11.06.
| Vér, homok és populizmus – a 15. VERZIÓ Diákfilmes programja >>>
10.26.
| Hagyomány, asszimiláció és trauma a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár portréin >>>
10.26.
| Október végén elárasztják az országot a rajzfilmek >>>
10.25.
| Asztali beszélgetések… – Befejezetlen múlt >>>
10.18.
| MASZK – Perzsia Szegedre jön – Hajnóczy-nap >>>
10.16.
| Latin-amerikai filmek, ételek, borok és latin bulik a Déli-Doku dokumentumfilm-fesztiválon >>>
10.14.
| MASZK – Ziggurat Project: Acsai Roland: Esumi és Asao >>>
10.12.
| 100 éve született Leonard Bernstein >>>
10.11.
| Kass Galéria – Írásvédett című kiállítás >>>
10.11.
| ZUG színház és művészeti tetthely – HLP feat. Roskó Gábor: A csillagok szíve >>>
10.10.
| Rejtő Jenő orrvérzésig – Fülig Jimmy ajánlásával vagy épp annak ellenére >>>
10.08.
| MASZK – PanoDráma: Pali >>>

09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>

A maximalista, Hazai Attila emlékére
(Írások, beszélgetések Hazai Attila művészetéről)

Hazai Attila, Juhász Róbert, Kormányos Ákos, Mohai V. Lajos, Nagy Hajnal Csilla, John Peck, Petőcz András, Robert Pinsky, Tóth Erzsébet versei

Bene Zoltán, Murányi Sándor Olivér, Patak Márta, Sántha József prózája

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

Szilágyi Lenke: Földbéli tájak
2016.04.27 - tiszatáj

SZILÁGYI LENKE KIÁLLÍTÁSA
A B24 GALÉRIÁBAN

Maurice Merleau-Ponty francia filozófus A látható és a láthatatlan [1] című torzóban maradt művének egy gondolata segíthet Szilágyi Lenke tájképeinek megfejtésében. Merleau-Ponty az észlelésről és annak homályosságáról elmélkedik. A látvány birtokbavételét tartja fontosnak ahhoz, hogy a világról való tudásunk elmélyüljön, és teljes legyen. Észlelési hitről beszél, amely megelőzi a tudásunkat, s amely nélkül nem lennénk kíváncsiak, nyitottak és fogékonyak a jelenségekre. Az észlelési hit viszont segít abban, hogy elhiggyük, minden jelenséget képesek vagyunk érzékelni illetve befogadni és átadni. Szerinte e naiv hit művészi leképeződése a tájkép, az a médium, amikor a természeti jelenségeket vizuálisan megfogalmazzuk és továbbadjuk. Szilágyi Lenke képei e „naiv hit” jegyében is értelmezhetők, ha feltesszük, hogy a 21. század elején a globális világ legmarkánsabban a vizuális tapasztalat dominanciájával írható le, mivel egyszerre lehetünk tanúi a komplex megismerésnek, a mikro-, sőt nanovilág vizsgálatának. De a tér-idő dimenzióban elgondolt világunk egyre több paradoxont mutat. A tér-idő-emberiség egymásra hatása megváltozott, új tér azaz táj keletkezett. Fizikailag is új terek jöttek létre az urbanizáció előrehaladtával, illetve annak a természetet romboló/megváltoztató hatásával, az emberi beavatkozás szomorú és gyógyíthatatlan sebeket okozott, amelyeknek művészi dokumentálása alapvetően megváltoztatta az idillikus tájábrázolást. Szilágyi Lenke tudatosan az emberek által megérintett, felforgatott tájakat fényképezi.

A tájkép fogalmának megváltozásához és egyben Szilágyi képeihez még W.J.T Mitchell inspiráló gondolatai is megidézhetők. A tájkép és a hatalom[2] című munkájában arra mutat rá, hogy a klasszikus képzőművészeti műfaj hogyan válhatott a hatalmi reprezentáció eszközévé. A szimbolikus tájkép fogalma már régóta bevezetődött a művészettörténet fogalmai közé, amikor a képen megjelenő elemek: hegy, növény, folyó túlmutat önmagán, s a hozzá kötődő pszichológiai jelenségek hordozója is lesz. Mitchell szerint minden tájkép a kolonializmus bizonyítéka, vagyis annak a folyamatnak, ahogy az ember birtokba veszi és átrendezi a tájat. Szerinte ez mindig az adott hatalmi struktúra keretei között megy végbe és annak reprezentációjaként szolgál.

A kortársi fotóhasználat felerősítette az egykori festői eljárást, az „ideál táj” kialakítását, ahol a tájképen eredeti elemekből összerakott, ám abban az elrendezésben a természetben soha létre nem jött részleteket mutatott. A korszerű manipulációs eljárásokkal humanizálható vagy éppen dehumanizálható a táj, még aprólékosabban összerakható és strukturálható az alkotó szempontjai szerint. Ezen eljárásokkal készített tájképeken a fikció teljes mértékben képes legyőzni a valóságot. Szilágyi Földbéli tájai elsősorban ezekre a tájmanipulációkra, azok mértékére és az érzelmekre gyakorolt hatására koncentrál. Milyen mögöttes érdekek húzódnak meg a fikciós tájképek készítésében akkor, amikor képesek lennénk a valóság pontos megmutatására is. Mit jelent számunkra a természet? Változtak-e és hogyan a természetutópiák a fotográfia tükrében? – teszi fel kérdéseit képeivel. A teremtés elirigyelt gesztusa legalább az alkotásban adatik vissza, struktúra- és kompozícióképző elemeiben bemutatva mindazt a bonyolult és összetett folyamatot és érzelmi viszonyokat, amely a folyamatot meghatározza. Különbség csak a képalkotóelemek sűrűségében van. Ezekre a sűrűsödési pontokra csodálkozhatunk rá Szilágyi munkáiban, amelyek elsősorban a fotográfus érzelmi viszonyait tükrözik. A rácsodálkozás nemcsak a fotográfus pozícióját, hanem a nézőjét is jellemzi, valamint azt az érzékeny témaválasztást, amellyel reagált erre a hosszú művészettörténeti múltra visszatekintő, ám mégis néha banálisként kezelt tájkép problematikára, felmutatva a még ma is a témában rejlő lehetőségek sokszínűségét.

Uhl Gabriella

 

Szilagyi Lenke_Lovasok

 

Szilágyi Lenke munkáiból nyílik kiállítás Földbéli tájak címmel 2016. április 28-án csütörtökön a b24 Galériában >>>

 

JEGYZETEK

[1] Merleau-Ponty, Maurice: A látható és a láthatatlan, L’Harmattan, Budapest, 2006.

[2] Mitchell, W. J. T.:Landscape and Power, second edition, University of Chicago Press, 2002.


Címke: , , , ,
2018.10.18 - tiszatáj

BORDA RÉKA: HOAX – FERENCZ MÓNIKA: HÁTAM MÖGÖTT DÉL
Két, húszas éveiben járó költő verseskötetét adta ki a tavaly a Scolar Kiadó: Borda Rékától, a Hoax-ot míg Ferencz Mónikától, a Hátam mögött dél címűt – és ez nem hoax, akarom mondani nem álhír. Mint ahogy az sem, hogy mindkettőjüknek ez az első kötete. Olvasva őket aztán, őszintén meglephet minket, hogy máris milyen – kifejlett – lírikusi izomzattal bírnak. Nyilvánvalóan nem kezdők… – JAHODA SÁNDOR KRITIKÁJA

>>>
2018.10.18 - tiszatáj

INTERJÚ BENKŐ IMOLA ORSOLYÁVAL
A ZUG művészeti tetthely nevéből adódóan egy kicsi, mégis nyitott színház. Az Őszi Kulturális Fesztivál ideje alatt Benkő Imola Orsolyával, a Homo Ludens Project művészeti vezetőjével beszélgettünk előadástervekről, a befogadás lehetőségeiről és az alkotóközösség színházi nevelésben betöltött szerepéről. – NÉMETH ZSÓFIA INTERJÚJA

>>>
2018.10.18 - tiszatáj

TRANZIT
Múlt és jelen vetülnek egymásra Christian Petzold új filmjében. Az Anna Seghers 1944-es regényén alapuló dráma a II. világháborúban, még pontosabban a nácik által megszállt Franciaországban játszódik, ám a rendező mindezt paradox módon napjainkra vetíti ki, reflektálva a társadalmi-politikai problémák változatlanságára, az idegengyűlölet és a menekültválság napjainkban ugyancsak égető kérdéseire… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.10.17 - tiszatáj

SZILASI LÁSZLÓ KÖNYVBEMUTATÓJA
Kell valaki, aki kérdez, és más, aki felel, de hogy mégse legyen iskolai hangulata, cseréld meg a szerepeket: egy hallgató, Klajkó Dániel kérdez, egy tanár, Szilasi László pedig felel, szigorúan elutasítva a tanár úri megszólítást. Miről beszélgessenek? Az „élet nyersanyagáról”. A testről, és ami benne van – vagy olykor nincs: Luther kutyáiról. – FÖLDESI CSENGE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.10.17 - tiszatáj

AZ ISMERETLEN KERTÉSZ IMRE – FOTÓKIÁLLÍTÁS
Abban a szerencsés, ám mégsem könnyű helyzetben vagyok, hogy ismerhettem Kertész Imrét: az embert és az írót, akivel a barátságom és munkakapcsolatom is több szállal kötődik Szegedhez. E történet 24 évvel ezelőtt vette kezdetét, mikor Erdélyi Ágnesnek köszönhetően egy évig én szervezhettem a Móra Kollégium irodalmi estjeit. Egy ilyen alkalomra érkezett meg 1994. október 28-án az író – emlékszem, ő az egész este folyamán tegezett, én pedig magáztam (35 év volt a korkülönbség közöttünk), ami számomra teljesen természetes volt […]

>>>
2018.10.15 - tiszatáj

VERES ATTILA KÖNYVBEMUTATÓJA
Három éves kihagyás után visszatért a Próza Nostra Irodalmi Estek című programsorozat Szegedre. Október 4-én a Próza Nostra kritikusai, Benkő Marianna és Pozsár Anett beszélgettek Veres Attila horror szerzővel Odakint sötétebb című regényéről, illetve az idei könyvhétre megjelent novellagyűjteményéről, az Éjféli iskolákról. – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.10.15 - tiszatáj

TENOR3 A MÜPÁBAN
Ma nehéz volna pontosan kiválasztani a világ három legnagyobb tenorját, jómagam legalábbis Kaufmann után elakadnék. Ám háromtenor típusú koncerteket rendezni nagyon is értelmes vállalkozás. Gondolom jövedelmező is, ám engem jobban érdekel a dolog művészi oldala. Bár egy hangfajról van szó, azért nagyon sok alfaj létezik ezen belül is. A Müpa legújabb vállalkozása, amely megkülönböztetésül a tenor a köbön címet kapta, három eltérő típust vonultatott föl… – MÁROK TAMÁS ÍRÁSA

>>>
2018.10.15 - tiszatáj

JANÁKY MARIANNA:
NOVELLÁK REGÉNYE
Irodalommal foglalkozó emberek olykor hosszasan elvitatkoznak azon, létezik-e női irodalom? S ha igen, mi is az pontosan, mitől az, ami? Nő ír nőkről? Férfi nőkről? Nő férfiakról? A szerzőtől női vagy a témától az? Mi a kulcs? Nemrégiben egy folyóirat tematikus blokkja kapcsán a női tematika kifejezést ahányan vagyunk szerkesztők, annyiféleképpen értelmeztük. Janáky Marianna azonban megkönnyíti a választ erre a kérdésre: nőként ír nőkről nőiesen… – BENE ZOLTÁN KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő