„Hihetetlen agy lehetett Galilei!”
INTERJÚ TRILL ZSOLTTAL
Bertolt Brechtet Vidnyánszky Attila rendezett már Beregszászon, a Koldusoperában játszottam az egyik bandatagot, Zsótér Sándorral pedig ez az első Brecht-darabom – nyilatkozta a Tiszatájonline.hu kérdésére Trill Zsolt, aki úgy véli, a Nemzetiben látható Galilei élete tele van olyan érzelmekkel, amelyek nem nélkülözhetőek […]
INTERJÚ TRILL ZSOLTTAL
Bertolt Brechtet Vidnyánszky Attila rendezett már Beregszászon, a Koldusoperában játszottam az egyik bandatagot, Zsótér Sándorral pedig ez az első Brecht-darabom – nyilatkozta a Tiszatájonline.hu kérdésére Trill Zsolt, aki úgy véli, a Nemzetiben látható Galilei élete tele van olyan érzelmekkel, amelyek nem nélkülözhetőek.
– Mit keres Brecht drámájának újrafordításában az ÁNTSZ, a NAV vagy a taxi?
– Ez Zsótér Sándor világa. Azt veszem észre, hogy elegánsan, mértékkel teszi bele a mai világot a drámába, együttműködve Ungár Júlia dramaturggal. Annyira aktuális, hogy nem kel még jobban érzékeltetni. Az igazán nagy irodalmi művek éppen azért izgalmasak, mert évtizedeken keresztül, még ha néha-néha el is tűnnek egy időre, jelen vannak a hétköznapokban. A Galilei élete tele van olyan érzelmekkel, amelyeket nem nélkülözhetünk.
Nagyon sok mindent megjósolt, meglátott, merte másképpen látni a világot…
– Azt nyilatkozta Ungár Júlia, hogy Brecht legszemélyesebb darabja került most színre…
– Igen, én is így gondolom. Évekig írta, sőt, át is dolgozta, amikor a második világháborúban Hirosimát atomtámadás érte. Azt kérdezte akkor, mit tehet egy tudós, egy írástudó, van-e felelőssége, egyáltalán kinek van felelőssége? De tegyük hozzá, a dráma nem feltétlenül csak a tudósról szól, inkább az emberről, az összes hibájával együtt. Hihetetlen agy lehetett Galilei. Nagyon sok mindent megjósolt, meglátott, merte másképpen látni a világot a távcsövén keresztül, azonban nem terjesztette, nem vitte hírét a meglátásainak, így a döntéseinek a súlya évekkel később hatott a világra. Nem tökéletes, az ellentmondásaival együtt mégis lenyűgöző ember volt.
– Sokszor beszéltél már a Törőcsik Marihoz fűződő viszonyodról, de meg kell említenem, hogy annyira szép és mély, amikor a darab végén átkarolod őt…
– Fizikai fájdalmai vannak, a színpadon azonban kivirul. Kevesek képesek erre a szakmában. Nem ad vissza szerepet, ha valamit elvállal, azt megcsinálja. Mari csak itt tud szöveget tanulni, a színpadon, a színházban. Amikor bejött, leült a nézőtérre, és mindenki azt nézte, hogy mit csinál.
Tóth András Tozzi
Kapcsolódó interjúnk: „Ki kell kiabálnom, amit tudok…”
[nggallery id=676]
Fotó: Eöri Szabó Zsolt – Nemzeti Színház
