07.31.
| Szabó T. Anna és Bősze Ádám lesz a Képmás-estek vendége a festői Halász-kastélyban >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.05.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
08.01.
| Főszerepben a kortárs fotográfia az idei Garten programjában >>>
07.30.
| Szemtestvér – Filmpremier és beszélgetés a Capa Központban >>>
07.29.
| Grand Café – Harag Anita Évszakhoz képest hűvösebb c. noválláskötetének bemutatója >>>
NAPI TANDORI

07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Szeleburdi szent család
2016.05.17 - tiszatáj

NÁZÁRET A SZABADKAI KOSZTOLÁNYI DEZSŐ SZÍNHÁZBAN

A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház új bemutatója, a Názáret célközönségeként a fiatalokat jelölik meg. Ha ez igaz, egy tanulság máris van: menthetetlenül megöregedtem… – Jászay Tamás írása.

Persze tudjuk, hogy a jó színház nem életkorfüggő, és ebben a konkrét esetben a szabadkai társulat kommunikációjában feltűnően hangsúlyozott fiatalosságot utólag kénytelen vagyok mentségként, nem pedig használati utasításként olvasni. Andrej Boka filmrendező, aki jó másfél éve először dolgozott színházban, méghozzá ugyanitt: a Csend című, a gyermekkori abúzus tabutémáját plasztikus képekbe, sűrű jelenetekbe tömörítő, a poétikust a banálissal jó érzékkel váltogató előadásáról legélesebb emlékem, ahogy a tucatnyi néző – mert csak annyian láthatták egyszerre ezt a produkciót – döbbenten, némán, megrendülve távozik az épületből. Lehet, hogy balgaság ugyanilyen hatást, de legalább hasonló intenzitást várni és elvárni Boka második színházi munkájától, de azt sosem gondoltam volna, hogy a Názáret épp a képzeletbeli skála másik végéhez közelít majd a maga darabosságával, súlytalanságával és tétnélküliségével.

Pedig a célt látszólag pontosan megfogalmazták az alkotók, és erről a cím is árulkodik: a Názáret a jól ismert (erre még visszatérek) újszövetségi eseményeket követi többnyire szoros időrendben a szeplőtelen fogantatástól a kereszthalálig. Az alkotói nyilatkozatok szerint a bibliai epizódokat közelíteni kívánták a mai hétköznapok világához, viszont ahol én ültem, onnan úgy tűnt, hogy csupán lebutították és profanizálták azokat. Mielőtt valaki félreért: nem vagyok sem prűd, sem konzervatív, vallom, hogy a színházban anything goes, vagyis, hogy semmi sem szent, és éppen az Urbán András igazgatta Kosztolányi Dezső Színházban ezt nem is kell különösebben bizonygatni. Mondhatnám azt is, hogy a klasszikusok egyetlen lehetősége a túlélésre, ha közelítik őket napjaink megváltozott ritmusához, ha a néző szembesül a tegnap és a ma összeszikráztatásából születő feszültséggel, és ráismer az emberi természet más terekben, más időkben megképződött hasonló elemeire.

A Názáret üres színpadát azonban az olcsó poénkodás, a mérsékelten igényes burleszk, a túlbeszélt dialógusok és a színházi alkotók végső kétségbeesésben újra és újra felfedezett menedéke, az altesti humorizálás tölti be. Talán lehetne mindennek érvényes keretet találni, de a másfél órás, kétharmadánál élesen két részre váló előadással a legfőbb problémám, hogy befejezett formájában sem tűnik többnek, jobbnak egy hosszú próbán született agymenés-sorozat enyhén megrostált verziójánál. A Názáret szerzői projekt, amiben a szerző, vagyis a rendező jól érzékelhetően nagyban és alapvetően támaszkodott a közreműködő színészek ötleteire, improvizációira: az eljárás akár működőképes is lehetne, ám ahhoz sokkal biztosabb ízléssel kellett volna valakinek összefognia a jeleneteket, s egy dramaturgot is elbírt volna a produkció.

A sztori nem sok meglepetést tartogat annak, aki legalább alapfokon ismeri az Újszövetséget, és ez az a pont, ahol a saját kételyeimet meg kell osztanom az olvasóval, méghozzá az általam eddig leírtakkal kapcsolatban. A Dante Isteni színjátékát nemrég újrafordító Nádasdy Ádám említette, hogy többen korholták amiatt, hogy a bőségesen jegyzetelt kiadásban még Szűz Máriáról is megírja, kicsoda (’Jézus Krisztus anyja’), hiszen ez úgymond „az alapműveltség része”. A tudós fordító-nyelvész szerint azonban ma már nem érdemes bezárkózni ennek a nem is létező tudásnak elefántcsonttornyába, s a Názáret fiatal(os) közönségének spontán és őszinte reakcióit hallgatva be kellett látnom, hogy lehet valami igazság ebben a tézisben.

A kérdés azonban ettől még kérdés marad: ha Józsefből Károly, Máriából pedig Vera lesz, az vajon mennyiben segít minket ahhoz, hogy többet értsünk meg önmagunkból, a világból, urambocsá, a Bibliából? A mind nyelvében, mind kivitelezésében a kukkolós valóságshow-k nívóját idéző perlekedés a frigid férj, Károly (Mikes Imre Elek) és a hitvesi fekhelyet a szundításon túl más módokon is használni kívánó Vera (Nagyabonyi Emese) között csak egyféleképpen érhet véget. Az asszony a láthatatlan, ám mindig jelen lévő Istenhez, akarom mondani, a hasonló jelzőkkel leírható szomszéd Istvánhoz fordul segítségért, s a gyermekáldás hamarosan be is köszönt.

Miska (Berta Csongor) a családon belüli verbális és fizikai erőszak naiv áldozataként tűnik fel a következő képekben. Károly későn és rosszkor böki ki a fiúnak, hogy nem igazi, csupán nevelőapja, de persze addig is minden a cseperedő, az őt körülvevő zajos és kaotikus világot megérteni kívánó, rokonszenves fiatalemberen csattan. A karácsonyi ünnep (értik, ugye, ka-rá-csony?!) köré csoportosított egyórás családi anti-idill mélypontja a maszturbálás bevonásával teljessé tett kaki-pisi humorizálás. A pubertáló Miska végül egy diszkóba keveredik, ahol Dzsodzsótól (Kucsov Borisz) próbálja ellesni a kurvázás fortélyait, amiben a maga módján segítségére van Magdi (Székely Bea) is. Végül persze a megváltás is elérkezik, de hogy milyen formában, azt jobb, ha homály fedi.

Összességében a bemutatót eltékozolt lehetőségnek tartom, és nem csak a projektben igen nagy odaadással részt vevő játszók szempontjából. A Kosztolányi akkor vált a régió egyik kiemelkedően értékes műhelyévé, amikor a direktor Urbán Andrásnak még volt ideje itt dolgozni, s nem vált belőle a Balkán egyik legkeresettebb utazó rendezője. A színház profiljának megújítása, átalakítása szükségszerűség ebben a felállásban, ám az eddigi próbálkozások igencsak vegyes eredményt hoztak, talán nem csak engem elbizonytalanítva. Semmi sincs veszve egyelőre, mindenesetre, hogy a folytatás üdvözítő legyen, biztosan nem kellene isteni beavatkozásra várni.

Jászay Tamás


Címke: , , , ,
2020.08.03 - tiszatáj

BERNÁTH DÁNIEL ÉS CSIZIK BALÁZS GEOTAXIS C. KIÁLLÍTÁSA
Bernáth Dániel és Csizik Balázs képzőművészete bizonyos tekintetben a kibernetikusan vezérelt társadalom elképzeléseire is reflektál, azzal párhuzamosan, hogy képalkotási elképzeléseik az absztrakció mentén épülnek fel. Mindemellett pedig azon is dolgoznak, hogy bizonyos képzőművészeti attitűdöket és tradíciókat újragondoljanak és egy olyan alkotói praxist alakítsanak ki, mely képes a mai kor „képiségét” sajátos módon, akár hitelesen is megjeleníteni… – IGOR SPLIT KRITIKÁJA

>>>
2020.07.28 - tiszatáj

INTERJÚ HERCZEG TAMÁSSAL
Közel 20 éve vagyok munkakapcsolatban a Szabadtéri Játékokkal. Ha meg kellene nevezni, hogy melyik a legfontosabb előadásunk, akkor most egyértelműen azt tudnám mondani, hogy az Akárki. Témáját tekintve elképesztően pontosan reagál a művészet erejével mindennapi életünkre. A vírus közepette az emberi létezésről, az elmúlásról beszél, amiből próbálunk kilábalni, és amiből időnként vissza-visszarángatnak minket a mindennapok […]

>>>
2020.07.27 - tiszatáj

ÁCS MARGIT: PÁRBAJ
„Görcsösen óvtam az önálló személyiségem fikcióját – ugyan, kinek van mindenkitől független személyisége?” Az idézet Ács Margit Párbaj című regényéből származik – ebben az eset­ben megfelelő műfaji jelölő a levélregény terminus –, s an­nak ellenére, hogy ez csak egyike a könyvben elhangzó temérdek elgondolkodtató kijelentésnek, mégis egy igen komoly dilemmát helyez a fókuszba… – JANCSOVICS KLAUDIA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.26 - tiszatáj

A K-ARTS ACÉLSZOBRÁSZATI KIÁLLÍTÁSA A REÖK-BEN
A REÖK-ben látható válogatás természetesen a térbeli korlátok miatt a monumentális, köztéri plasztikákból csak korlátozottan vonultathat fel, de a szemle így is érzékelteti, hogy az indusztriális plasztika milyen sokszínű, változatos, kreatív megoldásokra képes. Ahogyan a plasztikai ábrázolások tárgykörében is a tradicionális eszközöket, a vésőt és kalapácsot számos esetben felváltották a plazma és lézer vágók, a CNC megmunkáló eszközök, úgy bizonyos ódivatú fogalmainkat érdemes sutba vágnunk… – NÁTYI RÓBERT ÍRÁSA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

MEDVEVILÁG SZICÍLIÁBAN
Olasz–francia koprodukcióban hozta tető alá Dino Buzzati 1945-ös gyerekkönyvét Lorenzo Mattotti képregényíró és illusztrátor. A tavalyi cannes-i szemle Un Certain Regard-szekciójában bemutatkozott Medvevilág Szicíliában noha bizonyos pontokon eltér a forrásanyagtól, zömmel ahhoz hű adaptáció, mely gyermekek, fiatalok és idősek megszólításában egyaránt jeleskedik… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

AKÁRKI
A Szegedi Szabadtéri Játékokat annak idején a salzburgi fesztivál mintájára találták ki. Az ottani Dóm előtt minden évben visszatérő darab az Akárki című misztériumjáték. Ez még soha nem ment Szegeden. Idén viszont a koronavírus miatt csonka évadban ebből tartanak előadást. Bemutató pénteken, de csütörtökön már közönség előtt tartottak nyilvános főpróbát… – MÁROK TAMÁS AJÁNLÓJA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

AGRIPPINA
A jó opera nem olyan bonyolult dolog. Végy egy kitűnő karmestert, néhány nagyszerű és melléjük pár megfelelő énekest! A rendező gondolja végig pontosan miről szól a darab, és miért szól ma, hozzánk! Aztán rendeljetek alá mindent a célnak! Lehet bátran húzni, a szövegen alakítani, újrafordítani! Koncentráljatok a játékra, újrahasznosított díszlet is megteszi, a jelmezeknek fontosabb a karaktere, mint a méregdrága gazdagsága! Ja, és mindebben hinni, kell, hosszan, ámde nyitott szívvel próbálni! A nagy Händel eredeti szándéka másodlagos… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.07.22 - tiszatáj

GARACZI LÁSZLÓ: HASÍTÁS
Garaczi ötödik lemur-kötete mintha a klasszikus fejlődési regények szerkezetét imitálná – a fejezetek hét életkori csomópontot jelölnek ki, kronológiai sorrendet tartva kisgyerekkortól az emberélet útjának – századunkban (ha nem is a kelet/közép-európai társadalmakban) legalábbis remélt feléig, az elbeszélő/főszereplő körülbelül 45 éves koráig. A téma is a tradicionális, XIX. századi Bildungsroman sémába illeszthető: hogyan talál hivatására egy ifjú ember, hogy válik íróvá, milyen buktatókon keresztül lesz a fecniből – ha legépelik – mű… – MOLNÁR ZSUZSA KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő