Tiszatájonline | 2016. február 11.

Debreczeny György kollázsversei

már rég eltemettük
a szakadt tapétát
de az még bukdácsol tovább
az én koromban
már leszakadnak a gombok
kutyám gombszemekkel nézi őket

veterán domborzatok
egy névtelen nap alkonyán
jönnek majd méretre szabva
betapétázva
de az én koromban
már tapétába csomagolva is
[…]

eltemettük a szakadt tapétát

Bak Rita nyomán*

már rég eltemettük

a szakadt tapétát

de az még bukdácsol tovább

az én koromban

már leszakadnak a gombok

kutyám gombszemekkel nézi őket

veterán domborzatok

egy névtelen nap alkonyán

jönnek majd méretre szabva

betapétázva

de az én koromban

már tapétába csomagolva is

fázik az ember a kertben

azért csak bukdácsol tovább

elbóbiskol kimerülten

a tulipán virágán

kétméteres légydögök

térnek be hozzám édesanyám

*

a szakadt tapéta

eltemetett engem már rég

de azért bukdácsolok tovább

az én gombomról

már leszakadnak a korok korszakok

gombszemmel nézi kutyámat

veterán alkonyok

egy névtelen nap domborzatán

szabadkoznak méretre vágva

betapétázva

de az én koromban

már koromba csomagolva is

tapétázik az ember

azért csak bóbiskol tovább

virágzik kimerülten

a tulipán helyett

kétméteres édesanyák

térnek be hozzám tapétával

Dózsa Györgynek mondom

Csak felkelni.

Rendben?

Ez a legfontosabb dolog.

elrozsdásodtak aztán újra kinyíltak

kollázs Móricz Zsigmond műveiből

a nap összevonja a szemöldökét

a kondás legszennyesebb ingére

rászállott egy pillangó

mivel épp nem volt a környéken páva

harmatos rózsa árnyéka a szerelem

életem regényét barbár tündérkertben írom

az isten háta mögött

nem élhetek pacsirtaszó nélkül

a búzakalászok magyar tengerén

ahol a boldog világban

ripacsok vagyis pipacsok muzsikálnak

és a szerelemnek

a szegény ember tüzének

nem szabad meggyulladni sem kialudni

magyar író újságíró szerkesztő

továbbá Rózsa Sándor

nem vonja össze a szemöldökét

míg új a szerelem

vér(t)ben vasban légy jó mindhalálig

arany szoknyát viselő árvalányok haja

elkísér Leányfalura

elrozsdásodtak aztán újra kinyíltak

az őszirózsák azon az őszi éjjelen

ott a hídon rám borult szívemen ujjongott

csacsogott az árva szerelem

a rab oroszlánról mesélt az égi madárnak

azt mondta olyan vagyok mint egy ifjú házas

tele életkedvvel és önbizalommal

Debreceny György 1958-ban született Budapesten, jelenleg is itt él, könyvtárosként dolgozik.Kötetei:ellentétpárhuzamok (Kozmosz, 1982.)elodázható elégiák (Szépirodalmi, 1989.)Sőt mi több (Syllabux, 2011.)nincs karácsony (Syllabux, 2013.)területtel őrzött kutya (Syllabux, 2014.)Csavarjuk le a tetejét! (Bistey András Holókövy Vajk Csaba igaz története c. prózájával közös kötetben) (Nagy Lajos Kiadó, 2015.)

tértivevényes csillagok (Syllabux, 2015.)

Két hang, tíz ujj (Nyírfalvi Károllyal közösen) (Vár Ucca Műhely, 2015)