10.09.
| Trafó Galéria: Mögöttes hangok zaja >>>
09.30.
| Szeptemberben indul a Családi Iránytű Klub >>>
09.30.
| Grand Café – Ráolvasás 03 – Orcsik Roland: Legalja >>>
09.28.
| Törzsasztal Műhely – I. Támogatói Bazár és kötetbemutató a Jazz Kocsmában >>>
09.17.
| Jazz Kocsma – Berta Ádám A kígyó feje című regényének bemutatója >>>
09.17.
| Grand Café – 2008–2018: Válság és hegemónia Magyarországon >>>
09.14.
| Grand Café – Ráolvasás 02 – Nemes Z. Márió: Barokk Femina >>>
09.11.
| Deák17 – Egy ecsetvonásnyi Észtország és a Grimm testvérek meséi >>>
09.10.
| Molnár T. Eszter új regényének és kollázsainak bemutatója a Grand Caféban >>>
NAPI TANDORI

09.25.
| Bemutatták az első magyarországi dinoszaurusztojást >>>
09.07.
| Kossuth Rádió – Nagyok Nátyi Róberttel >>>
09.09.
| A Ludwig Múzeum pályázati felhívása >>>
08.14.
| Ír kortárs költészeti műfordító műhely >>>
08.10.
| Meghalt Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró >>>
07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>

DISZKÓGLÓRIA – Keresztül-kasul David Bowie életművén

Deczki Sarolta, Fenyvesi Ottó, Horváth Csaba, Lanczkor Gábor, Lengyel Zoltán, Lenkes László, Marton László Távolodó, Marx Laura, Nagy Márta Júlia, Péterfy Bori, Poós Zoltán, Delimir Rešicki, Sopotnik Zoltán, Hannah Sullivan, Szabó Eszter Ágnes, Uhl Gabriella írásai

Havasréti József Najmányi Lászlóról

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. […]

>>>

Hullámzó kedélyek
2016.05.29 - tiszatáj

A BIGGER SPLASH (2015)

Luca Guadagnino, a 2009-es Szerelmes lettem rendezője tavaly a Jacques Deray által jegyzett melodráma, az 1969-es A medence remake-jébe fogott. Ilyenkor örökké felmerül a kérdés, mi újjal tudja kiegészíteni saját ambiciózus újráját egy következő rendező. Csakúgy, mint az artisztikus produktumok zömében, a vállalás félsiker vagy még annyi sem. Nagy szerencsénkre az olasz direktor tovább jutott a szolgai leckefelmondásnál – a brit David Hockney 1967-es pop art festménye után elnevezett újradarab pimasz, váratlan pillanatokban és rendkívül szubtilisen fricskázó erotikus dráma, amely csak látszólag imitálja az eredeti francia mű (helyesebben az Alain Page-regényből sarjadt feldolgozás) fő cselekményfordulatait.

Igaz, 2003-ban Francois Ozon már kísérletet tett A medence újragondolására, és a Swimming Pool-ban valóság-fikció ellentétbe ágyazta perverz szeretem-gyűlölöm viszonyait, de még ő sem jutott olyan messzire, mint olasz auteur-kollégája. Guadagnino nagyobb csobbanása ugyanis kettős kötéssel működik, szálazása pedig még figyelemreméltóbb. Egyfelől nem több egy az eredetit hűen mímelő prototipikus remake-nél, egy szinten tartó, ha tetszik, stagnáló műnél – amennyiben a figurák négyszög-relációját, a csodálatos színészi alakításokat várjuk, netán a krimivel parolázó tűzforró melodrámát óhajtjuk, nem távozunk üres kézzel. Másfelől a Bigger Splash a kis különbségek mozija, nyomatékosan apróságok lökik előre, és az összkép rögtön valami mássá áll össze, ha icipici furmányosságok árnyalják a nagy mediterrán vidék ösztönlényeiről szóló festményt. Így a 2015-ös olasz-francia átirat szerzői remake: Guadagnino, mint rendező legalább akkora intrikus, mint Paul, Marianne, Harry és Penelope, a film centrális karakterei.

Távolról sem olyan leleményekben merül ki a mű zsenialitása, mint a baráti vacsorát rövid időre szétverő hüllő árnyékának követése, majd arcunkba csapása (utalva a lassan, de biztosan szétszakadó burzsujközösségre) vagy az egyik szereplő napszemüvegének szemszögéből vett találkozás. Sőt, nem is olyan hatás- és motívumfokozó vignettákban, mint az eredeti Romy Schneider-alabástrom Marianne David Bowie-szerű, androgün rocksztár-nagysággá duzzasztása. Guadagnino például a rá vonatkozó koncert-epizódokat sem önmagukért való látványelemekként veti be, hanem a négy főalak egymáshoz való relációját fejti ki, hovatovább, bonyolítja – Paul, Harry és Marianne „kölcsönszerelméről”, szeretőváltásáról 1969-ben pusztán elejtett megjegyzések, párbeszéd-fragmentumok árulkodtak, immár interjúval, zenestúdióval, fellépéssel spékelt csiki-csuki zajlik.

 

cdn.indiewire.psdops.com4

 

Újfent világos, a direktor a moziban központi szerepet játszó átverések, hazugságok, ármányok sűrű hálózatának érzékeltetéséért nyúl a hatásfokozáshoz. Negyedik figuraként ráadásul Penelope, a lányka alakján is óriásit csavar: míg a francia drámában a fiatal Jane Birkin a barátai és édesapja fájdalmas sorsán át vedlett reflektálatlan, fátyolos szemű naivából lassanként felnőtté cseperedő nővé, addig 2015-ben A szürke ötven árnyalata Anastasiájaként befutott Dakota Johnson egyszerre lekezelő-lézengő, forrónadrágban és melltartóban grasszáló 22 éves elkényeztetett lányka, aztán környezetét egy szempillantás alatt megtévesztő femme fatale, majd zokogó, sérülékeny ifjú nő. Lehengerlő húzás, hogy Guadagnino ráadásul egy ponton őt nevezi meg katalizátorként, szemben a Birkin-Penelope passzív karakterével, így az amerikai alakmás kiszámíthatatlan jelleme, kétértelmű viselkedése, ingázása a törékenység és a pókasszony-lét között újabb színekkel gazdagítja a filmet. Dőreség volna itt megállni: ugyancsak motívumfokozás, pontosabban A medence egyik hangsúlyos ellipszisét befedő jelenet Paul és Penelope közös légyottja – ami 1969-ben kihagyáson alapult, az a Bigger Splash-ben ábrázolt, nyílt, húsbavágó. Példaként állhat a többi szereplő is. Ralph Fiennes extrovertált, teátrális, de cserébe igen szórakoztató és egy percig sem irritáló életművészt formál a Maurice Ronet-féle, sportkocsi gázpedáljára taposó Harry-ből, aki utolsó pillanataiban levetkőzi az összes ripacskodó manírját, hogy meztelen, bánatos átlagemberként süllyedjen el a medence mélyén, Tilda Swinton pedig Marianne-ként egyszerre örvend a pantelleriai lakosok rajongásának és válik ugyancsak sebezhető, rekedt orgánumú, majd többször ilyen hangon, sokkolóan visító hústestté. Mellettük a Bikanyak sztárjaként arató Matthias Schoenaerts csupán asszisztál: noha ő is kiváló, Fiennes magánszámai, Johnson ambiguitása és Swinton viharvertsége mellett csak nyomokban képes felszínre hozni az Alain Delon-macsóimázst, és a ’69-es férfialak csúf játszmáit sem irányítja olyan biztos kézzel.

 

cdn.indiewire.psdops.com

 

Deray nagypolgárság-kritikája finomhangolt, sejtetéseken nyugvó, a Riviérára pozícionált rege birtoklásvágyról, irigységről, párkapcsolatok szakítószilárdságáról, illetve perzselő Kés a vízben-lenyomat. Guadagnino burzsujokat pellengérre állító erotikus drámája ugyancsak atmoszférikus mű, ám hangsúlyosabban, erőteljesebben szónokol egymás meg nem értéséről, társunk átveréséről, a már szóba hozott irigységről, birtoklásvágyról, ráadásul mindezt az idegen nyelvek (olasz, angol) bábeli nem értésével, a nagybetűs Kommunikációképtelenséggel bővítve. A remake káosza egyáltalán nemcsak nyelvi zűrzavar, hanem belső kötélhúzások jelölője, a bizalom elvesztésének kiváló metaforája, a „barátság mindenek felett” ideológia törekké zúzója. Ahogy Harry átadja Marianne-t, a fétisasszonyt Paulnak, majd az előbbi egy szexbe torkolló vidékszemle során vadállati ösztönökkel ront rá egykori, és most halk visítás-orgazmust hallató babájára, majd ahogy a szomorú, korántsem bohóckodó Harry bocsátkozik utolsó medencés kézi és hatalmi tusába Paullal, úgy Paul és Marianne lesznek a tettük súlya alatt összeroppanó, majd rövid időre újjászülető társak. A képbe pedig belép Penelope, akinek nemcsak a szeretőket, de a hatóságokat is sikerül lóvá tennie. Guadagninót egyszer sem hagyja cserben az érzelmi viharokat illusztráló vizuális érzéke. Rock’n’roll-kollázst tár elénk remek zenékkel, obszcenitással, fejbekólintó váratlanságokkal, dinamizmussal. Helyszínrajz, karakterfestészet tekintetében sem vall kudarcot. A medence Érosz és Thanatosz vízbirodalma, a szenvedély otthona, valamint holttesteket befogadó hely, bűnöket lemosó zuhatag, Paul és Marianne gyengéd lepedőakrobatikáját ugyanúgy kíséri az aguirre-i Nagyságillúziót aládúcoló Popol Vuh-főtéma, mint a dolgok végét szimbolizáló eső Kegyetlen Valóságát. Látszódjon bár valaki egy pillanatban tetterősnek, keménynek, idővel hamvába hull, Pantelleria tűző napján ég szénné. Péniszt méregetni, férfias nővé változni csak ideig-óráig tanácsos.

Vagy mégsem? A Bigger Splash utolsó, aprócska fordulata hab a tortán: Deray szimpla columbói nyomozója az itteni pimaszság jegyében kap fricskát, éppen akkor, amikor erre már egyáltalán nem számítunk. Legutóbb talán a Werner Herzog-féle Mocskos zsaru zárlata röhögött így a szemlélő képébe. Guadagnino bizonyítja, sosem fogy ki a trükkökből, a bizalomvesztés, a kommunikációképtelenség, a néző szándékos tőrbe csalása egy egész filmet befejező képen alakulnak domináns témákká. Minden adandó alkalommal felkavarják a vizet: a rendező jövőre jelentkezik a Sóhajok újragondolásával. Kurrens piszkálódásai után kár volna legyinteni arra a remake-re, illetőleg Dakota Johnson és Tilda Swinton következő találkájára.

Szabó Ádám

 

 

 

MV5BMTkxNzk3NzMwN15BMl5BanBnXkFtZTgwODc3ODQ4NzE@._V1_UY1200_CR95,0,630,1200_AL_A Bigger Splash (2015)

Rendező: Luca Guadagnino

Szereplők: Tilda Swinton, Dakota Johnson, Ralph Fiennes, Matthias Schoenaerts, Corrado Guzzanti

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2020.09.28 - tiszatáj

ALBERT CAMUS: A BOLDOG HALÁL ÉS AZ IDEGEN 
1936-ot írunk. Camus huszonhárom éves, és befejezte filozófiai tanulmányait Algírban. Követhetné Sartre példáját filozófiatanárként, ám tüdőbaja ebben megakadályozza. Szenvedélyesen veti bele magát a színházi életbe. Közben ír, az 1937-ben megjelenő Színe és visszáján dolgozik. Ugyanakkor egyre inkább foglalkoztatja egy regény megírásának gondolata, aminek nyomait a Carnets I lapjain láthatjuk […]

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

FELKÉSZÜLÉS MEGHATÁROZATLAN IDEIG TARTÓ EGYÜTTLÉTRE 
Leheletfinom, csaknem éteri dimenziókban járó romantikus történetet készített Horvát Lili. A szociodrámai felhangokkal élő Szerdai gyerek után az idei Venice Days-szekcióban landolt Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre zömmel parányi rezdülésekre, definiálhatatlan érzésekre összpontosító, olykor az európai modernizmus vagy posztmodern éra leleményeiből kölcsönző, alig észrevehető hibákkal rendelkező mestermű… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

INTERJÚ MOLNÁR T. ESZTERREL
Pár héttel ezelőtt, a Grand Caféban mutatták be Szegeden Molnár T. Eszter Teréz, vagy a test emlékezete című regényét. Három elbeszélő, három Teréz, akik mind három nyelven próbálnak kitörni a hallgatásból és beilleszkedni egy-egy új közegbe. Egy összefont regény, amely szótár is egyben. Kézikönyv a kitörölhetetlen múlt és az üldözött jelen összeegyeztetéséhez… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2020.09.21 - tiszatáj

Szokatlanul keresztezett, részben helyszíni, részben online kötetbemutatóval zárta a nyarat a Törzsasztal Műhely a Jazz Kocsmában. A szlovákiai Peredről online bejelentkező Mucha Dorkát Bencsik Krisztina kérdezte a közönség előtt Puncs című kötetéről, a felolvasás hangulatát pedig Török Dénes alapozta meg zenéjével. A hibrid, inter- és multimediális bemutató után a szerzőt a Puncsról, új ifjúsági és jelenleg készülő regényéről kérdeztük… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2020.09.20 - tiszatáj

Baka István (Szekszárd, 1948. július 25 – Szeged, 1995. szeptember 20.) költő, műfordító.

>>>
2020.09.18 - tiszatáj

RADU ȚUCULESCU: SZTÁLIN, ÁSÓVAL ELŐRE!
A Sztálin, ásóval előre! cselekménye két szálon fut. Az első főszereplője egy falun élő fiú, Adrian, aki az öt- és tizennégy éves kora között megélt élményeiről számol be. Ezek közül az első Sztálin halálhíréhez kötődik, az utolsó pedig a Ceauşescu hatalomra kerülése előtti évekhez. A naiv gyermeki nézőpont már a bevezető történetekben sem érvényesül maradéktalanul, a beszámolókat időről időre olyan utalások szakítják meg, amelyek az elbeszélteknek retrospektív jelleget kölcsönöznek… – HLAVACSKA ANDRÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.09.17 - tiszatáj

RELIC (2020)
Bűntudat és személyes élmények szülték Natalie Erika James nagyjátékfilmes debütjét: japán származású, tradicionális ázsiai házban élő nagymamájának demenciája sarkallta alkotásra, miután hosszú ideig kapcsolatba sem lépett a rokonával és 2013-as találkozásuk idején az idős hölgy már fel sem ismerte őt. A Sundance-en, később VOD-on bemutatott Relic-ben a fájdalom és a tehetetlenség összes árnyalata kíméletlenül ott bujkál, ránk törve akkor is, amikor legkevésbé szeretnénk… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.14 - tiszatáj

BOJÁR IVÁN ANDRÁS BESZÉLGETÉSE TÉREY JÁNOSSAL
Most is azt gondolom, hogy ameddig nekem így nem lesz Trianonhoz közöm, addig nem tudom azt a bizonyos Trianon-színművet megírni, még akkor sem, hogyha Vidnyánszky Attila telefonálna személyesen, és milliókat kínálna föl ‒ erre persze nem fog sor kerülni. Szóval ez az én válaszom arra, hogy a kísérletező művészszínház foglalkozik-e nemzeti sorsproblémákkal. Szerintem igen, ki-ki a maga módján. Valamiért mégis szeretik odaírni, hogy ez akkor most konkrétan ez. Lehet, hogy tényleg az, és ez nekik valószínűleg hasznavehetetlen, ha egy konzervatív játszóhelyre gondolsz. Adja Isten, hogy ne így legyen…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő