11.30.
| Téli mesevilág és végtelen szórakozás vár minden korosztályt a Müpa Kultúr Kültéren >>>
11.29.
| Vándorutak a Müpában >>>
11.28.
| Függetlenségi nyilatkozat – Juhász Kata különös műfaji kísérlete >>>
11.28.
| ZUG – Kerekasztal Színház: Vitaszínház a környezettudatosságról >>>
11.28.
| Asztali beszélgetések… – In memoriam Radnóti Miklós >>>
11.28.
| Kerekasztal Színház – Vitaszínház a környezettudatosságról >>>
11.21.
| ZUG művészeti tetthely – Homo Ludens Projekt: Humánia >>>
11.21.
| A 16. Verzió Filmfesztivál szegedi programjai >>>
11.20.
| Grand Café – Próza Nostra Irodalmi Estek: Moskát Anita és Brandon Hackett >>>
11.19.
| Novemberi Sikersztorik a JATE Klub színpadán >>>
11.16.
| Átadták a 16. Verzió Filmfesztivál díjait! >>>
11.15.
| Átadták az ARTtransfer-díjat – A Ludwig Múzeum a kortárs művészet közvetítésének elismerésére alapított új díját >>>
11.14.
| Fergeteges Molière-komédia az Újszegedi Szabadtéri Színpadon >>>
11.07.
| Már elérhetők az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál 2020 jegyei >>>
11.05.
| Budapest Debut Film Forum a Friss Hús filmfesztiválon – várják a filmterveket >>>
10.29.
| Karácsony a Szegedi Szabadtérivel: már kaphatók a kedvezményes bérletek >>>
10.27.
| Felavatták a felújított kökösi unitárius templomot >>>
10.25.
| Alföldi Róbert rendezi a szegedi West Side Story-t >>>
10.24.
| Művészettörténeti szenzáció a kárpátaljai Visken >>>
10.17.
| New Flash >>>

Benesóczky László, Boda Magdolna, Csontos Márta, Kurdy Fehér János, Mohai V. Lajos, Nagy Márta Júlia, Nagy Zopán, Schneider Éva, Simon Bettina, Szegedi Eszter versei
Ferdinánd Zoltán, Szakács Réka, Tóbiás Krisztián prózája
Interjú Danyi Zoltánnal
Franciák, figurák, fordítások (Kovács Eszter, Kovács Ilona, Penke Olga tanulmányai)
Perovics Zoltán Artopédlandia című kiállítása

>>>

INTERJÚ FRIED ISTVÁNNAL
Fried István, az SZTE BTK oktatója, az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék professor emeritusa az augusztus 20-ai állami kitüntetések keretében Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetést vehetett át… – FRITZ GERGELY INTERJÚJA

>>>

A szétrázódás ellen
2016.06.14 - tiszatáj

FENYVESI OTTÓ KÖTETBEMUTATÓJA

Fenyvesi Ottó, a XX. századi vajdasági irodalom ’70-es és ’80-as évekbeli virágzásának egyik fontos tanúja, az utóbbi időben „halott vajdaságiakat” szorgalmasan olvasó és olvastató emlékmentő, egyben a hajdani vadulás vizeit ma is eleven „versekkel és kalózsszövegekkel” ellátó alkotó volt a Tiszatáj szerkesztőségének könyvheti vendége 2016. június 10-én. Az évtizedek óta Veszprémben élő és alkotó költő, író, esszéista és képzőművész, aki az idén 50. számához érkező Vár Ucca Műhely nevű kulturális folyóirat alapító szerkesztője is, új könyvéről, a Tiszatáj gondozásában nemrégen megjelent Minimum Rock & Roll-ról a kötet szerkesztőjével, Virág Zoltán irodalomtörténésszel beszélgetett. Az este során, miközben megismerhettük a verskötet darabjainak keletkezési körülményeit, a Fenyvesi versvilágában, költészet-elképzelésében az utóbbi évtizedekben lejátszódott és az alkotó által élénken megfigyelt változások okait, betekintést nyerhettünk a több-médiumú alkotó kibocsátó közegeihez, különféle hagyományaihoz való viszonyába, művészettörténeti kapcsolatkereséseinek folyamatába, s megtudhattuk azt is, hogy „minden szerkezet szétrázódik…” (Minderről később).

Virág Zoltán indítókérdéseivel a visszaemlékezésnek Fenyvesi alapvető művészi ethoszában megnyilvánuló, több jelentős munkájában is testet öltő jelentőségére hívta fel a figyelmet. A Minimum Rock & Roll alig tagolt, a szerző felhatalmazása értelmében kvázi-hosszúversként is olvasható szekvenciáira éppúgy ráillik az emlékező magatartás és a belőle sarjadt emlékvilágok termékeny párbeszéde, mint a korábban megjelent Halott vajdaságiakat olvasva lapjaira vagy A szabadság foglyai című, köztes műfajú, művészetelméleti és –történeti anyag koncepciójára. Fenyvesi válaszában az utolsó évtizedek meghatározó emlékezetkritikai irodalmára, nagy mnemotechnikai érdeklődésre hivatkozva saját vállalkozását is ebben a gondolati térben helyezi el, teszi felismerhetővé (s tehet-e másként az, aki egy versében a „sodrodó hasadékot”, a jelenkorkutatás e széles körben alkalmazott terminusát emlegeti?). Ugyanakkor az alkotó az est folyamán többször emlékeztet az emlékezés elkerülhetetlenségére is, arra, hogy felfogásában „az ember emlékező lény”, vagyis hogy minden irodalmi kordivaton és –parancson túl az autentikus mű az emlékezet, a megörökítés feladatát mintegy természetesen vállalja fel. Virág Zoltán felvetése szerint, ellentmondva a Fenyvesi-recepció domináns szólamának, ez az idővel harmonikus viszonyt ápoló művészi attitűd semmiféle klasszicizálódás vádjával nem illethető, hiszen az emlékezés „maga is egy lázadásforma”, ami mellett az alkotó kitart az utóbbi időszak műveiben. Fenyvesi, aki rendkívüli finomsággal kerüli el az önmagyarázat csapdalehetőségeit, inkább analógiákat, művészi jelenléte számára inspiráló mintákat sorol, hogy megvilágítsa utolsó műveinek (pl. az egyelőre csak a facebook-on olvasható Brazília című szövegnek) szociográfiai, településtörténeti, geopolitikai és személyes paraméterekkel egyaránt leírható kontextusait. A Bácsborsódról származó, később a világművészet hírességévé váló Moholy-Nagy László, valamint a vajdasági művelődéstörténet „helyi jelentőségű szerzői” éppúgy részei ennek az értékalapú és területi szerveződésű kánonnak, mint ahogyan a Gogol halálát író Tolnai Ottó, vagy a rendszeresen újraolvasott, bevallása szerint gondolkodására elévülhetetlen hatást gyakorló platóni Lakoma (Symposion). Ha felfigyelünk Fenyvesi inspirálóan, de sosem szájbarágós didaktikussággal sorolt hivatkozásaira – a regionális értékű, értelmű irodalmi életművek és a képzetes komplexum viszonyát előtérbe állító gondolataira; Juhász Ferenc hosszúverseinek hatását be- és elismerő reflexiójára; a „megmondó ember szereptől” való idegenkedés indítékaira stb. -, mindegyre egy olyan pluralitás és többirányú elismerést lehetővé tevő türelem nyomaira bukkanunk e gondolkodásban, mely a „különböző identitások gyűjtőhelyévé teszi a szubjektum pozícióját” (Virág Zoltán megállapítása szerint).

Ahogyan a beszélgetés tárgyául szolgáló új kötet egyes darabjai fölött rendre feltűnő ’&’, az összeköttetés és mellérendelés jeleként, valamiféle poétikai demokratizmus alakzatában találja meg az időhöz való viszony hiteles változatát, a mindent archiváló magán-emlékezet anyagát átnéző jelenkori én élményét, úgy a hús-vér, előttünk megnyilatkozó Fenyvesi is a felemlegetett dolgok eldöntetlenségével, egymás mellé helyezésével érzékelteti értékrendje mindenféle feszélyező hierarchiától való mentességét. Erre jó példa, hogy amikor az Amerikában töltött időszak jelentős poétikai átalakulásokat hozó tartamáról beszél, nem a beatgeneráció alkotóinak hatását emlegeti, hanem az ottani élet másfajta arányai közt elképzelhető irodalmi szereppel való találkozást, a szlogen szövegszervező erejére való rácsodálkozást. Szóba kerül ezután a korántsem enigmatikus, de magyarázatot kívánó kötetcím, mely megváltozott formátumával utal Fenyvesi pályájának korábbi szakaszait megjelölő címzésekre (maximumrockandroll címen az induló Magyar Narancsban vitt rovatot és hasonló címen műsort szerkesztett az Újvidéki Rádióban). A szerző, bevallása szerint, matematikai képletekként viszonyult a Minimum Rock & Roll szövegeihez, kitölthető szövegtereihez. Ebben a – Virág Zoltán meggyőző állítása szerint – korántsem minimalista, de a minimális vonzalmát vállaló versigényben, Fenyvesi mostani költészetének választásaiban nyilvánvalóan visszaköszön az emlékezeti perspektívából elnyert kételkedő alapállás, a „’70-es és ’80-as évek nagy igazságait” mára kérdésesnek tekintő alkotó másként radikális tapasztalata, mely valamiféle redukció, kevéshez ragaszkodás magatartására sarkall. Kedvenc zenekaráról, a New York-ban alapított és egy magyar származású tagot is magáénak tudó Ramones-ről, az együttes felbomlásáról szólva beszél a „szétrázódásról”, arról, hogy – idővel – „minden szerkezet szétrázódik”, „a bicaj, az autónk, a testünk.” Stb. A zenetörténeti analógia közegéből hirtelen kilépő, és e versvilág általános magyarázataként is érthető megfigyelés, nehezen tagadható „minimális” igazságot tartogat, mikor az életfunkciókat az anyag láthatatlan, lassú kilazulásának folyamatában ábrázolja. Ki tagadhatná e leírás helyességét? És ki tagadhatná, hogy Fenyvesi könyvének tiszteletreméltó törekvése, az emlékező módusz életparanccsá iktatása („Nem szabad felejteni, semmit.” – hangzik el az est folyamán), ezzel a szétrázódással ellentétes indulatként, nem fortyogó, de hatásos hullámként képzeli el a költészet, a számára autentikus szólás jövőjét? A költészet mint a szétrázódott tagok visszaillesztése, a szétrázott anyag visszarendezése, formába rázása, minimum és maximum rock & roll, ad infinitum.

Tóth Ákos

 

Fenyvesi Ottó költői estje, Tiszatáj Szalon

2016. június 10.

 

DSC_0109DSC_0116DSC_0117DSC_0139DSC_0123DSC_0120DSC_0118DSC_0127DSC_0124DSC_0125DSC_0132DSC_0128DSC_0167DSC_0138DSC_0144DSC_0143DSC_0150DSC_0163DSC_0164DSC_0149


Címke: , , , , , ,
2019.11.19 - tiszatáj

A SZAVAK EREJE
Carl Hunter első nagyjátékfilmes rendezése semmilyen meglepetést nem tartogat azok számára, akik bizonyos elvárásokkal ülnek le elé: A szavak ereje a száraz angol humort és a helyzetekből fakadó finom melankóliát hibátlanul ötvözi, igaz, ezen felül semmi különlegeset nem nyújt. Frank Cottrell Boyce szkriptje és a fineszes színészgárda azonban élővé varázsolja a kiszámítható cselekményt… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.11.19 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SÜVEGES RITÁVAL ÉS ZILAHI ANNÁVAL
Október 28-án két, klímaváltozást tematizáló alkotás bemutatójának adott otthont a Nyugi. Az esemény után az extrodæsia szerkesztőivel, az xtro realm művészcsoport tagjaival, Süveges Ritával és Zilahi Annával készítettünk interjút a kötet létrejöttéről, intermedialitásáról és a nemzetközi diskurzushoz való viszonyáról… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2019.11.18 - tiszatáj

ARANYI SÁNDOR ÉS SINKÓ JÁNOS FESTŐMŰVÉSZEK KÖZÖS TÁRLATA
Hetvenkedők címmel nyílt kiállítás nemrég a szegedi Fischer Galériában, ahol két festőművész alkotásait szemlézhetik meg az érdeklődők. A vagány címadásból sejthetjük, hogy az alkotók e jubileumi kiállítást nem szánták afféle ünnepélyes összegzésnek, inkább egy állomásnak, ahol kicsit megpihennek, hogy aztán erőt gyűjtve tovább folytassák a nagy kalandot… – PACSIKA EMÍLIA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.11.17 - tiszatáj

MADELINE A MÉLYBEN
Lerágott csont őrület és művészet egybefonódása, ám szerencsére – mint rengeteg egyéb témában – itt is akad új a nap alatt. Josephine Decker tavalyi Sundance-szenzációja hipnotikus és zsigeri élménnyel kecsegtető független diadal, a Madeline a mélyben unalomig ismert coming-of-age story-dramaturgiát bont részelemeire, hogy saját kötőanyagából valami teljesen újszerűt, meglepőt alkosson… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.11.16 - tiszatáj

OLGA TOKARCZUK ÉS PETER HANDKE VILÁGAI A GRAND CAFÉBAN
A szegedi Grand Café 2019. november 12-én irodalmi beszélgetéssel köszöntötte a friss Nobel-díjasokat, Olga Tokarczukot és Peter Handkét. A beszélgetést Erdélyi Ágnes, a Kép-Szín-Ház Művészmozi Alapítvány vezetője moderálta. A két, magyarul csak részben olvasható életművet a szerzők szakértő rajongói, Bombitz Attila és Keserű Gizella mutatták be a közönségnek… – KOVÁCS KRISZTINA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.11.15 - tiszatáj

SZÍVEK KIRÁLYNŐJE
Zöldbe és szürkébe bugyolált erdei részlet – első körben rögtön a harmóniára asszociálnánk, csakhogy a dán-egyiptomi May el-Toukhy erotikus melodrámájának nyitánya fejtetőre állítja az elvárásainkat. Pörögni kezd a felvevőgép, szimbolikusan érezzük, beköszöntött a káosz, valami rossz készülődik,,, SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.11.15 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
aatoth franyo tárgyaival, képeivel provokálja és sokkolja a nézőt, gondolatban cselekvésre ösztönzi, amit lát, az most valami előtt vagy után, vagy valami helyett létezik? Nem egy színpadi előadás díszletét tárja elénk a művész, hanem mást, egyfajta mágiát, érzékenységet a természet szépsége iránt […]

>>>
2019.11.13 - tiszatáj

KRASZNAHORKAI LÁSZLÓ: APRÓMUNKA EGY PALOTÁÉRT
Úgy tűnik, a Krasznahorkai-univerzum súlyosan és rendíthetetlenül, csupán a maga törvényeinek engedelmeskedve gravitál az irodalmi térben, és e kikezdhetetlen alkotói szuverenitás a független gondolkodás és létezés etikáját írja bele az életmű egészébe. A periféria, a margó határvidékén történő berendezkedés nem csak a szerzői autonómia, hanem az aktuális irodalmi divatokat következetesen figyelmen kívül hagyó szövegek tekintetében is a szabadság megőrzésének egyik lehetséges biztosítéka… – SZABÓ GÁBOR KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő