Tiszatájonline | 2016. március 29.

Kosztolányi Dezső szegedi kapcsolataihoz

EGY BALASSA ARMINHOZ ÍROTT LEVÉLRŐL (1916)
Egy fiatal, induló író-költő számára kiemelt fontosságúak a publikációs lehetőségek. Minden művész bevallottan vagy anélkül a világ meghódítására készül, és aki eleinte csak magának ír, egy idő múlva nem elégszik meg azzal, hogy a legközelebbi barátainak megmutassa, előbb-utóbb nyilvánosságot szeretne. Ezért is nagyon nem mellékes, ki hogy és hol indul […]

EGY BALASSA ARMINHOZ ÍROTT LEVÉLRŐL (1916)

Egy fiatal, induló író-költő számára kiemelt fontosságúak a publikációs lehetőségek. Minden művész bevallottan vagy anélkül a világ meghódítására készül, és aki eleinte csak magának ír, egy idő múlva nem elégszik meg azzal, hogy a legközelebbi barátainak megmutassa, előbb-utóbb nyilvánosságot szeretne. Ezért is nagyon nem mellékes, ki hogy és hol indul, ki mely fórumon kezd publikálni: meghatározhatja, vagy legalábbis befolyásolhatja egész későbbi pályafutását.

Kosztolányi sem kivétel ez alól. Egy nemrég felbukkant dokumentum pedig igazolja is ezt.

A Mike és Tsa Antikvárium 48. könyvaukcióján 422. számú tételként került kalapács alá Kosztolányi Balassa Arminhoz írott levele (melynek másolatáért Mike Zoltánnak tartozom köszönettel). A fekete tintaírású autográf így szól:

Budapest, 1916 április 12

Igen tisztelt szerkesztő úr, 

nagyon kérem legyen kegyes a mellékelt felhívást közzétenni becses lapjában.

Hálás szivvel köszönöm kedvességét

s vagyok régi, jó híve:

Kosztolányi Dezső

kosztolanyi_1

kosztolanyi_2

A szűkszavú levél nemigen szorul magyarázatra: a tízes évek közepére már országos hírt szerzett Kosztolányi szívességet kér egy vidéki lap szerkesztőjétől, éppen a régi jó viszonyra hivatkozva. Ráadásul Kosztolányi ezen a napon több ehhez hasonlót is megírhatott. Dutka Ákosnak küldte ugyanekkor: „Kedves uram, legyen oly kedves, és – ha módjában van – közöltesse le néhányszor lapjában a kiadóm jelentését. Ezzel nekem tesz igen nagy és hasznos szívességet. Szívesen üdvözli igaz barátja: Kosztolányi Dezső” (KDLev: 360.). Dutka a Nagyvárad című váradi napilap munkatársa volt, a két levél tehát annak bizonyítéka, hogy Kosztolányi mennyire figyelt a vidéki sajtóbeli reprezentációra is, nemcsak a fővárosira.

Balassa Armin nem közismert figurája a magyar művelődéstörténetnek, valószínűsíthetően az olvasók, de akárcsak az irodalommal foglalkozók zöme nem hallott róla, és voltaképpen pár szegedi hely- és irodalomtörténészen kívül kevesen lehetnek, akik neve hallatára tudják, milyen fontos szerepe is volt a huszadik század magyar irodalmi élvonalának kialakulásában, és a Nyugat első generációja nagyjainak elindításában.

Balassa ArminBalassa Armin (1861–1924) egzisztenciáját és hírnevét büntetőjogászként teremtette meg, a kor egyik legjobb nevű védőügyvéde volt, és bár voltak ugyan irodalmi és színházi ambíciói is, ezek azonban nem jelentősek – inkább csak a helytörténet számára. Alakját az irodalomtörténet leginkább lapszerkesztőként és laptulajdonosként tartja számon: 1902-től 1920-ig ő szerkesztette és adta ki a Szeged és Vidéke című liberális politikai napilapot. Itt „mint irodalmi vonzalmú s jó kvalitásérzékű lapvezér, aki ízlésdolgokban kellő toleranciával rendelkezett, munkalehetőséget és fórumot adott egy sor helyét kereső kiváló újságírónak és írónak. Így, legalábbis közvetve, hozzájárult a szegedi újságírás átalakulásához s – a magyar irodalmi megújulás előkészítéséhez” (Lengyel). Ő fedezte fel Juhász Gyulát: a Szeged és Vidékénél munkát adott neki, Juhász itt nevelődött újságíróvá, sőt Balassa adta ki 1907-ben a költő első verseskötetét is. Az ekkor budapesti egyetemista Juhász pedig a laphoz vonzotta írótársait, az szintén első irodalmi lépéseit megtevő egyetemi társait, Babitsot, Kosztolányit, rajta keresztül Csáth Gézát, majd valamivel később Somlyó Zoltánt, aki a lap belső munkatársa lett. Ahogy maga Juhász írja, éppen Balassa Armin kapcsán: „Magam is két új rovatot vezettem a Szeged és Vidékében, amelynek hasábjain először jelent meg nyomtatásban, versek és prózák alatt Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Csáth Géza és a modern magyar irodalom más jeleseinek neve” (Juhász 1929). Tette pedig Juhász mindezt úgy, s ez „Balassa irodalmi értékeit csak növeli, hogy ezeket az akkor »ultramodernnek« számító fiatal költőket s írókat voltaképpen saját népies ízlése s irodalmi gyakorlata ellenére juttatta fórumhoz” (Lengyel).

kosztolanyiKosztolányi tizenkilenc évesen, 1904 júliusában publikált először a Szeged és Vidékében. Odakerülése jól rekonstruálható: Juhász kérte fel őt is. A szegedi költő levelét azonban nem ismerjük, csak Kosztolányi válaszát. Július 9-én írta Szabadkáról: „Meg fogja tőlem kapni a kért tanulmányt, (egy fecsegő, de magvában, komoly croquist), s e mellé egy hosszabb elbeszélést, több műforditást és eredeti költeményt csapok. A közlésükre, ha lehetséges, számot tartok. Irja meg, hogy közölnek e önöknél verseket, hogy ne hiába másoljam le az ily nemű irásaimat” (JGYÖM 9.: 8.).

Kosztolányi első írása, a Lasciate ogni speranza című vers július 17-én jelent meg a Szeged és Vidékében. Ez a levélküldemény kézhezvételét követő első vasárnapi szám, Juhász tehát azonnal beszerkesztette, pontosabban a szerkesztő figyelmébe ajánlotta Kosztolányi versét. Kosztolányi sem volt rest, azonnal (21-én) megköszönte a közlést: „Hazudnék, ha azt állitanám, hogy nem jól esett a versem megjelenése s főleg az ezáltal felkeltett ama remény, hogy rendes munkatársa lehetek egy előkelő vidéki lapnak” (JGYÖM 9: 12.). Ezt követően pedig viszonylagos rendszerességgel jelentek meg írásai a szegedi lapban: egy hét múlva, július 24-én a Nyár című vers, a következő vasárnapon az első levélben még csak ígért tanulmány (A modern német líra. SzéV, 1904. júl. 31.), majd nem sokkal később A hajnali csillagokhoz című vers (aug. 11.). Az első közlésekre reflektálva írta Juhásznak, augusztus elején: „A Szeged és Vidéke szivességét, hogy darabjaimat közli, igen köszönöm. Kérem irja meg, hogy nem vagyok e önöknél kellemetlen s nem szorítok e ki mást, érdemesebb és nagyobb embert, a szereplésből, mert ez esetben nem érzem magam feljogositottnak arra, hogy az ujságpapirt bitoroljam. Műforditásaim közül adjanak közre nehányat, s az elbeszélés ügyét is tisztázzák, ha lehet. Örömet és jól eső elismerést szerez nekem megjelenésük, de csak úgy, ha a fent említett alapos, vagy alaptalan aggályomat eltüntethetik” (JGYÖM 9: 18.). Kosztolányi sorain átsüt az álszerénység, de hogy itt mégsem csupán affektál, jól mutatja, hogy a Szeged és Vidékének ekkor küldött költemények – eredeti vagy megváltoztatott címmel – bekerültek első verseskötetében, az 1907-ben megjelent Négy fal közöttben. Tehát valóban írásainak javát, a később is értékállónak (kötetbe beválogatásra méltónak tartott) darabokat küldte el Szegedre. Nem sokkal ezután tisztázták az elbeszélés „ügyét” is: a Kifelé című próza öt közleményben, szeptember 18. és 23. között jelent meg a lapban (végleges címe Károly apja lett), és egy vers a lap karácsonyi számában is helyet kapott (A Tűz, dec. 25.). Kosztolányi 1907-ig publikált a Szeged és Vidékében, legtöbbször verset, de cikkei, műfordításai is megjelentek itt. Fontos fórum volt, jó nevelőiskola a Budapesti Napló, A Hét és a Nyugat előtt.

Erre a jó viszonyra és munkakapcsolatra hivatkozta küldte el kérését 1916-ban Balassa Arminnak. És habár a levélke kíséretében küldött „mellékelt felhívás” nem maradt fönn, mivel megjelent, visszakereshető, sőt még szerzősége, vagy legalábbis társszerzősége is azonosítató.

Szeged es Videke

A Szeged és Vidéke 1916. április 14-i számának 6. oldalán, az Irodalom rovatban jelent meg a Kosztolányi uj könyve című rövid cikk, amely valójában nem más, mint a pársoros szerkesztőségi bevezetővel megfejelt, Kosztolányi által küldött felhívás:

Az ifjabb irói nemzedék ragyogó tehetségü tagja, Kosztolányi Dezső, Tinta cimen ujabb kötetet ad ki. Kiadója a következő előfizetési fölhívást teszi közzé:

Május havában megjelenik kiadásomban Kosztolányi Dezsőnek, a kiváló irónak egy kötete, amelyre ezennel előfizetést nyitunk. Ajánlás nem kell Kosztolányi Dezsőnek, akinek minden uj könyvét érdeklődéssel lesi a publikum, csak ismertetni akarjuk a kötet tartalmát, mintegy előzetes tájékoztatásul. Háborus irásait gyüjtötte össze az iró ebben a kötetben, följegyzéseket, széljegyzeteket a mai idők margójára, amelyeknek azonban nem az aktualitás adja meg az értékét. Érdekes pillanatfölvételek ezek, amelyek egyszerre más szemüvegen keresztül mutatnak meg olyan dolgokat, amelyekről régi időkben megformáltuk már az itéletünket, vagy olyanokat, amelyek mellett elhaladtunk eddig, de az idő előtérbe tolta őket. és följegyzések ezek az eseményekről, a máról, az emberekről, a háboruról, ahogy azok az iró lelkében tükröződnek. Nagyon érdekes része a könyvnek a kis történelem mellett az Utak, népek, városok cimü, amelyben a régi Párisról, Rómáról, Velencéről, Belgrádról, Bécsről találunk irásokat, valamint a Rózsaviz cimü, ahol az élet idilli képei vonulnak el az olvasó előtt. A pompás és harmonikusan egyéni kötet a Vallomások cimü résszel végződik, amelyben az élet és halál, az alkotás és a müvészet nagy problémáiról esik szó. Tartalma mintegy 15-16 iv s az ára füzve 4, kötve 5 korona. Az előfizetési ivek és összegek legkésőbb április 25-ig cégem cimére küldendők. Kner Izidor könyvnyomdász Gyoma (Békésmegye).

A felhívás aláírásából egyértelműnek tűnik, hogy a reklámszöveg írója maga a Kner nyomda vezetője, Kner Izidor. Kosztolányi és kiadójának levelezése azonban megcáfolni látszik ezt az egyértelműséget – rámutatva ezzel a kor önmarketingjének egyik jellegzetességére.

KD Tinta

A készülő Tintát Kosztolányi 1916 elején említi először. Január 24-én írja Knernek: „Könyvem már készen van, csak még anyagát kell összeszednem ebből a napilapból és abból a folyóiratból. Én is időszerűnek látnám a megjelenését. Könyvkereskedőim és kiadóim egyértelműen azt vallják, hogy sohase fogytak így a munkáim, mint most” (KDLev: 349.). Valóban jó és termékeny időszaka volt ez Kosztolányinak, ugyancsak ezidőtájt adta ki a Franklinnál a Bűbájosok című novelláskötetét, és a Tevannál is ekkoriban jelent meg új verseskötete, a Mák. Február 8-án kötöttek szerződést (KDLev: 349.), majd március 1-jén – immáron a Kner nyomda kiadói „részlegének” tényleges vezetőjével, Kner Imrével levelezve – már a konkrét részletekről (papír- és betűtípus, terjedelem, rajzoló személye stb.) is ír, és ugyanekkor kerül szóba az előfizetési felhívás kérdése is. Kosztolányi levelének ezt a részletét érdemes hosszabban idézni:

„Az előfizetési felhívást írassa meg. Körülbelül ez legyen talán benne. Természetesen megstilizálva.

Május hóban kiadásunkban megjelenik Kosztolányi Dezső Tinta című könyve. Ebben a könyvben a költő időszerű háborús feljegyzéseit gyűjtötte össze. Minden cikke egy-egy érdekes pillanatkép az eseményekről, a mai emberről, a XX. századbeli lélekről.

Nagyon érdekes része a könyvnek a Kis történelem mellett az Utak, népek, városok című, melyben a régi Párisról, Rómáról, Velencéről. Belgrádról, Bécsről találunk írásokat, valamint a Rózsavíz című, ahol az élet idilli képei vonulnak el. A pompás és harmonikusan egyszerű kötet a Vallomások című résszel végződik, melyben az élet és halál, az alkotás és a művészet nagy problémáiról esik szó. A könyv – ív terjedelmű, iniciálékkal stb., stb., fűzve, kötve stb., stb. –

Ön jobban tudja, kedves uram, én pedig szégyenlem elmondani, hogy mit tartok magamról, így írásban, egy előfizetési felhívás keretében.

Legyen olyan jó és talán diktálja le formásan a gépíró kisasszonyának, s küldesse fel hozzám, postafordultával. Ahhoz inkább lehet majd hozzászólnom. A felhívás legyen érdekkeltő, de amellett önérzetes és hideg” (KDLev: 352–353. A levelezéskötetben olvashatatlan, illetve bizonytalan olvasatú szavakat a kézirat alapján közlöm.).

Az előfizetési felhívás és a levélrészlet közötti átfedések nyilvánvalóak. Kosztolányi – mint az arra leghivatottabb, a még meg sem jelent könyve tartalmának legjobb ismerője – megírta az előfizetési felhívás lényegi részét, a többit pedig Kner Imrére (illetve a gépíró kisasszonyra) bízta. A saját könyvről más nevében beszélni, cikket írni nem volt ismeretlen eljárás ekkor sem, hiszen valóban a szerző ismeri legjobban készülő könyvét, így a megjelenést megelőző figyelemfelkeltő írásokat is leginkább ő tudja megszövegezni. Nem volt ritka, hogy – pl. egy tudósításban – egyes szám harmadik személyben beszéltek magukról. Újságíró munka volt ez, rutinból ment nekik. Kosztolányi az Aranysárkány ifjúsági változatáról még ajánló kritikát is írt: egy aláírás nélküli cikkben beszélt saját munkájáról. (Mai példák is szép számmal akadnak, amikor pl. a kortárs író, költő saját maga írja meg új könyvének fülszövegét, kiadói kérésre, vagy éppen azt megelőzve: így biztos lehet benne, hogy a fül tényleg a könyvéről fog szólni.)

„Ön jobban tudja, kedves uram, én pedig szégyenlem elmondani, hogy mit tartok magamról, így írásban, egy előfizetési felhívás keretében”, írja fenti levélben, és lényegében ezt ismétli meg március 9-én írott levelében is, amikor a teljes kéziratot küldte: „Előfizetési felhívást nem tudok írni, – magam nem dicsérhetem, a könyv előnyeit pedig a saját érdekünkben ki kell emelni. Talán írassa meg s küldesse fel hozzám, átnézés végett” (KDLev: 355.).

A kiadó – Knerék – tehát többször is arra kérték, hogy írja meg ő a teljes előfizetési felhívást, Kosztolányi azonban elhárította ezt a feladatot, csak segítséget, vázlatot, és bizonyos részleteket nyújtott ehhez.

Mindenesetre a felhívás elkészült, minden bizonnyal Kner Imre írta meg a végleges változatot, mint fentebb látszik, Kosztolányi saját művéről írott mondatainak fölhasználásával. Kosztolányi március 18-án kapta kézhez és nyugtázta: „Az előfizetési felhívás jó. Visszaküldöm”, írta Kner Imrének (KDLev: 356.), viszont egy héttel később már módosított ezen. Március 26-án írta a gyomai nyomdásznak: „Az előfizetési felhívás jó. Ellenben még nem küldöm vissza, mert érdekes tervem van vele, melyet meg kell beszélnem a Világ kiadóhivatali igazgatójával” (KDLev: 356.). Hogy pontosan mi is volt ez az érdekes terv, nem tudni, valószínűleg a Tinta reklámozásával lehetett kapcsolatos.

Még a könyv május végére időzített megjelenése előtt intézkedett a recenziós példányok sorsáról: május 27-i levelében fölsorolja, a kiadó kiknek, mely lapoknak küldjön bírálatra belőle – a sorban szerepel Balassa Armin is (KDLev: 371.). Kosztolányi végül május 30-án vette kézbe saját könyvét (KDLev: 372.).

A Tinta Kosztolányi egyik legeredetibb és legszebb kivitelezésű könyve. A szerkezet újdonsága Kosztolányi, a kivitelezés a gyomai nyomda érdeme. Közös munka. Mint ahogy az előfizetési felhívás is.

Bíró-Balogh Tamás

Felhasznált irodalom:

KDLev: Kosztolányi Dezső: Levelek – Naplók. Sajtó alá rend.: Réz Pál. Bp., 1996. –– Lengyel: Lengyel András: Balassa Armin. In: Uő.: „Közkatonái a tollnak…” Vázlatok Szeged sajtótörténetéhez. Szeged, 1999. –– Juhász 1929: Juhász Gyula: Bramin. Homokóra, 1929. febr. 4. Újrak.: Juhász Gyula összes művei 8. Prózai írások 1927–1936. Sajtó alá rend.: Ilia Mihály. Bp., 1971. –– JGYÖM 9.: Juhász Gyula összes művei 9. Levelezés I. 1900–1922. Sajtó alá rend.: Belia György. Bp., 1981.