11.26.
| Tiszatáj Szalon – Megszólal az Olvasó >>>
12.10.
| Nemzetközi koreográfusokkal érkezik Szegedre a Közép-Európa Táncszínház >>>
12.02.
| Magashegyi Underground szimfonikus koncert új műsorral >>>
11.29.
| Sass Sylvia a „Krinò” vendége >>>
11.24.
| „mérem a téli éjszakát” – József Attila gondolatvilága versben és értekező prózában (Konferencia) >>>
11.23.
| Rising Stars: ismét a fiatal tehetségeké a Müpa >>>
11.23.
| A gyerekirodalom nagykorúsítása >>>
11.23.
| Katona József Színház – Életrajz-változatok Takács Zsuzsára >>>
11.22.
| Megálló – Petrács Gábor Réteg, rétegződés című kiállításának megnyitója >>>
11.22.
| Ferenczi Gyuri és Lóci egy-egy kultikus lemezről szakért >>>
11.14.
| Más közösségek nyitottságára tanít a belvárosi galéria >>>
11.06.
| 11 óra álmodozás Ravel és Debussy zenéjének bűvöletében >>>
11.06.
| SZNSZ – Hernádi Judit és Kern András Szegeden >>>
10.30.
| Kábé23 – a Kerekes Band első majdnem két és fél évtizede már előrendelhető! >>>
09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

Tájszerelem
2012.08.02 - tiszatáj

LANCZKOR GÁBOR: HÉTSARKÚKÖNYV

Bármennyire is hihetetlennek tűnik, minden bizonnyal egy lírai paradigmaváltás kellős közepén tart a magyar irodalom, s ennek egyik újbóli felismerését Lanczkor Gábor Hétsarkú­könyv című verseskötetének olvasásakor is megerősítve láthatjuk. A hetvenes évek már irodalomtörténeti jelentőségűvé vált posztmodern prózafordulata nyomán a nyolcvanas évek végétől a kortárs magyar költészet minden bizonnyal legprogresszívebb lírai köznyelvévé az a nyelvcentrikus, nyelvjátékos, humoros-parodisztikus, intertextuális meghatározottságú poétika alakult, amely Garaczi László, Parti Nagy Lajos, Kovács András Ferenc és mások kezén formálódott a kilencvenes évek magyar költészetének meghatározó beszédmódjává. A kilencvenes évekbeli és kortárs fiatal magyar irodalom több jelentős teljesítménye is ennek a paradigmának a keretein belül helyezhető el (Borbély Szilárd, Varró Dániel, Orbán János Dénes, Csehy Zoltán és mások), a dalszerűség, az obszcén jelentésképzés, a nonszensz vagy éppen a poeta doctus-poétika felé tágítva annak lehetőségeit.

Az utóbbi évtized lírai eseményei azonban arra utalnak, hogy a nyelvközpontú, a nyelvi játék lehetőségeit középpontba állító poétikák mellett (amelyeket több helyen együttesen a „második posztmodern stratégia” terminussal illettem) egy újfajta lírai magatartás jelent meg, amely az identitás kérdéseit helyezi érdeklődésének középpontjába. Innét érthető meg az, miért vált rendkívül fontossá az (ön)életrajz, a naplószerűség, a családi genealógia vagy – éppenséggel ezen belülre helyezve – az apa figurája a kortárs magyar irodalomban. Az identitás középpontba állítása egyrészt a saját identitás határsértő radikális tapasztalatai felé vezet (betegség, haláltematika, önfelszámolás), másrészt a háttérbe szorított, addig marginalizált identitásnak adott hang által jelenik meg. Ez utóbbi nyomán vált egyre fontosabbá az utóbbi évtized magyar irodalmában a női tapasztalat (gondoljunk csak a női irodalom új kánonjára vagy Borbély Szilárd A Testhez című kötetére), a melegség tapasztalata (Gerevich Andrástól Rosmer Jánosig), a költészet politikájának új lehetőségei, a világszerűség, a tér poétikája. Nem véletlen, hogy az identitás ilyen típusú tematizálásai radikális módon mossák ki a szövegekből az irónia és paródia kilencvenes években általános gyakorlattá váló eljárásait.

Lanczkor Gábor verseskötete rendkívül sok vonatkozásban kapcsolódik az előbb felvázolt (általam harmadik posztmodern stratégiának nevezett) lírai paradigmához, és találja magát azoknak az irodalomelméleti stratégiáknak az erőterében, amelyek – mint a kulturális antropológia, az ökokritika vagy a posztkolonialitás diskurzusa – ennek az identitásközpontú posztmodernségnek a párhuzamos elméleti terei. Innét nézve a Hétsarkúkönyv egyesek által kárhoztatott heterogenitása (a mintegy 120 oldalnyi első ciklushoz illesztett 50 oldalnyi Második kötet appendix jellege) akár rendkívül tudatos kompozícióként is értelmezhető – mint amely kompozíció egy új paradigma megsejtett lehetőségeit járja be. (Legutóbb egyébként Takács Zsuzsa A test imádása / India (2010) című verseskötete élt hasonló, két könyv – egy kötet típusú szerkezeti megoldással, azzal a különbséggel, hogy míg Takács Zsuzsa verseskötete címében is explicitté teszi ezt, addig a Hétsarkúkönyv mint cím nem utal az említett kettősségre. Ráadásul itt is a kötet második könyveként jelenik meg az India-téma: talán már önálló tanulmányt is lehetne írni a kortárs magyar irodalom India-élményéről…) Persze ebben az esetben is rendkívül érdekes lenne megismerkednünk a szerzői szándék elgondolásaival: hogy vajon miért volt szükség elsőre két ennyire eltérő világ (ahol a második már terjedelme miatt is eleve a „vesztes” pozíciójába kerülhet bizonyos olvasói beállítódások számára) egymás mellé helyezésére egy versesköteten belül?

Annál is inkább érdekes lehetne a válasz, mert a kötet mindkét „könyv”-e jól látható módon a kortárs magyar költészetnek ahhoz a jellegzetességéhez csatlakozik, amelyre Balázs Imre József Csehy Zoltán nyomán utal, hogy a líra is „koncept-verseskönyv”-ben, kompozíció­ban kezd gondolkodni, s emiatt végül is – igényei által – epikussá, regényszerűvé válik: ami azt is maga után vonja, hogy az önmagában megálló verstárgy hagyományos felfogása mint­egy háttérbe szorul. Ennek nyomán – tehetjük hozzá – a versek közösen veszik ki részüket a lírai kompozíció (központi) jelentéslehetőségeiből, vagyis egymás által, egymást megerősítve képesek egy – a sokféle parciális vers által összeadódó – még összetettebb jelentés kimunkálásában. Valószínűleg nemcsak a regény műfajának fokozott elismertsége, hanem az egyes versjelentések kompozícióban összeadódó összetettsége nyomán jelent meg ez a vers- és kötettípus. A Lanczkor-féle Hétsarkúkönyv első és második könyvét is ez az igény rokonítja Csehy Zoltán Hecatelegiumával, Balázs Imre József vidrakönyvével, Pollágh Péter mondat-verseivel, Sopotnik Zoltán Futóalbumának egymásra rakódó, egymást kiegészítő verseivel vagy akár Orcsik Roland Mahlerével. Az egyes versek ezekben az esetekben a kompozíció tézisét hivatottak igazolni, s így akár tézisverseknek is nevezhetjük az előbb említett szerzők vonatkozó lírai alkotásait – Lanczkor Gábor kötetének legtöbb verse is ilyen „tézisvers”.

A Hétsarkúkönyv első ránézésre kettős világát eszerint az első könyvben a Ság hegyben manifesztálódó geológiai-ökológiai gondolatkör, a második részben pedig egy különös, hibrid identitású festőnő, Amrita Sher-Gil életrajza rendezi el. Az első könyv fő szólama a devasztált táj, a bazalt és az annak jelentést adó médium történeteként prezentálódik. A megjelenített természeti táj tehát az ökokritikai kérdések sokaságát szegezi olvasójának – de minduntalan visszautal a látvány mediális feltételezettségére is. A „fölszántott föld” például Vincent van Gogh festményének leírásaként prezentálódik, a fák körül észlelt „fehér gallér” a 18. századi udvar képeként jelenik meg, a miniatűr terasz rishikesh-i falitakaróként „lepleződik le”, a nagy fahíd teknőshát-domborulata kínai tekercsfestményként – de színpadként, színházként, tükörképként, land artként elrendeződő tájakkal is találkozunk. Legerőteljesebben az „első kötet” utolsó versei viszik színre a médiumként megjelenő tájat, hiszen bonyolult fényképészeti eljárások médiumfüggő tárgyaként jelenítik azt meg. Ebben a néhány versben a közvetítés, illetve a közvetítettség, pontosabban annak retorikai tudatosítása szól bele a jelentés alakíthatóságába. A vers így a kommunikáció technológiájaként, közvetített képként jelenik meg. A kötetben többféle jelentésben megjelenő bazalt ebből a szempontból nagyszerű allegóriája a műalkotás, nyelv és médium materiális, poszthumán beágyazottságának.

A második könyv úgy folytatja a mediális beágyazottság technikáját, hogy tárgyában a festészet elemeire utal – „A párizsi festékréteg belül szemhéján egyre szárazabb” (138.) – míg retorikailag, az előző ciklus táj- és tárgyleírásaihoz hasonlóan, szinte végső pontra viszi a fotó- és kameraszerű leírástechnikát. Azzal a különbséggel, hogy míg ott az ökokritikai attitűd, addig Amrita Sher-Gil életrajzának eseményeiben egy posztkoloniális hibrididentitás és a kulturális különbségek antropológiai megfigyelései dominálnak.

Írásom végéhez érve nem hallgathatom el a Hétsarkúkönyv verseinek azt a vonulatát, amelyről eddig egyetlen szót sem ejtettem, de amely mégis a legmélyebb olvasói élményt jelentette számomra. Olyan versekről van szó, amelyek összeolvasása nyomán mintha egy másik, rejtett verseskötet húzódna végig a Hétsarkúkönyvön. Azokról a szövegekről, amelyek a köteten végigvonulva tulajdonképpen destruálják a két nagy tematikát, a Ság hegy ökológiai reprezentációját és Amrita Sher-Gil posztkoloniális szubjektumát, s az egész könyvnek egészen más típusú jelentéseit erősítik fel.

A szerelmi líra kódjaiból építkező, a férfi-nő kapcsolat végletes, elementáris érzelmi lehetőségeit megjelenítő versekre kell gondolnunk: az Üzenem, A víztorony, a Vajda Lajosnak, a Végül a lány szólította meg, a Bokáig gázoltam, az Ültem a vonaton a vizes nadrágban, A csupasz fekete gallyakkal szabdalt, a Majdnem lemaradtam, a Sötétpászma. A Boldog Szerelem apoteózisa, a Hatsoros, az Ő, A fenyves alja, A kialudtnak hitt vulkán kitör megint 2., az Egy dél-alföldi fuvolistalányhoz és az Egy dél-alföldi fuvolistalánynak sorolható ide leginkább. Talán nem véletlen, hogy a kötetkezdő Négyüknek című vers is, egy lehetséges értelmezés szerint, a szerelmi háromszög kiterjesztéseként is felfogható, a szerelmi ötszög belső viszonyainak színre vitele által: „Én és négy másik, akiknek egymás / kilétéről legföljebb sejtéseik lehetnek / és egyedül abban lehetnek / mind a négyen biztosak, / hogy kettőnkön kívül vannak / még hárman.”

A szerelmi líra kódjaitól átitatott kötet személytelen táj- és tájleírásai, személytelen bazaltrétegei, Amrita Sher-Gil abortuszai és nyitott házassága a szerelmi líra kontextusába helyezve azt vonják maguk után, hogy ezek a jelentések megtöbbszöröződnek, destruálódnak és újrakonstruálódnak. Így dekonstruálódik a Lanczkor-kötetben többször tematizált Dunántúl Berzsenyi Dániel-utaláshálója is, amikor is azon a „Boldog Szerelem” Himfyje, azaz Kisfaludy Sándor vonul végig. S így válik a kihűlt bazalt, a feldúlt táj, a magányos szemlélődés és India is a szerelmi líra (identitás)lehetőségeinek összetett allegóriájává, többek között. A könyv összetett interperszonális viszonyai, bonyolult identitáslehetőségei, némelykor a grammatika szabályait megállító, keresztülvágó, a mondás szubjektumának nyelvi száműzöttségét felszínre hozó váratlan megoldásai is innét értelmezhetők: „És most, hogy a feleségemmel-részegen, / a vaksötét sikátorokkal, / templomhegyi akácokkal telített / tér, ritka az, egészen ritka és telíteni / éppen az alkalom, mi ritka.”

Ezért feledhetetlen ez a verskötet.

Kalligram Kiadó, Pozsony, 2011. 170 oldal, 2000 Ft

Németh Zoltán

Megjelent a Tiszatáj 2012/7. számában


Címke: , , ,
2018.11.21 - tiszatáj

SZILÁGYI ZSÓFIA FILMJE
Milyen képet fest az Egy nap a mai magyar társadalomról? Azért érdemes talán megkísérelni a választ erre a kérdésre, mert a filmben tulajdonképpen hangsúlytalanul, a maga természetességében történik minden, nincs szó átfogó társadalomkritikáról. Egyértelműen középosztályos közeget látunk, amelynek súlyos, de folytonosan kimondatlan problémái éppen ezért ütik szíven a nézőt: egy háromgyerekes, nem rosszul elengedett, értelmiségi munkát végző házaspár hatalmas nehézségek árán tud csak boldogulni fizetéstől fizetésig… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.11.20 - tiszatáj

BACON, FREUD ÉS A LONDONI ISKOLA FESTÉSZETE
Még a Frida Kahlo-kiállítás is látogatható, a Magyar Nemzeti Galéria máris tálcán kínálja legújabb tárlatán az egyetemes képzőművészet – talán nem túlzás állítani – egyik legfontosabb korszakát, a Londoni iskola fénykorát. A Magyarországon először látható időszaki kiállítás elsősorban Lucian Freud, Francis Bacon, Leon Kossoff és Frank Auerbach munkásságára fókuszál, de láthatók az iskola utódainak, a figurális festészet tehetséges kortárs alkotóinak munkái is…. – TÓTH EMESE ÍRÁSA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PASS ANDREÁVAL
Sötét folyosón ülünk a Jurányiban, Andreának nem is olyan régen olvasópróbája volt, összekuporodunk a plakátok borította kanapén. Halkan, meghitt suttogással beszélgetünk az Eltűnő ingerekről, arról is, hogyan írunk drámát, várt és váratlan kihívásokról, és a borzasztó űrről… – DRUBINA ORSOLYA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MAGYARNÉ ANTAL NIKOLETTEL
A Magyarné Antal Nikolett tollából született Répa, retek, mogyoró című könyv az óvodások szorongásait hivatott oldani a logopédiai foglalkozásokkal kapcsolatban, feladatokkal és kedves illusztrációval segítve a mindennapos gyakorlást és fejlődést. A szakemberrel új könyve kapcsán beszélgettünk, ami az idén jelent meg a Manó Könyvek gondozásában… – MAKKAI-KOVÁCS KRISZTINA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

A SZENT ÉS A FARKAS
Hiába jutalmazták az idei Cannes-i Filmfesztiválon a Legjobb forgatókönyvnek járó díjjal, a Csodákat dirigáló Alice Rohrwacher filmje mind hagyományos narratívával bíró dramedy-ként, mind szabálytalanságokra és főképp érzéki benyomásokra összpontosító szerzői műként is felsül. Dekoncentrált darab csírájában remek ötletekkel, ám annál slendriánabb kivitelezéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

SECONDHAND (SZOVJETŰDÖK) AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZBAN
Újfent a múltfeldolgozás kedvelt színházi missziója jegyében indította az évadot az Örkény Színház. Bagossy László rendező és a köré gyűjtött, Kovács D. Dánielből, illetőleg a Színművészeti Egyetem hallgatóiból összeálló alkotócsapat Szvetlana Alekszejevics Nobel-díjjal jutalmazott könyvei alapján készítették el a Madách téri teátrum évadnyitó bemutatóját. A Secondhand – szovjetűdök című előadás az oroszországi posztszovjet létezés esszenciáját igyekszik színpadra vinni… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

A VIRÁG JUDIT GALÉRIA KIÁLLÍTÁSA
1904 és 1914 között az 1870-es és 1880-as években született képzőművész generáció a birodalmi Bécs és az elegáns München helyett inkább a kozmopolita Párizst választotta zarándokhelyéül. E nemzedék tagjai elsőként ismerkedtek meg a fauve-ok és a kubizmus fejleményeivel, használták fel művészetükben a francia főváros által nyújtott modern képzőművészeti újításokat. A mostani nonprofit tárlat nem a Magyar Vadak című 2006-os nagyszabású kiállítást akarja lemásolni, hanem a Nagybányai Művésztelep modernista generációjának első nagy sikereit szeretné bemutatni… – JUHÁSZ BÁLINT ÍRÁSA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

MOZART OPERÁJA A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN
Minél pezsgőbb, szellemesebb, érdekesebb előadás a Figaro házassága Szentendrén, annál nehezebb lesz beilleszteni a Szegedi (Pécsi, Miskolci stb.) Nemzeti Színházba. Minél jobban illik a produkció egy kicsi szabadtéri színpadra nyáron, annál nehezebb lesz alkalmazni egy nagy zárt színpadra ősszel-télen. Elsőre jó ötletnek tűnik, hogy ugyanazt a produkciót vigyük be kőszínházakba, takarítsuk meg a díszletek és a jelmezek költségét, no meg a próbák egy részét. Valójában művészi értelemben komoly vérveszteséget okoz… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő