Egyszer hagyomány lesz

JIM MORRISON KAPOLCSON
Vannak mindent megváltoztató történelmi, kulturális sűrűsödési pontok, amelyek felforgatják az addigi hagyományokat, majd lassacskán maguk is azzá válnak. Ezt jelentette a hatvanas évek is, mondja Sebők János a Völgy negyedik napján, a Jim Morrison beszélgetés felvezetéseként […]

JIM MORRISON KAPOLCSON

Vannak mindent megváltoztató történelmi, kulturális sűrűsödési pontok, amelyek felforgatják az addigi hagyományokat, majd lassacskán maguk is azzá válnak. Ezt jelentette a hatvanas évek is, mondja Sebők János a Völgy negyedik napján, a Jim Morrison beszélgetés felvezetéseként.

Arról az általános törvényszerűségről van szó, amikor lokálisból globális jelenséggé válik a kezdeti változás; nemcsak a művészvilágról beszél, hanem az azt ért hatásokról, a szexuális forradalomról, a női emancipációs mozgalomról tehát megfordult a világ és úgy maradt; ma Jim Morrison tananyag az amerikai egyetemeken.

A dalszövegíró, zeneszerző, költő besorolhatatlan alkotó, megismételhetetlen személyiség, fellépéseinek atmoszféráját csupán a bár rossz minőségű, de eredeti kalózkiadások adhatják vissza, mondja Hobo. Kezdetben háttal énekelt zavarában, később sámánisztikus szeánsszá tágította koncertjeit, előadásában együtt állt mélység és spontaneitás, olykor lesétált a színpadról és beszélgetett a közönséggel, apokaliptikus számaiba verseket szőtt, mindehhez botrányos önpusztításon keresztül vezetett az út. Függőségeit Sebők Keith Richardséval vetette egybe, szerencsésnek mondható, hogy ők ketten nem játszottak együtt, jegyezte meg nevetve. Az alkohol- és drogfogyasztás, a gyakori közszeméremsértés rendszeres hatósági összetűzéseket is eredményezett, épp ezért megítéléséről kérdezte Sebők Hobót. Vannak akik zabolázhatatlan zseninek, önpusztító junkienak, anarchista művésznek tartják, de egyetérthetünk Hobóval abban, hogy nem fontos mit mondanak róla, egyedül az számít amit alkotott. Zenei életművét teljes egésznek érzi, egy-két kényszerű töltelékszámon kívül magas színvonalú, a mára már világhírű öt stúdiólemeze. Saját pályáján azt mondta, főként a Csavargók tíz parancsolata megírásában játszott közre, általánosságban véve ezek a számok a hazájáról írtakhoz sok bátorságot adott.

Hobonak elsőként a Music is over, és a The End jelentett katartikus élményt, főként a zenéből áradó lenyűgöző vadság, ami még a Willie Dixon szám, a Back door man előadásában is érezhető. Hobo hozzátette, a lemezkiadók már akkor is hathatós munkát végeztek a zene kiherélésében; Morrison életének is nagy konfliktusai közé tartozik a kompromisszumkötés a lemeztársaságokkal, rádióval amik háttérbe szorították a komolyabb, akár húsz perces produkciókat és két, két és félperces számoknak adtak teret. A könnyen eladható Hello I love you a slágerlista élére került, bármennyire utálta is Morrison, ettől csilingeltek a pénztárgépek. A Doors tagok pénz-és sikerorientáltabb ambícióira, a Morrison tudta nélkül, reklámhoz eladott Light my fire-t említették példaként. Valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy elhagyta Amerikát és a zenekart, ezt az éles váltást Sebők Arthur Rimbaud életútjával állította párhuzamba, Dalszövegei szempontjából pedig csak Bob Dylenével lehet összemérni Hobo szerint. Úgy folytatta Morrison hatalmas költő lehetett volna, Amerikai imához hasonlóan óriási erejű szabadverseivel. Sok forgatókönyv-, vers-, novellakezdemény maradt utána, de már nem volt ideje kiteljesedni, bekapcsolódni a párizsi művészvilágba. Haláláról több verzió kering, 1971 július harmadikán találtak rá egy párizsi szálloda fürdőkádjában, ma a Père-Lachaise temetőben, zarándokhely a sírja. Hobo rajta kívül látogatást tett már Brian Jones, Chopin, Viszockij sírjánál is, az elkövetkező zarándokutak helyett, tervei között szerepel egy márványtábla felállítása a kertjében, ahol minden elhunyt barátja, mestere neve szerepel.

Számtalan zenekar, könyv és film őrzi emlékét. Utóbbival kapcsolatban Hobo megjegyzi, hogy egyéniségét a legtehetségesebb színész sem tudja visszaadni, de Val Kilmer játékát dicséri az Oliver Stone filmben, ami végigkíséri – Hobo szavaival –  hogyan hagyta ott Morrison a filmezést a zenéért, a zenét a költészetért, a költészetet pedig minden másért, amit nem tudunk.

Kétségkívül nagy történelmi és kulturális változásokat indított el a hatvanas évek. A zenei életet felbolygató Janis Joplin, Jimi Hendrix, és Jim Morrison örökségét Hobo kötelességének érzi továbbadni. Méltányolja az új nemzedék, bandájában a fiatal Szakadáti Mátyás és ifj. Tornóczky Ferenc lelkesedését, akikkel még aznap este együtt szólaltatja meg a Riders on the stormot, Vándor az úton címmel.

Tóth Tünde

 Fotó: http://www.feelnumb.com