07.20.
| Black Nail Cabaret-koncert az A38 hajón >>>
07.20.
| Kapolcsi esték a Képmással >>>
07.20.
| TRIP to the Jungle >>>
07.19.
| Gyulai Várszínház – Duda Éva Társulat: Virtus >>>
07.14.
| BERGMAN 100 – Évfordulós vetítések az Urániában >>>
07.12.
| Frenk koncert a 10 éves Kobuci kertben >>>
07.12.
| Tiger Lillies, Térey és a Hamletek >>>
07.10.
| Szöveghullám – A FISZ irodalmi turnéja a Balaton körül >>>
07.09.
| Hétfőn kezdődik a Nemzetközi Shakespeare Fesztivál Gyulán >>>
07.03.
| Képzel& Kiállításmegnyitó >>>
07.03.
| Sajó Edit és Schaár Erzsébet alkotói tere >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>
06.20.
| Megjelent a Black Nail Cabaret új videoklipje >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Könyvhét – Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Könyvhét – Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.02.
| UNFAKE! – 18. ARC közérzeti pályázat >>>
06.01.
| Megihlette a Metropolitan Opera a Szegedi Szabadtérit >>>

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Az irodalomtörténet instabilitása, avagy: mindenki azt lát, amit lát
2016.06.12 - tiszatáj

 

 

 

 

 

 

Az Ünnepi Könyvhét apropóján induló friss és ropogós GYORSREAKCIÓ alrovatunk célja, hogy a megjelenése után minél gyorsabb reakciót kapjanak az olvasók a magyar könyvtermésről. Az általunk felkért kritikusok és szépírók írásaiból így reményeink szerint mozaikszerűen kirajzolódik a könyvpiac vállaltan szubjektív képe. A Tiszatáj Online természetesen a rovatban megjelent írásokra is vár reakciókat.

 

SZAJBÉLY MIHÁLY:
A HOMOKVÁRÉPÍTÉS ÖRÖME

Szajbély Mihály fő kutatási területe a XIX. századi (klasszikus) magyar irodalom, mely területhez szinte a kezdetektől hozzákapcsolódik még Csáth Géza életének és műveinek terrénuma, naplóinak kiadási munkálatai is. Szajbély emellett behatóan foglalkozik az irodalom médiatudományi megközelítésének kérdéseivel és figyelemmel kíséri a kortárs magyar irodalmat, különös tekintettel a vajdasági szerzők műveire. Aki régóta ismeri munkásságát, semmi meglepőt sem talál abban, hogy A homokvárépítés öröme című új tanulmánykötetében olyan szerzők kerülnek egymás mellé, mint Jókai, Kemény, Danilo Kiš, Tolnai, Asbóth, Csáth, Eötvös József, Darvasi, Ottlik, Bodor Ádám.

„A múltról szóló elbeszélések … ideiglenes, törékeny és tünékeny formák.” – írja könyvének bevezetőjében a szerző mintegy magyarázva saját irodalomtörténészi tevékenységére alkalmazott címbeli metaforát. Kérdés azonban, hogy valóban a múltról beszél-e, aki az általa itt és most olvasott szövegekről beszél?

A fenti névsor első pillantásra talán heterogénnek tűnik, a kötetet végigolvasva azonban azt tapasztaljuk, hogy az egyes elemzések szervesen, szinte magától értetődő természetességgel kapcsolódnak egymáshoz a kötet egészében következetesen alkalmazott, kiérlelt és önálló szemléletté formált elméleti megfontolásoknak köszönhetően, melyek közül Luhmann rendszer-elmélete a legmeghatározóbb.  E szemléleti koherencia teszi lehetővé, hogy akár az egymástól olyan nagyon távolinak tűnő világokat is, mint Wim Wenders Berlin fölött az ég című filmjének városa és Asbóth János Álmok álmodója című regényének Velencéje, meggyőzően legyen képes összekapcsolni. A kötet kohéziójának másik biztosítéka az írások személyes hangszerelése, amely közelebb áll az általa tárgyalt írók stílusához, mint a luhmanni teoretikus nyelvhez vagy más, a könyvben hivatkozott kortárs irodalom- és társadalomelméletek formalizált nyelvhasználatához. Szajbély egyszerre érvényesíti a művek eredeti kontextusának vizsgálatát a mai olvasó nézőpontjával (a kötet terminológiájával élve a kontextuális olvasatot a kanonikussal), és rendkívül érzékeny arra is, hogy választott szerzői maguk hogyan olvasnak vagy hogyan olvastak. Nem csak a tudományos szakirodalom által felvetett problémákat vizsgálja meg gyakran meghökkentően újszerű nézőpontból, nem csak más médiumok, például az auditív, a képi vagy performatív kifejezésformák szempontjából tárja fel az irodalom médiumának lehetőségeit és sajátosságait, hanem az is érdekli, ahogyan ez a médium önmagára reflektál.  A kötet egyik legélvezetesebb darabja a Lám megmondtam: perverzió című tanulmány, ahol Szajbély Csáth Géza Jókai-értelmezését, (voltaképpen egyik zseniális kis jegyzetét)  veszi fontolóra: „Jókainak irtózatos perverz ötletei (Dekameron) voltak néha – sőt ezekben utazott. De annyira romantikusan tálalta fel, hogy mielőtt valaki megbotránkozhatott volna rajta – már előbb sírnia kellett.” Szajbély ennek nyomán először is értelmezi Csáth perverzió-fogalmát és aztán félretologatja Jókai romantikus kulisszáit, hogy föltárhassa mögöttük a modern ember lélektani útvesztőit. Hogy aztán a következő tanulmányban már maga is a Csáth-i inspiráció hatására olvassa és értelmezze újra Jókai Páter Péter című 1880-ban íródott regényét.

A Csáth Gézáról szóló önálló tanulmánya pedig, mely „Az egy kudarcos értelmiségi karriertörténeti kórrajza” alcímet viseli, mindazoknak a kutatóknak és olvasóknak megfontolandó példával szolgálhat, akik valamilyen formában az irodalom és a pszichoanalízis viszonyának kérdésével foglalkoznak a maguk területén. Szajbély kimutatja egy korai trauma meghatározó jelentőségét Csáth életében, amikor 17 évesen végig kellett néznie csodálatos kishúgának, az öt éves Ilonkának hosszú betegségét és gyötrelmes haláltusáját. Ez a veszteség, majd a családban bekövetkező további halálesetek Szajbély szerint különösen meghatározóak voltak Csáth művészi szemléletének, érzékenységének kialakulására, valamint közrejátszhattak abban is, hogy érdeklődése a freudi pszichoanalízis felé fordult. Csáth végzetének egyik komponense éppen abban keresendő, hogy hitt a pszichoanalízis tudományos megalapozottságában, objektivitásában. Folyamatos önanalízisei ugyanis fokozatosan megbénították tudatában a művészi imaginációt és kreativitást: „Mióta az analyzissel behatóan foglalkozom, és minden ízében elemezem az öntudatlan lelki életemet, nincs többé szükség rá, hogy írjak. Pedig az analyzis csak szenvedést hoz, keserű életismeretet és kiábrándulást. Az írás pedig gyönyört ad és kenyeret.” A belső kritikává váló analízis miatt védtelennek érzi magát mások tekintetétől, akik ugyanúgy olvashatnak őbenne, ahogy ő, az analitikus képes olvasni másokban.

Szajbély a modernitással bekövetkező identitásváltozás tágabb összefüggésrendszerébe helyezi Csáth karrierjének és személyiségének kollapszusát, és a Cornelia Bohn–Alois Hahn szerzőpáros elemzéseire hivatkozva felveti azt a gondolatot, hogy „a multiplikálódott személyiség helyreállítására a művészet az egyetlen alkalmas eszköz.”

Ezen a ponton szeretném bevezetni a homokvár metaforájának Tolnai-féle változatát, a gyerekkori vízparti homokvár-csöpögtetést, amely egyike azoknak a nem-haszonelvű tevékenységeknek, amikor a játék, az alkotás önfeledtségében megszűnik a tér és az idő, végtelenné tágul a pillanat, a nyári vakáció boldog szabadsága.  Az irodalom nem csak abban segíthet bennünket, hogy megkonstruáljuk saját identitásunkat a világ folyamatosan változó sokféleségében, hanem – paradox módon – abban is, hogy ki tudjunk lépni identitásunk, énünk szűk cellájából. Amikor egy könyvet olvasunk, bizonyos értelemben megszűnünk létezni. Virginia Woolf metaforájával élve a könyv mintegy kettéhasít bennünket olvasás közben, hogy folyamatosan össze tudjunk kapcsolódni egy másik elmével, a szerzőével.

Végezetül meg kell említenünk, hogy a kötetet és a borítót a szerző fotóinak felhasználásával Szauter Dóra tervezte. Az organikus, természeti mintázatokat rögzítő, a keretezés réven megkonstruáló színes képek a fotó médiumában épp a természeti formák szemlélésének önmagáért való örömét sugározzák.

Mikola Gyöngyi

 

A_homokv__r-600Szajbély Mihály: A homokvárépítés öröme. Irodalomtörténeti tanulmányok

JATEPress, Szeged, 2016.

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , , ,
2018.07.12 - tiszatáj

MEGKÉSETT MEGJEGYZÉSEK AZ IDEI PÉCSI SZÍNHÁZI TALÁLKOZÓRÓL
Legyen bármilyen is a POSZT felhozatala, egy biztos: a Király utcán sétáló fesztiválrésztvevőt változatlanul hatalmába keríti az érzés, miszerint ez a színház ünnepe, s a POSZT-ot érintő politikai és szakmai kérdések jogos, de néha túlontúl tautologikus felemlegetése helyett ez így van rendjén. Bár a napközben látogatható programból valóban több is lehetne.. – FRITZ GERGELY BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.07.09 - tiszatáj

SZAJBÉLY MIHÁLY:
A HOMOKVÁRÉPÍTÉS ÖRÖME
Homokra építeni úgy, hogy ne dőljön össze, ez az igazi művészet. Megszelídíteni a laza szerkezetű talajt olyannyira, hogy szilárd alapként szolgáljon. Kérdés: lehetséges-e? Ha nem vagy csak alig-alig, tán kísérletezni sem érdemes. Vagy ha mégis, sok-sok türelem és nem kevés derű szükséges hozzá, mert ha netán mégis összedől, megújult erővel és hittel kezdhetünk neki a munkának újra. Aki irodalommal, irodalomtörténettel foglalkozik, jól ismeri ezt a dilemmát… – GAJDÓ ÁGNES KRITIKÁJA

>>>
2018.07.08 - tiszatáj

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>
2018.07.07 - tiszatáj

RIGOLETTO A SZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉKOKON
Ősi vita, hogyan is játszunk operát a Dóm téren? A kezdetekben a kérdés föl sem merült, hisz Salzburgot tartották mintának, s a 30-as években az Aida, a Turandot és a Parasztbecsület került színre, nemzetközi szereposztásban, eredeti nyelven. A János vitéz meg a Háry meg persze magyarul. Az újraéledéskor, 1959-ben Vaszy a Hunyadi Lászlóval nyitott, szintén eredeti, azaz magyar nyelven. Csak a 4. évadban, 1962-ben került elő az Aida olaszul. Azóta vegyes a kép… – MÁROK TAMÁS ÍRÁSA

>>>
2018.07.06 - tiszatáj

SCHIELE ART CENTRUM
Alexander Manolescu (1883–1923?), alias „Sanyi Manó”, amint maga-magát oly gyakran nevezte, becézte ő, aki egy szinte ismeretlen, de meglehetősen színes egyéniség volt. A román-magyar-zsidó származású díszletfestő, költő, színész: kémiai- és fotográfiai kísérletekkel is foglalkozott. Egon és Alexander e varázslatos, mesebéli kisvárosban, Český Krumlovban ismerkedtek össze, itt kötöttek rövid, de mondhatni, hogy nem hétköznapi barátságot… – NAGY ZOPÁN ÍRÁSA

>>>
2018.07.06 - tiszatáj

HEWAR & THE GURDJIEFF ENSEMBLE
Örömmel nyugtázza az ember, hogy Berlinben van valami olyasmi, amit polgári kultúrának lehet nevezni. Nem mintha itthon ne lehetne látni tucatnyi embert a színházak és a koncerttermek előtt, csak persze Berlinben, a 3,5 milliós fővárosban ez nagyon más: nagyobb a város, több a lehetőség, nehéz is olyan utcát találni, ahol ne álldogálna csomó ember, aki éppen arra vár, hogy bemenjen az épületbe, és valami olyasmit halljon, amit komolyzenének szokás nevezni… – GERA MÁRTON BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.07.05 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS NÁTYI RÓBERTTEL
A TÁBLAKÉPFESTÉSZETI BIENNÁLÉRÓL
Július 7-ig még látogatható a XVII. Táblaképfestészeti Biennálé a REÖK-ben. A palota két szintjén absztrakt és figurális alkotásokra bontva tekinthetik meg a látogatók az országos szintű kortárs festészeti seregszemlét. Nátyi Róbert művészettörténészt, a REÖK művészeti vezetőjét kérdeztük a kiállításról… – VARGA RÉKA INTERJÚJA

>>>
2018.07.04 - tiszatáj

INTERJÚ TAPASZTÓ ERNŐ RENDEZŐVEL
Magyarországi magyar, romániai magyar, romániai román színészek egy hónapig Aradon és Gyulán együtt, ez csak szép lehet. Általában nagyon jó előadások szoktak kikerekedni egy-egy ilyen próbafolyamatból. A próbafolyamat ilyen nyári együttműködés esetén igen intenzív, különleges; a sok helyről jött ember csodákra képes. Általában nagyon jó előadások szoktak kikerekedni egy-egy ilyen alkalomból […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő