11.29.
| Vándorutak a Müpában >>>
11.28.
| Függetlenségi nyilatkozat – Juhász Kata különös műfaji kísérlete >>>
11.28.
| ZUG – Kerekasztal Színház: Vitaszínház a környezettudatosságról >>>
11.28.
| Asztali beszélgetések… – In memoriam Radnóti Miklós >>>
11.28.
| Kerekasztal Színház – Vitaszínház a környezettudatosságról >>>
11.21.
| ZUG művészeti tetthely – Homo Ludens Projekt: Humánia >>>
11.21.
| A 16. Verzió Filmfesztivál szegedi programjai >>>
11.20.
| Grand Café – Próza Nostra Irodalmi Estek: Moskát Anita és Brandon Hackett >>>
11.19.
| Novemberi Sikersztorik a JATE Klub színpadán >>>
11.17.
| Háború utáni és kortárs művekből rendez aukciót a Virág Judit Galéria >>>
11.16.
| Átadták a 16. Verzió Filmfesztivál díjait! >>>
11.15.
| Átadták az ARTtransfer-díjat – A Ludwig Múzeum a kortárs művészet közvetítésének elismerésére alapított új díját >>>
11.14.
| Fergeteges Molière-komédia az Újszegedi Szabadtéri Színpadon >>>
11.07.
| Már elérhetők az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál 2020 jegyei >>>
11.05.
| Budapest Debut Film Forum a Friss Hús filmfesztiválon – várják a filmterveket >>>
10.29.
| Karácsony a Szegedi Szabadtérivel: már kaphatók a kedvezményes bérletek >>>
10.27.
| Felavatták a felújított kökösi unitárius templomot >>>
10.25.
| Alföldi Róbert rendezi a szegedi West Side Story-t >>>
10.24.
| Művészettörténeti szenzáció a kárpátaljai Visken >>>
10.17.
| New Flash >>>

Benesóczky László, Boda Magdolna, Csontos Márta, Kurdy Fehér János, Mohai V. Lajos, Nagy Márta Júlia, Nagy Zopán, Schneider Éva, Simon Bettina, Szegedi Eszter versei
Ferdinánd Zoltán, Szakács Réka, Tóbiás Krisztián prózája
Interjú Danyi Zoltánnal
Franciák, figurák, fordítások (Kovács Eszter, Kovács Ilona, Penke Olga tanulmányai)
Perovics Zoltán Artopédlandia című kiállítása

>>>

INTERJÚ FRIED ISTVÁNNAL
Fried István, az SZTE BTK oktatója, az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék professor emeritusa az augusztus 20-ai állami kitüntetések keretében Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetést vehetett át… – FRITZ GERGELY INTERJÚJA

>>>

Szombat, Budapest
2016.06.12 - tiszatáj

Számtalan írás utal arra ez ehhez hasonlóak közül, hogy a Könyvhét összeköt, de úgysem tudom Tóth-Czifra Julcsinál szebben vagy Nagy Gabriellánál megrendítőbben összefoglalni e kötések szépségét és mélységét. Mentségemre szolgáljon, a szombati nap megnyitókban, s így a katarzis lehetőségeiben is szegényebb: hogy csak pár aprócska ünneprontványt soroljak, a nap jelentős részében vigasztalhatatlanul szakad az eső, kevés emlékezeteset ígérnek a pódiumbeszélgetések, az árak pedig időnként a kedvezményekkel együtt is meghaladják a tárcám vastagságát. Emiatt Bartók Imrét és Gyáni Gábort egyaránt kénytelen vagyok a pultoknál hagyni, pedig mind a Láttam a ködnek országát, mind A történelem mint emlék(mű) igencsak vonz. Hát hallott-e már valaki olyat, hogy az apokaliptikus könyvpiaci hangulatban a kiadók a kisállatgótikára (az meg mi lehet?) fanyalodnak? És van-e izgalmasabb annál, ha valaki nem csak (és nem elsősorban) arra kíváncsi, hogy mi történt (az úgyis kideríthetetlen) egy adott történelmi fordulóponton, hanem arra is, miért, milyen stratégiák mentén emlékszünk rá pont úgy, ahogy? Bartók írásművészetéből (mondjuk a Fémből) és Gyáni kutatásaiból (pl. Az elveszíthető múltból) egyaránt organikusan következnek e kötetek, de velük majd csak később ismerkedek meg. Amit ugyanakkor e könyveken időlegesen megspórolok, gyorsan és  gondolkodás nélkül el is szórom: tegnap egy Turi Marci-kötetet vettem 3000-ért (ennél persze ez a kiváló, orosz irodalmat boncolgató kritikakötet jóval olcsóbb, és van belőle valahol félrerakva nekem egy recipéldány, de a JAK standjánál egy ideje rendre megszáll a szolidaritás szelleme – tavaly egy kitűzőt vettem egy ezresért, a pultnál álló Szenderák Bence majdnem fejreállt meglepetésében – és most minden eddiginél jobban biztatnék hasonlóra mindenkit: ne szavakkal, pénzzel segítsen, amíg még lehet), ma meg egy Purosz Leonidaszt ezerért (ez természetesen potom összeg, viszont erről a kötetről épp ezeken a hasábokon írok majd nemsokára; csakhogy ami a pazarlást illeti, egyetlen fiatalíró-szervezet sem maradhat ki a szórásomból); hogy pedig irracionalitásomat megkoronázzam, nem egyszer, de kétszer fizetem ki ugyanazt a kör italt egy közeli (és természetesen könyvkiadási témájú) megbeszélés után – erre pedig csak akkor jövök rá, mikor a jattolásnál déja vum támad.

Egy, a fentihez hasonló bevásárlólista ugyanakkor csak akkor izgalmas, ha interaktív, vagyis ha másokéba is belenézhetünk. A héten öt eseményen moderáltam, az Írókölcsönző keretein belül ellátogattunk Szvoren Edinával Pápára, Békésre és a szomszéd utcába (jó kis túrák voltak!), pénteken meg a FISZ és a Jelenkor közös világirodalmi sorozatának köteteit mutattuk be Kertes Gáborral és Vörös Istvánnal. Talán nem árulok el nagy meglepetést – eléggé elfáradtam. Ilyen körülmények között a szombatot a szervezetlen szétesés ünnepévé nevezem ki: egyetlen célom a boldog lézengés a pavilonok között. Kezdetben, míg a nap egyetlen megbeszélését próbáljuk összehozni Kollár Árpival, Izsó Zitával és Lesi Zolival, úgy érzem magam, mintha az isonzói csatát játszanánk újra, annyira meg kell küzdenünk minden milliméternyi előrejutásért, hogy végül elérjünk a sarokig; minden pavilon mögül rég nem látott barátok, ismerősök lesnek ránk. Aztán lemegy a megbeszélés (ugye, rendesen, kétszer is kifizetem a számlát), és az ismerősökkel való találkozások katonai próbatételek helyett azzá válnak, amiknek lenniük kell: a Könyvhétben való feloldódás alapvető kritériumaivá. Mert az már pénteken kiderült, hogy ha az ember kicsit elmerül a beszélgetésben Csehy Zolival, Dornbach Máriával, Ayhan Gökhannal, etc., abból minden lesz, csak racionális cselekvés nem. Mert hát tegyük a kezünk a szívünkre: van-e annak értelme, hogy az ember az egyre jobban szakadó esőben sem húzódik be valami szárazabb zugba, mert akkor meg kéne szakítania a felvidéki értelmiséggel folytatott pletykálkodás oly ritka lehetőségét? És olyan menő dolog-e jótékonykodni a JAK-kal, ha aztán az ember annyira belebonyolódik a bámészkodásba és csevegésbe, hogy húsz méterrel odébb azt veszi észre, hogy a kezében maradt az ArtPop legújabb kötete, pedig nem fizetett érte? (Minden rosszban van valami jó: így a napi sport részét képzi, hogy önmagam hülyeségén meglepődve futva viszem vissza.) Hát persze hogy nem – de minden méteren barátokra találni, mindenkivel megosztható a legújabb megjelenés, olvasmányélmény, szimpátia és antipátia – és akármennyire is hiszek kritikusként pályatársaim munkájának befolyásoló erejében, a „Te, és ez jó?” „Fú, figyelj, kurvajó!” jellegű párbeszédek, a személyes lelkesedés legalább annyira képesek befolyásolni vásárlásaimat, mint kedvenc kritikusaim kimunkált érvelései.

Így folyik ez egy ideig, Nyerges Gábor Ádám megpróbál rábeszélni arra, hogy avanzsáljak lírakritikussá Stolcz Ádám kötetének erejéig, Lengyel Imre Zsolttól megtudom, milyen is a „rendes” könyv (az, ami nem az 500 forintos pakkokból származik), Görföl Balázst pedig nagy nehezen eleresztjük, hogy kielégíthesse a Gadamer-könyvére áhítozó, várhatóan kígyózó tömegeket. Aztán elered az eső, és a Margó Fesztivál és a JAK Piknik melletti legfontosabb párhuzamos esemény, a labdarúgó Európa-bajnokság napi adagja is kezdetét veszi. Kollár Árpi ígéri, este kivetítőn lehet majd nézni az angol-oroszt, én pedig – ha már Könyvhét – az esti események tükrében, két, a marseille-i Vélodrome-ba szóló jeggyel a zsebemben, összeszorult szívvel ajánlom a két válogatott drukkereinek Nick Hornby klasszikusát. Az a címe, Hogyan legyünk jók?

Zelei Dávid


Címke: , , ,
2019.11.16 - tiszatáj

OLGA TOKARCZUK ÉS PETER HANDKE VILÁGAI A GRAND CAFÉBAN
A szegedi Grand Café 2019. november 12-én irodalmi beszélgetéssel köszöntötte a friss Nobel-díjasokat, Olga Tokarczukot és Peter Handkét. A beszélgetést Erdélyi Ágnes, a Kép-Szín-Ház Művészmozi Alapítvány vezetője moderálta. A két, magyarul csak részben olvasható életművet a szerzők szakértő rajongói, Bombitz Attila és Keserű Gizella mutatták be a közönségnek… – KOVÁCS KRISZTINA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.11.15 - tiszatáj

SZÍVEK KIRÁLYNŐJE
Zöldbe és szürkébe bugyolált erdei részlet – első körben rögtön a harmóniára asszociálnánk, csakhogy a dán-egyiptomi May el-Toukhy erotikus melodrámájának nyitánya fejtetőre állítja az elvárásainkat. Pörögni kezd a felvevőgép, szimbolikusan érezzük, beköszöntött a káosz, valami rossz készülődik,,, SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.11.15 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
aatoth franyo tárgyaival, képeivel provokálja és sokkolja a nézőt, gondolatban cselekvésre ösztönzi, amit lát, az most valami előtt vagy után, vagy valami helyett létezik? Nem egy színpadi előadás díszletét tárja elénk a művész, hanem mást, egyfajta mágiát, érzékenységet a természet szépsége iránt […]

>>>
2019.11.13 - tiszatáj

KRASZNAHORKAI LÁSZLÓ: APRÓMUNKA EGY PALOTÁÉRT
Úgy tűnik, a Krasznahorkai-univerzum súlyosan és rendíthetetlenül, csupán a maga törvényeinek engedelmeskedve gravitál az irodalmi térben, és e kikezdhetetlen alkotói szuverenitás a független gondolkodás és létezés etikáját írja bele az életmű egészébe. A periféria, a margó határvidékén történő berendezkedés nem csak a szerzői autonómia, hanem az aktuális irodalmi divatokat következetesen figyelmen kívül hagyó szövegek tekintetében is a szabadság megőrzésének egyik lehetséges biztosítéka… – SZABÓ GÁBOR KRITIKÁJA

>>>
2019.11.12 - tiszatáj

OLOSZ ELLA TEXTILMŰVÉSZ ALKOTÁSAIBÓL NYÍLT EMLÉKKIÁLLÍTÁS
A kedvencemmé lett egy fénykép Olosz Elláról: az, amelyiken a művész egyik geometrikus rendbe zárt szőttese előtt áll, karba font kézzel egy finoman csíkozott blézerben. A törékeny alak mintha maga is a mögötte látható mű szerves része lenne. Azt hiszem, ez egy jellemző kép róla, ez a nagyszerű asszony testileg, lelkileg azonosult művészetével. Ez az autentikusság átsüt a szövedékeken, leragyog a szőnyegekről, a ránk hagyott életművéből személyisége pontosan kiolvasható… – PACSIKA LIA MEGNYITÓJA

>>>
2019.11.12 - tiszatáj

ÁLOM DOKTOR
Járgány motor nélkül. Stephen King legendás Kubrick-kritikája szerint ilyen adaptációt csiszolt 1977-es bestselleréből a híresen perfekcionista direktor. Rögtön ki is ütközik a különbség: az író csupán populáris paneleket tologat, míg a 2001 és a Mechanikus narancs adaptőre szerzői hangütéssel közelít a témához, vagyis darabokra szed, analizál, újra összerak, és valami egyedit teremt. Mike Flanagan misztikus horrorja – vagyis egyszerre a Ragyogás című regény és film folytatása – után még tágabbra nyílik a könyv és mozi közötti rés… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.11.09 - tiszatáj

KISS JUDIT ÁGNES: A HALÁL MILONGÁT TÁNCOL
Tizenöt éves koromban, konfirmációi előkészítőn a lelkészünk azt a kérdést tette fel nekünk, mihez kezdenénk, ha megtudnánk, hogy 24 óra van már csak hátra az életünkből, és jön a világvége. A többség nagy része szendén megadta a pc választ: kibékülnék a haragosaimmal, elmondanám a szeretteimnek, mennyire fontosak nekem, rendbe tenném a dolgaimat, imádkoznék Istenhez stb. Egy lány volt csak közöttünk, aki ki merte mondani a frankót, én bizony kipróbálnám a kábítószert és a szexet, mert nem akarok úgy meghalni, hogy egyikben sem volt részem… – ISTÓK ANNA KRITIKÁJA

>>>
2019.11.07 - tiszatáj

A XXIX. PLEIN AIR NEMZETKÖZI ALKOTÓTELEP KIÁLLÍTÁSA ELÉ
Tudjuk, hogy egy művésztelepet elindítani és működtetni nem egyszerű dolog. Munka van vele. Sokba kerül. Akkor mégis miért szeretne Csongrád városa művésztelepet magának – Európa és Magyarország sok más településével együtt? Talán azért, mert csupán a művészet képes időtállóan és hitelesen dokumentálni egy időszakot, egy kort. Hogy a művészet maradéktalanul tiszta, romlatlan és igazmondó lenne? Szó sincs róla. De még mindig ez a legjobb megoldás. Ahogyan a demokrácia… – GYARMATI GABRIELLA MEGNYITÓJA

>>>
2019.11.03 - tiszatáj

INTERJÚ A HOMO LUDENS PROJECT ALKOTÓIVAL
A Homo Ludens Project kompániájáról nehéz úgy beszélni, hogy ne személyes emlékek, tapasztalatok sora rohamozzon meg. Több elsőjénél ott voltam, és egészen felemelő látni, merre haladnak. Ahogy ott ülök a megbeszélt helyünkön Benkő Imolára és Szilágyi Szabolcsra várva, az jut eszembe, hogy ők is olyan emberek, akikkel ott tudom felvenni a beszélgetés fonalát, ahol leejtettük. Két folyton mozgó figura, akik folyamatosan feszegetik a határaikat, ezzel bevállalva olyan élethelyzeteket akár szakmai téren, akár civil életükben, amelyekre lehet, hogy ők sem számítottak eddig… – TÓTH EMESE INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő