07.15.
| Capa Központ – MIAU! >>>
07.16.
| Kossuth Kiadó – A karanténnapok hordaléka… >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
07.24.
| Már próbál a Dóm téri „Akárki” Zsótér Sándorral és Hegedűs D. Gézával >>>
07.17.
| Vissza a moziba! címmel rendez országos fesztivált a Cirko Film >>>
07.11.
| Western-klasszikusok mozivásznon Ennio Morricone emlékére >>>
NAPI TANDORI

07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>
06.09.
| Mégis lesz Szabadtéri Játékok a Dóm téren >>>
06.05.
| Életre kel az árvíz előtti szegedi belváros >>>
06.05.
| A FISZ új kötetei >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

A szétrázódás ellen
2016.06.14 - tiszatáj

FENYVESI OTTÓ KÖTETBEMUTATÓJA

Fenyvesi Ottó, a XX. századi vajdasági irodalom ’70-es és ’80-as évekbeli virágzásának egyik fontos tanúja, az utóbbi időben „halott vajdaságiakat” szorgalmasan olvasó és olvastató emlékmentő, egyben a hajdani vadulás vizeit ma is eleven „versekkel és kalózsszövegekkel” ellátó alkotó volt a Tiszatáj szerkesztőségének könyvheti vendége 2016. június 10-én. Az évtizedek óta Veszprémben élő és alkotó költő, író, esszéista és képzőművész, aki az idén 50. számához érkező Vár Ucca Műhely nevű kulturális folyóirat alapító szerkesztője is, új könyvéről, a Tiszatáj gondozásában nemrégen megjelent Minimum Rock & Roll-ról a kötet szerkesztőjével, Virág Zoltán irodalomtörténésszel beszélgetett. Az este során, miközben megismerhettük a verskötet darabjainak keletkezési körülményeit, a Fenyvesi versvilágában, költészet-elképzelésében az utóbbi évtizedekben lejátszódott és az alkotó által élénken megfigyelt változások okait, betekintést nyerhettünk a több-médiumú alkotó kibocsátó közegeihez, különféle hagyományaihoz való viszonyába, művészettörténeti kapcsolatkereséseinek folyamatába, s megtudhattuk azt is, hogy „minden szerkezet szétrázódik…” (Minderről később).

Virág Zoltán indítókérdéseivel a visszaemlékezésnek Fenyvesi alapvető művészi ethoszában megnyilvánuló, több jelentős munkájában is testet öltő jelentőségére hívta fel a figyelmet. A Minimum Rock & Roll alig tagolt, a szerző felhatalmazása értelmében kvázi-hosszúversként is olvasható szekvenciáira éppúgy ráillik az emlékező magatartás és a belőle sarjadt emlékvilágok termékeny párbeszéde, mint a korábban megjelent Halott vajdaságiakat olvasva lapjaira vagy A szabadság foglyai című, köztes műfajú, művészetelméleti és –történeti anyag koncepciójára. Fenyvesi válaszában az utolsó évtizedek meghatározó emlékezetkritikai irodalmára, nagy mnemotechnikai érdeklődésre hivatkozva saját vállalkozását is ebben a gondolati térben helyezi el, teszi felismerhetővé (s tehet-e másként az, aki egy versében a „sodrodó hasadékot”, a jelenkorkutatás e széles körben alkalmazott terminusát emlegeti?). Ugyanakkor az alkotó az est folyamán többször emlékeztet az emlékezés elkerülhetetlenségére is, arra, hogy felfogásában „az ember emlékező lény”, vagyis hogy minden irodalmi kordivaton és –parancson túl az autentikus mű az emlékezet, a megörökítés feladatát mintegy természetesen vállalja fel. Virág Zoltán felvetése szerint, ellentmondva a Fenyvesi-recepció domináns szólamának, ez az idővel harmonikus viszonyt ápoló művészi attitűd semmiféle klasszicizálódás vádjával nem illethető, hiszen az emlékezés „maga is egy lázadásforma”, ami mellett az alkotó kitart az utóbbi időszak műveiben. Fenyvesi, aki rendkívüli finomsággal kerüli el az önmagyarázat csapdalehetőségeit, inkább analógiákat, művészi jelenléte számára inspiráló mintákat sorol, hogy megvilágítsa utolsó műveinek (pl. az egyelőre csak a facebook-on olvasható Brazília című szövegnek) szociográfiai, településtörténeti, geopolitikai és személyes paraméterekkel egyaránt leírható kontextusait. A Bácsborsódról származó, később a világművészet hírességévé váló Moholy-Nagy László, valamint a vajdasági művelődéstörténet „helyi jelentőségű szerzői” éppúgy részei ennek az értékalapú és területi szerveződésű kánonnak, mint ahogyan a Gogol halálát író Tolnai Ottó, vagy a rendszeresen újraolvasott, bevallása szerint gondolkodására elévülhetetlen hatást gyakorló platóni Lakoma (Symposion). Ha felfigyelünk Fenyvesi inspirálóan, de sosem szájbarágós didaktikussággal sorolt hivatkozásaira – a regionális értékű, értelmű irodalmi életművek és a képzetes komplexum viszonyát előtérbe állító gondolataira; Juhász Ferenc hosszúverseinek hatását be- és elismerő reflexiójára; a „megmondó ember szereptől” való idegenkedés indítékaira stb. -, mindegyre egy olyan pluralitás és többirányú elismerést lehetővé tevő türelem nyomaira bukkanunk e gondolkodásban, mely a „különböző identitások gyűjtőhelyévé teszi a szubjektum pozícióját” (Virág Zoltán megállapítása szerint).

Ahogyan a beszélgetés tárgyául szolgáló új kötet egyes darabjai fölött rendre feltűnő ’&’, az összeköttetés és mellérendelés jeleként, valamiféle poétikai demokratizmus alakzatában találja meg az időhöz való viszony hiteles változatát, a mindent archiváló magán-emlékezet anyagát átnéző jelenkori én élményét, úgy a hús-vér, előttünk megnyilatkozó Fenyvesi is a felemlegetett dolgok eldöntetlenségével, egymás mellé helyezésével érzékelteti értékrendje mindenféle feszélyező hierarchiától való mentességét. Erre jó példa, hogy amikor az Amerikában töltött időszak jelentős poétikai átalakulásokat hozó tartamáról beszél, nem a beatgeneráció alkotóinak hatását emlegeti, hanem az ottani élet másfajta arányai közt elképzelhető irodalmi szereppel való találkozást, a szlogen szövegszervező erejére való rácsodálkozást. Szóba kerül ezután a korántsem enigmatikus, de magyarázatot kívánó kötetcím, mely megváltozott formátumával utal Fenyvesi pályájának korábbi szakaszait megjelölő címzésekre (maximumrockandroll címen az induló Magyar Narancsban vitt rovatot és hasonló címen műsort szerkesztett az Újvidéki Rádióban). A szerző, bevallása szerint, matematikai képletekként viszonyult a Minimum Rock & Roll szövegeihez, kitölthető szövegtereihez. Ebben a – Virág Zoltán meggyőző állítása szerint – korántsem minimalista, de a minimális vonzalmát vállaló versigényben, Fenyvesi mostani költészetének választásaiban nyilvánvalóan visszaköszön az emlékezeti perspektívából elnyert kételkedő alapállás, a „’70-es és ’80-as évek nagy igazságait” mára kérdésesnek tekintő alkotó másként radikális tapasztalata, mely valamiféle redukció, kevéshez ragaszkodás magatartására sarkall. Kedvenc zenekaráról, a New York-ban alapított és egy magyar származású tagot is magáénak tudó Ramones-ről, az együttes felbomlásáról szólva beszél a „szétrázódásról”, arról, hogy – idővel – „minden szerkezet szétrázódik”, „a bicaj, az autónk, a testünk.” Stb. A zenetörténeti analógia közegéből hirtelen kilépő, és e versvilág általános magyarázataként is érthető megfigyelés, nehezen tagadható „minimális” igazságot tartogat, mikor az életfunkciókat az anyag láthatatlan, lassú kilazulásának folyamatában ábrázolja. Ki tagadhatná e leírás helyességét? És ki tagadhatná, hogy Fenyvesi könyvének tiszteletreméltó törekvése, az emlékező módusz életparanccsá iktatása („Nem szabad felejteni, semmit.” – hangzik el az est folyamán), ezzel a szétrázódással ellentétes indulatként, nem fortyogó, de hatásos hullámként képzeli el a költészet, a számára autentikus szólás jövőjét? A költészet mint a szétrázódott tagok visszaillesztése, a szétrázott anyag visszarendezése, formába rázása, minimum és maximum rock & roll, ad infinitum.

Tóth Ákos

 

Fenyvesi Ottó költői estje, Tiszatáj Szalon

2016. június 10.

 

DSC_0109DSC_0116DSC_0117DSC_0139DSC_0123DSC_0120DSC_0118DSC_0127DSC_0124DSC_0125DSC_0132DSC_0128DSC_0167DSC_0138DSC_0144DSC_0143DSC_0150DSC_0163DSC_0164DSC_0149


Címke: , , , , , ,
2020.07.13 - tiszatáj

GUILLAUME MÉTAYER TÜRELEMÜVEG CÍMŰ KÖTETÉRŐL
Guillaume Métayer-t hazájában irodalomtörténészként, Fried­rich Nietzsche fordítójaként, a magyar irodalom (például József Attila és magyar kortárs szerzők) francia tolmácsolójaként is ismer(het)ik, és nem mellesleg költőként is, aki nemrégiben a Magvetőnek köszönhetően a magyar olvasóknak is bemutatkozott az Időmérték címet viselő sorozatban. Debütálás tehát ez a vékonyka, kabátzsebbe illő kötet… – ÉLES ÁRPÁD KRITIKÁJA

>>>
2020.07.12 - tiszatáj

A HALHATATLAN GÁRDA
Csúcsra járatta üzletpolitikáját a Marvel Moziverzum: a Végtelen háború és a Végjáték téren-időn átívelő, ősgonoszt földbe tipró és sajnálatosan gügye humorú szuperhős-megalomániái nemcsak rekordbevételt gyűjtöttek össze, hanem az egykor csillogó páncélzatú Bosszúállók hitelét is lerombolták. Tavaly még a hírét is alig lehetett hallani, a Netflix viszont nemcsak az év eddigi talán legnagyobb sleeper hitjével örvendeztet, de hathatós szintézist is nyújt a megafilm-panelekbe fáradtaknak… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.11 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
A könyv az Emlékezés a kortárs irodalomban alcímet viseli, ebből, a fülszövegből, valamint a tartalomjegyzék felületes áttekintéséből már világosan kirajzolódik, milyen témát járnak körbe az egyes írások. Ahogyan Angyalosi Gergely is írja az Erdődy Edit-díjas szerzőnek szánt laudációjában: „Szabó Gábor tanulmányai ugyanis nem egyszerűen különféle szerzők egyes műveiről szóló, egymástól elkülönülő esszék, hanem végigvonul rajtuk […] egy jól körülírható problematika”… – DECZKI SAROLTA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.10 - tiszatáj

INTERJÚ AZ AZNAP PROJEKT TAGJAIVAL
A dunakanyari AZNAP Projekt a transzzene, valamint a jazz fuzionálásának igazán különleges hangzásvilágával bűvöli el hallgatóit. Ennek a formációnak idén jelent meg az első nagylemeze Számtalan címmel. A zenekar három tagjával beszélgettünk, Stanislaw Lazarussal (doromb, mc), Németh Balázs Kristóffal (dob) és Őri Kiss Botonddal (zongora)… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.07.09 - tiszatáj

FAMILY ROMANCE, LLC
Dokumentumfilmként talán jobban üzemelne a sztori. Kaspar Astrup Schröder 2012-es, itthon a 10. VERZIO Fesztiválon bemutatott, Családkölcsönző című etűdje egy famíliatagok bérbeadásával foglalkozó japán férfit követ nyomon: szakmájában hibátlanul teljesít, népes otthonában viszont a magány öngyilkosságba taszító gondolata foglalkoztatja… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

BÁN ZSÓFIA: VAGÁNYBAGOLY ÉS A HARMADIK Á
Bán Zsófia mesekönyve kellemes időtöltést nyújthat felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, hiszen kimagasló nyelvi leleményével olyan örökérvényű igazságokat fogalmaz meg kilencvenhat oldalban, amelyek minden korosztály számára megszívlelendők. Az érzékenyítő célzattal íródott kötet az „avagy mindenki lehet más” alcímet viseli, utalva ezzel a történet mondanivalójára… – VOJNICS-ROGICS RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

(1928–2020)
Talán olyannyira mitikus ködbe burkolózott Morricone személye, hogy nem is hinnénk, karrierje valójában iskolapéldája a szamárlétra végigjárásának. Rádiójátékokhoz szerzett zenét, az első években megkötötte a kezét az amerikai slágerritmusukhoz való kötelező idomulás. Később váltott, improvizációs-avantgárd dallamokat komponált az Il Gruppo kísérleti műhelyében, a klasszikus témákat jazz-zel, funkkal fuzionálva… – SZABÓ G. ÁDÁM NEKROLÓGJA

>>>
2020.07.06 - tiszatáj

SZEMÉLYES KÖNYVAJÁNLÓ
Nagyon is jól emlékszem, és időről-időre újra emlékeznem is kell arra a kényszerű megtorpanásra, amikor Báthori Csabát a piarista orosztanárunk visszaparancsolta a helyére. Második utáni nyáron Csaba lefordította Gogol Revizorját, mert nem volt megelégedve az ismert fordítással. Kezében a kockás füzettel a katedra felé indult, hogy tanárának átadja egész nyarának, minden erejének és tudásának summázatát, az újrafordított Revizort… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ALÁNLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő