07.15.
| Capa Központ – MIAU! >>>
07.16.
| Kossuth Kiadó – A karanténnapok hordaléka… >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
07.24.
| Már próbál a Dóm téri „Akárki” Zsótér Sándorral és Hegedűs D. Gézával >>>
07.17.
| Vissza a moziba! címmel rendez országos fesztivált a Cirko Film >>>
07.11.
| Western-klasszikusok mozivásznon Ennio Morricone emlékére >>>
NAPI TANDORI

07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>
06.09.
| Mégis lesz Szabadtéri Játékok a Dóm téren >>>
06.05.
| Életre kel az árvíz előtti szegedi belváros >>>
06.05.
| A FISZ új kötetei >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Rozmaring költővel Szomorú országban
2016.06.13 - tiszatáj

PETŐCZ ANDRÁS KÖTETBEMUTATÓJA

Új könyvheti és irodalmi helyszínt avatott június 9-én 18 órakor a Tiszatáj folyóirat és könyvkiadó, mikor új és megújult szerkesztőségében először adott helyt irodalmi rendezvénynek, jelesül a Tiszatáj régi szerzője, Petőcz András költői estjének. A szerzőt Kovács Krisztina irodalomtörténész kérdezte legújabb, az idei Könyvfesztiválra, a Tiszatáj Kiadó gondozásában napvilágot látott verskötete, A megvénhedt Isten kapcsán. Mindazok, akik megtisztelték érdeklődésükkel Petőcz András könyvbemutatóját, a költőtől jelképes ajándékként szinte tételes bevezetést, jól használható segédletet kaptak nemcsak legújabb verseinek olvasásához, de mindenkori költészet-elképzelésének, költői világának megértéséhez is. A megvénhedt Isten újabb verseiről, valamint a műveket létrehívó szándékokról és inspirációkról szólva Petőcz kendőzetlen őszinteséggel, egyben az alkotás titkát nem érintő visszafogottsággal beszélt megihlető mesterekről (a Károli-Biblia fantasztikus irodalmi teljesítményéről, Arany János kurzivált versrészleteiről, Ady nagybetűiről, Kassák ritmikájáról, Pilinszky bármikor idézhető sorairól), a szavak aurájáról, az ismétlés versbeli szerepéről és művészi pályaválasztása egyszerre komolyan vehető és tréfás geneziséről is. A beszélgetőtárs, Kovács Krisztina kezdőkérdésére, mely a kötetben körvonalazódó világ, „Szomorú ország” szociológiailag hangsúlyos megképződése kapcsán az utóbbi időszak magyar lírai gondolkodásában újra polgárjogot nyert közéleti hagyomány érvényesülését firtatta, Petőcz versei kisvilágainak, képzetes struktúráinak nyelvi-esztétikai természetéről közölt érzékletes részleteket. Közérthető vallomása szerint úgy tekint a létrejövő mű keletkező közegére, mint magát elzáró és készen álló tartalmait a kimondás számára tartalékoló külön tér lehetőségére. Hogy még jobban megérthessük líraalkotó metódusa lényegét, Petőcz „csodálatos” közvetítőt választott: a szovjet ifjúsági könyvíró, Noszov Nemtudomká-jának a Picurkák országában végbement kalandjai és a rá legnagyobb hatást tevő ottani epizód, a költő Rozmaring feltűnésének, versszava kivételes mesebeli jelentőségének hasonlatát hívta segítségül, hogy a vers hajdani és mai hatalmára, vágyott-elért helyzetére rávilágítson. Azért is tekinthetjük beszédes választásnak és a hosszas esztétikai (ön)artikuláció minden tetténél érthetőbb gesztusnak a költő feleletét, mert költészete egyik mozgatórugója, ahogyan azt az este további megnyilatkozásaiból leszűrhetjük, éppen a dolgok mágikus megnevezésére szerződött szó „kitalálása”, a dolgok definiálására vállalkozó ész fáradságát nélkülöző metafora megalkotása. Vagyis Petőcz valójában a vers mesevilágát építi mindig, még akkor is, ha e világ, legalábbis költészete mostani állása szerint a rossz közérzet különféle szimbolikus alakzataival, megfáradt és hazug honfitársakkal, a Szomorúság országának polgáraival vagy a megváltás további munkálataitól végletesen elesett, lecsúszott és hajléktalanná lett Isten figurájával és más lényekkel van benépesítve. Az új kötet verseiben is bámulatos változatosságban „tenyésző” nevek – a szó valódi értelmében vett megnevezések – Isten nevének kimerített-kimeríthetetlen formulájától az Egészen Kicsi Kis Létező magán-alakjáig szállítják azt a poétikai energiát, mely a Petőcz-verset mindig is mozgásban, hogy ne mondjuk, életben tartotta. Az este fontos kérdése, megjegyzése vonatkozott Kovács Krisztina részéről a művek rendhagyó modernségére, az értékek átértékelésében élen járó modern (kultúr)korszak állandó meghaladásban és rombolásban testet öltő teljesítményének felismerésére és átélésére, a költői mű itteni dezillúziós jellegére és minden olcsó biztatást elutasító (le)hangoltságára. Petőcz, aki korábban magát egy pesszimizmus nélküli egzisztencializmus gyermekének, „neo-egzisztencialistának” titulálta, tudományos tényekre hivatkozva, az ún. kisnyelveknek és -kultúráknak egy egyesítő globális rendszerbe való felszívódásának folyamatát értékelve, hangot adott annak a fenyegetettség-érzésnek, melyet például Bennszülött-versei zárt ismeretkört tematizáló soraiban is megjelenít, feszélyező módon átélhetővé tesz. Miközben nyilvánvalóak a verset, a magyar verset érintő jelenkori veszélyek, részben külső, részben önsorsrontó fenyegetések, Petőcz, beszédével és élő példájával is üdítő módon kínál felold(oz)ást a romlást mindenre kiterjesztő, apokaliptikus szemlélet és velejáró nosztalgia hatásai alól. Hogy a múltba révedő elégikusság mindenkori és részint jogos vonzása helyett mi determinálja ezt a költészetet a legjelenebb jelenben való részvételre, bekapcsolódásra? A szerző válaszai értelmében a vers folyamatos és konkrét kihívása, kísérlete, mely sokkal többet köszönhet „a szöveg önszervező erejének”, mint a világról meghozott előzetes ítéleteknek vagy nagyívű megfigyeléseknek. A Bibliát sokféleképpen és sokértelműen megidéző kötet kapcsán a szerző kereszténységhez való viszonyát az érdeklődés középpontjába emelő kérdés, majd a rá adott válasz újfent javaslatot tett e versvilág fegyelmező jelen-tudatának felismerésére: ennek értelmében a biblikus megszólalás stilisztikai mintája, retorikai vivőereje éppúgy továbbmondásra, továbbgondolásra késztet(het), mint az örök parancsok (Petőcz a „Ne ölj!” parancsolatát emlegeti) elevensége. A vers, a költő vallomása szerint, egyformán keletkezhet egy magában zakatoló sor gondolatritmusos folytatásából („Szomorú ország szomorú polgára vagyok”), egy hétköznapi élettény transzponálásából (ld. az Apa halálát elbeszélő, az est során felolvasott Másnap-ot), vagy az „Istennek tetsző dolgok” természetén való töprengésből. Az este tanulsága, ha mégis közös nevezőre hozzuk Petőcz sok irányba elindító, de semmilyen értelmezési útra nem parancsoló, s éppen ettől szimpatikus kijelentéseit, hasonló lehetne, mint magáé az elemzett köteté, A megvénhedt istené. Az ottani versek szorgosan dokumentáló, a lét nyomasztó napjainak lejegyzésére szerződött beszélője ugyanis ugyanaz a személy, aki – minden jogos borúlátás dacára – rendre megbontja és kiszélesíti a vers képzetes teteje fölötti mennyezetet, fényforrásokat, mesterséges vagy természetes szó-keltetőket keresve. Igen, ahogyan mindig is tudtuk, „az emberiség kollektív emlékezetének krónikása” ő, számlálhatatlan emberi teher elszenvedője, de Rozmaring, a költő is, aki a kimondás mindenkori biztatását szállítja. Ezt a vers számára és számunkra, „Picurkák” számára, „picurkát” sem mellőzhető reményt.

Tóth Ákos

 

Petőcz András könyvheti estje

Tiszatáj Szalon, 2016. június 9.

 

DSC_0043DSC_0044DSC_0050DSC_0051DSC_0055DSC_0056DSC_0059DSC_0060DSC_0043DSC_0067DSC_0070DSC_0076DSC_0077DSC_0084DSC_0082DSC_0062DSC_0079DSC_0081DSC_0106DSC_0042

 


Címke: , , , , , , ,
2020.07.13 - tiszatáj

GUILLAUME MÉTAYER TÜRELEMÜVEG CÍMŰ KÖTETÉRŐL
Guillaume Métayer-t hazájában irodalomtörténészként, Fried­rich Nietzsche fordítójaként, a magyar irodalom (például József Attila és magyar kortárs szerzők) francia tolmácsolójaként is ismer(het)ik, és nem mellesleg költőként is, aki nemrégiben a Magvetőnek köszönhetően a magyar olvasóknak is bemutatkozott az Időmérték címet viselő sorozatban. Debütálás tehát ez a vékonyka, kabátzsebbe illő kötet… – ÉLES ÁRPÁD KRITIKÁJA

>>>
2020.07.12 - tiszatáj

A HALHATATLAN GÁRDA
Csúcsra járatta üzletpolitikáját a Marvel Moziverzum: a Végtelen háború és a Végjáték téren-időn átívelő, ősgonoszt földbe tipró és sajnálatosan gügye humorú szuperhős-megalomániái nemcsak rekordbevételt gyűjtöttek össze, hanem az egykor csillogó páncélzatú Bosszúállók hitelét is lerombolták. Tavaly még a hírét is alig lehetett hallani, a Netflix viszont nemcsak az év eddigi talán legnagyobb sleeper hitjével örvendeztet, de hathatós szintézist is nyújt a megafilm-panelekbe fáradtaknak… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.11 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
A könyv az Emlékezés a kortárs irodalomban alcímet viseli, ebből, a fülszövegből, valamint a tartalomjegyzék felületes áttekintéséből már világosan kirajzolódik, milyen témát járnak körbe az egyes írások. Ahogyan Angyalosi Gergely is írja az Erdődy Edit-díjas szerzőnek szánt laudációjában: „Szabó Gábor tanulmányai ugyanis nem egyszerűen különféle szerzők egyes műveiről szóló, egymástól elkülönülő esszék, hanem végigvonul rajtuk […] egy jól körülírható problematika”… – DECZKI SAROLTA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.10 - tiszatáj

INTERJÚ AZ AZNAP PROJEKT TAGJAIVAL
A dunakanyari AZNAP Projekt a transzzene, valamint a jazz fuzionálásának igazán különleges hangzásvilágával bűvöli el hallgatóit. Ennek a formációnak idén jelent meg az első nagylemeze Számtalan címmel. A zenekar három tagjával beszélgettünk, Stanislaw Lazarussal (doromb, mc), Németh Balázs Kristóffal (dob) és Őri Kiss Botonddal (zongora)… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.07.09 - tiszatáj

FAMILY ROMANCE, LLC
Dokumentumfilmként talán jobban üzemelne a sztori. Kaspar Astrup Schröder 2012-es, itthon a 10. VERZIO Fesztiválon bemutatott, Családkölcsönző című etűdje egy famíliatagok bérbeadásával foglalkozó japán férfit követ nyomon: szakmájában hibátlanul teljesít, népes otthonában viszont a magány öngyilkosságba taszító gondolata foglalkoztatja… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

BÁN ZSÓFIA: VAGÁNYBAGOLY ÉS A HARMADIK Á
Bán Zsófia mesekönyve kellemes időtöltést nyújthat felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, hiszen kimagasló nyelvi leleményével olyan örökérvényű igazságokat fogalmaz meg kilencvenhat oldalban, amelyek minden korosztály számára megszívlelendők. Az érzékenyítő célzattal íródott kötet az „avagy mindenki lehet más” alcímet viseli, utalva ezzel a történet mondanivalójára… – VOJNICS-ROGICS RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

(1928–2020)
Talán olyannyira mitikus ködbe burkolózott Morricone személye, hogy nem is hinnénk, karrierje valójában iskolapéldája a szamárlétra végigjárásának. Rádiójátékokhoz szerzett zenét, az első években megkötötte a kezét az amerikai slágerritmusukhoz való kötelező idomulás. Később váltott, improvizációs-avantgárd dallamokat komponált az Il Gruppo kísérleti műhelyében, a klasszikus témákat jazz-zel, funkkal fuzionálva… – SZABÓ G. ÁDÁM NEKROLÓGJA

>>>
2020.07.06 - tiszatáj

SZEMÉLYES KÖNYVAJÁNLÓ
Nagyon is jól emlékszem, és időről-időre újra emlékeznem is kell arra a kényszerű megtorpanásra, amikor Báthori Csabát a piarista orosztanárunk visszaparancsolta a helyére. Második utáni nyáron Csaba lefordította Gogol Revizorját, mert nem volt megelégedve az ismert fordítással. Kezében a kockás füzettel a katedra felé indult, hogy tanárának átadja egész nyarának, minden erejének és tudásának summázatát, az újrafordított Revizort… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ALÁNLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő