05.20.
| Közös, szolidaritáson alapuló kampány indult >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
05.22.
| Táncold körbe Magyarországot online! >>>
06.18.
| Világszerte elérhető lesz a Müpa Wagner-fesztiválja >>>
05.14.
| Ezen a héten a Hóhérokat adja a Miskolci Nemzeti Színház! >>>
05.15.
| Új MADOKE-akció >>>
05.08.
| Vírushelyzet vs. szerzői jog >>>
06.12.
| A Quasimodo költőverseny fesztivállá növi ki magát. >>>
05.11.
| 25 éves a Söndörgő >>>
05.07.
| Online közvetítik a Prágai Tavasz fesztivált >>>
05.04.
| OSZK – Trianon 100 – Történelmünk tragikus sorsú művészeti alkotásai >>>
NAPI TANDORI

05.26.
| Ezek a könyvek esélyesek az idei Merítés-díjra >>>
05.26.
| Wa(l)king the city – Pályázati kiírás >>>
05.22.
| Online tárlaton láthatók a szegedi Táblaképfestészeti Biennálé alkotásai >>>
05.21.
| Könyvtárak az álhírek ellen a koronavírus-járvány idején is >>>
05.18.
| Elindult a Cinego >>>
05.13.
| Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázatot hirdet az idei PesText >>>
05.12.
| Nádasy Erika kapta idén a Déryné díjat! >>>
05.05.
| Elstartolt az 1749.hu >>>
05.04.
| Értéket ment és munkahelyeket teremt a Népi Építészeti Program >>>
04.28.
| Zene otthonmaradáshoz – Lounge remix album a Kerekes Bandtől >>>
04.24.
| Dalközpontú urbánus album Subicz Gábortól és zenekarától >>>

Aczél Géza, Samuel Martin Eno Belinga, Gömöri György, Julesz János, Rékai Anett, Vajsenbek Péter versei

Bene Zoltán, Kovács Katalin, Nyerges Gábor Ádám prózája

Bartha-Kovács Katalin, Éles Árpád, Nagy Fruzsina tanulmánya

Bakonyi István, Baráth Tibor, Kabdebó Lóránt, Lukács Barbara, Sántha József, Széchenyi Ágnes kritikája

>>>

Hegedűművész, énekesnő, zeneszerző Szirtes Edina Mókus, aki a komolyzenét tartja anyanyelvének, miközben improvizálva keveri a különböző stílusokat és műfajokat. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán diplomázó alkotótól azt is megkérdeztük, mit csinál, amikor nem a zenél? – ÚJSZÁSZI ILONA INTERJÚJA

>>>

Szombat, Budapest
2016.06.12 - tiszatáj

Számtalan írás utal arra ez ehhez hasonlóak közül, hogy a Könyvhét összeköt, de úgysem tudom Tóth-Czifra Julcsinál szebben vagy Nagy Gabriellánál megrendítőbben összefoglalni e kötések szépségét és mélységét. Mentségemre szolgáljon, a szombati nap megnyitókban, s így a katarzis lehetőségeiben is szegényebb: hogy csak pár aprócska ünneprontványt soroljak, a nap jelentős részében vigasztalhatatlanul szakad az eső, kevés emlékezeteset ígérnek a pódiumbeszélgetések, az árak pedig időnként a kedvezményekkel együtt is meghaladják a tárcám vastagságát. Emiatt Bartók Imrét és Gyáni Gábort egyaránt kénytelen vagyok a pultoknál hagyni, pedig mind a Láttam a ködnek országát, mind A történelem mint emlék(mű) igencsak vonz. Hát hallott-e már valaki olyat, hogy az apokaliptikus könyvpiaci hangulatban a kiadók a kisállatgótikára (az meg mi lehet?) fanyalodnak? És van-e izgalmasabb annál, ha valaki nem csak (és nem elsősorban) arra kíváncsi, hogy mi történt (az úgyis kideríthetetlen) egy adott történelmi fordulóponton, hanem arra is, miért, milyen stratégiák mentén emlékszünk rá pont úgy, ahogy? Bartók írásművészetéből (mondjuk a Fémből) és Gyáni kutatásaiból (pl. Az elveszíthető múltból) egyaránt organikusan következnek e kötetek, de velük majd csak később ismerkedek meg. Amit ugyanakkor e könyveken időlegesen megspórolok, gyorsan és  gondolkodás nélkül el is szórom: tegnap egy Turi Marci-kötetet vettem 3000-ért (ennél persze ez a kiváló, orosz irodalmat boncolgató kritikakötet jóval olcsóbb, és van belőle valahol félrerakva nekem egy recipéldány, de a JAK standjánál egy ideje rendre megszáll a szolidaritás szelleme – tavaly egy kitűzőt vettem egy ezresért, a pultnál álló Szenderák Bence majdnem fejreállt meglepetésében – és most minden eddiginél jobban biztatnék hasonlóra mindenkit: ne szavakkal, pénzzel segítsen, amíg még lehet), ma meg egy Purosz Leonidaszt ezerért (ez természetesen potom összeg, viszont erről a kötetről épp ezeken a hasábokon írok majd nemsokára; csakhogy ami a pazarlást illeti, egyetlen fiatalíró-szervezet sem maradhat ki a szórásomból); hogy pedig irracionalitásomat megkoronázzam, nem egyszer, de kétszer fizetem ki ugyanazt a kör italt egy közeli (és természetesen könyvkiadási témájú) megbeszélés után – erre pedig csak akkor jövök rá, mikor a jattolásnál déja vum támad.

Egy, a fentihez hasonló bevásárlólista ugyanakkor csak akkor izgalmas, ha interaktív, vagyis ha másokéba is belenézhetünk. A héten öt eseményen moderáltam, az Írókölcsönző keretein belül ellátogattunk Szvoren Edinával Pápára, Békésre és a szomszéd utcába (jó kis túrák voltak!), pénteken meg a FISZ és a Jelenkor közös világirodalmi sorozatának köteteit mutattuk be Kertes Gáborral és Vörös Istvánnal. Talán nem árulok el nagy meglepetést – eléggé elfáradtam. Ilyen körülmények között a szombatot a szervezetlen szétesés ünnepévé nevezem ki: egyetlen célom a boldog lézengés a pavilonok között. Kezdetben, míg a nap egyetlen megbeszélését próbáljuk összehozni Kollár Árpival, Izsó Zitával és Lesi Zolival, úgy érzem magam, mintha az isonzói csatát játszanánk újra, annyira meg kell küzdenünk minden milliméternyi előrejutásért, hogy végül elérjünk a sarokig; minden pavilon mögül rég nem látott barátok, ismerősök lesnek ránk. Aztán lemegy a megbeszélés (ugye, rendesen, kétszer is kifizetem a számlát), és az ismerősökkel való találkozások katonai próbatételek helyett azzá válnak, amiknek lenniük kell: a Könyvhétben való feloldódás alapvető kritériumaivá. Mert az már pénteken kiderült, hogy ha az ember kicsit elmerül a beszélgetésben Csehy Zolival, Dornbach Máriával, Ayhan Gökhannal, etc., abból minden lesz, csak racionális cselekvés nem. Mert hát tegyük a kezünk a szívünkre: van-e annak értelme, hogy az ember az egyre jobban szakadó esőben sem húzódik be valami szárazabb zugba, mert akkor meg kéne szakítania a felvidéki értelmiséggel folytatott pletykálkodás oly ritka lehetőségét? És olyan menő dolog-e jótékonykodni a JAK-kal, ha aztán az ember annyira belebonyolódik a bámészkodásba és csevegésbe, hogy húsz méterrel odébb azt veszi észre, hogy a kezében maradt az ArtPop legújabb kötete, pedig nem fizetett érte? (Minden rosszban van valami jó: így a napi sport részét képzi, hogy önmagam hülyeségén meglepődve futva viszem vissza.) Hát persze hogy nem – de minden méteren barátokra találni, mindenkivel megosztható a legújabb megjelenés, olvasmányélmény, szimpátia és antipátia – és akármennyire is hiszek kritikusként pályatársaim munkájának befolyásoló erejében, a „Te, és ez jó?” „Fú, figyelj, kurvajó!” jellegű párbeszédek, a személyes lelkesedés legalább annyira képesek befolyásolni vásárlásaimat, mint kedvenc kritikusaim kimunkált érvelései.

Így folyik ez egy ideig, Nyerges Gábor Ádám megpróbál rábeszélni arra, hogy avanzsáljak lírakritikussá Stolcz Ádám kötetének erejéig, Lengyel Imre Zsolttól megtudom, milyen is a „rendes” könyv (az, ami nem az 500 forintos pakkokból származik), Görföl Balázst pedig nagy nehezen eleresztjük, hogy kielégíthesse a Gadamer-könyvére áhítozó, várhatóan kígyózó tömegeket. Aztán elered az eső, és a Margó Fesztivál és a JAK Piknik melletti legfontosabb párhuzamos esemény, a labdarúgó Európa-bajnokság napi adagja is kezdetét veszi. Kollár Árpi ígéri, este kivetítőn lehet majd nézni az angol-oroszt, én pedig – ha már Könyvhét – az esti események tükrében, két, a marseille-i Vélodrome-ba szóló jeggyel a zsebemben, összeszorult szívvel ajánlom a két válogatott drukkereinek Nick Hornby klasszikusát. Az a címe, Hogyan legyünk jók?

Zelei Dávid


Címke: , , ,
2020.05.28 - tiszatáj

J. M. W. TURNER THOMSON’S AEOLIAN HARP (THOMSON ÆOLHÁRFÁJA)
„William Turner minden idők egyik leghíresebb és legeredetibb művésze; festészetével kapcsolatban a szakirodalom többsége szuperlatívuszokban fogalmaz. A művészettörténetben a „fény őrültjeként” emlegetik, „aki valóságos katalógusát adta a fenségesnek”, és aki „a végsőkig kifinomult ábrázolásaival ajándékozott meg minket”. Turner munkássága és hagyatéka azonban nemcsak képzőművészeti, de lírai alkotásokat is tartalmaz – amint erre elenyészően kevesen, de az utolsó ötven év kutatásai közül többen is felhívták a figyelmet […]

>>>
2020.05.27 - tiszatáj

RÉVÉSZ EMESE: SIMI ÉS A RENDETLEN BETŰK
Révész Emese nevével eddig leggyakrabban művészettörténeti kontextusban találkozhattunk, a gyermekkönyvek kapcsán is leginkább művészettörténeti, illusztrációs kérdésekkel összefüggésben. Most megjelent könyvével a gyermek- és ifjúsági irodalom platformján jelentkezett, az elemzői oldalról az alkotói oldalra térve át. Könyvének főhőse Simi, az óvodából iskolába kerülő kisfiú, akinek iskolakezdő éve jelentősen különbözik osztálytársaitól… – KATONA ANDREA KRITIKÁJA

>>>
2020.05.26 - tiszatáj

BÖDECS LÁSZLÓ: AZ ÁRVÍZ HELYE
Bödecs László második kötete is a hiány esztétikájára épít, ahogy számos műalkotás a XX. század elejétől egészen napjainkig. A hiányérzet, a töredezettség, szétesettség, az értékvesztettség tapasztalatából táplálkozó művek a világot, a dolgokat in absentia ábrázolják. A hiány azonban olyan jel nélküli jelölet, olyan üres hely, lyuk, hézag, repedés, űr stb., amely mindig a valamivel – az artikulálhatóval, jelenlévővel – szembeállítható. A semmi is a valamivel, mindennel szemben megképződő nemlét… – VISY BEATRIX KRITIKÁJA

>>>
2020.05.25 - tiszatáj

AZ ELSŐ ÁRULÓ

Radikális baloldaliként indult, Pasolini barátjaként tartották számon az idén 81 éves Marco Bellocchiót, jóllehet tavalyi maffiadrámája végképp nem bír semmilyen újító, pláne felforgató szándékkal: Az első áruló olykor csúnya kilengésekkel, de összességében biztos kézzel felépített biopic, amelynek esélye sincs, sőt, talán soha nem is akart a legnagyobbak közé emelkedni… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOZÓKY FELÍCIA AKA I AM SOYUZZAL
Az I Am Soyuzt hallgatva úgy érzed magad, mintha belekerültél volna egy álomba, ahol minden megtörténhet. Bozóky Felícia különböző emberi érzelmekkel apellál és közelebb hozza, érthetőbbé teszi őket számunkra. A jelenleg is orvosként praktizáló, sürgősségi osztályon dolgozó singer-songwriter mesél nekünk… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

Hegedűművész, énekesnő, zeneszerző Szirtes Edina Mókus, aki a komolyzenét tartja anyanyelvének, miközben improvizálva keveri a különböző stílusokat és műfajokat. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán diplomázó alkotótól azt is megkérdeztük, mit csinál, amikor nem a zenél? – ÚJSZÁSZI ILONA INTERJÚJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

GERGELY ÁGNES: A SZOMJÚSÁG ÁRA. KÉT REGÉNY
Gergely Ágnes lírája, tárcái, memoárja és regényei szorosan összetartoznak, írásainak mélyrétegeiben beforratlan, újra meg újra feltépett sebek sejlenek fel. Regényei szereplőinek az életét egyéni és kollektív traumák, a személyiséget eltörölni próbáló hatalmi rendszerek alakítják. „Mi is megtapasztaltuk a már elfelejtett szavak – mint éhség, szomjúság és hazátlanság – elemi jelentését” – írja Pilinszky János. Gergely Ágnes azt tárja elénk, mi lett ennek a gyötrelmesen megtapasztalt, majd elfelejteni próbált elemi szomjúságnak az ára… – POLGÁR ANIKÓ KRITIKÁJA

>>>
2020.05.16 - tiszatáj

CAPONE
5 év karrierpokol után új filmmel jelentkezett Az erő krónikájával hirtelen felkapottá, majd gyorsan kegyvesztetté vált Josh Trank. Szerzői kommentárokkal dúsított anti-gengsztermozijában végig ott lüktet fiaskójának összes zöngéje: drogmámoros, alkoholgőzben pácolt, kreatív nézeteltérésekkel, végül idegösszeomlással dúsított rendezőpályáját a szesztilalom legismertebb gengszterének hattyúdalával állítja párhuzamba… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő