10.15.
| Próza Nostra – II. Végtelen határok – Konferencia a popkultúráról >>>
10.11.
| DANTE 700 >>>
10.08.
| Huszonötödik évfordulóját ünnepli idén a szegedi Grand Café >>>
10.11.
| Pinceszínház – Ágens Társulat – Tragédia: Az ember >>>
10.11.
| ZSIBBADÁS – Zsemberi-Szígyártó Miklós művészeti albumának bemutatója >>>
10.08.
| Fodor Barbara és Rácz Laura Lili: Évszakváltás >>>
10.04.
| Grand Café – Ráolvasás 10. – Szálinger Balázs: Al-dunai álom >>>
10.04.
| Somogyi Könyvtár – Országos Könyvtári Napok >>>
10.03.
| Balszerencsét! Fesztivál – adománygyűjtés >>>
09.30.
| Grand Café Szeged – Irodalmi Diszkó minifeszt >>>
09.25.
| Ők a Zsigmond Vilmos Filmfesztivál idei díjazottjai >>>
09.16.
| Kardos Sándor kapja a ZSIFF idei életműdíját >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Gergely Ágnes, Allen Ginsberg, Benedek Miklós, Lázár Bence András, Marno János versei
N. Tóth Anikó, Makkai Flóra, Benedek Szabolcs prózája
Emil Cioran: Gondolatok alkonya, Koman Zsombor Emil Cioranról
Iris Murdoch, Vladimir Tasić tanulmánya
Kritikák Sándor Iván, Szöllősi Mátyás, Ljudmila Ulickaja könyvéről
Diákmelléklet: Nyári Krisztián: Az esőcsinálók boldogsága, avagy mire való a vers?

>>>

MARKÓ BÉLA A SZEGEDI BÖLCSÉSZKARON
A Magyar Könyvkiadók Napján az erdélyi magyar kultúra és közélet kiemelkedő egyénisége, a szegedi irodalmárokkal régóta jó kapcsolatot ápoló Markó Béla költő is vendége volt a Szegedi Tudományegyetem bölcsészkarának, ahol Fried István irodalomtörténésszel beszélgetett pályájáról, költészetéről és A haza milyen? című új kötetéről… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

>>>

Az önérzetes léha költő
2016.06.16 - tiszatáj

WOLF-FERRARI: SLY

Vannak operák, amelyeket csak osztályon felüli énekesekkel szabad meghallgatni. Olyan darabok, amelynek szerepei kivételes, szinte teljesíthetetlen követelményeket támasztanak az előadókkal szemben. Ilyen az Otello vagy a Trisztán, de a Traviata is. Vannak aztán remekművek is, amelyek viszont középjó énekesekkel is nagyon hatásosak. Efféle mondjuk a Szerelmi bájital, sőt a Rigoletto, és mindenekelőtt több Mozart-opera, legfőképpen a Figaro házassága. Ám ebben a fölosztásban a legérdekesebbek azok a hozzáértő kézzel komponált mestermunkák, amelyeket jó művészekkel élvezni lehet, gyöngébb gárdával viszont meghalnak.

Ilyen opera Ermano Wolf-Ferrari Sly című munkája. Nem véletlen, hogy pályájának alkonyuló szakaszában az elmúlt évtizedek két nagy tenorja is műsorára tűzte. A katalán José Carreras hazai pályán, Barcelonában, Placido Domingo viszont egyenesen a New Yorki Metropolitanban öltötte magára a részeges költő jelmezét. (S az sem véletlen, hogy mindketten transzponálva, fél, illetve egy hanggal lejjebb énekeltek.) Jó szerep, a milánói ősbemutatón a végtelen szenvedélyű Aureliano Pertile vállalta el.

A történet A makrancos hölgy prológusában bukkan föl, kis jóindulattal Shakespeare-operának nyilváníthatjuk, bár kevésbé virtigli, mint valamelyik Otello, Falstaff vagy Romeo és Júlia. A Magyar Állami Operaház a szegedi társulatot kérte föl a bemutatóra, ami kézenfekvő döntésnek bizonyult. Nemigen van ma más magyar társulat, amely három kiemelkedő főszereplő mellé könnyedén ki tud állítani egy csapat magabiztos szólistát a 18 kisebb-közepes comprimarióra, plusz három gyermek, megfelelően játékos kórust, csoportos színészként is használható tánckart – s mindezt persze elérhető áron. Kiemelkedik közülük Cseh Antal (John Plake), akinek saját csapzott haja és szürke szakálla pompás parókaként és maszk módjára szolgál. Nagy, zilált basszbaritonja eredeti állapotában is telibe talált hangszínalakjához.

Wolf-Ferrari muzsikájából leginkább a shakespeare-i mélység hiányzik. A darabot két felvonáson keresztül – zenei stílusa és a történet vezetése alapján – magabiztosan buffának azonosítjuk. Ám sokkal inkább revüszerűen szórakoztató, virtuózan üres vígjátéknak, semmint sokértelmű, időnként könnyes komédiának. Kocsmában kezdődik, ahol a társaság központja Sly, a részeges, ám szellemes költő. Nyomban a Hoffmann meséi ugrik be, és később is tobzódunk az asszociációkban. Hol a Turandot Holdkórusa visszhangzik benne, hol A Nyugat lányát halljuk, más részek A bolygó hollandit idézik kísértetiesen.

A történetben van még egy dúsgazdag grófunk, aki a részegen elájuló poéta ellen gonosz tréfát eszel ki. Palotájába viteti, drága ruhákba öltözteti, és ébredés után azt hiteti el vele: ő valójában a gróf, aki sokéves álomból ébred. Westmoreland gróf szólamában Kelemen Zoltán Scarpia és Malatesta tapasztalatait egyesíti, jó ideig nem tudjuk eldönteni, hogy igazi, veszélyes gonosznak vagy kedves hazugnak tartsuk. Kelemen magabiztosan tartja az egyensúlyt és tartja fönn bizonytalanságunkat. Csak egy momentum élteti gyanúnkat: Sherill Milnes és Juan Pons szerepében mindvégig átütően hősi hangon énekel. Még akkor is Jagót halljuk, amikor Hyppolit, a lakáj hajlong előttünk. Végül leleplezi Slynak a kegyetlen tréfát, de nagylelkűen udvarában állást, pincéjében nyitott hordókat ajánl neki.

Az előzőek alapján meglepődünk, hogy léha költőnk önérzetesen visszautasítja a lehetőséget, inkább – ó, a színpadiasság diadala! – kettétört borosüvegekkel fölvágja az ereit.

Hirtelen hősiségét nem annyira nemes tartása, hanem a szerelem indokolja. A tréfa során ugyanis a gróf a feleségét, Dollyt is mint hitvest próbálja rátukmálni, s ez sajnos beüt. A férfi és a nő tényleg egymásba szeret, s a feleség igazi részvéttel fordul a lecsúszott művész felé. Ezért aztán Sly életében először és utoljára a sarkára áll, fityiszt mutat az adakozó kedvű úrnak és b. neje karjaiban elvérzik. Mindezen akár mosolyoghatnánk is, mégis inkább a könnyünk csordul. László Boldizsár ugyanis olyan csengő hangon énekli a szerencsétlen bohémet, olyan elszántan tartja nehéz magas hangjait, hogy kezdettől együttérzünk vele. Göttinger Pál rendező eligazításával biztos ízléssel játssza-énekli a részeget, könnyed mértéktartással ripacskodik. A végén pedig tényleg megható, hogy ez az ember, akitől végképp nem várnánk, egyszer csak bemutat a sorsnak. Váratlanul fölismeri a vissza nem térő helyzetet, amikor hőssé válhat és hősként halhat, s valóban megrendítő, hogy nem akar tovább bohócként élni.

A katarzis sincs átütően megkomponálva, de addigra már tenorunk, és meggyőzően beleszerető szopránja, Kónya Kriszta összegyűjtött már magának annyi szimpátiát, hogy tragédiájuk képes megrázni bennünket.

Göttinger előadása jól használja ki a mű lehetőségeit, a mélységet dinamikus színpadi mozgásokkal feledteti, a mérsékelt katarzist pedig békén hagyja. A Sly nem lett kedvenc operánk, de egyszer-egyszer szívesen megnézzük máskor is. Különösen, ha még egyszer ilyen szerencsésen állnak fölötte a csillagok.

Márok Tamás

 

 

 

19_resize 13_resize 08_resize 07_resize 06_resize 01_resize

Fotók: Csibi Szilvia/www.opera.hu


Címke: , , , , ,

Warning: Use of undefined constant php - assumed 'php' (this will throw an Error in a future version of PHP) in /home/tiszataj/tiszatajonline.hu/wp-content/themes/tiszataj/post.php on line 118
2021.10.16 - tiszatáj

Gergely Ágnes, Allen Ginsberg, Benedek Miklós, Lázár Bence András, Marno János versei
N. Tóth Anikó, Makkai Flóra, Benedek Szabolcs prózája
Emil Cioran: Gondolatok alkonya, Koman Zsombor Emil Cioranról
Iris Murdoch, Vladimir Tasić tanulmánya
Kritikák Sándor Iván, Szöllősi Mátyás, Ljudmila Ulickaja könyvéről
Diákmelléklet: Nyári Krisztián: Az esőcsinálók boldogsága, avagy mire való a vers?

Tovább olvasom >>>
2021.10.15 - tiszatáj

GONÇALO M. TAVARES: TÁNCKÖNYV
Miért ejt zavarba Gonçalo M. Tavares Tánckönyve? Leginkább azért, mert folyamatosan kimozdít a megszokott olvasási stratégiánkból. Ha végigolvassuk a 106 költeményből álló kötetet, tettre készen kell figyelnünk arra, épp merre taszít, ránt a szöveg, mikor húzza ki lábunk alól az épp megszerzett olvasói pozíciónkat… – BORBÁTH PÉTER KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.13 - tiszatáj

CSAPDA A NETEN
4 éve forró pont a #MeToo, valamint legalább ennyi ideje képez beszédtémát a cyberbullying: Barbora Chalupová és Vít Klusák közös dokumentumfilmje megfelelő tárgyismerettel hozza közös nevezőre a dilemmákat, egyszerre új és taszítóan ismerős világba kalauzolva az érdeklődőket… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.13 - tiszatáj

TÁRLATTAL IS EMLÉKEZNEK A 700 ÉVE ELHUNYT KÖLTŐRE A TISZATÁJ SZALONBAN
A 700 éve elhunyt olasz költőre, Dantéra emlékeztek hétfőn a Tiszatáj Szalonban, ahol Nátyi Róbert művészettörténész nyitotta meg Géczi János október végéig látható dekollázs tárlatát, majd Pál József irodalomtörténésszel és a kiállító költővel, képzőművésszel az Isteni színjátékról is beszélgetett… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.12 - tiszatáj

HANSÁGI ÁGNES: LÁTHATATLAN LIMESEK
Hansági Ágnes kötete a Tempevölgy gondozásában jelent meg, témáját tekintve pedig határjelenségekre fókuszál, amelyek két nagyobb témára oszlanak: történeti és mediális szempontú tanulmányokra. Egy-egy nagyobb fejezeten belül is széles merítéssel találkozhatunk, hiszen Hansági különböző, egymástól eltérő jelenségeket vizsgálva mutatja be az irodalmi limeseket… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.10 - tiszatáj

KUKORELLY ENDRE: Cé Cé Cé Pé AVAGY LASSÚDAD HALADÁS A KOMMUNIZMUS FELÉ
Egy új interjúformát álmodtam meg. Interjú egy könyvvel. Nem a szerzővel, hanem a könyvével (identitást adva annak) „beszélgetek”. Elképzelésem szerint a könyvinterjú se nem kritika, se nem interjú, se nem szépírás, hanem ezek egyvelege… – JANÁKY MARIANNA KÖNYVINTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.09 - tiszatáj

MAGYAR BANDA: 12 BETYÁR
Finoman szólva is némi kétkedéssel fordultam egy olyan produkció felé, amely bevallása szerint „az autentikus népzenét a megszokottól eltérő szemszögből” kívánja bemutatni. Ilyen mondatok olvasása kapcsán orbitális tévedések és véget nem érő definíciós viták rémlenek fel bennem a világ- és népzene mibenlétéről. A zenekar tagjai azonban mást ígértek, és hál’ Istennek nem kellett csalódnom… – PIPCZ ILLÉS AJÁNLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.07 - tiszatáj

MEZEY KATALIN: RÉGI NAPOK RENDJE
Mezey Katalin azon szerzők közé tartozik, akik több műfajban is kipróbálták tehetségüket. Prózaíró, költő és műfordító. Számos verseskönyv és prózakötet után legutóbb a Régi napok rendje novelláit vehettük kezünkbe. Két fő részből áll a mű: az első fejezet hét novellája még 1987-ből való, a többi nyolc pedig a 2014-es Ismernek téged után keletkezett. A több évtizedes eltérés ellenére egységesnek mondható a Régi napok rendje…– BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])Demény Péter: Az élet gesztenyéi (Slágerek, sanzonok, slamasztikák)H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)