10.04.
| Sötétség a Napfény Városában – Beszélgetés Veres Attilával >>>
10.02.
| Trafó – Motus (IT): MDLSX >>>
10.02.
| Asztali beszélgetések… – Meseterápia >>>
09.30.
| MASZK – Trojka Színházi Társulás–Csiky Gergely Állami Magyar Színház: O. márkiné >>>
09.28.
| MASZK – Grecsó Krisztián–Bíró Bence: Megyek utánad >>>
09.28.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Fehér Ferenc: IMÁGÓ >>>
09.23.
| MASZK – Simkó Beatrix–Grecsó Zoltán: #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ >>>
09.21.
| Összművészeti meglepetés a magyar dráma napján >>>
09.21.
| Trafó – Heiner Müller: Kvartett >>>
09.20.
| Válogatás a Mihályfi-gyűjteményből >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>

Csehy Zoltán, Karacs Andrea, Posta Marianna, Szabó Dárió, Tőzsér Árpád, Turi Tímea versei

Bán Zoltán András, Erdei L. Tamás, Kontra Ferenc prózája

Anne Carson, Fried István, Thomas Schestag, Szabó Csaba tanulmánya

A Velencei Építészeti Biennáléról

Diákmelléklet: Lőrincz Csongor Esterházy Péter korai prózájáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

A kosár tartalma: egy darab szexszimbólum
2016.05.14 - tiszatáj

RONIL CAINE: LILIAN

Vajon lehúzható egy újabb bőr a klónozásról? Haklik Norbert írása egy friss magyar sci-fi debüt kötetről.

Vannak időszakok, amikor a kor lényegét megragadni a science-fiction eszközeivel lehetséges a legrealistább módon. Percy Bysshe Shelley és felesége, Mary, valamint a házigazda Byron úgy döntenek, kísértethistóriák írásával ütik el az időt, amíg eláll a nyaralásukat tönkretevő eső. Mindez 1818-ban történik, az előző néhány emberöltő alatt a hagyományos termelést és a társadalmi viszonyokat olyan találmányok formálták át alapjaiban, mint a szövőgép, a nemzedékenként újabb és újabb forradalmi fejlesztéssel tökéletesedő vaskohászat, vagy épp a gőzgép, amelynek upgrade-elt változata, a robbanómotor ma is meghatározza mindennapjainkat. A történet, amelyet a genfi esőben Mary Shelley végül papírra vet, jóval több, mint borzongató horrorsztori. A Frankenstein, avagy a modern Prométeusz azzal a gondolattal játszik el – filmfeldolgozások és folytatáskísérletek egyre gyarapodó sokasága bizonyítja: máig érvényes módon –, milyen következményekkel járna, ha a tudomány fejlődése az emberi lényt is ipari eszközökkel létrehozható termékké tenné.

Ma ismét technológiai forradalom idejét éljük. Harmincegynéhány éve még várólistán kellett kibekkelni, amíg bevezették a lakásba a vonalas telefont, és menő volt csomagküldő katalógusból vásárolni, miközben ma okostelefonnal intézhetjük a bevásárlásunkat és tarthatunk a zsebünkben könyvtárnyi olvasnivalót akár. A közeljövő még érdekesebb fejleményeket tartogat: a strukturálatlan, nagy mennyiségű adathalmazok megértésére képes kognitív számítástechnika az orvosi diagnosztikában nyithat új horizontokat azáltal, hogy az emberi elme által felfoghatatlan bőségű kortörténeti adatok statisztikai egyezéseit értelmezhetővé teszi, és ugyanez a technológia oda is elvezethet minket, hogy megértsük az emberi elme működését, feltérképezhessük és akár másolhassuk is a tartalmát. A vezető nélküli autók már olyannyira velünk vannak, hogy a cég, amelynek böngészőjét e recenzió olvasója alkalmasint naponta használja, az évtized végére már a sorozatgyártásukat tervezi. A nagyvárosok intelligens forgalomszabályozása szintén létező technológia, és nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy belássuk: ha a kettő kombinációja standarddá válik, az szükségszerűen mindennapjaink menetét, de egyúttal a közlekedésre vonatkozó jogi szabályozást is alapjaiban formálná/ja majd át.

És vannak olyan technológiák is, amelyek megvalósultak, de sem félelmeinket, sem pedig reményeinket nem váltották valóra. Az első klónozott bárány, Dolly óta a technológia nemigen kap helyet a napilapok címoldalán. Ennek az oka alighanem abban rejlik, hogy a genetikai állomány egyezése önmagában még nem szavatolja két egyed azonos voltát (ugyebár az ikrek sem cserélhetőek fel egymással). Azonban ha az egyedfejlődés széttartó hatása kiküszöbölhetővé válna, akkor rögvest másképp festene a helyzet. Ez az áttörés szintén az orvostudomány és a kognitív számítástechnika közös eredményeként jöhet majd létre akkor, amikor az agyban rögzített adathalmaz feltérképezhetővé, digitalizálhatóvá és reprodukálhatóvá válik.

Ronil Caine Lilian című első regénye, amely a Galaktika magazint is kiadó Metropolis Media Kft. első kötetes magyar sci-fi szerzőket bemutató új sorozatának egyik nyitó darabja, abból az alapvetésből indul ki, hogy a klónozás a közeljövőben egyének tényleges másolatát is képes lesz létrehozni. Annak bemutatására, hogy a ma elérhetőkhöz képest miféle technológiai és tudományos eredmények teszik ezt majd lehetségessé, Caine nem sok szót veszteget. Látván azt, hogy a szerző mily ügyesen rejti el a klónozás mai állásáról szóló és a benne rejlő további lehetőségekről szóló ismeretanyagot a szereplők párbeszédeiben és elmélkedéseiben, talán nem lett volna a regény kárára, ha erről a témáról is elejt benne egy – akár mégoly spekulatív – eszmefuttatást. Azonban ezzel a megállapítással a végére is értünk a Lilian című regényben fellelhető hiányosságok sorolásának.

Caine ugyanis világosan kijelöli, mit vállal a regényben, és kifogástalanul, nem csupán első köteteseknél ritka profizmussal teljesíti kötelezettségeit. A regény alapötlete viszonylag egyszerű: egy japán cég titokban megbízható multimilliárdosok számára kínál két hét után likvidálandó klón-másolatokat, a megrendelő kívánságának megfelelően akár hírességek kópiáit is. A cég képviselője, Rolland Olivier megkeresése nyomán az ötvenedik születésnapjához közeledő, élvhajhászásba belecsömörlött üzletember, Robert Turner megrendeli Hollywood éppen aktuális üdvöskéje, Lilian Bailey kópiáját. Azonban a projekt – lévén, hogy a klón a megszokottnál gyorsabban nyeri vissza eredetijének emlékanyagát és egyéniségét – rossz fordulatot vesz, amelynek következményeképpen a három főszereplő mindegyike egymással össze nem egyeztethető célok felé kezd munkálkodni. Lilian megpróbál eljutni Los Angelesbe, mert tudja, hogy ott lelheti meg önazonosságának kulcsát, Turner eleinte akadályozni próbálja a lányt abban, hogy valós önmagára leljen, majd ellene fordul, mindeközben Olivier pedig (egy sajátos, rejtett motivációnak is köszönhetően, amelyre csak a regény zárlatában derül fény) mindent megtesz azért, hogy a céget megóvja a blamázstól.

A cselekményről legyen elég ennyit elárulnunk. Caine regényében amúgy sem a mi, hanem a hogyan a lényeg. Annak ellenére ugyanis, hogy a klónmásolat csak a kötet első harmadán túl jut el a megrendelőhöz, és a végső konfliktus is az utolsó száz oldalon túl teljesedik ki, a történet sohasem torkollik üresjáratba. A mű legfőbb erőssége ugyanis abban rejlik, ahogyan bemutatja a tárgyául választott technológia hatását a szereplők személyiségére. Ronil Caine a kulcsfontosságú pillanatokat felismerni képes látásmóddal, takarékosan, mégis rendkívüli élességgel kidolgozott mikrojelenetek során mutatja be, hogyan nő eufóriává, majd hagy alább s vált végül ellenségeskedésbe Robert vonzalma Lilian iránt, és miként jutnak el a kapitulációig a lányba programozott személyiségjegyek az eredeti Lilian énjével vívott harcban. A regény fordított szerelmi történet: érzékletesen mutatja be, hogyan vezet először tagadáshoz, majd tanácstalansághoz, végül ellenségeskedéshez, ha az imázstól, amelynek bűvöletében egy viszony elkezdődik, erősen eltér az a személyiség, amely a kapcsolat során a felszínre kerül. Ennek a felgyorsított személyiségfejlődésre koncentráló, lélektani vonalnak köszönhetően lesz Lilian alakja szexi díszlet helyett hús-vér egyéniséggé, és ez menti meg Robert figuráját is a szentimentális megdicsőüléstől – egyik példájaként annak a számos lehetséges csapdának, amelyet Ronil Caine első köteteseket meghazudtoló érettséggel, biztos kézzel kerül el és fordít a mű erősségévé.

Ronil Caine Lilian című első regénye nem csupán roppant erős írói indulás, hanem bizonyíték arra is, hogy a fantasy nem volt képes kivégezni a kortárs magyar tudományos-fantasztikus irodalmat. A Clarke-ot és David Brint idézően tiszta és átgondolt tudományos problémafelvetés, a Kinghez méltó alapossággal kifejtett jellemrajz bizonyítják, hogy a szerző megtanulta mindazt, ami az elődöktől megtanulható. Hogy nem csupán jó tanonc, hanem igazi alkotó egyéniség, azzal bizonyítja, hogy az így elsajátított eszköztárral képes aktuális tudományos-etikai kérdéseket beledolgozni hús-vér szereplők hiteles, minden fordulatában motivált történetébe. Ráadásul a Lilian mintha készakarva hagyna, ha nem is elvarratlanul, de tovább bogozhatóként számos olyan szálat, amelyben benne rejlik annak a lehetősége, hogy Caine egy vagy több folytatásban is tovább gondolkodjék a klónozás etikai vetületeiről és lehetséges gyakorlati következményeiről.

A Lilian bizonyítja: sci-fi irodalmunk legújabb debütánsa nem csupán a mondanivalónak nincs híján, de a kellő írói tehetsége és eszköztára is megvan arra, hogy azt emlékezetesen, élvezhetően és továbbgondolhatóan tárja az olvasó elé.

Haklik Norbert

 

lilian-borito-upload-okMetropolis Media, 2016

302 oldal, 2990 Ft

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2018.09.20 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Előbb-utóbb megtörténik velünk. Hogy összedől a világ. Vagy úgy tűnik, hogy össze fog dőlni. Nem dől össze. Az idő fontos tényező. Sok múlik egy másodpercen is. A kvantumfizikában. Előtte még nem létezett valami, és egy másodperccel utóbb már igen. Mintha azt mondanánk, hogy a baj előtt egy perccel még nem volt semmi baj. Wurmtól virtuális műveket látunk. Mint amikor félkészen veszünk át egy lakást, és nekünk kell azt befejezni. Nincs megállás […]

>>>
2018.09.19 - tiszatáj

FELUGOSSY LÁSZLÓ: NEM∏SKÓTA SZERELMES VAGYOK A LAPTOPOMBA
Felugossy László Nem∏skóta szerelmes vagyok a laptopomba című kötete 2014-ben látott napvilágot a MissionnArt Galéria gondozásában. A kötetben a szerző megjelölése alapján versek, szövegek, buborékok találhatók. Már a fedőlapon a Felugossyt ábrázoló fénykép is jelzi, hogy ebben a kötetben nem hagyományos költészettel fog találkozni az olvasó…. – BÉKÉS IZABELLA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

BENCZÚR EMESE KIÁLLÍTÁSA A MODEM-BEN
Játék, (ön)irónia, szembesítés, az igazság keresése vagy mindezek egyszerre? A Munkácsy-díjas képzőművész reprezentatív kiállítása az értelmezés, látszat és valóság kérdését helyezi a középpontba… – GALAMBOS ÁDÁM ÍRÁSA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

90 ÉVES DEBRECZENI TIBOR
Mi a titka az összetartó erőnek? Az, ami kellene, hogy nemzeti minimum legyen, „nagyban” is. A haza szeretete, a magyar nyelv és irodalom tisztelete, a közösségi értékek fontosnak tartása. Sajátos vonása a csapatnak a „Játszó ember” megjelölés. D. T. – így nevezi önmagát a Kör alapítója és vezetője, a drámapedagógia hazai megalapítója, hiszen valóban ő a Magyar Drámapedagógiai Társaság létrehozója – az aktív szerepjátszást alapvető fontosságúnak tartja. Homo ludens… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

>>>
2018.09.17 - tiszatáj

Egy kis morgolódással kezdeném: úgy látszik, hogy a központozásmentes nyelvhasználat megjelent magyar filmcímben – értem én, hogy idézet egy kommentből, de akkor sem szerencsés ilyen látványos helyen kerékbetörni a magyar nyelvet… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.15 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ANDREI ROSETTIVEL
Szeptember 22-ig még megtekinthető a NOIMA15 nevű művészeti csoport tárlata a Román Kulturális Intézet kiállító termeiben. A csoport összes tagja főiskolát végzett képzőművész, szinte mindegyikük egy eltérő nyelvezetet beszél: a plen-air látásmódot használják, viszont számukra a nyitott tér vizsgálata nemcsak a színekre, hanem a színspektrumokra, a régi mesterek munkáinak, technikáinak vizsgálatára, az alapvető jellegzetességeik felhasználására is kiterjed… – JUHÁSZ BÁLINT INTERJÚJA

>>>
2018.09.12 - tiszatáj

KENYERES BÁLINT FILMJE
A Tegnap Kenyeres Bálint egészen különleges nagyjátékfilmes bemutatkozása: tíz évvel az utolsó kisjátékfilmje után készült el. Ráadásul a rendkívüli elsőfilmes vállalkozásról van szó, hiszen a Tegnap soknemzetiségű produkció, amelynek stábjában csupán néhány magyar van (például a nagyszerű Fillenz Ádám), legalább két világsztár (Vlad Ivanov és Joanna ter Steege) szerepel, a helyszínek kivétel nélkül Magyarországon kívüliek… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.12 - tiszatáj

KULCSÁR-SZABÓ ZOLTÁN: SZINONÍMIÁK. KÖZELEDÉSEK HEIDEGGERHEZ
Érdemes kicsit elidőzni a címnél és az alcímnél. Szinonímiák. Ugyanaz és más, azonosság és különbség. Közelség, szomszédság, rokonság, mégis távolság és idegenség. A görögben közös név, egymás melletti, együttes, összetartozó megnevezései valaminek, nagyjából ugyanannak ‒ de tudjuk, hiszen írás, s legkivált talán fordítás során rendre mélabúsan vagy kétségbeesetten tapasztaljuk, hogy mégis egészen másnak… – SIMON ATTILA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.10 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A CSAKNEKEDKISLÁNY ZENEKARRAL
Tavaly répával záporozták meg a közönséget, idén őket fenyegette eső, ráadásul ajándék lovaskocsis-akusztikus koncerttel kenyerezték le a Malomfesztivált csak azért, hogy felléphessenek. Ők a Csaknekedkislány zenekar. – FÖLDESI CSENGE INTERJÚJA

>>>
2018.09.07 - tiszatáj

SUMMER 1993
Önéletrajzi ihletésű munka az eddig rövidfilmeken dolgozó, 1986-os születésű Carla Simón nagyjátékfilmes debütje. Film-memoárnak hívja a tavalyi, Goya-díjakkal és a Berlinalén a legjobb elsőfilmesnek járó zsűridíjjal honorált Summer 1993-t. Erőteljes szubjektivitáson nyugvó műve nemcsak már-már transzcendens húrokat pengető karakterdráma, de remekül illeszkedik a spanyol filmtörténetet olykor nagyban reformáló gyerektrauma-mozik sorába is… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő