Tiszatájonline | 2016. április 9.

„A kapcsolódás alakítja az együttlétet”

BESZÉLGETÉS MURÁNYI TÜNDÉVEL
A Trafóklubban látható Optimista est egy olyan együttlét, ahol végre a néző is teret kap, együtt gondolkodhat a többiekkel, véleményt nyilváníthat. Hiába dúlnak kint a harcok, itt bent, a kis szigeten – kapcsolódva mégis a világmindenséghez a külön wifi-hálózatnak köszönhetően – együtt lehetünk, közösséget alkothatunk. Április 10-én és 17-én részese lehetünk ismét ennek a közösségnek […]

BESZÉLGETÉS
MURÁNYI TÜNDÉVEL

A Trafóklubban látható Optimista est egy olyan együttlét, ahol végre a néző is teret kap, együtt gondolkodhat a többiekkel, véleményt nyilváníthat. Hiába dúlnak kint a harcok, itt bent, a kis szigeten kapcsolódva mégis a világmindenséghez a külön wifi-hálózatnak köszönhetően együtt lehetünk, közösséget alkothatunk. Április 10-én és 17-én részese lehetünk ismét ennek a közösségnek.

„Így együtt… mindahányan! Telve várakozással… ígérettel… hogy idővel és végül a dolgok összeállnak és elrendeződnek… hogy rengeteg szórakozás vár ránk… nevetés és könnyek… hogy a sok konfliktus után egyszer csak meglep bennünket a katarzis… és akkor megtisztulva emelhetjük fel popsinkat, és megértjük, hogy az ember egyre csak tökéletesedik…”

Az Optimista est éppen annyira szól a függetlenség lehetőségeiről, mint a szabadságról és a művészet létjogosultságáról.

Végre egy előadás, amely kötelezővé teszi az okostelefon használatát. Arra kéritek a nézőket, hogy hozzák be magukkal, kapcsolódjanak a világhálóra egy külön erre a célra létrehozott hálózaton keresztül…

Beckett Ó azok a szép napok! című drámája volt a kiindulópont, ebben a nő, az utolsó lény a Földön kapcsolatot próbál kialakítani a férjével, ez az utolsó reménye. Az előadásban a férj a közönség, a közöttünk lévő kapcsolatot, a kapcsolódást a wifi is segíti. Folyamatos üzenetet kapnak a nézők, a telefonjuk részesei az előadásnak, amely nem is előadás, inkább együttlét.

_KRA3442

Az Optimista est plakátfotóján egy fegyvert tartasz a magasba, és az előadásban is megtalálható. Motívum, szimbólum, vagy kelléke az előadásnak?

Kint háború dúl, fizikai és mentális harcok, menekültek vándorolnak, kiszolgáltatottságban élünk, itt bent pedig egy külön kis szigeten vagyunk együtt, egy zárt rendszerben, a fegyver a külső és a bennünk dúló harcot jelképezi. Az egyik néző nem volt benne biztos, hogy ez valójában egy kellék, nem igazi fegyver, és amikor felé fordítottam, megijedt.

Hudi mondta, hogy a fegyver is egy megfejtendő ügy, az a fontos, hogy miként akarja a néző értelmezni a jelenlétét. Ha az jut eszébe valakinek, hogy akár le is lőheti vele a másik nézőt, vagy éppen engem, akkor az az ő megfejtése.

Hudi László író-rendező az Optimista estről

Olyan az egész, mint a hagyma, amelyről ha lefejtünk egy réteget, még mindig hagyma marad, de legbelül nincs semmi, üres. A hagyma struktúrája az ölelés, a rétegződés, addig vannak egymással kapcsolatban, amíg nem fejtjük le róla az összes réteget. Az előadás struktúrája is gömbszerű, nem lineáris, nem akar eljutni sehová sem, az utalásrendszer tartja össze az egészet. Ezek a költői utalások csak a nézővel együtt tudnak létezni.

Nem akar manipulálni, hanem felkínál asszociációs közegeket, és ez arra ösztönzi a nézőt, hogy aktív részese legyen, rájöjjön összefüggésekre. Ez az igazi részvétel.

A kapcsolódás alakítja az előadást. Az együtt töltött idő, ami alatt megpróbálunk közösen színházat csinálni, együtt gondolkodni, megtapasztalni a közösséget, egy pozitív élmény, már maga az optimizmus.

Mit kíván tőled az Optimista est? Miként kerülsz megfelelő állapotba?

Másképpen kell felkészülnöm erre az előadásra, nem is lelkileg, hanem mentálisan kell ott lennem, tulajdonképpen ki kell üresednem, el kell érnem a semmi állapotot, ami azért nehéz, mert minden más általam játszott szerephez más-más lelkiállapotba kell kerülnöm, itt viszont a semmi állapot elérése a cél. Ilyenkor elvonulok, keveset kommunikálok, hogy legyenek tartalékaim az együttlétre, hiszen bármi megtörténhet: lesz olyan néző, aki megpróbál kizökkenteni, el akar vinni egy teljesen más irányba, vagy nem fog rám nézni, ki akarja vonni magát az egészből, erre is figyelnem kell ott, az adott pillanatban.

Lehet, hogy egyedül maradok, még ha tele is van a színház. A legutóbbi előadás elején eltelt vagy negyedóra, mert mindenki elvolt a telefonjával, kapcsolódott a wifi-hálózatra, folyamatosan kapták az üzeneteket, én pedig vártam, csak ültem csendben a közönség között és nem történt semmi. Úgy éreztem magamat, mint az anya, aki hagyja a gyerekeit játszani. Bennem volt egy pillanatra, hogy kisétálok, de akkor elkezdtem nagyon halkan beszélni. Létrejött az, amit Hudi akart eredetileg, hogy úgy kezdődjön el az előadás, hogy ne kezdődjön el, hanem egyszer csak benne legyenek a nézők. Ez végül is megvalósult, ott abban a negyedórában kerültem mentálisan olyan állapotba, ami ehhez az egészhez kellett.

Nincs színpad, nagyon közeli a közönség, ezért soha nem lehet többet játszani, mint amit elbír a pillanat…

Azt mondtad az imént, hogy bármi megtörténhet… Voltak számodra is meglepő fordulatok az előadásban?

Arról beszéltem éppen, hogy „Próbálj meg kijönni az árnyékból a napra, a napos oldal sokkal jobb oldal, és ez szavatolt! De mi az, hogy szavatol, ki, mit szavatol? Vagy elfeledtem volna azt, aki szavatol?” És ebben a pillanatban megszólalt a telefonom, ami ugye ott volt velem, bekapcsolva. A férjem keresett, én beleszóltam, hogy „Halló, kivel beszélek, azzal, aki szavatol?”. Ott ült bent az egyik rendező barátom és azt gondolta, hogy bele lett írva, hogy én Istennel beszélek mobilon. Folytattam a becketti szöveget, de közben ott motoszkált bennem, hogy mi lehet velük… Arra gondoltam, hogy valami nagy baj lehet otthon, hiszen tudták, hogy előadásom van, és mégis felhívtak. Ki vannak téve otthon, a hűtőn az előadások időpontjai, hogy mindenki lássa a családban, ehhez azonban egy régi időpont volt írva, nem a nyolcas, hanem a kilences kezdés, így fogalmuk sem volt arról, hogy még tart az előadás. A véletlenszerűség benne van az egész előadásban.

Tóth András Tozzi

_KRA3555

Fotó: Dobos Gergely