01.02.
| Pannon Filharmonikusok – Exkluzív hagyomány >>>
12.18.
| Jazz Kocsma – Hartay Csaba Rajongók voltunk című prózakötetének bemutatója >>>
12.13.
| Itt az első Képmáska könyv! >>>
12.12.
| Tiszatáj Szalon – „Előkészületek és születésnap” – Tandori 80 >>>
12.12.
| A XXVIII. jászberényi ART CAMP Művészeti Szimpózium kiállítása >>>
12.10.
| Urbán Ádám fotográfus „Esély – Chance” című rendhagyó kiállítása >>>
12.10.
| Indul a MACI testvér kampány az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 70 éves évfordulóján >>>
12.10.
| Nemzetközi koreográfusokkal érkezik Szegedre a Közép-Európa Táncszínház >>>
12.10.
| A KET Szegeden – Támogatói jegy a világhírű koreográfusok estjére >>>
12.08.
| Lipták György grafikusművész kiállítása >>>
12.12.
| Elhunyt Kósa Ferenc Kossuth-díjas filmrendező >>>
12.11.
| Világok Találkozása a Bem moziban: Kornya Zsolt kapta a Hexa-díjat >>>
12.11.
| Igazi könyvritkaságot adott ki az Akadémia a Szent Koronáról >>>
12.07.
| Lackfi-est Halason >>>
12.06.
| Elsöprő többséggel állt ki az MTA Közgyűlése az elnök mellett, és kéri a kutatóhálózat pénzét a minisztertől >>>
12.04.
| Pozsonyban díjazták a Virágvölgyet >>>
12.03.
| Az operák királynője készül a Szegedi Szabadtérire >>>
11.29.
| Új fénybe állítják a magángyűjtemények a kommunista korszak kutatását >>>
11.29.
| Átadták az idei Kortárs-díjakat >>>
11.22.
| Kulka János Szegeden játszik a nyáron >>>

Cristian Fulas, Haász János, Szöllősi Mátyás prózája

Böndör Pál, kabai lóránt, Anne-Marie Kennesey, Zalán Tibor, Závada Péter versei

TANDORI 80
Áfra János, Ágh István, Babarczy Eszter, Györe Balázs, Harcos Bálint, Krasznahorkai László, Petri György Sirokai Mátyás, Szabó Gábor Szabó Marcell, Varga Dániel írásai

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

Az irodalomtörténet instabilitása, avagy: mindenki azt lát, amit lát
2016.06.12 - tiszatáj

 

 

 

 

 

 

Az Ünnepi Könyvhét apropóján induló friss és ropogós GYORSREAKCIÓ alrovatunk célja, hogy a megjelenése után minél gyorsabb reakciót kapjanak az olvasók a magyar könyvtermésről. Az általunk felkért kritikusok és szépírók írásaiból így reményeink szerint mozaikszerűen kirajzolódik a könyvpiac vállaltan szubjektív képe. A Tiszatáj Online természetesen a rovatban megjelent írásokra is vár reakciókat.

 

SZAJBÉLY MIHÁLY:
A HOMOKVÁRÉPÍTÉS ÖRÖME

Szajbély Mihály fő kutatási területe a XIX. századi (klasszikus) magyar irodalom, mely területhez szinte a kezdetektől hozzákapcsolódik még Csáth Géza életének és műveinek terrénuma, naplóinak kiadási munkálatai is. Szajbély emellett behatóan foglalkozik az irodalom médiatudományi megközelítésének kérdéseivel és figyelemmel kíséri a kortárs magyar irodalmat, különös tekintettel a vajdasági szerzők műveire. Aki régóta ismeri munkásságát, semmi meglepőt sem talál abban, hogy A homokvárépítés öröme című új tanulmánykötetében olyan szerzők kerülnek egymás mellé, mint Jókai, Kemény, Danilo Kiš, Tolnai, Asbóth, Csáth, Eötvös József, Darvasi, Ottlik, Bodor Ádám.

„A múltról szóló elbeszélések … ideiglenes, törékeny és tünékeny formák.” – írja könyvének bevezetőjében a szerző mintegy magyarázva saját irodalomtörténészi tevékenységére alkalmazott címbeli metaforát. Kérdés azonban, hogy valóban a múltról beszél-e, aki az általa itt és most olvasott szövegekről beszél?

A fenti névsor első pillantásra talán heterogénnek tűnik, a kötetet végigolvasva azonban azt tapasztaljuk, hogy az egyes elemzések szervesen, szinte magától értetődő természetességgel kapcsolódnak egymáshoz a kötet egészében következetesen alkalmazott, kiérlelt és önálló szemléletté formált elméleti megfontolásoknak köszönhetően, melyek közül Luhmann rendszer-elmélete a legmeghatározóbb.  E szemléleti koherencia teszi lehetővé, hogy akár az egymástól olyan nagyon távolinak tűnő világokat is, mint Wim Wenders Berlin fölött az ég című filmjének városa és Asbóth János Álmok álmodója című regényének Velencéje, meggyőzően legyen képes összekapcsolni. A kötet kohéziójának másik biztosítéka az írások személyes hangszerelése, amely közelebb áll az általa tárgyalt írók stílusához, mint a luhmanni teoretikus nyelvhez vagy más, a könyvben hivatkozott kortárs irodalom- és társadalomelméletek formalizált nyelvhasználatához. Szajbély egyszerre érvényesíti a művek eredeti kontextusának vizsgálatát a mai olvasó nézőpontjával (a kötet terminológiájával élve a kontextuális olvasatot a kanonikussal), és rendkívül érzékeny arra is, hogy választott szerzői maguk hogyan olvasnak vagy hogyan olvastak. Nem csak a tudományos szakirodalom által felvetett problémákat vizsgálja meg gyakran meghökkentően újszerű nézőpontból, nem csak más médiumok, például az auditív, a képi vagy performatív kifejezésformák szempontjából tárja fel az irodalom médiumának lehetőségeit és sajátosságait, hanem az is érdekli, ahogyan ez a médium önmagára reflektál.  A kötet egyik legélvezetesebb darabja a Lám megmondtam: perverzió című tanulmány, ahol Szajbély Csáth Géza Jókai-értelmezését, (voltaképpen egyik zseniális kis jegyzetét)  veszi fontolóra: „Jókainak irtózatos perverz ötletei (Dekameron) voltak néha – sőt ezekben utazott. De annyira romantikusan tálalta fel, hogy mielőtt valaki megbotránkozhatott volna rajta – már előbb sírnia kellett.” Szajbély ennek nyomán először is értelmezi Csáth perverzió-fogalmát és aztán félretologatja Jókai romantikus kulisszáit, hogy föltárhassa mögöttük a modern ember lélektani útvesztőit. Hogy aztán a következő tanulmányban már maga is a Csáth-i inspiráció hatására olvassa és értelmezze újra Jókai Páter Péter című 1880-ban íródott regényét.

A Csáth Gézáról szóló önálló tanulmánya pedig, mely „Az egy kudarcos értelmiségi karriertörténeti kórrajza” alcímet viseli, mindazoknak a kutatóknak és olvasóknak megfontolandó példával szolgálhat, akik valamilyen formában az irodalom és a pszichoanalízis viszonyának kérdésével foglalkoznak a maguk területén. Szajbély kimutatja egy korai trauma meghatározó jelentőségét Csáth életében, amikor 17 évesen végig kellett néznie csodálatos kishúgának, az öt éves Ilonkának hosszú betegségét és gyötrelmes haláltusáját. Ez a veszteség, majd a családban bekövetkező további halálesetek Szajbély szerint különösen meghatározóak voltak Csáth művészi szemléletének, érzékenységének kialakulására, valamint közrejátszhattak abban is, hogy érdeklődése a freudi pszichoanalízis felé fordult. Csáth végzetének egyik komponense éppen abban keresendő, hogy hitt a pszichoanalízis tudományos megalapozottságában, objektivitásában. Folyamatos önanalízisei ugyanis fokozatosan megbénították tudatában a művészi imaginációt és kreativitást: „Mióta az analyzissel behatóan foglalkozom, és minden ízében elemezem az öntudatlan lelki életemet, nincs többé szükség rá, hogy írjak. Pedig az analyzis csak szenvedést hoz, keserű életismeretet és kiábrándulást. Az írás pedig gyönyört ad és kenyeret.” A belső kritikává váló analízis miatt védtelennek érzi magát mások tekintetétől, akik ugyanúgy olvashatnak őbenne, ahogy ő, az analitikus képes olvasni másokban.

Szajbély a modernitással bekövetkező identitásváltozás tágabb összefüggésrendszerébe helyezi Csáth karrierjének és személyiségének kollapszusát, és a Cornelia Bohn–Alois Hahn szerzőpáros elemzéseire hivatkozva felveti azt a gondolatot, hogy „a multiplikálódott személyiség helyreállítására a művészet az egyetlen alkalmas eszköz.”

Ezen a ponton szeretném bevezetni a homokvár metaforájának Tolnai-féle változatát, a gyerekkori vízparti homokvár-csöpögtetést, amely egyike azoknak a nem-haszonelvű tevékenységeknek, amikor a játék, az alkotás önfeledtségében megszűnik a tér és az idő, végtelenné tágul a pillanat, a nyári vakáció boldog szabadsága.  Az irodalom nem csak abban segíthet bennünket, hogy megkonstruáljuk saját identitásunkat a világ folyamatosan változó sokféleségében, hanem – paradox módon – abban is, hogy ki tudjunk lépni identitásunk, énünk szűk cellájából. Amikor egy könyvet olvasunk, bizonyos értelemben megszűnünk létezni. Virginia Woolf metaforájával élve a könyv mintegy kettéhasít bennünket olvasás közben, hogy folyamatosan össze tudjunk kapcsolódni egy másik elmével, a szerzőével.

Végezetül meg kell említenünk, hogy a kötetet és a borítót a szerző fotóinak felhasználásával Szauter Dóra tervezte. Az organikus, természeti mintázatokat rögzítő, a keretezés réven megkonstruáló színes képek a fotó médiumában épp a természeti formák szemlélésének önmagáért való örömét sugározzák.

Mikola Gyöngyi

 

A_homokv__r-600Szajbély Mihály: A homokvárépítés öröme. Irodalomtörténeti tanulmányok

JATEPress, Szeged, 2016.

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , , ,
2018.12.14 - tiszatáj

RADU VANCU: HAJNALI NÉGY. OTTHONOS ÉNEKEK
Többféle kísértet létezik: némelyik csak egyszer tűnik fel, hogy figyelmeztessen, fenyegessen vagy bosszút álljon; mások azonban időről időre visszatérnek. Radu Vancu démonjai az utóbbiak közül valók, hajnali négy és öt óra között érkeznek… – HLAVACSKA ANDRÁS KRITIKÁJA

>>>
2018.12.14 - tiszatáj

SZABÓ ESZTER KIÁLLÍTÁSA
Óperenciás Tenger címmel nyílt kiállítás 2018. október 19-én, a kecskeméti Hírős Agóra Ifjúsági Otthonban. A kamarakiállítás Szabó Eszter tavalyi diplomamunkáját, az azonos című képeskönyvet darabolta fel és mutatta meg az érdeklődőknek – akik mindezt köszönték szépen és el is jöttek, meg is nézték, de bizony annyian, hogy saját kényelmüket nehezítették meg a megnyitón… – FEKETE KRISTÓF KRITIKÁJA

>>>
2018.12.12 - tiszatáj

Életének 82. évében szerdán elhunyt Kósa Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, volt országgyűlési képviselő, az Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja – közölte a köztestület az MTI-vel. Kósa Ferenc a filmkészítők azon nemzedékéhez tartozott, amely a hatvanas években […]

>>>
2018.12.10 - tiszatáj

BERNARDO BERTOLUCCI (1941–2018)
2018. november 26-án hosszan tartó betegség után elhunyt Bernardo Bertolucci, Oscar-díjas olasz filmrendező. Filmes karrierjét végig kísérték a sikerek és a botrányok, miközben olyan színészekkel dolgozott együtt, mint Marlon Brando, Robert de Niro, Gérard Depardieu vagy Keanu Reeves. Filmjei még mindig nagy kasszasikert produkálnak. Olyan tematikákat találunk bennük, mint az egyén helye a társadalomban, a politika és az élet viszonya, az identitáskérdés a történelem során, az Erósz és Thanatos fogalmai… – JUHÁSZ BÁLINT ÍRÁSA

>>>
2018.12.10 - tiszatáj

INTERJÚ SZABÓ RÉKA RENDEZŐVEL
Nem szeretem a provokációt, de szeretem a kényelmetlenséget, a határok feszegetését – a nézőt mindig partnernek tekintem ebben. Nem szeretek személyeskedni, de a személyeset nagyon. Nem érdekel az olyan előadás, ami csak ma érthető, de holnap már nem. Azaz pl. szerepel benne Mészáros Lőrinc… – SIRBIK ATTILA INTERJÚJA

>>>
2018.12.10 - tiszatáj

Magyarországon minden bizonnyal A Szolgálólány meséje Margaret Atwood legismertebb műve. E díjnyertes kötet alapján indította el Elisabeth Moss főszereplésével a kanadai MGM Television azonos című televíziós drámasorozatát 2017-ben. A hírek szerint a sorozat sikerén felbuzdulva a szerző már dolgozik a regény folytatásán, azonban emellett a többi művével is érdemes megismerkedni… – SOHÁR ANIKÓ AJÁNLÓJA

>>>
2018.12.07 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ A 10. SZEGEDI KÉPREGÉNYFESZTIVÁLRÓL
November 24-én, szombaton képregényrajongókkal telt meg a Somogyi Könyvtár, köszönhetően a tizedik – immár hagyományosnak tekinthető – Szegedi Képregényfesztiválnak. Az egész napos rendezvény több eltérő programot, előadást kínált az érdeklődők számára, akik így megismerkedhettek eddig ismeretlen kiadványokkal, a hazai képregénykutatás állapotával, illetve betekintést nyerhettek az alkotók pályafutásának alakulásába is… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.12.06 - tiszatáj

A KIESELBACH GALÉRIA KIÁLLÍTÁSA
Molnos Péter és a Kieselbach Galéria munkatársai közreműködésével létrejött kiállítást nem tekinthetjük egy szimpla l’art pour l’art eseménynek. A tárlat hat szekcióra volt felosztva, miközben rövid és tömör molinóival céltudatosan vezette rá a laikus nézőt és szakmabelit a különböző termekben kiállított műveken keresztül a divatban rejlő ismertetőjegyekre. Mindegyik állomás egy külön kihívást vagy egy kibogozhatatlan rejtélyt jelentett… – JUHÁSZ BÁLINT BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.12.04 - tiszatáj

CLARA ROYER: IMRE KERTÉSZ: «L’HISTOIRE DE MES MORTS»
Fenntartásokkal kezelem György Péternek azt az elhíresült kijelentését, amely szerint Kertész Imre nem lett a mi írónk. Ki is a „mi”? Persze vannak sokan – értelmiségiek is! –, akik bedőlnek az uszításnak, és finoman szólva sem valamiféle kiművelt ízlés alapján, hanem éppen a „mi” és az „ők” megkülönböztetése szerint utasítják őt el. De általában, akik szeretik a kortárs magyar irodalom fősodrát, azok Kertészt is nagyra becsülik… – FÖRKÖLI GÁBOR KRITIKÁJA

>>>
2018.12.02 - tiszatáj

Cristian Fulas, Haász János, Szöllősi Mátyás prózája

Böndör Pál, kabai lóránt, Anne-Marie Kennesey, Zalán Tibor, Závada Péter versei

TANDORI 80
Áfra János, Ágh István, Babarczy Eszter, Györe Balázs, Harcos Bálint, Krasznahorkai László, Petri György Sirokai Mátyás, Szabó Gábor Szabó Marcell, Varga Dániel írásai

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő