Tiszatájonline | 2016. március 1.

Test

MAŁGORZATA SZUMOWSKA FILMJE
A Test a Krzysztof Kieślowski és Krzysztof Zanussi filmjeiben megalapozott szellemiséget viszi tovább, ugyanakkor figyelemre méltó módon gondolja át a spiritualista irányzat mai helyzetét. […]

MAŁGORZATA SZUMOWSKA FILMJE

A Test a Krzysztof Kieślowski és Krzysztof Zanussi filmjeiben megalapozott szellemiséget viszi tovább, ugyanakkor figyelemre méltó módon gondolja át a spiritualista irányzat mai helyzetét.  

Małgorzata Szumowska a mai lengyel film középnemzedékének egyik legjelentősebb alakja. Munkásságának állomásait ezen a helyen csupán felsorolásszerűen ismertetjük, hiszen Magyarországon jórészt bemutatták a filmjeit, a Berlinben a legjobb rendezésnek járó díjjal jutalmazott Testet közvetlenül megelőző Az Ő nevében című 2013-as alkotásáról nemrégiben beszéltünk. Tehát a filmek: Boldog ember (2000), Ő (2004), 33 jelenet az életből (2008), Szex felsőfokon (2011) – ezen kívül fontos dokumentumfilmeket is készített.

A Test majdnem konceptuális film – a kifejezés azt jelenti, hogy a forgatókönyv, illetve a film története egy meghatározó eszme köré épül, és a szereplők meg az egyes történetelemek ezt a központi gondolatot jelenítik meg. Az ember billentyűzetén csaknem az ’illusztrálják’ szalad ki, és ez nem véletlen: a hasonló filmekkel kapcsolatban gyakran szóba kerül, hogy mintha előbb lenne meg és zavaróan uralkodna el a koncepció, és emiatt a film távol kerül a valóságtól, kiveszik belőle az a belső logika, ami a ’nem lehet másképpen’ törvényével vezetné a filmet. Az illusztrativitás valóban veszélyt jelenthet egy film életes jellegére, a szereplők ellentmondásmentes bábokká válhatnak. Krzysztof Kieślowski egész ciklusokat hozott létre meglehetően elvont eszmék köré, mint a bibliai törvények vagy az európai eszmerendszer alapvető gondolatai – ilyen a Tízparancsolat (1987-1988), vagy a Három szín (Kék és Fehér 1993, Piros 1994). A hasonló filmekkel kapcsolatban az elemzők gyakran szóba hozzák, hogy a mozgókép eredendően konkrét, érzéki és jelenelvű kifejezési forma – Witold Gombrowicz a vizuális ábrázolást egyenesen butának nevezte –, és ilyenként nehezen állítható absztrakciók szolgálatába. Talán törvényszerű módon kerülnek közel az ilyen filmek a metafizikus gondolkodáshoz, illetve a transzcendens ábrázolásának kérdéseihez.

299995_1024_test__12_

Małgorzata Szumowska mintha ugyancsak problémaközpontú filmet alkotott volna forgatókönyvíró társával, az eredetileg operatőr Michał Englerttel együtt. Hogyan árnyalják a testképzavar, a testtudatosság vagy éppen az ember fizikai körvonalainak elvesztése gondolatát a Test szereplői? Időben a legkorábban a halottkém bukkan fel (Janusz Gajos), akinek az emberi test roncsolása hétköznapi élmény, hiszen a helyszíneléseken szörnyű esetekkel találkozik. A pályaudvar mosdójában újszülött gyerekét megölő nő tettét ő jogi keretbe helyezi, míg a kórházi tanácsadással foglalkozó másik főszereplő (Maja Ostaszewska) mindezt összekapcsolja a lengyel abortusztörvényekkel. A harmadik főszereplő (Justyna Suwała) szintén érintett: a halottkém lánya súlyos táplálkozási gondokkal küzd. Így sodródnak ők hárman egymás mellé, találkozásuk és filmbeli közös sorsuk dramaturgiai vezérlőelve a test problémája. A fentiekben beszéltünk róla, hogy a hasonló történetvezetési eljárássort nevezhetnénk konceptuálisnak. Egyébként ezt a szerkesztési rendet számos, elképesztő érzékkel kitalált, pillanatokra felbukkanó mellékszereplő is szolgálja. Ilyen a furcsa újságárus, akinek a Harcoló Lengyelország emblémája van a nyakára tetoválva – a Harcoló Lengyelország (PW) a lengyel ellenállás szimbóluma, egyszerre megható, elképesztő és talán időszerűtlen, ahogy egy huszonéves fiú testdíszeként megjelenik. Ilyen a halottkémnek merész sztiptízt lejtő, jócskán hatvanas nő, és a felsoroláshoz hozzátehetjük a Szumowska Az Ő nevében című filmjét idéző villanást a törvény előtt álló pappal kapcsolatban, aki ugyancsak a test zavaraival küzd.

299997_1024_test__14_

Mindezek a test problémáját rendkívül élesen, szellemesen és jótékony iróniával megközelítő rendezői fogások, ilyenként különösen időszerűek. Nemcsak arról van szó, hogy a jóléti társadalmakat milyen mértékben érintik az emberi porhüvely napi gondjai, hanem arról is, hogy ezek kezelésére a tanácsadók, halottlátók és médiumok egész iparága épült. Szumowska ezen a ponton haladja meg a metafizika köreiben mozgó mestereit, ugyanis képes ezeket a jelenségeket a maguk ellentmondásosságában szemlélni, teszi mindezt magával ragadó, sokjelentésű iróniával. Csak egy példa a filmtörténeti motívumok kezelésére: nyilvánvaló módon Kieślowski 1984-es Befejezés nélkül című filmjét idézi a valaha közös lakásba visszajáró halott feleség alakja. Szumowskánál ez az alak – remény, illúzió, gyanú, esetleg annak a jele, hogy az élőknek le nem zárt megbeszélnivalóik vannak az eltávozottakkal – többszörös idézőjelbe kerül, majd a film utolsó képsorát készíti elő ugyancsak bámulatos érzékkel: a továbbélők magukra maradnak testük és lelkük nyavalyáival. Igazi, nagy, erős mozi Szumowskáé.

Szíjártó Imre

testplakat-minTest (Ciało) lengyel film (2015)

Rendezte: Małgorzata Szumowska, forgatókönyv: Michał Englert, Małgorzata Szumowska, operatőr: Michał Englert, producer: Michał Englert, Jacek Drosio, Małgorzata Szumowska, vágó: Jacek Drosio.

Szereplők: Janusz Gajos, Maja Ostaszewska, Justyna Suwała.