10.04.
| Sötétség a Napfény Városában – Beszélgetés Veres Attilával >>>
10.02.
| Trafó – Motus (IT): MDLSX >>>
10.02.
| Asztali beszélgetések… – Meseterápia >>>
09.30.
| MASZK – Trojka Színházi Társulás–Csiky Gergely Állami Magyar Színház: O. márkiné >>>
09.28.
| MASZK – Grecsó Krisztián–Bíró Bence: Megyek utánad >>>
09.28.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Fehér Ferenc: IMÁGÓ >>>
09.23.
| MASZK – Simkó Beatrix–Grecsó Zoltán: #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ >>>
09.21.
| Összművészeti meglepetés a magyar dráma napján >>>
09.21.
| Trafó – Heiner Müller: Kvartett >>>
09.20.
| Válogatás a Mihályfi-gyűjteményből >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>

Csehy Zoltán, Karacs Andrea, Posta Marianna, Szabó Dárió, Tőzsér Árpád, Turi Tímea versei

Bán Zoltán András, Erdei L. Tamás, Kontra Ferenc prózája

Anne Carson, Fried István, Thomas Schestag, Szabó Csaba tanulmánya

A Velencei Építészeti Biennáléról

Diákmelléklet: Lőrincz Csongor Esterházy Péter korai prózájáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Az irodalomtörténet instabilitása, avagy: mindenki azt lát, amit lát
2016.06.12 - tiszatáj

 

 

 

 

 

 

Az Ünnepi Könyvhét apropóján induló friss és ropogós GYORSREAKCIÓ alrovatunk célja, hogy a megjelenése után minél gyorsabb reakciót kapjanak az olvasók a magyar könyvtermésről. Az általunk felkért kritikusok és szépírók írásaiból így reményeink szerint mozaikszerűen kirajzolódik a könyvpiac vállaltan szubjektív képe. A Tiszatáj Online természetesen a rovatban megjelent írásokra is vár reakciókat.

 

SZAJBÉLY MIHÁLY:
A HOMOKVÁRÉPÍTÉS ÖRÖME

Szajbély Mihály fő kutatási területe a XIX. századi (klasszikus) magyar irodalom, mely területhez szinte a kezdetektől hozzákapcsolódik még Csáth Géza életének és műveinek terrénuma, naplóinak kiadási munkálatai is. Szajbély emellett behatóan foglalkozik az irodalom médiatudományi megközelítésének kérdéseivel és figyelemmel kíséri a kortárs magyar irodalmat, különös tekintettel a vajdasági szerzők műveire. Aki régóta ismeri munkásságát, semmi meglepőt sem talál abban, hogy A homokvárépítés öröme című új tanulmánykötetében olyan szerzők kerülnek egymás mellé, mint Jókai, Kemény, Danilo Kiš, Tolnai, Asbóth, Csáth, Eötvös József, Darvasi, Ottlik, Bodor Ádám.

„A múltról szóló elbeszélések … ideiglenes, törékeny és tünékeny formák.” – írja könyvének bevezetőjében a szerző mintegy magyarázva saját irodalomtörténészi tevékenységére alkalmazott címbeli metaforát. Kérdés azonban, hogy valóban a múltról beszél-e, aki az általa itt és most olvasott szövegekről beszél?

A fenti névsor első pillantásra talán heterogénnek tűnik, a kötetet végigolvasva azonban azt tapasztaljuk, hogy az egyes elemzések szervesen, szinte magától értetődő természetességgel kapcsolódnak egymáshoz a kötet egészében következetesen alkalmazott, kiérlelt és önálló szemléletté formált elméleti megfontolásoknak köszönhetően, melyek közül Luhmann rendszer-elmélete a legmeghatározóbb.  E szemléleti koherencia teszi lehetővé, hogy akár az egymástól olyan nagyon távolinak tűnő világokat is, mint Wim Wenders Berlin fölött az ég című filmjének városa és Asbóth János Álmok álmodója című regényének Velencéje, meggyőzően legyen képes összekapcsolni. A kötet kohéziójának másik biztosítéka az írások személyes hangszerelése, amely közelebb áll az általa tárgyalt írók stílusához, mint a luhmanni teoretikus nyelvhez vagy más, a könyvben hivatkozott kortárs irodalom- és társadalomelméletek formalizált nyelvhasználatához. Szajbély egyszerre érvényesíti a művek eredeti kontextusának vizsgálatát a mai olvasó nézőpontjával (a kötet terminológiájával élve a kontextuális olvasatot a kanonikussal), és rendkívül érzékeny arra is, hogy választott szerzői maguk hogyan olvasnak vagy hogyan olvastak. Nem csak a tudományos szakirodalom által felvetett problémákat vizsgálja meg gyakran meghökkentően újszerű nézőpontból, nem csak más médiumok, például az auditív, a képi vagy performatív kifejezésformák szempontjából tárja fel az irodalom médiumának lehetőségeit és sajátosságait, hanem az is érdekli, ahogyan ez a médium önmagára reflektál.  A kötet egyik legélvezetesebb darabja a Lám megmondtam: perverzió című tanulmány, ahol Szajbély Csáth Géza Jókai-értelmezését, (voltaképpen egyik zseniális kis jegyzetét)  veszi fontolóra: „Jókainak irtózatos perverz ötletei (Dekameron) voltak néha – sőt ezekben utazott. De annyira romantikusan tálalta fel, hogy mielőtt valaki megbotránkozhatott volna rajta – már előbb sírnia kellett.” Szajbély ennek nyomán először is értelmezi Csáth perverzió-fogalmát és aztán félretologatja Jókai romantikus kulisszáit, hogy föltárhassa mögöttük a modern ember lélektani útvesztőit. Hogy aztán a következő tanulmányban már maga is a Csáth-i inspiráció hatására olvassa és értelmezze újra Jókai Páter Péter című 1880-ban íródott regényét.

A Csáth Gézáról szóló önálló tanulmánya pedig, mely „Az egy kudarcos értelmiségi karriertörténeti kórrajza” alcímet viseli, mindazoknak a kutatóknak és olvasóknak megfontolandó példával szolgálhat, akik valamilyen formában az irodalom és a pszichoanalízis viszonyának kérdésével foglalkoznak a maguk területén. Szajbély kimutatja egy korai trauma meghatározó jelentőségét Csáth életében, amikor 17 évesen végig kellett néznie csodálatos kishúgának, az öt éves Ilonkának hosszú betegségét és gyötrelmes haláltusáját. Ez a veszteség, majd a családban bekövetkező további halálesetek Szajbély szerint különösen meghatározóak voltak Csáth művészi szemléletének, érzékenységének kialakulására, valamint közrejátszhattak abban is, hogy érdeklődése a freudi pszichoanalízis felé fordult. Csáth végzetének egyik komponense éppen abban keresendő, hogy hitt a pszichoanalízis tudományos megalapozottságában, objektivitásában. Folyamatos önanalízisei ugyanis fokozatosan megbénították tudatában a művészi imaginációt és kreativitást: „Mióta az analyzissel behatóan foglalkozom, és minden ízében elemezem az öntudatlan lelki életemet, nincs többé szükség rá, hogy írjak. Pedig az analyzis csak szenvedést hoz, keserű életismeretet és kiábrándulást. Az írás pedig gyönyört ad és kenyeret.” A belső kritikává váló analízis miatt védtelennek érzi magát mások tekintetétől, akik ugyanúgy olvashatnak őbenne, ahogy ő, az analitikus képes olvasni másokban.

Szajbély a modernitással bekövetkező identitásváltozás tágabb összefüggésrendszerébe helyezi Csáth karrierjének és személyiségének kollapszusát, és a Cornelia Bohn–Alois Hahn szerzőpáros elemzéseire hivatkozva felveti azt a gondolatot, hogy „a multiplikálódott személyiség helyreállítására a művészet az egyetlen alkalmas eszköz.”

Ezen a ponton szeretném bevezetni a homokvár metaforájának Tolnai-féle változatát, a gyerekkori vízparti homokvár-csöpögtetést, amely egyike azoknak a nem-haszonelvű tevékenységeknek, amikor a játék, az alkotás önfeledtségében megszűnik a tér és az idő, végtelenné tágul a pillanat, a nyári vakáció boldog szabadsága.  Az irodalom nem csak abban segíthet bennünket, hogy megkonstruáljuk saját identitásunkat a világ folyamatosan változó sokféleségében, hanem – paradox módon – abban is, hogy ki tudjunk lépni identitásunk, énünk szűk cellájából. Amikor egy könyvet olvasunk, bizonyos értelemben megszűnünk létezni. Virginia Woolf metaforájával élve a könyv mintegy kettéhasít bennünket olvasás közben, hogy folyamatosan össze tudjunk kapcsolódni egy másik elmével, a szerzőével.

Végezetül meg kell említenünk, hogy a kötetet és a borítót a szerző fotóinak felhasználásával Szauter Dóra tervezte. Az organikus, természeti mintázatokat rögzítő, a keretezés réven megkonstruáló színes képek a fotó médiumában épp a természeti formák szemlélésének önmagáért való örömét sugározzák.

Mikola Gyöngyi

 

A_homokv__r-600Szajbély Mihály: A homokvárépítés öröme. Irodalomtörténeti tanulmányok

JATEPress, Szeged, 2016.

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , , ,
2018.09.20 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Előbb-utóbb megtörténik velünk. Hogy összedől a világ. Vagy úgy tűnik, hogy össze fog dőlni. Nem dől össze. Az idő fontos tényező. Sok múlik egy másodpercen is. A kvantumfizikában. Előtte még nem létezett valami, és egy másodperccel utóbb már igen. Mintha azt mondanánk, hogy a baj előtt egy perccel még nem volt semmi baj. Wurmtól virtuális műveket látunk. Mint amikor félkészen veszünk át egy lakást, és nekünk kell azt befejezni. Nincs megállás […]

>>>
2018.09.19 - tiszatáj

FELUGOSSY LÁSZLÓ: NEM∏SKÓTA SZERELMES VAGYOK A LAPTOPOMBA
Felugossy László Nem∏skóta szerelmes vagyok a laptopomba című kötete 2014-ben látott napvilágot a MissionnArt Galéria gondozásában. A kötetben a szerző megjelölése alapján versek, szövegek, buborékok találhatók. Már a fedőlapon a Felugossyt ábrázoló fénykép is jelzi, hogy ebben a kötetben nem hagyományos költészettel fog találkozni az olvasó…. – BÉKÉS IZABELLA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

BENCZÚR EMESE KIÁLLÍTÁSA A MODEM-BEN
Játék, (ön)irónia, szembesítés, az igazság keresése vagy mindezek egyszerre? A Munkácsy-díjas képzőművész reprezentatív kiállítása az értelmezés, látszat és valóság kérdését helyezi a középpontba… – GALAMBOS ÁDÁM ÍRÁSA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

90 ÉVES DEBRECZENI TIBOR
Mi a titka az összetartó erőnek? Az, ami kellene, hogy nemzeti minimum legyen, „nagyban” is. A haza szeretete, a magyar nyelv és irodalom tisztelete, a közösségi értékek fontosnak tartása. Sajátos vonása a csapatnak a „Játszó ember” megjelölés. D. T. – így nevezi önmagát a Kör alapítója és vezetője, a drámapedagógia hazai megalapítója, hiszen valóban ő a Magyar Drámapedagógiai Társaság létrehozója – az aktív szerepjátszást alapvető fontosságúnak tartja. Homo ludens… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

>>>
2018.09.17 - tiszatáj

Egy kis morgolódással kezdeném: úgy látszik, hogy a központozásmentes nyelvhasználat megjelent magyar filmcímben – értem én, hogy idézet egy kommentből, de akkor sem szerencsés ilyen látványos helyen kerékbetörni a magyar nyelvet… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.15 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ANDREI ROSETTIVEL
Szeptember 22-ig még megtekinthető a NOIMA15 nevű művészeti csoport tárlata a Román Kulturális Intézet kiállító termeiben. A csoport összes tagja főiskolát végzett képzőművész, szinte mindegyikük egy eltérő nyelvezetet beszél: a plen-air látásmódot használják, viszont számukra a nyitott tér vizsgálata nemcsak a színekre, hanem a színspektrumokra, a régi mesterek munkáinak, technikáinak vizsgálatára, az alapvető jellegzetességeik felhasználására is kiterjed… – JUHÁSZ BÁLINT INTERJÚJA

>>>
2018.09.12 - tiszatáj

KENYERES BÁLINT FILMJE
A Tegnap Kenyeres Bálint egészen különleges nagyjátékfilmes bemutatkozása: tíz évvel az utolsó kisjátékfilmje után készült el. Ráadásul a rendkívüli elsőfilmes vállalkozásról van szó, hiszen a Tegnap soknemzetiségű produkció, amelynek stábjában csupán néhány magyar van (például a nagyszerű Fillenz Ádám), legalább két világsztár (Vlad Ivanov és Joanna ter Steege) szerepel, a helyszínek kivétel nélkül Magyarországon kívüliek… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.12 - tiszatáj

KULCSÁR-SZABÓ ZOLTÁN: SZINONÍMIÁK. KÖZELEDÉSEK HEIDEGGERHEZ
Érdemes kicsit elidőzni a címnél és az alcímnél. Szinonímiák. Ugyanaz és más, azonosság és különbség. Közelség, szomszédság, rokonság, mégis távolság és idegenség. A görögben közös név, egymás melletti, együttes, összetartozó megnevezései valaminek, nagyjából ugyanannak ‒ de tudjuk, hiszen írás, s legkivált talán fordítás során rendre mélabúsan vagy kétségbeesetten tapasztaljuk, hogy mégis egészen másnak… – SIMON ATTILA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.10 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A CSAKNEKEDKISLÁNY ZENEKARRAL
Tavaly répával záporozták meg a közönséget, idén őket fenyegette eső, ráadásul ajándék lovaskocsis-akusztikus koncerttel kenyerezték le a Malomfesztivált csak azért, hogy felléphessenek. Ők a Csaknekedkislány zenekar. – FÖLDESI CSENGE INTERJÚJA

>>>
2018.09.07 - tiszatáj

SUMMER 1993
Önéletrajzi ihletésű munka az eddig rövidfilmeken dolgozó, 1986-os születésű Carla Simón nagyjátékfilmes debütje. Film-memoárnak hívja a tavalyi, Goya-díjakkal és a Berlinalén a legjobb elsőfilmesnek járó zsűridíjjal honorált Summer 1993-t. Erőteljes szubjektivitáson nyugvó műve nemcsak már-már transzcendens húrokat pengető karakterdráma, de remekül illeszkedik a spanyol filmtörténetet olykor nagyban reformáló gyerektrauma-mozik sorába is… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő