11.30.
| Téli mesevilág és végtelen szórakozás vár minden korosztályt a Müpa Kultúr Kültéren >>>
11.29.
| Vándorutak a Müpában >>>
11.28.
| Függetlenségi nyilatkozat – Juhász Kata különös műfaji kísérlete >>>
11.28.
| ZUG – Kerekasztal Színház: Vitaszínház a környezettudatosságról >>>
11.28.
| Asztali beszélgetések… – In memoriam Radnóti Miklós >>>
11.28.
| Kerekasztal Színház – Vitaszínház a környezettudatosságról >>>
11.21.
| ZUG művészeti tetthely – Homo Ludens Projekt: Humánia >>>
11.21.
| A 16. Verzió Filmfesztivál szegedi programjai >>>
11.20.
| Grand Café – Próza Nostra Irodalmi Estek: Moskát Anita és Brandon Hackett >>>
11.19.
| Novemberi Sikersztorik a JATE Klub színpadán >>>
11.16.
| Átadták a 16. Verzió Filmfesztivál díjait! >>>
11.15.
| Átadták az ARTtransfer-díjat – A Ludwig Múzeum a kortárs művészet közvetítésének elismerésére alapított új díját >>>
11.14.
| Fergeteges Molière-komédia az Újszegedi Szabadtéri Színpadon >>>
11.07.
| Már elérhetők az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál 2020 jegyei >>>
11.05.
| Budapest Debut Film Forum a Friss Hús filmfesztiválon – várják a filmterveket >>>
10.29.
| Karácsony a Szegedi Szabadtérivel: már kaphatók a kedvezményes bérletek >>>
10.27.
| Felavatták a felújított kökösi unitárius templomot >>>
10.25.
| Alföldi Róbert rendezi a szegedi West Side Story-t >>>
10.24.
| Művészettörténeti szenzáció a kárpátaljai Visken >>>
10.17.
| New Flash >>>

Benesóczky László, Boda Magdolna, Csontos Márta, Kurdy Fehér János, Mohai V. Lajos, Nagy Márta Júlia, Nagy Zopán, Schneider Éva, Simon Bettina, Szegedi Eszter versei
Ferdinánd Zoltán, Szakács Réka, Tóbiás Krisztián prózája
Interjú Danyi Zoltánnal
Franciák, figurák, fordítások (Kovács Eszter, Kovács Ilona, Penke Olga tanulmányai)
Perovics Zoltán Artopédlandia című kiállítása

>>>

INTERJÚ FRIED ISTVÁNNAL
Fried István, az SZTE BTK oktatója, az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék professor emeritusa az augusztus 20-ai állami kitüntetések keretében Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetést vehetett át… – FRITZ GERGELY INTERJÚJA

>>>

Rozmaring költővel Szomorú országban
2016.06.13 - tiszatáj

PETŐCZ ANDRÁS KÖTETBEMUTATÓJA

Új könyvheti és irodalmi helyszínt avatott június 9-én 18 órakor a Tiszatáj folyóirat és könyvkiadó, mikor új és megújult szerkesztőségében először adott helyt irodalmi rendezvénynek, jelesül a Tiszatáj régi szerzője, Petőcz András költői estjének. A szerzőt Kovács Krisztina irodalomtörténész kérdezte legújabb, az idei Könyvfesztiválra, a Tiszatáj Kiadó gondozásában napvilágot látott verskötete, A megvénhedt Isten kapcsán. Mindazok, akik megtisztelték érdeklődésükkel Petőcz András könyvbemutatóját, a költőtől jelképes ajándékként szinte tételes bevezetést, jól használható segédletet kaptak nemcsak legújabb verseinek olvasásához, de mindenkori költészet-elképzelésének, költői világának megértéséhez is. A megvénhedt Isten újabb verseiről, valamint a műveket létrehívó szándékokról és inspirációkról szólva Petőcz kendőzetlen őszinteséggel, egyben az alkotás titkát nem érintő visszafogottsággal beszélt megihlető mesterekről (a Károli-Biblia fantasztikus irodalmi teljesítményéről, Arany János kurzivált versrészleteiről, Ady nagybetűiről, Kassák ritmikájáról, Pilinszky bármikor idézhető sorairól), a szavak aurájáról, az ismétlés versbeli szerepéről és művészi pályaválasztása egyszerre komolyan vehető és tréfás geneziséről is. A beszélgetőtárs, Kovács Krisztina kezdőkérdésére, mely a kötetben körvonalazódó világ, „Szomorú ország” szociológiailag hangsúlyos megképződése kapcsán az utóbbi időszak magyar lírai gondolkodásában újra polgárjogot nyert közéleti hagyomány érvényesülését firtatta, Petőcz versei kisvilágainak, képzetes struktúráinak nyelvi-esztétikai természetéről közölt érzékletes részleteket. Közérthető vallomása szerint úgy tekint a létrejövő mű keletkező közegére, mint magát elzáró és készen álló tartalmait a kimondás számára tartalékoló külön tér lehetőségére. Hogy még jobban megérthessük líraalkotó metódusa lényegét, Petőcz „csodálatos” közvetítőt választott: a szovjet ifjúsági könyvíró, Noszov Nemtudomká-jának a Picurkák országában végbement kalandjai és a rá legnagyobb hatást tevő ottani epizód, a költő Rozmaring feltűnésének, versszava kivételes mesebeli jelentőségének hasonlatát hívta segítségül, hogy a vers hajdani és mai hatalmára, vágyott-elért helyzetére rávilágítson. Azért is tekinthetjük beszédes választásnak és a hosszas esztétikai (ön)artikuláció minden tetténél érthetőbb gesztusnak a költő feleletét, mert költészete egyik mozgatórugója, ahogyan azt az este további megnyilatkozásaiból leszűrhetjük, éppen a dolgok mágikus megnevezésére szerződött szó „kitalálása”, a dolgok definiálására vállalkozó ész fáradságát nélkülöző metafora megalkotása. Vagyis Petőcz valójában a vers mesevilágát építi mindig, még akkor is, ha e világ, legalábbis költészete mostani állása szerint a rossz közérzet különféle szimbolikus alakzataival, megfáradt és hazug honfitársakkal, a Szomorúság országának polgáraival vagy a megváltás további munkálataitól végletesen elesett, lecsúszott és hajléktalanná lett Isten figurájával és más lényekkel van benépesítve. Az új kötet verseiben is bámulatos változatosságban „tenyésző” nevek – a szó valódi értelmében vett megnevezések – Isten nevének kimerített-kimeríthetetlen formulájától az Egészen Kicsi Kis Létező magán-alakjáig szállítják azt a poétikai energiát, mely a Petőcz-verset mindig is mozgásban, hogy ne mondjuk, életben tartotta. Az este fontos kérdése, megjegyzése vonatkozott Kovács Krisztina részéről a művek rendhagyó modernségére, az értékek átértékelésében élen járó modern (kultúr)korszak állandó meghaladásban és rombolásban testet öltő teljesítményének felismerésére és átélésére, a költői mű itteni dezillúziós jellegére és minden olcsó biztatást elutasító (le)hangoltságára. Petőcz, aki korábban magát egy pesszimizmus nélküli egzisztencializmus gyermekének, „neo-egzisztencialistának” titulálta, tudományos tényekre hivatkozva, az ún. kisnyelveknek és -kultúráknak egy egyesítő globális rendszerbe való felszívódásának folyamatát értékelve, hangot adott annak a fenyegetettség-érzésnek, melyet például Bennszülött-versei zárt ismeretkört tematizáló soraiban is megjelenít, feszélyező módon átélhetővé tesz. Miközben nyilvánvalóak a verset, a magyar verset érintő jelenkori veszélyek, részben külső, részben önsorsrontó fenyegetések, Petőcz, beszédével és élő példájával is üdítő módon kínál felold(oz)ást a romlást mindenre kiterjesztő, apokaliptikus szemlélet és velejáró nosztalgia hatásai alól. Hogy a múltba révedő elégikusság mindenkori és részint jogos vonzása helyett mi determinálja ezt a költészetet a legjelenebb jelenben való részvételre, bekapcsolódásra? A szerző válaszai értelmében a vers folyamatos és konkrét kihívása, kísérlete, mely sokkal többet köszönhet „a szöveg önszervező erejének”, mint a világról meghozott előzetes ítéleteknek vagy nagyívű megfigyeléseknek. A Bibliát sokféleképpen és sokértelműen megidéző kötet kapcsán a szerző kereszténységhez való viszonyát az érdeklődés középpontjába emelő kérdés, majd a rá adott válasz újfent javaslatot tett e versvilág fegyelmező jelen-tudatának felismerésére: ennek értelmében a biblikus megszólalás stilisztikai mintája, retorikai vivőereje éppúgy továbbmondásra, továbbgondolásra késztet(het), mint az örök parancsok (Petőcz a „Ne ölj!” parancsolatát emlegeti) elevensége. A vers, a költő vallomása szerint, egyformán keletkezhet egy magában zakatoló sor gondolatritmusos folytatásából („Szomorú ország szomorú polgára vagyok”), egy hétköznapi élettény transzponálásából (ld. az Apa halálát elbeszélő, az est során felolvasott Másnap-ot), vagy az „Istennek tetsző dolgok” természetén való töprengésből. Az este tanulsága, ha mégis közös nevezőre hozzuk Petőcz sok irányba elindító, de semmilyen értelmezési útra nem parancsoló, s éppen ettől szimpatikus kijelentéseit, hasonló lehetne, mint magáé az elemzett köteté, A megvénhedt istené. Az ottani versek szorgosan dokumentáló, a lét nyomasztó napjainak lejegyzésére szerződött beszélője ugyanis ugyanaz a személy, aki – minden jogos borúlátás dacára – rendre megbontja és kiszélesíti a vers képzetes teteje fölötti mennyezetet, fényforrásokat, mesterséges vagy természetes szó-keltetőket keresve. Igen, ahogyan mindig is tudtuk, „az emberiség kollektív emlékezetének krónikása” ő, számlálhatatlan emberi teher elszenvedője, de Rozmaring, a költő is, aki a kimondás mindenkori biztatását szállítja. Ezt a vers számára és számunkra, „Picurkák” számára, „picurkát” sem mellőzhető reményt.

Tóth Ákos

 

Petőcz András könyvheti estje

Tiszatáj Szalon, 2016. június 9.

 

DSC_0043DSC_0044DSC_0050DSC_0051DSC_0055DSC_0056DSC_0059DSC_0060DSC_0043DSC_0067DSC_0070DSC_0076DSC_0077DSC_0084DSC_0082DSC_0062DSC_0079DSC_0081DSC_0106DSC_0042

 


Címke: , , , , , , ,
2019.11.19 - tiszatáj

A SZAVAK EREJE
Carl Hunter első nagyjátékfilmes rendezése semmilyen meglepetést nem tartogat azok számára, akik bizonyos elvárásokkal ülnek le elé: A szavak ereje a száraz angol humort és a helyzetekből fakadó finom melankóliát hibátlanul ötvözi, igaz, ezen felül semmi különlegeset nem nyújt. Frank Cottrell Boyce szkriptje és a fineszes színészgárda azonban élővé varázsolja a kiszámítható cselekményt… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.11.19 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SÜVEGES RITÁVAL ÉS ZILAHI ANNÁVAL
Október 28-án két, klímaváltozást tematizáló alkotás bemutatójának adott otthont a Nyugi. Az esemény után az extrodæsia szerkesztőivel, az xtro realm művészcsoport tagjaival, Süveges Ritával és Zilahi Annával készítettünk interjút a kötet létrejöttéről, intermedialitásáról és a nemzetközi diskurzushoz való viszonyáról… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2019.11.18 - tiszatáj

ARANYI SÁNDOR ÉS SINKÓ JÁNOS FESTŐMŰVÉSZEK KÖZÖS TÁRLATA
Hetvenkedők címmel nyílt kiállítás nemrég a szegedi Fischer Galériában, ahol két festőművész alkotásait szemlézhetik meg az érdeklődők. A vagány címadásból sejthetjük, hogy az alkotók e jubileumi kiállítást nem szánták afféle ünnepélyes összegzésnek, inkább egy állomásnak, ahol kicsit megpihennek, hogy aztán erőt gyűjtve tovább folytassák a nagy kalandot… – PACSIKA EMÍLIA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.11.17 - tiszatáj

MADELINE A MÉLYBEN
Lerágott csont őrület és művészet egybefonódása, ám szerencsére – mint rengeteg egyéb témában – itt is akad új a nap alatt. Josephine Decker tavalyi Sundance-szenzációja hipnotikus és zsigeri élménnyel kecsegtető független diadal, a Madeline a mélyben unalomig ismert coming-of-age story-dramaturgiát bont részelemeire, hogy saját kötőanyagából valami teljesen újszerűt, meglepőt alkosson… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.11.16 - tiszatáj

OLGA TOKARCZUK ÉS PETER HANDKE VILÁGAI A GRAND CAFÉBAN
A szegedi Grand Café 2019. november 12-én irodalmi beszélgetéssel köszöntötte a friss Nobel-díjasokat, Olga Tokarczukot és Peter Handkét. A beszélgetést Erdélyi Ágnes, a Kép-Szín-Ház Művészmozi Alapítvány vezetője moderálta. A két, magyarul csak részben olvasható életművet a szerzők szakértő rajongói, Bombitz Attila és Keserű Gizella mutatták be a közönségnek… – KOVÁCS KRISZTINA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.11.15 - tiszatáj

SZÍVEK KIRÁLYNŐJE
Zöldbe és szürkébe bugyolált erdei részlet – első körben rögtön a harmóniára asszociálnánk, csakhogy a dán-egyiptomi May el-Toukhy erotikus melodrámájának nyitánya fejtetőre állítja az elvárásainkat. Pörögni kezd a felvevőgép, szimbolikusan érezzük, beköszöntött a káosz, valami rossz készülődik,,, SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.11.15 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
aatoth franyo tárgyaival, képeivel provokálja és sokkolja a nézőt, gondolatban cselekvésre ösztönzi, amit lát, az most valami előtt vagy után, vagy valami helyett létezik? Nem egy színpadi előadás díszletét tárja elénk a művész, hanem mást, egyfajta mágiát, érzékenységet a természet szépsége iránt […]

>>>
2019.11.13 - tiszatáj

KRASZNAHORKAI LÁSZLÓ: APRÓMUNKA EGY PALOTÁÉRT
Úgy tűnik, a Krasznahorkai-univerzum súlyosan és rendíthetetlenül, csupán a maga törvényeinek engedelmeskedve gravitál az irodalmi térben, és e kikezdhetetlen alkotói szuverenitás a független gondolkodás és létezés etikáját írja bele az életmű egészébe. A periféria, a margó határvidékén történő berendezkedés nem csak a szerzői autonómia, hanem az aktuális irodalmi divatokat következetesen figyelmen kívül hagyó szövegek tekintetében is a szabadság megőrzésének egyik lehetséges biztosítéka… – SZABÓ GÁBOR KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő