Tóth Erzsébet: tiéd minden

a szálló por

a hulló csillagok

a hóra zuhant megfagyott kismadár

tiéd minden

széthintenek vagy betakarnak

az égboltra rajzoló vadliba csapatok

az utca sarában ázó kenyér

amit már nem tud senki

megmenteni magának

tiéd minden

a bezárt boltok utcája

az üres kamrában futkosó egér

a hitelminősítés

a világ nyilvánosháza

üldözött és üldöző

a globalo-komprádor liberokrata

uralkodó beszédmód

a lejátszás-technikai felszín

alatt földbe fúlt nyöszörgések

eltitkolt sírások néma üvöltések

programok és lemondott programok

üresen fájó esték

kitöltött elzüllő esték

álmokból rád hulló napok

hamar kibújó megfagyó rügyek

fagyhalottak hátbaszúrtak lezuhantak

mérgezők és mérgezettek

tiéd minden

értelmező hatalom

dübörgő tőzsdék

szegények imamalma

a C-lista a B-lista az adóslista

a halállista

az önfenntartó börtönök álma

kelet és nyugat

tiéd minden

az alma

és az almáról készült festmény

a festményre szálló por

az almában dolgozó féreg

tiéd minden

észak és dél

szél és szélkakas

tenger és kalóz

az emberképek a magyarságképek

a cigánysorok

a szegénygettók a legyen ön is milliomos

hülyék és hülyítettek

munkaadók és munkanélküliek

az utolsót repülő pilóta

a földre fagyott repülőgép

fapadosok tolongása

hiéna sakál és héjatársaságok

európa szégyenpadja

…

vagyunk

akik még titokban őrzünk

ne hagyj el minket

te adtad emberi arcunk

könnyeinket és reménységünk

itt jártál közöttünk

senki se látta, mikor tűntél el

nem érezzük már jelenléted

azt is mondták, hogy meghaltál

egy hatalmas fa alá húzódtunk

lombjai között egyszer valaki

arcodat látta kirajzolódni

de ha összedőlne hirtelen

mindnyájan ott maradnánk

összezúzódva alatta

keresünk a gomolygó felhők között

talán a szállongó hópelyhekkel

bánatodat küldöd

szét kellett volna osztani szeretetünket

hogy másnak is jusson belőle

annak is aki a téli kútnál mossa tányérját

és egész élete egy szatyorban van

annak is aki még gyűlölni tud

tiéd minden

imádság gyűlölet

fázós kezű virágkötők

verseink énekeink

káromkodásaink táncaink

sötétben vonszolódásunk

adósleveleink és az űrlapok

akik megszöktek innen

és akik nem tudnak elmenni

mert csak egy hazát kaptak

egy fél cella egy egész börtön

tiéd minden

gyere vissza

várunk

Megjelent a Tiszatáj 2012/7. számában