Filip Tamás versei

Január 26.

Ma állatos verseket olvas inkább, Ted

Hughest, izmait megfeszíti, mint a macska,

ugrásra kész, de inkább nem megy sehova.

A teljes napfogyatkozásról is pont lemaradt,

mert éppen aznap kellett elrepülnie.

Az ember fontolva hal, az asztalon vigaszpohár,

hallgat Ötödik ajtót, s becsukja, mert szégyelli,

hogy megint eszébe jutott az a butácska mondat,

hogy Bartók szteroidon hizlalt Muszorgszkij volna.

Valahol festményeket mozdít meg az akarat,

kikötött hajókon látszik a víz fojtott lihegése,

nézi, s nem érti, minek a tizennyolc pluszos

jel, ezt mindenkinek látnia kéne.

Még nem kezdődött el a pestis, de gyűjtik

hozzá a kritikus tömeget, feketítik a fehér port,

még minden felesleges és fontos egyszerre,

vajon Dante és Danton miről beszélgethet

gyűlő viharfelhők alatt, Pompejiben?

Mért rejtőzködik, aki már nincs, és ki az

a kislány, aki fehér babákat takargat, amikor

fekete lemezről szól az altatódal?

Jazz

Ha kés lennél, azt mondanám,

Isten élezzen sokáig.

Ha egy dánok alapította városnak

kéne nevet adnom az Újvilágban:

azt mondanám, New Yorick.

Polgármestere nagy koponya lenne,

egyszerre bölcs és vidám.

Jó lenne élni ott veled, üvegházban,

mintha paradicsomok lennénk.

Nevetnénk, hogy fejünk felett

napjában kétszer elrepül

a nikkel szamuráj.

Az atom, ha egyszer mégis

globális vakuként megvillanna,

és kérne egy utolsó mosolyt

mindenkitől, mi belesétálnánk

a tengerbe, ahol gyöngyöket

tenyésztenék neked, hogy

még szebb legyél,

mert élni kell, lassan és

nyugodtan, nincs idő elhajózni.

Városkép

Ha áttetsző városlakók

szállnak villamosra, látom,

mi dereng bennük,

hiába próbálják ruhával,

sminkkel eltakarni.

Ha valaki hitelkérelemmel

rohan a bankba, és

sálja a nyakára tekeredik,

hiába kapkod levegő után,

nem menti meg senki.

Birodalmi kéregető

tenyerébe ejtek egy

gyarmati fillért, de nem

tudom, végül kit fog

gazdagítani. Kétfelől

szirénahang, egymás

mellett elviharzanak,

nem jön a felsősegély,

leszakadt vezetékeken

tapos a troli.

Komfortzónáink

egymásba érnek,

majd eltávolodnak.

Magányok diszkrét

bálja minden éjjel.

Írok, hogy béke legyen

az egymásnak hátat

fordító dolgok között.

Ezt a költeményemet

viszont egy nem létező

fiókban találtam.