04.16.
| REÖK – Nincs megállás a Rendőrséggel >>>
04.08.
| Jön a Rekamié Fesztivál >>>
03.28.
| Asztali beszélgetések… – Fabiny Tamás és Röhrig Géza disputája >>>
03.26.
| Karinthy Szalon – A szocialista szürrealizmus titokzatos bája >>>
03.21.
| Próza Nostra Irodalmi Estek – Sandman >>>
03.20.
| SöNDöRGő – Új album és turné >>>
03.19.
| OSZK – A Rákosi-korszak szórakoztatóipara és a szocialista revűk >>>
03.18.
| MMA – Válogatás a magyar animációs film történetéből >>>
03.18.
| A kortárs és klasszikus irodalom ikonjai a Müpában >>>
03.18.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Átváltozás >>>
03.16.
| Teljes az év operájának szereposztása >>>
03.14.
| Legéndy Jácint: Földalatti Oltár >>>
02.22.
| Zsótér Sándor is játszik az újszegedi Moliére-komédiában >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>
02.12.
| Takács Zsuzsa az Artisjus Irodalmi Nagydíjasa >>>
02.05.
| Újabb országos toplistára került fel a REÖK >>>
02.01.
| Szegedi Szabadtéri – Sztárok a Titanicon >>>
01.31.
| Marno János Tiszatáj-díjas >>>

Becsy András, Géczi János, Grecsó Krisztián, Jász Attila, Legéndy Jácint, Marno János versei
Jódal Kálmán, Kukorelly Endre, Szathmári István prózája

Marno János köszöntése
Bartók Imre, Háy János, Kerber Balázs, Nemes Z. Márió, Radics Viktória, Tandori Dezső, Uri Asaf írásai

Radics Viktória levélbeszélgetése Marno Jánossal

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

Az irodalomtörténet instabilitása, avagy: mindenki azt lát, amit lát
2016.06.12 - tiszatáj

 

 

 

 

 

 

Az Ünnepi Könyvhét apropóján induló friss és ropogós GYORSREAKCIÓ alrovatunk célja, hogy a megjelenése után minél gyorsabb reakciót kapjanak az olvasók a magyar könyvtermésről. Az általunk felkért kritikusok és szépírók írásaiból így reményeink szerint mozaikszerűen kirajzolódik a könyvpiac vállaltan szubjektív képe. A Tiszatáj Online természetesen a rovatban megjelent írásokra is vár reakciókat.

 

SZAJBÉLY MIHÁLY:
A HOMOKVÁRÉPÍTÉS ÖRÖME

Szajbély Mihály fő kutatási területe a XIX. századi (klasszikus) magyar irodalom, mely területhez szinte a kezdetektől hozzákapcsolódik még Csáth Géza életének és műveinek terrénuma, naplóinak kiadási munkálatai is. Szajbély emellett behatóan foglalkozik az irodalom médiatudományi megközelítésének kérdéseivel és figyelemmel kíséri a kortárs magyar irodalmat, különös tekintettel a vajdasági szerzők műveire. Aki régóta ismeri munkásságát, semmi meglepőt sem talál abban, hogy A homokvárépítés öröme című új tanulmánykötetében olyan szerzők kerülnek egymás mellé, mint Jókai, Kemény, Danilo Kiš, Tolnai, Asbóth, Csáth, Eötvös József, Darvasi, Ottlik, Bodor Ádám.

„A múltról szóló elbeszélések … ideiglenes, törékeny és tünékeny formák.” – írja könyvének bevezetőjében a szerző mintegy magyarázva saját irodalomtörténészi tevékenységére alkalmazott címbeli metaforát. Kérdés azonban, hogy valóban a múltról beszél-e, aki az általa itt és most olvasott szövegekről beszél?

A fenti névsor első pillantásra talán heterogénnek tűnik, a kötetet végigolvasva azonban azt tapasztaljuk, hogy az egyes elemzések szervesen, szinte magától értetődő természetességgel kapcsolódnak egymáshoz a kötet egészében következetesen alkalmazott, kiérlelt és önálló szemléletté formált elméleti megfontolásoknak köszönhetően, melyek közül Luhmann rendszer-elmélete a legmeghatározóbb.  E szemléleti koherencia teszi lehetővé, hogy akár az egymástól olyan nagyon távolinak tűnő világokat is, mint Wim Wenders Berlin fölött az ég című filmjének városa és Asbóth János Álmok álmodója című regényének Velencéje, meggyőzően legyen képes összekapcsolni. A kötet kohéziójának másik biztosítéka az írások személyes hangszerelése, amely közelebb áll az általa tárgyalt írók stílusához, mint a luhmanni teoretikus nyelvhez vagy más, a könyvben hivatkozott kortárs irodalom- és társadalomelméletek formalizált nyelvhasználatához. Szajbély egyszerre érvényesíti a művek eredeti kontextusának vizsgálatát a mai olvasó nézőpontjával (a kötet terminológiájával élve a kontextuális olvasatot a kanonikussal), és rendkívül érzékeny arra is, hogy választott szerzői maguk hogyan olvasnak vagy hogyan olvastak. Nem csak a tudományos szakirodalom által felvetett problémákat vizsgálja meg gyakran meghökkentően újszerű nézőpontból, nem csak más médiumok, például az auditív, a képi vagy performatív kifejezésformák szempontjából tárja fel az irodalom médiumának lehetőségeit és sajátosságait, hanem az is érdekli, ahogyan ez a médium önmagára reflektál.  A kötet egyik legélvezetesebb darabja a Lám megmondtam: perverzió című tanulmány, ahol Szajbély Csáth Géza Jókai-értelmezését, (voltaképpen egyik zseniális kis jegyzetét)  veszi fontolóra: „Jókainak irtózatos perverz ötletei (Dekameron) voltak néha – sőt ezekben utazott. De annyira romantikusan tálalta fel, hogy mielőtt valaki megbotránkozhatott volna rajta – már előbb sírnia kellett.” Szajbély ennek nyomán először is értelmezi Csáth perverzió-fogalmát és aztán félretologatja Jókai romantikus kulisszáit, hogy föltárhassa mögöttük a modern ember lélektani útvesztőit. Hogy aztán a következő tanulmányban már maga is a Csáth-i inspiráció hatására olvassa és értelmezze újra Jókai Páter Péter című 1880-ban íródott regényét.

A Csáth Gézáról szóló önálló tanulmánya pedig, mely „Az egy kudarcos értelmiségi karriertörténeti kórrajza” alcímet viseli, mindazoknak a kutatóknak és olvasóknak megfontolandó példával szolgálhat, akik valamilyen formában az irodalom és a pszichoanalízis viszonyának kérdésével foglalkoznak a maguk területén. Szajbély kimutatja egy korai trauma meghatározó jelentőségét Csáth életében, amikor 17 évesen végig kellett néznie csodálatos kishúgának, az öt éves Ilonkának hosszú betegségét és gyötrelmes haláltusáját. Ez a veszteség, majd a családban bekövetkező további halálesetek Szajbély szerint különösen meghatározóak voltak Csáth művészi szemléletének, érzékenységének kialakulására, valamint közrejátszhattak abban is, hogy érdeklődése a freudi pszichoanalízis felé fordult. Csáth végzetének egyik komponense éppen abban keresendő, hogy hitt a pszichoanalízis tudományos megalapozottságában, objektivitásában. Folyamatos önanalízisei ugyanis fokozatosan megbénították tudatában a művészi imaginációt és kreativitást: „Mióta az analyzissel behatóan foglalkozom, és minden ízében elemezem az öntudatlan lelki életemet, nincs többé szükség rá, hogy írjak. Pedig az analyzis csak szenvedést hoz, keserű életismeretet és kiábrándulást. Az írás pedig gyönyört ad és kenyeret.” A belső kritikává váló analízis miatt védtelennek érzi magát mások tekintetétől, akik ugyanúgy olvashatnak őbenne, ahogy ő, az analitikus képes olvasni másokban.

Szajbély a modernitással bekövetkező identitásváltozás tágabb összefüggésrendszerébe helyezi Csáth karrierjének és személyiségének kollapszusát, és a Cornelia Bohn–Alois Hahn szerzőpáros elemzéseire hivatkozva felveti azt a gondolatot, hogy „a multiplikálódott személyiség helyreállítására a művészet az egyetlen alkalmas eszköz.”

Ezen a ponton szeretném bevezetni a homokvár metaforájának Tolnai-féle változatát, a gyerekkori vízparti homokvár-csöpögtetést, amely egyike azoknak a nem-haszonelvű tevékenységeknek, amikor a játék, az alkotás önfeledtségében megszűnik a tér és az idő, végtelenné tágul a pillanat, a nyári vakáció boldog szabadsága.  Az irodalom nem csak abban segíthet bennünket, hogy megkonstruáljuk saját identitásunkat a világ folyamatosan változó sokféleségében, hanem – paradox módon – abban is, hogy ki tudjunk lépni identitásunk, énünk szűk cellájából. Amikor egy könyvet olvasunk, bizonyos értelemben megszűnünk létezni. Virginia Woolf metaforájával élve a könyv mintegy kettéhasít bennünket olvasás közben, hogy folyamatosan össze tudjunk kapcsolódni egy másik elmével, a szerzőével.

Végezetül meg kell említenünk, hogy a kötetet és a borítót a szerző fotóinak felhasználásával Szauter Dóra tervezte. Az organikus, természeti mintázatokat rögzítő, a keretezés réven megkonstruáló színes képek a fotó médiumában épp a természeti formák szemlélésének önmagáért való örömét sugározzák.

Mikola Gyöngyi

 

A_homokv__r-600Szajbély Mihály: A homokvárépítés öröme. Irodalomtörténeti tanulmányok

JATEPress, Szeged, 2016.

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , , ,
2019.03.19 - tiszatáj

HUMAN ANIMALS
(Drégely Imre, Haid Attila, Herendi Péter és Molnár Zoltán kiállítása)
Természetünket, kultúránkat végigkísérik az állatokkal kapcsolatos mítoszaink, félelmeink és egymásra utaltságunk alakítják tudatunkat.
Ahogyan a kultúrtörténet során mindvégig jelen van az állatvilág motívuma, úgy tárgyiasult, szimbolikus vagy dekoratív mintákban megjelenik a képző-és iparművészetben és a kezdetektől fogva a filmművészetben és a fotográfiában is […]

>>>
2019.03.19 - tiszatáj

HATÁRON TÚLI ELŐADÁSOK
A SZEGEDI SZÍNHÁZBAN
Rendkívül örömteli, hogy a Barnák László igazgatta intézmény egy teljesen új arculatú regionális színházi fesztivált indít, amelynek a szegedi színház április 8. és április 13. között fog otthont adni. Öt előadás érkezik Szegedre, köztük talán a legerősebb produkció, az Újvidéki Színház Danilo Kiš-adaptációja, a Borisz Davidovics síremléke is látható lesz Alekszandar Popovszki rendezésében… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.03.18 - tiszatáj

THE MAN WHO KILLED DON QUIXOTE
Valószínűleg egyetlen fejlesztési pokolban (development hell) hánykolódó projekt köré sem szövődött akkora mítosz, mint amilyet Terry Gilliam 1989 óta tervezett Don Quijote-adaptációja generált. Neves színészek tömkelegét kapcsolták a reménybeli alkotáshoz, egyén kontra társadalom, illetve az őrület témáinak villantása révén, de leginkább az embertelen huzavona és a direktor neve miatt óhatatlanul is egy felülbírálhatatlan remekművet vizionált önmaga előtt a mozi létrejöttéig tehetetlenül centit nyeső publikum… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.03.18 - tiszatáj

JURONICS TAMÁS: CREDO – SZEGEDI KORTÁRS BALETT (ÉRTELMEZÉSI KÍSÉRLET)
Nagyívű és hatalmas táncdrámával – na azt nem mondhatnám azért, hogy meglepett bennünket az 50 éves Juronics Tamás. Aki ismeri, követte pályafutását, az éppen ilyen formátumú alkotást sejtett tőle a jelentős jubileumra… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.03.18 - tiszatáj

Ferikém! Most állítottam össze az anyagot. Néhány képet küldök. A kis fekete illusztrációkból tíz lesz. A nagy fekete tekercs pasztell tíz méteres kilencelfér belőle. Általában a két részesek mint ezek közöütt a kék növényes két 150×100-as vászonra készült. Két litoráfia is lesz. Ölellek: Árpád ps. elnézést, hogy ilyen kurtán írok, de lezuhant a fehérvérsejt számom és nagyongyönge vagyok. Á.

>>>
2019.03.13 - tiszatáj

SZAJKI PÉTER FILMJE
A Most van most című filmet a közönség talán azért helyezi el nehezen, mert nyilvánvalóan vígjátékról van szó, de az amúgy is sokszínű műfaj kevéssé tiszta megvalósulását képviseli – mulatságos jelenetek sorából rakódik össze, de rengeteg benne az őrült komédiákból ismerős megoldás, miközben az egész tulajdonképpen folyamatos lelkizésre alapszik… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.03.11 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS NESZLÁR SÁNDORRAL
Neszlár Sándor Egy ács nevelt fiának lenni című kötete izgalmas kísérleti próza: a szerző minden lefutott kilométerhez ír egy mondatot. Ezekből a mondatokból áll össze a regény, amelyet a futó hol koncentrált, hol szabadon áramló gondolatai és képzettársításai töltenek meg élettel. Mondatai is különlegesek: szinte mind személytelen, elfedni próbálja elbeszélőjét. A futóírás kísérlete meglepő eredménnyel zárul. A személytelen megfogalmazás végletesen személyessé teszi a szöveget… – SIRBIK ATTILA INTERJÚJA

>>>
2019.03.11 - tiszatáj

KÁRPÁTI GYÖRGY MÓR FILMJE
Az úgynevezett történelmi filmekről régóta zajlik a vita nálunk – most itt van egy, nagyon szépen az ünnepre időzítve: közvetlenül március 15-e előtt mutatták be Kárpáti György Mór Guerilláját… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.03.10 - tiszatáj

GALLAI JUDIT ÁGNES KIÁLLÍTÁSA
Görög és hindu mitológiai mintázatokat kisajátítva szabadul ki a lekötöttségekből Gallai Judit Ágnes testképe Káli nyelve című kiállításában, hogy női identitásának keresése közben saját mítoszt keltsen életre… – SZABÓ ANNAMÁRIA KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő