trojka Színházi Társulás–Csiky Gergely Állami Magyar Színház: O. márkiné >>>
09.28.
| MASZK – Grecsó Krisztián–Bíró Bence: Megyek utánad >>>
09.28.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Fehér Ferenc: IMÁGÓ >>>
09.23.
| MASZK – Simkó Beatrix–Grecsó Zoltán: #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ >>>
09.21.
| Összművészeti meglepetés a magyar dráma napján >>>
09.21.
| Trafó – Heiner Müller: Kvartett >>>
09.20.
| Válogatás a Mihályfi-gyűjteményből >>>
09.18.
| MNG – Velencei látképek az Intesa Sanpaolo műgyűjteményéből >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>

Csehy Zoltán, Karacs Andrea, Posta Marianna, Szabó Dárió, Tőzsér Árpád, Turi Tímea versei

Bán Zoltán András, Erdei L. Tamás, Kontra Ferenc prózája

Anne Carson, Fried István, Thomas Schestag, Szabó Csaba tanulmánya

A Velencei Építészeti Biennáléról

Diákmelléklet: Lőrincz Csongor Esterházy Péter korai prózájáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Összekuszálódott képek találkozása
2016.06.25 - tiszatáj

ESZENYI NÁDAS-RENDEZÉSÉNEK KÉRDÉSEI

Nádas Péter drámáinak színrevitele rendkívül komoly kihívás. A szerző színpadi életműve meglehetősen távolról kapcsolódik a magyar drámahagyományhoz, bizonyos szempontból pedig idegen zárványt képez. A magyar drámatörténet alkotói közül kevés olyan kísérletező szerzőt említhetünk, aki magának a drámai műnemnek a szétfeszítését is dramaturgiájának középpontjába állította. Felesleges bonyolult színházelméleti fejtegetésekbe belefogni ahhoz, hogy megállapítsuk: egy színházi társulatnak alapkérdések tisztázását kell elvégeznie egy Nádas-darab próbafolyamatának megkezdése előtt. Nádas drámái ugyanis olyan intenzitást várnak el az alkotóktól, amelyhez a mai színházi struktúrában aligha adottak a feltételek. Gondolva az elmélyült próbafolyamathoz szükséges időre vagy a társulat elszántságára, a szellemi kalandozásokhoz elengedhetetlen nyitottságra. Nádas-drámát színpadra vinni olyan vállalkozás, amelyhez nem elegendőek a bekészített klisék, vagy pontosabban szólva: nem engedhető meg a biztos rutinra hagyatkozás kényelme. Költői kérdés, hogy a társulati léten alapuló magyar kőszínházi struktúra alkalmas-e jelenleg egy Nádas-darab színrevitelére, hiszen a temérdek feladat, a repertoár-rendszer akadályozza az elmélyülést, a szerep felkészüléséhez szükséges elemző koncentráció kibontakozását. Mindezzel leginkább arra szeretnék utalni, hogy Nádas darabjai radikálisan igénylik a komolyabb műhelymunkát, amelyet az alternatív szcéna a nehézségek ellenére is eredményesebben képes megteremteni. A lapról a színpadra történő színrevitel folyamata, amelyet Pavis „nehéz születésnek” nevezett, itt még erőteljesebb jelentést nyer: esetünkben a Találkozás című dráma megrendezésének fogyatékosságai lakmuszpapírként jeleznek koncepcionális problémákat egy társulat, vagy akár egy színház működéséről.

Eszenyi Enikő rendezői koncepciója jóllehet számos izgalmas megoldást kínál, ám egyelőre a puszta technikai megoldások nem garantálják egy többrétegű előadás megvalósulását. Eszenyi olyan dramaturgiát választott, amely a megkettőzésre épít: a színészi jelenlét teatralitása kiegészül, hiszen befurakodik a filmes technika, létrehozva a színpadon egy többdimenziós mediális struktúrát. A medialitásnak ez a játéka pedig nem idegen Nádas dramaturgiájától, hiszen a közvetítettség, a továbbhagyományozódás, a múlt átörökíthetőségének játékba hozása a Találkozás alaprétegének nevezhető. A terek és a képek duplikálásának megoldása pedig érdekes lehetőséget biztosít a Találkozás aktuális színpadra állításának dilemmáihoz, hiszen a történelmi kontextus az 1985-ös ősbemutatóhoz képest erőteljesen átalakuláson ment keresztül. A Rákosi-rendszert megidéző történet színreviteléhez már egy megváltozott nyilvánosság, generációs változások, az emlékezet kereteinek sajátos módosulásainak figyelembevétele szükséges. Eszenyi rendezése a ki- és belépés, az itt és az ott térbeli játékára építi az előadás jelhasználatát. Ez a koncepció tudatosítja, hogy a múlt sohasem adott entitás, az emlékek felidézése, a traumák nyelvi megfogalmazhatósága, azaz a Mária által mesélésnek nevezett folyamat megkezdése az egyik legnagyobb kihívás a történet során. A múlt nem őrződik, nem tárolódik el magától, hanem erőfeszítő munkával tehető jelenvalóvá. Ez a Ricœurtől származó megállapítás produktívan összevethető Eszenyi rendezői elképzelésével, hiszen a múlt jelenvalóvá tételéhez Máriának ki kell lépni a most-ból és át kell lépnie a díszlet mögötti térbe: a múlt birodalmába. A (határ)átlépés rituális aktusként (van Gennep) itt érzékletesen játszódik egybe a szövegbeli dramaturgiával, hiszen a múlt távolról, egy másik térből, a kép médiuma által képes csak feltárulni. A filmes apparátus annak belátását fokozza, hogy a jelen és a múlt között tátongó szakadék sokkal mélyebb, mint ’85-ben volt: a nyolcvanas években az ötvenes évek a kvázi-közelmúlt világa volt, a korlátozott nyilvánosság ellenére az „ötvenes évek-filmek” pedig műfajjelölő fogalomként vonult be a filmtörténetbe. Ez a diskurzus pedig a magánszférára korlátozott kommunikatív emlékezet ébrentartását biztosította (Bacsó Péter Te rongyos élet! című filmjének 1983-as bemutatása jelzi, hogy a téma élénken jelen volt az akkori, korlátozott nyilvánosságban).

A filmes technika beemelése kapcsán tehát a közvetítettségben lelhetjük fel azt a mozzanatot, amely allegorikusan a múlt megtapasztalhatóságának törvényszerűségeire döbbenti rá a befogadót. Eszenyi kiválóan érzett rá arra az etikai mintákat sem nélkülöző problémára, hogy az ötvenes éveket közvetlenül átélt szemtanúk közül egyre kevesebben élnek már, ennek következtében reflektálni kell arra, hogy múltunk traumatikus eseményeiről egyre inkább az utóemlékezet (Hirsch) segítségével vagyunk képesek tudást szerezni. A múlt továbbadásának etikai parancsa így ma is generációs láncolatot képez, viszont annak mediális eszközei erőteljes változáson estek át. Mária és a Fiatalember közötti találkozás a hagyományátadás eseményévé teljesedik ki a műben, hiszen a Fiatalember egy teljes generációt képvisel, át kell adni részére a múltat, hogy rendelkezzen a jövőkép ígéretével. A színházi előadásba applikált mozgókép tehát önmagában egy izgalmas mediális játékot hoz létre elméleti szinten. Egyedül az a kérdés, hogy a filmes szólam képes-e integrálódni a drámai textusba. A képek az említett jeleneteken kívül, szinte az előadás egészében agresszív módon áradnak a befogadóra, ennek következtében gátolják a színészi jelenlét intenzív megképződését. Szembeötlő, hogy a kép és Nádas drámájának telített, sűrű nyelve nehezen kerül párbeszédbe egymással, dominanciájuk mintha kiszorítaná a két beszédmódot.

Börcsök Enikő Máriája mindezek miatt sem képes otthonosan mozogni a színpadi térben, gesztusai és mozgása olykor rendkívül durvák, mozdulatai hirtelen változnak, teste pedig mellőzi azt a tudatosságot, amelyet a mű következetesen igényel. A Találkozásban ugyanis az emlékeztetés és a hagyományátadás a testek emlékezeteként valósulhatna meg. A habituális emlékezet (Paul Connerton) fogalmát segítségül hívva, a múlt öntudatlan gesztusok és beidegződések mélyen tárolt, testbe írt jelentésein keresztül tárul fel. Mária teste beszél, egy reprezentatív család képviselőjeként a múlt tudása a test tudása is egyben. Börcsök játékából éppen a hitelesség hiányzik, a szerepből adódó grófi múlt testen keresztüli megszólaltatása, a tudatos mozgás és gesztuskészlet beépítése. A rendezés a testek jelentésének kidolgozásával teljesen adós maradt. Király Dániel Fiatalembere szintén képtelen kontrollálnia testét: roppant feladata az lenne, hogy testének megformálatlanságát és ürességét tudatosan vigye színre. Ennek kifejezése azonban igen problematikus marad: a Fiatalember reflektálatlanul gyors színpadi mozgása, hirtelen helyváltoztatása relativizálja a színpadi tér felosztásának jelentésességét. Nehezen értelmezhető, hogy az előadásban miért kapott komoly teret a harsányság, miközben a dráma a csend, a lassú mozgás, a megkomponált, mélyről jövő beszéd dramaturgiájára épül. Nem kerüli el a harsányságot a Fiatalember egykori szerelmével folyt közjátéka sem. A szóban forgó jelenet pedig meglehetősen elhamarkodottan kezeli a színpadi meztelenség problémáját, hiszen a meztelen test expanzív, tolakodó képeken keresztül jelenik meg a színpadi térben, rendkívüli erővel szétzúzva a drámai párbeszédek esztétikumát. Paradox, hogy eközben a mozgóképeknek pedig alig jut szilárd jelentésgeneráló hely, hiszen a kiejtett szöveget követően meglehetősen didaktikus, hogy a kivetítőn megismétlődik a korábban verbálisan már kifejezett cselekvéssor.

Nádas drámájában a mesélés lassú kibontakozásához a nyugalom és csend megkomponálása alapvető szemiotikai eszköz. Mária lassan képes traumáihoz nyelvet találni, szavakba önteni kínzásának stációit. Eszenyi rendezésében ezek a jelenetek bizonytalanul létesítenek kapcsolatot az ötvenes évek reprezentációjának gazdag hagyományával. A magyar filmművészet egy rendkívül markáns ábrázolásmódot alakított ki az ötvenes évekről, így rendkívül kockázatos reflexió nélkül figyelmen kívül hagyni ezt a kánont. Érthető, hogy a börtönjelenetek során hallható háttérzajok, a zárkában csöpögő csap a nyomasztó atmoszféra megteremtését hivatottak biztosítani, ám hatásvadászatuk inkább volt komikus és klisészerű.

Annak ellenére az előadás végének egyes jelenetei képesek voltak olyan komplex megoldások felmutatására, amelyek részben bizonyították a más típusú rendezői koncepció lehetőségét. Bár súlyos közhely, de a kevesebb meglehet, hogy több lett volna Nádas drámájának Pesti Színházbeli színrevitele esetében. Noha a koncepció a videós technikán nyugodott, beszédes, hogy Börcsök Enikő akkor tudta csak kivételes színészi tudását felvillantani, amikor az adott jelenet nem tartalmazott vetítést. Összegezve: hogy az előadás ismételten a Nádas-drámák előadhatóságával kapcsolatos szkepszist igazolta-e, igencsak kérdéses. A színház bátorsága talán az lehetne, ha innovatív módon meg tudná cáfolni ezt a régre visszanyúló megállapítást.

Fritz Gergely

 

Nádas Péter–Vidovszky László: Találkozás, rendező: Eszenyi Enikő; Pesti Színház, bemutató: 2015. október 23.

 

a988fcb1f1e2f5b717dcec34777705de f2ab0bd3df6cd2da17dcec34777705de b61e567da5fbf5a617dcec34777705de 28fce453c0ce576e17dcec34777705de 7418f85698a2675b17dcec34777705de d54fdf70fec375bf17dcec34777705de

Fotó: Vígszínház/Dömölky Dániel


Címke: , , , , , , ,
2018.09.26 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ AZ #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ CÍMŰ ELŐADÁSRÓL 
Az ősz második napja, este fél nyolc. A régi zsinagóga megtelik, #Orfeusz #Eurüdiké története ölt hamarosan testet. A fehér tánctér két végében egy ingbe öltözött férfi, és egy selyemruhába bújt nő áll. Megvan annak a szépsége, hogy az oszlopokon nyugvó, kőtáblákba vésett tízparancsolat előtt mezítláb táncolnak el egy antik drámát. – FÖLDESI CSENGE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.09.25 - tiszatáj

BÉKÉSCSABA MŰVÉSZETÉNEK PROGRESSZÍV IRÁNYAI ÉS EREDMÉNYEI
Tér-idő átfedések, különbözőségek a szakrálisnak komolyan mondható térben, a kiállítóhelyként, impozáns és letisztult galériaként működő, felújított szolnoki zsinagógában.
Átjárások…
Ablakok nyílnak kifelé-befelé, távoli fények felé vagy éppen komor, kilátástalan-belátástalan falakra vetnek szorongó árny-rétegeket…
Átjárások, átlátások…
Műalkotások különböző stílusok és korok között… Változatosak, sokfélék…

>>>
2018.09.25 - tiszatáj

KRUSOVSZKY DÉNES KÖNYVBEMUTATÓJA
Szeptember 20-án Krusovszky Dénes volt a Grand Café vendége. A szerzővel Akik már nem leszünk sosem című első regényéről Orcsik Roland beszélgetett. – SZUTORISZ SZABOLCS BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.09.20 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Előbb-utóbb megtörténik velünk. Hogy összedől a világ. Vagy úgy tűnik, hogy össze fog dőlni. Nem dől össze. Az idő fontos tényező. Sok múlik egy másodpercen is. A kvantumfizikában. Előtte még nem létezett valami, és egy másodperccel utóbb már igen. Mintha azt mondanánk, hogy a baj előtt egy perccel még nem volt semmi baj. Wurmtól virtuális műveket látunk. Mint amikor félkészen veszünk át egy lakást, és nekünk kell azt befejezni. Nincs megállás […]

>>>
2018.09.19 - tiszatáj

FELUGOSSY LÁSZLÓ: NEM∏SKÓTA SZERELMES VAGYOK A LAPTOPOMBA
Felugossy László Nem∏skóta szerelmes vagyok a laptopomba című kötete 2014-ben látott napvilágot a MissionnArt Galéria gondozásában. A kötetben a szerző megjelölése alapján versek, szövegek, buborékok találhatók. Már a fedőlapon a Felugossyt ábrázoló fénykép is jelzi, hogy ebben a kötetben nem hagyományos költészettel fog találkozni az olvasó…. – BÉKÉS IZABELLA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

BENCZÚR EMESE KIÁLLÍTÁSA A MODEM-BEN
Játék, (ön)irónia, szembesítés, az igazság keresése vagy mindezek egyszerre? A Munkácsy-díjas képzőművész reprezentatív kiállítása az értelmezés, látszat és valóság kérdését helyezi a középpontba… – GALAMBOS ÁDÁM ÍRÁSA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

90 ÉVES DEBRECZENI TIBOR
Mi a titka az összetartó erőnek? Az, ami kellene, hogy nemzeti minimum legyen, „nagyban” is. A haza szeretete, a magyar nyelv és irodalom tisztelete, a közösségi értékek fontosnak tartása. Sajátos vonása a csapatnak a „Játszó ember” megjelölés. D. T. – így nevezi önmagát a Kör alapítója és vezetője, a drámapedagógia hazai megalapítója, hiszen valóban ő a Magyar Drámapedagógiai Társaság létrehozója – az aktív szerepjátszást alapvető fontosságúnak tartja. Homo ludens… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

>>>
2018.09.17 - tiszatáj

Egy kis morgolódással kezdeném: úgy látszik, hogy a központozásmentes nyelvhasználat megjelent magyar filmcímben – értem én, hogy idézet egy kommentből, de akkor sem szerencsés ilyen látványos helyen kerékbetörni a magyar nyelvet… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.15 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ANDREI ROSETTIVEL
Szeptember 22-ig még megtekinthető a NOIMA15 nevű művészeti csoport tárlata a Román Kulturális Intézet kiállító termeiben. A csoport összes tagja főiskolát végzett képzőművész, szinte mindegyikük egy eltérő nyelvezetet beszél: a plen-air látásmódot használják, viszont számukra a nyitott tér vizsgálata nemcsak a színekre, hanem a színspektrumokra, a régi mesterek munkáinak, technikáinak vizsgálatára, az alapvető jellegzetességeik felhasználására is kiterjed… – JUHÁSZ BÁLINT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő