09.30.
| Szeptemberben indul a Családi Iránytű Klub >>>
09.30.
| Grand Café – Ráolvasás 03 – Orcsik Roland: Legalja >>>
09.28.
| Törzsasztal Műhely – I. Támogatói Bazár és kötetbemutató a Jazz Kocsmában >>>
09.17.
| Jazz Kocsma – Berta Ádám A kígyó feje című regényének bemutatója >>>
09.17.
| Grand Café – 2008–2018: Válság és hegemónia Magyarországon >>>
09.14.
| Grand Café – Ráolvasás 02 – Nemes Z. Márió: Barokk Femina >>>
09.11.
| Deák17 – Egy ecsetvonásnyi Észtország és a Grimm testvérek meséi >>>
09.10.
| Molnár T. Eszter új regényének és kollázsainak bemutatója a Grand Caféban >>>
09.09.
| Duda Éva Társulat – „Újra lendületben! ” >>>
NAPI TANDORI

09.25.
| Bemutatták az első magyarországi dinoszaurusztojást >>>
09.07.
| Kossuth Rádió – Nagyok Nátyi Róberttel >>>
09.09.
| A Ludwig Múzeum pályázati felhívása >>>
08.14.
| Ír kortárs költészeti műfordító műhely >>>
08.10.
| Meghalt Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró >>>
07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>

DISZKÓGLÓRIA – Keresztül-kasul David Bowie életművén

Deczki Sarolta, Fenyvesi Ottó, Horváth Csaba, Lanczkor Gábor, Lengyel Zoltán, Lenkes László, Marton László Távolodó, Marx Laura, Nagy Márta Júlia, Péterfy Bori, Poós Zoltán, Delimir Rešicki, Sopotnik Zoltán, Hannah Sullivan, Szabó Eszter Ágnes, Uhl Gabriella írásai

Havasréti József Najmányi Lászlóról

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. […]

>>>

Thealter tánctabló
2012.08.05 - tiszatáj

Sokszínű palettáról válogathattak az idei Thealter Fesztivál közönségének tánckedvelői: új fellépőként szerepelt Hód Adrienn társulata, a Hodworks, valamint több, a tavalyi Thealter vagy az Alterra őszi/tavaszi előadásain már látott és megismert vendégművész. A Bitef Teatar és Duda Éva társulatát visszatérőkként üdvözölhettük, ahogyan Réti Annát is, (akit épp a tavasszal láthattunk a Régi Zsinagógában a Fregoli szindrómában), vagy  a Derevo társulatból már ismert Tanya Kabarovát, aki ezúttal Yael Karavannal közös darabjával érkezett.

Duda Éva Társulatának előadása a címnek megfelelően – Stop ‘n’ Go – energikus indítója volt a fesztivál táncos szekciójának, amelynek felvezetésekor rögvest a szereplők vezették be és ültették le a nézőket, halandzsázva és érthetetlenül karattyolva, ezáltal meggyőzve minket arról is, nem feltétlenül értünk többet, ha beszélnek hozzánk, sőt. A szemünk előtt máris láthatatlan labda száguld egyik kézből a másikba, látjuk, követjük tekintetünkkel a gömbölyű semmit. Sok lazábban kapcsolódó, főképp improvizációra épülő, friss és játékos, néhol romantikusabb, vagy épp feszülten megmérkőző, versenyzőbb kettőst, csoportot láthattunk, amelyek folyton változnak, alakulnak, pillanatnyi megtorpanások után újra belevetve magukat a helyzet, az élet sűrűjébe minket, nézőket is magukkal sodorva. Az előadás humoros, friss, megkapó, maguk a táncosok is felszabadultnak tűnnek, figyelik egymást, folyton jelen vannak, néha ők is nézők, majd újra bekapcsolódnak, egymásnak adják a mozdulatokat, mint az elején a labdát, mindezt pedig gyakran a színpadon szintén jelen lévő Farkas Izsák által improvizált élőzenére, amely sajátos ízt ad a táncos forgatagnak. Egyetlen díszletelemként egy bevásárlókocsit láthatunk: egyszer romantikus kelléke egy keringőnek, később pedig szomorkás hangulatú kivonulási eszköz, amelybe minden táncos összegyűlik, hogy rövid látogatásuk után tovább vonuljanak modernkori szekerükkel.

A fentiek ellenpontjaként említhetjük a fesztiválzáró Isteni színjáték című előadást a Bitef Teatartól, amely témájához méltón komolyan, kezdetektől feszes ritmusban és erőteljesen megkomponált rendben zajlott, bár ugyancsak nélkülözte a konkrét narratívát. A táncosok eleinte egy asztal mögött sorakoztak fel, s ott várták, hogy a „színpadmesterként” fellépő férfi mikrofonba mondva egy-egy társastánc nevét a tánctérre szólítsa őket, ahol aztán előadhatják sajátos értelmezésű társastáncaikat, amely bár nyomaiban tartalmazta csak a hagyományos tánclépéseket, mégis, azok jellegét és temperamentumát a kortárstáncos elemekkel fűszerezve kiválóan visszaadta. Bár konkrét történetet csak nyomokban találhattunk az előadásban, megtapasztalhattunk egy másféle elidőzést egy téma felett. Kiemelt szereplőként, afféle irányítóként, vagy a felettes tudás birtokosaként mindvégig ugyanaz a táncos „rendezte” a többieket, kezükbe adva egy-egy tárgyat, alájuk tolva egy széket, vagy épp finoman terelgetve őket egymás felé; ugyancsak ő  készítette elő Dante és Beatrice egy emberré összeforrt majd szétvált kettősének záróvacsoráját is.

Szintén alvilági témához nyúlt Tanya Kabarova és Yael Karavan kettőse az Alvajárók avagy a hét fő bűn című darabjukkal, amely egy TV-s valóságshow színpadi megjelenítése, ahol a két kiválasztott a kihelyezett dobozok felnyitásával juthat egyre közelebb nyereményéhez. Láthatatlan műsorvezetőnő harsogja az átvezető szövegeket az egyes epizódok között, amelyek során a hét fő bűn táncszínházi megjelenítését követhetjük nyomon, ám ezek – olyan kivételesen szép technikai megoldásoktól eltekintve, mint a mozdulatok „belassítása”, mintha filmet néznénk – nem okoznak meglepetést, sőt talán az eszünkbe ötlő legkézenfekvőbb ábrázolási módok ezek, ami még inkább ráerősít a televíziós érzésre, amely a hétköznapokból kiemelt szereplőket kihasználja saját érdekei szerint, a nézőt pedig minél egyszerűbben és zajosabban kívánja szórakoztatni, s épp ezért ez az előadás – ellentétben a fesztiválon látott összes többivel –  tálcán nyújtja az értelmezést, s így talán mégis kissé kevesebbet ad, mint azt eleinte várnánk.

A Hodworks Társulat Basse danse előadása viszont nélkülöz mindenfajta történetmesélést, akárhogyan is keresnénk, ez tiszta tánc és hang és kellem. A cím jelentésének utánanézve megtudhatjuk, hogy ez a táncstílus jellegét tekintve a táncosok csendes, elegáns és „földközeli” mozgásán alapul, vagyis nem tartalmaz túlságosan mozgalmas elemeket, mint pl. ugrásokat vagy szökelléseket. Ezáltal olyan érzés fog el, mintha megelevenedő szoborkertben járnánk, a figurák mozgása kecses és óvatos, folytonos izolációk sorozata, maga a természetesség, mintha éppen most alakulnának a tapasztalatok a szemünk előtt, mintha meglesnénk valamit a titokzatos éledő természetből. Mivel az itt látottak többnyire a táncosok tényleges improvizációiból épültek és épülnek újra minden előadáson, lehetőséget kapunk az ilyenkor szokásos történetek és értelmezési módok elhagyására, és egy kicsit belefeledkezhetünk valami kevesebbe, ami mégis több.

Réti Anna a Vis-a-vis című szólóelőadásában, Találkozások A-val alcímmel saját arcaiból, személyiségéből, sokoldalú mozgáskultúrájából mutat fel epizódokat. Kezdésnek rögvest az arc helyén visszanéző tükörálarcba nézünk, amely mozog, figyel, mégsem saját magát mutatja. Később sokféle A-t látunk, mint más és más, mégsem teljes egyik sem, valami mindig hiányzik. Látunk önálló lényként mozgó, kaparászó kezeket, de az arcot kitakarva, vagy háttal álló, kezeket zsebben elrejtő diszkótáncot, a fotelban magabiztosan ülő nőtől túlizgult majdnem-megszólaló sóhajokat, tányérra borult arccal eltűnt fejetlen vacsorázó testet. Ő(k) mind A(k). Végül ismét a mikrofon előtt ül, a hangszóróból pedig jó tanácsok hangzanak el, milyennek kell lenni, milyennek nem kell lenni, hogyan kell kinézni, hogyan nem kell kinézni? „A” végül megelégelve az egymásnak ellentmondó ötleteket és utasításokat, kihúzza a dugót (a fotelból), mi pedig elgondolkozhatunk: mit is tudtunk meg A-ról e találkozások során?

A fesztiválon látottak alapján elmondható, hogy a táncos előadások élvezetéhez hasznos, ha el tudjuk engedni a narratíva iránti igényünket. Ha nem akarunk mindent megérteni és értelmezni, olyan élményekben lehet részünk, amelyek egészen új gondolatokat és érzéseket bonthatnak ki bennünk, csak merjünk sodródni.

Fekete Zsófia Éva

[nggallery id=48]


Címke: , , ,
2020.09.23 - tiszatáj

FELKÉSZÜLÉS MEGHATÁROZATLAN IDEIG TARTÓ EGYÜTTLÉTRE 
Leheletfinom, csaknem éteri dimenziókban járó romantikus történetet készített Horvát Lili. A szociodrámai felhangokkal élő Szerdai gyerek után az idei Venice Days-szekcióban landolt Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre zömmel parányi rezdülésekre, definiálhatatlan érzésekre összpontosító, olykor az európai modernizmus vagy posztmodern éra leleményeiből kölcsönző, alig észrevehető hibákkal rendelkező mestermű… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

INTERJÚ MOLNÁR T. ESZTERREL
Pár héttel ezelőtt, a Grand Caféban mutatták be Szegeden Molnár T. Eszter Teréz, vagy a test emlékezete című regényét. Három elbeszélő, három Teréz, akik mind három nyelven próbálnak kitörni a hallgatásból és beilleszkedni egy-egy új közegbe. Egy összefont regény, amely szótár is egyben. Kézikönyv a kitörölhetetlen múlt és az üldözött jelen összeegyeztetéséhez… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2020.09.21 - tiszatáj

Szokatlanul keresztezett, részben helyszíni, részben online kötetbemutatóval zárta a nyarat a Törzsasztal Műhely a Jazz Kocsmában. A szlovákiai Peredről online bejelentkező Mucha Dorkát Bencsik Krisztina kérdezte a közönség előtt Puncs című kötetéről, a felolvasás hangulatát pedig Török Dénes alapozta meg zenéjével. A hibrid, inter- és multimediális bemutató után a szerzőt a Puncsról, új ifjúsági és jelenleg készülő regényéről kérdeztük… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2020.09.20 - tiszatáj

Baka István (Szekszárd, 1948. július 25 – Szeged, 1995. szeptember 20.) költő, műfordító.

>>>
2020.09.18 - tiszatáj

RADU ȚUCULESCU: SZTÁLIN, ÁSÓVAL ELŐRE!
A Sztálin, ásóval előre! cselekménye két szálon fut. Az első főszereplője egy falun élő fiú, Adrian, aki az öt- és tizennégy éves kora között megélt élményeiről számol be. Ezek közül az első Sztálin halálhíréhez kötődik, az utolsó pedig a Ceauşescu hatalomra kerülése előtti évekhez. A naiv gyermeki nézőpont már a bevezető történetekben sem érvényesül maradéktalanul, a beszámolókat időről időre olyan utalások szakítják meg, amelyek az elbeszélteknek retrospektív jelleget kölcsönöznek… – HLAVACSKA ANDRÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.09.17 - tiszatáj

RELIC (2020)
Bűntudat és személyes élmények szülték Natalie Erika James nagyjátékfilmes debütjét: japán származású, tradicionális ázsiai házban élő nagymamájának demenciája sarkallta alkotásra, miután hosszú ideig kapcsolatba sem lépett a rokonával és 2013-as találkozásuk idején az idős hölgy már fel sem ismerte őt. A Sundance-en, később VOD-on bemutatott Relic-ben a fájdalom és a tehetetlenség összes árnyalata kíméletlenül ott bujkál, ránk törve akkor is, amikor legkevésbé szeretnénk… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.14 - tiszatáj

BOJÁR IVÁN ANDRÁS BESZÉLGETÉSE TÉREY JÁNOSSAL
Most is azt gondolom, hogy ameddig nekem így nem lesz Trianonhoz közöm, addig nem tudom azt a bizonyos Trianon-színművet megírni, még akkor sem, hogyha Vidnyánszky Attila telefonálna személyesen, és milliókat kínálna föl ‒ erre persze nem fog sor kerülni. Szóval ez az én válaszom arra, hogy a kísérletező művészszínház foglalkozik-e nemzeti sorsproblémákkal. Szerintem igen, ki-ki a maga módján. Valamiért mégis szeretik odaírni, hogy ez akkor most konkrétan ez. Lehet, hogy tényleg az, és ez nekik valószínűleg hasznavehetetlen, ha egy konzervatív játszóhelyre gondolsz. Adja Isten, hogy ne így legyen…

>>>
2020.09.13 - tiszatáj

RÁCZ LAJOS BESZÉLGETÉSE KONRÁD GYÖRGGYEL 
Érdekes kérdés, hogy kit számítunk zsidónak. Hallottam erről egy anekdotát Izraelben, amely szerint mondták Ben-Gúriónnak, aki megalapította Izrael államot, és az első miniszterelnöke is volt, hogy sokan jönnek a Szovjetunióból olyan zsidók, akikről nem lehet tudni, hogy valójában azok-e. Erre azt válaszolta, ha valaki olyan hülye, hogy zsidónak mondja magát, akkor zsidó…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő