06.18.
| Én és a környezet >>>
06.28.
| A szegedi Metanoia Artopédia a Zsámbéki Színházi Bázison >>>
06.13.
| Törékeny papírkert a K.A.S Galériában >>>
06.26.
| Székely János Napok a Gyulai Várszínházban >>>
06.11.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál >>>
06.09.
| Magyar előadások a gyulai Shakespeare Fesztivál programjában >>>
06.08.
| Könyvhét – Szerzőink dedikálnak >>>
06.07.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget >>>
06.07.
| Koncertek, társasjáték és Lemezjátszó a II. Gárdonyi Pikniken >>>
06.07.
| Közel 600 jelentkezés jött a Táblaképfestészeti Biennáléra >>>
06.01.
| COURAGE-PAREVO nemzetközi dokumentumfilm-fesztivál >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Könyvhét – Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Könyvhét – Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.02.
| UNFAKE! – 18. ARC közérzeti pályázat >>>
06.01.
| Megihlette a Metropolitan Opera a Szegedi Szabadtérit >>>
04.25.
| Elhunyt Szervátiusz Tibor szobrászművész, a nemzet művésze >>>
04.23.
| Siker útján az új szegedi papucs! >>>
04.20.
| 15 éve jelent meg először a magyar National Geographic >>>
04.18.
| Folytatódik az Aranyfeszt! >>>

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>

KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ A szegedi egyetemen több ezren végeznek évente, informatikusok, jogászok, tanárok – mondhatni, hétköznapi foglalkozást űző emberek. Ám különlegesen kreatív, intenzíven alkotó emberek is végeznek egyetemünkön: képzőművészek. A grafikusoktól, a festőkön át, a síküveggel dolgozó művészig. Az ő hétköznapjaikat sokkal nehezebb lehet elképzelni, mint egy kémikusét vagy tolmácsét, hiszen az […]

>>>

Florian-kommentárok
2016.04.18 - tiszatáj

FILIP ÉS MATEI FLORIAN KÖLYÖK UTCA CÍMŰ KÖTETÉRŐL

A Filip és Matei Florian szerzőpáros közül a magyar nyelvű olvasóközönség eddig leginkább Filip Floriant ismerhette, hiszen neki két könyve, a Kisujjak és A király napjai megjelent magyarul. A legutóbb, nyelvünkön publikált mű, a testvérpár közös könyve, a Kölyök utca című kötet két testvér gyermekkorra emlékezésének ötletére épül. Az emlékezés természetének következménye, hogy egyetlen egyén sem bir­tokolhatja a hiánytalanságot, vagyis a felek egymás kommentárjaival és átírásaival szembesülnek. Az előbbi már magában hordoz szövegen belüli reflektáltságot, míg az utóbbi az emlékezés folyamatát jeleníti meg.

A Kölyök utcában visszatérően hangsúlyozódik e mű fikciós volta, továbbá definíciós kényszere: „[…] az elvtársnő a helyére kergeti Pattanásost, és ő (mint a regény elején) lehajtott fejjel bandukol a helyére[…]”, „[m]ég szerencse, hogy őt, e regény társszerzőjét (aki  azt gyanította, vagy attól félt, hogy el fog borulni a tekintetem) immár semmi nem rágja belülről” (13., 126.). E könyvben az írásra és az irodalomra utalások nem merülnek ki a műfaji besorolás tényében, hiszen az írás eszközeinek (például a golyóstoll, 65.), a nyelvi elemek összerendeződésének említése (66.) és az intertextualitásra való rájátszás is helyet kap. Ez utóbbi azonban ténylegesen a rájátszást húzza alá, ugyanis egyik szereplő önnön régebbi szövegének beemelése történik. (Itt hiba lenne a szerzők írásai között keresgélnünk, hiszen ezzel a fikció szabályait számolnánk fel.) Az irodalomnak középpontba állítása a kötet felépítésében is megragadható: két szereplő emlékezőszövegei meghatározott rendben követik egymást, így tudnak egymásra reflektálni, azaz esély nyílik az irodalomtörténet egyik markáns szövegtípusára, a kommentárra.

A reflektáltság részét képezi − bár irányváltással, azaz a Kölyök utca befogadására összpontosítással – az olvasó célzott, egyértelmű megszólítása. E kiszólások már-már túlzottnak minősíthető használata teher a köteten.

A kommentár nemcsak az irodalomra fókuszálás miatt van jelen a kötetben, hanem az emlékezés sajátosságát is tudja. A legtöbb humorral mégis az olyan egység rendelkezik, amelyben az irodalmi, nyelvi elemek és az emlékezés folyamata egyszerre kerül bemutatásra éppen az emlék kopásának lehetőségével: „[b]izony, épp a 2. fejezet végén, a pont előtt Tim-et írtam Ştim helyett. Bevallom, hogy egyáltalán nem gépelési hibáról van szó. Egyszerűen ez a kiállhatatlan betű, ez az ş betű, sőt nagy Ş betű, addig izgett-mozgott ide-oda a sebes kis farkincájával, amíg teljesen kikoppant az emlékezetemből […]” (48.). Az emlékezéssel együtt járó felejtés tűnik itt fel. Nem hagyható figyelmen kívül tehát az emlékezés sokfélesége sem, amelynek része az átírás (vö.: Hans-Georg Gadamer: Költeni és gondolkodni Hölderlin Emlékezés című verse tükrében). Ennek velejárója, hogy az egyik testvér emlékét a másik jóváhagyja, majd utána megkérdőjelezi: „[h]a Matei azt állítja, hogy azon a napon én mentettem ki öt kölyök karmai közül, akik el akarták páholni, akkor biztosan úgy is történt. Higgyetek neki! Az ő elmondása szerint ez valóban olyan ügy, amit bajosan felejt el az ember. […] Van bennem némi kétely is, mikor arra kérlek titeket, hogy szó szerint vegyétek Matei történetét. Már nem egyébért, de egy-két dolgot túlságosan kiszínezett” (19.). E kötetben a kétségeket ugyanakkor valamiféle érdek táplálja. Az emlékezés nem lineáris volta, azaz az előre- és hátraugrások segítik az átírás érvényre jutásának lehetőségét.

Nem meglepő a Kölyök utcában annak az elméleti háttérnek a felsejlése, amely a térkép és az emlékezet közelhelyezést teremti meg: „bizonyos esetekben csak az emlékezet képes meghúzni egy adott terület pontos határait, hogy felfedezhesse és dekódolhassa a terület szívében azt a középpontot, amely körül minden forog. S mivel az emlékezet (mint minden dolog, ami nélkülözi egy gondosan megrajzolt térkép hideg bizonyosságát) annyira elhomályosulhat, hogy például Mircea nagyapa alakjából csak súlyos lépteinek visszhangja marad meg […]” (182.).

A nagyapa haldoklása és a harmadik testvér, Mircea születése egy időszakaszra tehető. A halál és a születés együttes tárgyalása már a középkori irodalomban nagy hangsúlyt kapott. A Kölyök utcában két különálló egyén esetében megy végbe ez az összekapcsolás az öröklés névvel történő megerősítésével (vö.: 162.). Ez talán kissé didaktikussá is teszi a kötet e részletét.

A Florian-testvérek könyvének leginvenciózusabb megoldása a gyermekkori és a felnőttkori én egymást megszólításai, illetve egy egyén gyermekkori és felnőttkori énjének egybecsúsztatása (vö.: kiemelten 5. és 11. fejezet). Ez utóbbi mind a felnőtté válás, mind az írás tettének viszonylatában értelmezhető. A szöveg létrehozásának utaláshálójába ily módon még egy elem beleszövődik, hiszen az írásra való reflektálás a két idősík egyénének egymásra célzásában történik meg.

Mivel a Kölyök utca az előző időszak Romániájában játszódik, nem tekinthető véletlennek, hogy az ideológia előtérbe kerül, ám a gyermeki alulnézet pozíciójából. Ez nem tenné a kötetet újítóvá, hiszen a kortárs román irodalomnak (is) sok olyan remek alkotása jelent meg az utóbbi időben, amely ezt az időszakot irodalmi igénnyel ábrázolja.

Filip és Matei Florian Kölyök utca című könyve kétséget kizáróan leginkább az írás és az emlékezés összekötései miatt jelentős kötet.

Kovács Flóra

 

covers_303487Filip Florian–Matei Florian: Kölyök utca. Fordította: Lövétei Lázár László

Bookart Kiadó

Csíkszereda, 2014

208 oldal, 2890 Ft

 

 


Címke: , , , , , ,
2018.06.17 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS KEMÉNY ISTVÁNNAL
Június 12-én az Ünnepi Könyvhét keretében Kemény István volt a Grand Café vendége. Lúdbőr című esszé- és Nílus című verseskötete kapcsán a szerzővel Klajkó Dániel beszélgetett… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A FA ALATT
Piagőzös, melankolikus atmoszférát vitriolos, emberi gyarlóságokat feltérképező vonalvezetésre cserélt Hafsteinn Gunnar Sigurdsson. 2011-es dramedyje, az Either Way férfibúba csepegtetett őszinte életörömöt, míg legutóbbi filmje, a tavalyi A fa alatt drasztikusabb, komor hangütésű darab. Noha fekete komédiaként hivatkoznak rá, jóval több ennél… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS TÉREY JÁNOSSAL KÁLI HOLTAK CÍMŰ REGÉNYÉRŐL
Térey János az idén POSZT-zsűritagként, 180 megtekintett előadás, illetve saját drámája, a Kazamaták szegedi bemutatója után megírta Káli holtak című színházregényét, mely egyben az első nagyprózája is. A kötet szegedi bemutatóján Lengyel Zoltánnal, a Grand Café munkatársával beszélgetett a szerző… – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A VAJDASÁGI zETNA ÚJ KÖTETEINEK BEMUTATÓJA
Június 10-én, vasárnap került sor a vajdasági zEtna új köteteinek bemutatójára. Ebből az alkalomból négy szerző érkezett a Grand Café mozitermébe: Balázs Attila, Fenyvesi Ottó, Lennert Móger Tímea és Szögi Csaba. A beszélgetést Beszédes István, a zEtna magazin alapító-szerkesztője vezette… SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.14 - tiszatáj

SZILASI LÁSZLÓ ÉS SZÍV ERNŐ KÖNYVBEMUTATÓJA
Vasárnap sem volt szünet az Ünnepi Könyvhéten. Június 10-én, késő délután Szilasi László és Darvasi László beszélgetett egymással a Dugonics téren. Utóbbi saját és írói alteregója, Szív Ernő nevében. Luther kutyái és Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba, a várt kötetek… – SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.13 - tiszatáj

BARÁTI GONDOLATOK GÁSPÁRIK ATTILA ÚJ KÖNYVÉNEK KAPCSÁN
Nálunk színigazgatók ritkán írnak könyvet. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatójának, az amúgy színművészként is ott dolgozó Gáspárik Attilának az idei könyvhétre immár második könyve jelent meg a Pont kiadó gondozásában. A fényképekkel illusztrált karcsú kötet alcíme szerint esszéket, tanulmányokat, párbeszédeket tartalmaz… – HORVÁTH PÉTER ÍRÁSA

>>>
2018.06.12 - tiszatáj

AKI ELZÁRJA AZ ÉJSZAKÁT –
A KOLOZSVÁRI SZÍNHÁZ VENDÉGJÁTÉKA BUDAPESTEN
Az idei évben két produkció érkezett a kincses városból Budapestre, amelyek a Tompa Gábor vezette teátrum műsorpolitikájának jelenlegi tendenciáit is jól kirajzolták. Tompa ugyanis az idei évadban mindössze egyetlen rendezést jegyzett (amely végül mégsem valósult meg), miközben a többi premier külföldről meghívott rendezők munkája… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.06.12 - tiszatáj

ORAVECZ IMRE KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA
Létezik egy utazás, Magyarország és Amerika között, amit nem csak térben tesznek meg: generációkat összekötő, családi örökségként is jelen van. A 2018-as Könyvhéten Oravecz Imrével Balogh József beszélgetett… – FÖLDESI CSENGE BESZÁMOLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő